Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-09-14 / 68. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. szeptember 14. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. FŐSZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. FELELŐS SZERKESZTŐ: DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 10. = Telefon-szám 80. __— Mi ndennemű dijak Szatmáron, bkiadóhivatalban fizetendők. A polgármesterek kongresszusa. Szatmár, 1910. szept. 12. (D.) Egy illusztris társaság : Magyarország szab. kir. és egyéb rangú városainak polgármestereiből alakult kongresszus tarlja üléseit Délmagyarország metropolisában : Temesváron. E száraz riport annyi el-elalvó reményt lobbant meg, annyi félve-ébredező gondolatot izmosit meg szerény polgári lelkűnkben. Mennyi nagy hiba fog megvilágosulni azoknak a nagy conceptióju tervezeteknek fényében, melyekkel a vidéki városokat akarják ráterelni a helyes fejlődés, a biztos felvirágzás útjára ? . . . Legalább ezt várjuk a kongresszustól. Várjuk, hogy egészséges érzékkel, gyakorlatban megpróbált szakértelemmel fogja kidolgozni a mi elmaradt, elszegényedett, olykor Ínséggel küzdő vidéki városaink fejlődésének tervezetét. Várjuk, hogy a tűrhetetlen állapotokat teremtő hibák a visszás, a fonák városi aspirációk, a céltalan és tervtelen nagyzási hóbort, mely az adózó polgárokat a száz, sőt kétszázpercentes közadóval sanyargatja : most annyi okos ember bölcseségében orvosra találnak. Várjuk, hogy a sérelmek, melyek a városok tisztviselőit sújtják, az arány- és igazságtalan fizetési viszonyok e kongresszuson és utódain rendeztetnek. A közmüvek, középit- kezések helyes elosztásával megszüntelik egyfelől a tullengést, mely az önmagukat felülmúlni akaró városokat torzítja, másfelől a túlköltekezést, melynek igája sok hirtelen neki- j rohanó városunk nyakába szakadt — mérsé- | kelőként. A legszebb reménynyel várjuk e kongresz- szus eredményeit, de bizonyos szkeptikus gondolatokat sem némithatunk el, melyek e reményeknek ikertestvérei. Ezek megnyirbálják várakozásunkat. Nem a kongresszushoz fűződött. Abban nem fogunk csalódni. Szép gondolatok, még szebb, ügyesebb szavakban fognak ott szárnyra kapni, nagy városboldogitó eszméktől fog megterhesülni a kongresszus levegője; de aztán? . . . Aztán, mikor ezeknek a szép eszméknek a testét keressük itt, midőn a nagy terveket tényekben akarjuk látni, akkor elénk áll a nagy eszmegyilkoló, reménynyirbáló való : a szegénység 1 . . . ügy elszomorodik a lelkünk, midőn azt a lekicsinylő nyilatkozatot halljuk a külföld nálunk megforduló politikusaitól, publicistáitól: ez az ország kirakatra dolgozik. Az édes leányzó tejben-vajban fürdik; az szép, hatalmas, csodálatosan fejlett s a többi mind szegény — mostoha. Maguk a számok beszélnek 1 Mig fővárosunk népessége a leghatározottabban közeleg a millió felé, hol vannak a százezeres lakosságnak ? Mig ott kezet fog a természettel a tőke, a művészet, tudomány, hogy minden ékességet, minden gyöngyöt a nyakára illesszenek, addig a többiek verekesznek egy egyetemért, egy máv-i üzletvezetőségért. Pedig ezek az empóriumok, ezek a vidék fővárosai! Hát a szegény nem fő-városok, az alvárosok ?.. . A A vicinálisért küldöttségiző, villanyvilágítást és kövezett utat áhítozó, pallós, petroleumlámpás kis városok ? övék a poézis ! Övék az akáclomb, a csorda méla kolompja, övék a kupaktanács, a hétfalura szóló kántor s övék a vasárnap délutáni obiigái fejbeverősdiek. Ezek fonják köréjük azt a sövényt, melybe beleakad a kulturaasszony uszályos szoknyája. Olt külön világ van. Tele poézissel ugyan, de tele maradisággal, pipafüslös álmossággal. Ez az u. n. Ázsia 1 Es ez nemcsak a falué. Ebből van egy-egy darabka a mi vidéki városainkban is! Talán valamennyiben! Ott van ez az oktalan költekezésben, melylyel díszes városházát emelnek és az utca kövezetlen. Szoborra gyűjtenek s nincs egy tér, ahol elhelyezhetnék. Villamvilágitás van, de még pallón kocognak a patkós csizmák. Épül a város s a hatalmas paloták egymásra tódulnak, mintha a helyért birkóznának ; nincs terv, nincs számítás. Vagy — mint nálunk — épülnek a szép paloták, mint megannyi divatos hölgy sorakoznak egymás mellé virágos ablakaikkal, de láb- vízről is gondoskodunk : ott folydogál előttünk a saját gyártmányú műpatak 1 Mi ez más, mint tervtelenség: a város fejlődésének amúgy ötlet— és érdekszerinti vezetése. — Most készül el nálunk a tervezet, mikor már a rendezés útját elállja egy-egy konok házsor, melynek aggkori végkimerülését kell bevárnia a tervezetnek, hogy életbe léphessen 1 TÁRCA. A bölcs egér. Mese. Irta: Sámuel Izsó. Szürkeország az egerek birodalma. Élt egyszer a Szürkeországban egy igen-igen öreg és nagyon-nagyon bölcs egér. Messze föld alatt ismeretes lévén a bölcsesége : mindenfelől seregiének köréje az ügyes-bajosok és ő okos tanácsok nélkül senkit el nem bocsájta. Leginkább szeretett pedig foglalkozni az ifjúsággal. Tágas lakásában állandóan ott tanyázott a fiatalság nagy része. És a kis egerek szívesen hallgatták tanításait. Apró, okos szemük szeretettel és tisztelettel tapadt az ősz mester ráncos orcájára. Szemenszedett igazságok valának, amiket mondott és a hangja lágy volt, mint a szellő simítása, ügy hullottak alá ajakáról a színes szavak, mint a kirágott papírzacskóból a puha, fehér liszt. A bölcseséget különben nem ő kezdte meg az egerek között. Az apja alapította azt. Elmondom hogyan. A bölcs Szürke apja egy alkalmatlan alkalommal elveszhette az egyik lábát. A gonosz Nyá-u vagy valami furfangos Fogó nyomorította meg, nem tudom. Nem volt már fiatal legény, mikor ez megesett vele és bizony igy még keservesebbé vált az öregsége. Nem tudta többé megkeresni a kenyérmorzsáját, — mint szimpla egér. Más mesterség után kellett néznie. Mit csinált, mit nem: nemsokára hire futott szerte a lyukakban, hogy az elhagyott házban egy különös egyén ütött tanyát. — Mindenkinek, — aki csak felkeresi, — bölcs tanácsokat osztogat, a betegeket gyógyítja és ismer minden ellenséges Fogót és tudja, hogyan lehet azok és a nagy Nyá-u ellen védekezni. Csakhamar népes lett a háza tájéka. Kitisztították az elhagyott lyukakat, köröskörül utakat fúrtak és tömegesen keresték fel a gyógyulni, okosodni vágyók. Akkor pedig nem volt többé gondja az öregnek a kenyérmorzsára. Köröskörül a sok küzdés, a sok ellenség közepette pusztultak tovább is az egerek. Pusztultak és — szaporodtak. — ő, az öreg, nemzedékeket élt túl, folyton megújuló és erősbödő pozícióban. Mintegy örökségképen szállott apáról-fiura, anyá- ról-leányára az a nagy tisztelet és szeretet, amelylyel körülvették ... Halála után legkedvesebb fia (a többit egérszokás szerint szélnek bocsájtotta) folytatta tovább a már megalapozott bölcseséget. Ez a fiú volt a mi Szürkénk. * A fiatal egér sok ambícióval fogott a munkához. Maga köré gyűjtötte az ifjúságot és állandóan, rendszeresen tanította őket. Amellett nem feledkezett meg a felnőttek gyámolitásáról sem. Szürke már nemcsak elméletileg tani'olt. Nem. Kiszállott a tett színhelyére és — miután kellő öregségről gondoskodott —: szemléltető előadásokat tartott. Ismertette a különféle Fogók szerkezeti sajátosságait és megmutatta hogyan lehet veszély nélkül el- surrani a veszedelmek között. Az elhullott Nyá-u szőröket összeszedette és tanította azon a félelmes ellenség szagát. És Dagy volt az öröme, mikor az ifjú egerek szépen és nyugodtan sétálgattak a Fogók között és a legrejtettebb helyeken is rátaláltak a Nyá-u-szőrökre. Fő elve volt az óvatosság. Ne fogadjátok el azt, ami munka nélkül kerül körmeitek közé. Mind gyanús az. Megrontástokat eredményezheti. Ellenben, ami nehezen megközelíthető helyeken van, amihez fáradtság és veszélyek után és utján juttok el, — az tietek. — Ne féljetek a munkától és ne csüggedjetek, ha sok is az. És munkaközben se feledkezzetek meg az óvatosságról... Ha Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. yy . í qÍq kézimunka üzletében Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. | g [| ger Ára B jf ^ n j Függöny eongre azsnros 110 széles mtr 1 K 30 f. Szatmár, Kazinczy-utca.
