Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-09-14 / 68. szám
2 ik oldal SZAT MÁR-NÉMETI. Szatmár, 1910. szeptember 14. Akkor pedig uj, eddig nem sejtett tényezők fogják módosítani. Mint ahogy az államvasutak módosították a vidék arculatát s a kis városok sorsát. S itt van pl. a Szamos. Egyelőre határt képez a Hóstánc és kültelek s a város között. Ki tudja: nem töri-é meg e határt egy uj városrész kiépítése, vagy egy gyártelep szervezése?... S akkor a Szamos két partján fog megtelepedni a város fejlesztő erő. * Sok speciális és általános hiba talál hangot a városok kongressszusán. Mi ezeknek a forrása ?... Az is speciális és általános. Mig egész állami életűnk kimerült az áldatlan létharcban s e küzdelem elsorvasztotta erőnket in capite et in membris, mig az újra felszakgatott sebeken át vesztettük vérünket: a pénzt és a munkától elvont erőt, addig városaink fejlődése egy jobb kor számára maradt eladatul? Talán eljött ez a jobb kor ?... Polgármesrer urak ! Egy nemzet figyelme kiséri az Önök tanácskozásait. Nagy terhek alatt roskadozó városok várnak önöktől jóakaratot, nagy sebekre kérnek balzsamot. Hisszük, várjuk, hogy nem önös, szűkkeblű kasztcélok fogják vezetni, hanem városaink beteg állapotának gyógyítása. Önöké az igazi nemzeti munka ! Várjuk, óhajtjuk a sikert ! Papirosbuza — papirosliszt. — Ez Is oka a drágaságnak. — Még nagyon élénk emlékezetünkben él az az idő, mikor lábán vette meg a kereskedő a fél ország gabonatermését, kiszúrván a rászorult gazda szemét néhány száz koronányi előleggel, úgy, hogy az igazán nem látott tovább az orránál, elvesztegette a drága termést a kereskedő pedig, akinek ez által módjában állott a legkiterjedtebb arbitrálás, kétszeres háromszoros nyereséget söpört be. Ausztria és néhány más állam már előbb okult mint mi és kizárta tőzsdéiről a határidős üzletet. A mi sorsunk azonban annál szomorúbb lett, mert azok, akik Ausztriában és a külföldön elvesztették maguk alatt a talajt, ügynököstül, szenzálostól együtt nálunk telepedtek meg, ahol még szabad volt és ma is szabad a vásár. Éppen ez a körülmény az, melyet a határidőüzlet lovagjai a leghatározottabb fegyverül használnak fel intézőköreinkkel, kormányainkkal szemben, port hintvén szemükbe az által, hogy plausibilissé teszik, miszerint óriási financziális megiz...............................................................IIIIIIIIIIDWI III.............Ilii mosodás rejlik abban, hogy ezek a nagy tőkepénzesek nálunk telepedtek meg. Mi azonban őszintén megvalljuk, hogy sokkal jobban szeretjük a Vanderbilt Gladis féle betelepedőket, mint ezeket a pénzeszsákokat, akik igaz, hogy tekintélyes tőkét hoztak magukkal, de az csak arra szolgál, hogy földművelő Magyarország verítékén szaporodjék s ha elkövetkezik maholnap a várva-várt idő, a határidősüzlet eltörlése : meggyarapodva vándoroljon ismét más országba, más vidéKre, ahol még a papirosbuza termelésére is akad talaj. Igaz, hogy a szövetkezeti raktárak és egyéb nem várt nehéz fordulat, az utóbbi evekbeu némileg határt szabott a papirosbuzaszédelgésnek és ma már a bu- zakereskedők legnagyobb ré3ze két kézre fogja a panaszt és azt mondja, hogy megélni nem lehet, mert a gazdák minden vidéken (a kereskedők szerint indokolatlanul) visszatartják a búzát és egy-egy uszály rakomány búzát három-négy állomáson kell ősszeházalni, minden métermázsáért (a kereskedő szerint indokolatlanul) magas vidéki napiárakat fizetni, úgy, hogy alig marad mellette nyereség, az arbitrázsról pedig szó sem lehet! Persze, akik hozzá voltak szokva a száz százalékos nyereségekhez, azoknak részére a rendes polgári haszonnak megfelelő százalék kevés. Hogy mekkora pusztítást okozott a papirosbuza még a közelmúltban, arról egyedül számottevő iparunk, a malomipar is tanuskodhatik, amelyre csak pár év előtt, igen nehéz idők jártak és néhány a szerencsétlen papirosspekuláció révén a tönk szélére jutott. A malomiparnál is fordult azonban a koczka és kapzsi osztrák, cseh és stájer pékek és lisztkereskedők annyi drága lisztre csináltak kötést, a tavaszon a magyar malmokkal, hogy az üzletkörüket messze meghaladta és mostanában, mikor az eléggé jó termés következtében a búza és liszt ára leszállóit, annyi és oly magas különbözetet kell fizetniük, hogy az ebből eredő veszteség meghaladja az ötven millió koronát, de mire ezeknek a kötéseknek sorozata lejár, még jóval többre fog rúgni és nem egy szomszéd pék és lisztkereskedő jut koldusbotra. A magyar pékek és lisztkereskedők nem ugrottak be, ők csak annyit vásároltak, amennyire szükségük volt, mert őket már éppen úgy, mint a magyar gazdákat óvatosságra tanította a papirosbuza- és a pa- piroslisztláz. Igaz, hogy a malmoknak ez csak rekompenzáció azokért a vesztességekért, amely őket érte pár év előtt hasonló, de ő rájuk balul kiütött körülmények között. Azonban ennek korántsem örülhetünk, ujonghatunk és azt hiszem, hogy a malmok vezetősége és részvényesei is sokkal nyugodtabban aludnának, ha nem kellene nekik a börze papirosbuza szédelgése következtében hasonló papirosliszt-vabankot játszaniok, hanem nyugodten, megfelelő polgári haszon mellett bonyolítanák le üzleteiket. igy fogtok élni, ha reám hallgattok: időnek előtte nem pusztultok el. A kis egerek szentséges áhítattal hallgatták a bölcs szavakat. Apró szivük hálás szeretettel dobogott a mester felé. És vitték az ifjak szerte a Szürke mester hírét, valamerre csak egerek laknak. És a meg-megujuló nemzedékek tudatában erőssé vált a hit, hogy ősidők felhalmozódott bölcsesége szól belőle; hogy mióta csak egerek vannak : e családban él a bölcseség. Nem is foglalkozott más senki okos dolgokkal és főként őrizkedtek vele szembehelyezkedni. Cincogják, hogy egyszer egy ifjú, egy vakmerő, botor ifjú: uj, veszedelmes dolgokat mert hirdetni,— de csúnya véget is ért. — Izgatott, erősen, hogy hagyják itt mindenestől ezeket a veszedelmes, alapjában veszedelmes fészkeket. Hagyják itt a tele kamrákat kiszámíthatatlan veszélyeivel. Hagyják itt a gyáva, bujkáló életet. Vonuljanak el, ki a szabad mezőkre. Egyesüljenek a mezei testvérekkel és kezdjenek egy életerős, uj életet. Voltak az ifjak közül egy néhányan, akik melléje álltak, — de bizony-bizony : rutul pusztultak el. Az előrelátó mester tanácsára idejekorán elfogták őket és elrettentő példaképpen: a vezérrel együtt valamennyiüket csapdákba zárták ... Akkor még szilárdabb leve a bölcs tekintélye. (Folyt, köv.) h i ss» ses se. Hosszú szabadság. Körülbelül százan vannak, boldog halandók, akik ma elhagyták a szatmári két kaszárnyát. Száz ember szabadult meg a Dienstreg- lama egyéniséget sorvasztó súlyos béklyójától. Száz embernek két vagy három évi úgynevezett „nyelés“ után ma nyílik először alkalma a káplár szemébe vágni: — Öcsém, azt a fegyverzsiron kihizott paraszt satöbbijét az apádnak, engem sem fogsz többet egzeciroztattni, sem laufschrittolni, sem niederelni, sem knietifbájgolni nem fogok, ha neked, úgy tetszik és szalutálni sem fogok többet neked, hanem szivart dugok a számba és a szemed közé nevetek, ha ugyan van szemed öcsém, azt a íegyverzsiron kihizott satöbbidet . . . Száz ember szabadult meg, ezek közül fele még a fentinél esetleg cifrább módon intéz el egyet-mást az egy csillagos freiter- től föl ugylehet az őrmesterig, a másik fele pedig szabadságos kiskönyvét szorongatva fut, fut, mert fél, hogy az ezredes ur, Bradlovák gondol egyet és visszahívja és szolgálni kell tovább, ki tudja meddig. Száz ember megy, háromszor annyi pedig — marad. Ezek lopvást búsulnak egyet, pedig a távozók hagynak számukra vigasztalást, hogy most ők az öregek és ők számolhatnak igy: no még 51 rövid kis hét és 3 nap. Az újdonsült cibil persze esetlen és szögletes s ha egy-egy ismerős tisztet lát, ösztön- szerüleg még mindig szalutálásra mered a keze. Pedig már szabad. Azonban ez az ellenség sem soká bántja a szemünket. Lassan-lassan oszladoznak. Mindenki haza kerül. Nincs talán egy sem, akit valaki ne várna. Szülő, testvér, sógor, mennyasszony. S megkezdődnek a bőbeszédű, hosszulere eresztett katonahistóriák s a mellveregető hárijánoskodások. De nem tartanak oly soká, mint régen, amikor az obsitoskatona egész életén át ráért hazudozni a gyöngy- életbeli élményéiről. Mert a föld türelmetlenül várja már a pihent embereit. Igen a föld várja leginkább őket. Az a föld, melyet csak meg- munkálniok lehet: felszántani, bevetni és learatni — de másnak. És amikor ideér a katona, bizony egy kicsit elszorul a szive és arra gondol, hogy voltaképpen ez a nagyon áhítozott szabadélet is csak alig különb, mint a katona élet. Ugyanaz a rabszolga-sors vár reá itt is, mint aminő amott volt. Dolgozik, védi, gyűjti a vagyonát — másnak. S a kalapját éppoly alázatosan kell megemelnie civilgazdái előtt, mint amily merev szolgalelküséggel tisztelgett egy- egy katonai felebbvalójának. Sőt tán még mélyebb alázattal, mert civilben még a megélhetés gondja is megtépássza kissé az önérzetét. Ami katonáéknál sosem háborgatta. Bár egyrészt mégis csak szabadabb az a szegény hosszuszabadságos, akinek van némi érzéke a szabadság iránt. Mert hiszen, ha megunja civilgazdáját — odébb állhat, amikor neki tetszik. Katonáéknál azonban, ha tetszik, ha nem, maradnia muszáj. Mert a jelszó : Dableiben und mitriechen ! ___ Simplon. — A „Szatmárnómetii függetlenségi párt“ holnap f. hó 15-én délután 6 órakor a függetlenségi kör helyiségében (Csokonay-u. 4. sz.) gyűlést tart. Tárgy A pártnak az „Országos választói ligá“nak Szatmáron f. hó 18 án tartandó nagygyűlésén való részvétele és egyéb folyó ügyek. — Református lelkészbeiktatás. A szatmárnémeti református lelkészt. Kovács Lajos egyházmegyei ta- nácsbirót, vasárnap délelőtt iktatta be Biki Károly szatmári lelkész és esperes a szatmárnémeti ref. templomban. Jelen volt e beiktatáson Szatmárnémeti szab. kir. város magistratusa, a szatmárnémeti ág. ev. egyház presbitériuma, a róm. kath. és gör. kath. egyház képviselői, továbbá a szatmári és németi egybáztanács. A vidéki lelkészek a paróchián gyülekeztek s onnan vonultak be élükön Biki Károly esperes és Kovács Lájossal a templomba. A kar-ének elhangzása után Biki Károly magas szárnyalásu beszéd kíséretében iktatta be az uj lelkészt hivatalába. Kovács Lajos beköszöntő beszédét Apóst. csel. 23 r. II. v. alapján tartotta, vázolva amaz irányelveket, melyet uj állomásán is követni fog. A tartalmas beszéddel egy csapásra meghódította hallgatói szivét. A szatmárnémetii énekkar gondos vezetésre valló precizitással énekelt. Istentisztelet végeztével egyháztanács gyűlés volt. hol Bakcsy Gergely főgondnok átadta az egyház jelvényeit uj lelkipásztorának. Délben a németii polgári társaskörben 150 terítékű bankett volt, az újonnan beiktatott lelkész tiszteletére. — Nagy népgyülós Szatmáron. Az általános választói jog országos szövetsége folyó hó 18-án, vasárnap délután 3 és fél órakor a Károlyi-ház kertjében nagygyűlést tart. Napirend: Az általános, egyenlő, titkos és községenként! választói jog. Felszólalnak : f Báró Bánffy Dezső, a szövetség elnöke, dr. Vázsony. S Z A T M A R{ NAG YTŐZSD legjobb minőségii fiú ruhák, iskolai 8 W» öitönyök, leányka felöltők 1 legolcsóbb áron MELLETT SZEREZHETŐK B E.
