Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-09-11 / 67. szám
Szatmár, 1910. szeptember 11. SZATMAR-NÉMETI. 3-ik oldal. tósztjaiból következtetve annyit tudnak mindössze, hogy e nép a sörtől pohos gmütlichkeit, a nagyképűség s a professzori tudákosság népe. Még a magyar újságok sincsenek más véleményen s ha valami kisebbszerü praktikus ötletet küld világgá a német: a hazai lapok nagyrésze ezt a humoros hirek között közli ezt, bőséges fitymálással kísérvén, az „es ist erreicht“ honából érkezett kisdedet. Csakúgy mint ezúttal is. Valamelyik pesti lapban olvasom, hogy Berlinben kezd túltengővé lenni a „zseni“ termelése. Minden bokorban csodagyerek terem és igy kénytelen vele a kultuszminiszter, hogy külön osztályt szervezzen a számukra. Most ősztől kezdve azok a gimnázisták, akik kiváló tehetséget mutatnak az első négy osztályban, a „külön-tanfolyamba“ kerülnek. Megjegyzendő, hogy ez csak azokra a tehetségekre vonatkozik, akik a matematika, természettudomány vagy a történelem körül tűnnek ki. Pedig ez az eszme csöppet sem fitymálni való. Már csak azért sem, mert nem holmi hóbortos uj dologról van szó, hanem egy ősrégi igazságról, melyet csak most kezd fölfedezni az ember, jóllehet állandóan a szeme előtt lündöklött. Mert az igazság olyan mint a világosság, az ember benne él, általa különbözteti meg az egyik tárgyat a másiktól, de csak akkor vesz tudomást róla, ha sötétedni kezd. Az igazságnak is csak akkor ébred tudatára, hogy valóban létezik amikor már nagyon szüksége van reá. Aki ismeri Darwin halhatatlan elméletét a íajok kiválásáról, tudja, hogy a természetben már azóta, amióta a világ világ : él ez az igazság, amit most a porosz fővárosban az ember céljaira igyekszenek kiaknázni. A természetes kiválasztás hosszú évszáz- ezredek óta forgatja a világrendben a fejlődés kerekeit. A nagy „struggle for life“-ban pusztulnak a satnyák, kihalnak a gyengék s az erősek folytatják a harcot mindaddig, mig náluknál is erősebbek nem érkeznek, kik leteperik őket. Fajok tűnnek el igy nyomtalanul, de a későbbi ( élet igazolttá teszi ezt a diszkrét félreállást az útból, mert a íejlődésnek csak addig van szüksége primitívekre, mig tökéletesebbjei nincsenek. Márta hirtelen elsírta magát. Tilda a nyakába borult. Simogatta a Márta arcát, amint halkan susogta : — Te is szereted. Rég tudom. Látod, tőlem is elvitte ... de én belenyugodtam, ő királynő, mig én . . . Zsuzsika királynő. így kellett ennek lenni. Kellett neki, most meg már nem kell. A szemében hirtelen fény lobbant föl s melegen beszélt: — De azután minden úgy lesz, mint régen, amig Zsuzsika itthon marad. Mesélni fog, mint járták az idegen országokat. Beszélni fog róla is ... És egyszer eljön ő is . . . Kelemen ur is . .. Tudom, hogy megint eljön. Legalább látni lógjuk. — Eljön? — rebegte Márta s a fejét lehajtotta. Zsuzsika ébredezett. A karját kinyújtotta a levegőbe. Édes, egészséges mosoly öntötte el az arcát. Az egész teste remegett a duzzadó erőtől. Felnyitotta a szemét. Lelökte magáról a takarót. Kiugrott az ágyból. Megtörülte a szemét s a Márta nyakába ugrott. Megcsókolta. — Tudom, hogy nem haragszol Márta — szólt nevetve — hirtelen felkapott a székről egy puha, illatos, habkönnyű pongyolát s gyorsan belebujt. Majd ránevetett a szeme Tildára s hozzátette: — Tilda se haragszik. Egy kicsit hirtelen, furcsán mentem el akkor. De megtörténhetik, hogy még egyszer olyan furcsán megyek el. Addig megleszünk vigan egymással. Csak egyre kérlek benneteket, hogy azt a gazembert, azt a Kelement nekem ne is említsétek ! Piha! Rá se szeretek gondolni. Pásztor józsef. S csodálatos, ezt a természeti törvényt már rég alkalmazta az ember a tenyészállatjainál s a nemesitett növényeinél, csak épp önmagára nem vonatkoztatta soha tudatosan. Azazhogy egyetlen egy példa van erre is a világtörténelemben. Volt valaha régen egy hires katonaállam : Spárta, ott alkalmazták a természet törvényét az emberre is. Persze csak a testi kiválóságaira. A szellemi tehetségek mesterséges kiválasztására soha eddig kísérlet se történt. Csak nagy költők álmodtak róla s csak nagy filozófusok utópiái között találkozunk véle. Az életben, az iskolákban nem különítették el eddig a tehetséget a tehetségtelentől hanem valósággal kényszeritették az izmosabbakat, hogy lassan baktassanak a fejlődés vi- lágmesgyéjén, nehogy a gyöngék elmaradjanak mellőlük. Hát ez nagy tévedés és nagy igazságtalanság volt mindig — ezért én a berliniek eszméjében nagyjelentőségű kulturlépést látok, az első bátortalan lépest az igazság felé. ___ Karc. — A gazdasági szakbizottság legutóbbi ülésén elhatározta a Mátyás király-utcai 34. számú teleknek közcélra való megvételét. A telek nagyságánál és fekvésénél fogva igen alkalmas egy újabb iskola vagy óvoda elhelyezésére. A telek ára 17000 K. A kereskedő és iparos tanonciskolák 1910—1911. tanévi szükséglete 18600 korona, amelyből 4775 koro- nányi fedezet hiányzik. A gazdasági szakbizottság a költségvetést megállapította azzal, hogy a hiány fedezetére államsegélyt kér. Az érdekelt telektulajdonosok kérelmére a szak- bizottság javaslatba hozta a közgyűlésnek, hogy a Kossuth-kert mögötti utcára nyíló mellékutcák burkolatát az 1911. évi belkövezési előirányzat keretében a Teleki-utcáról felszedett kővel készíttesse el s az utcai világítást a kövezéssel egyidejűleg vezettesse be. A faipari szakiskola kérelmére pedig kimondotta, hogy a Teleki-utcának egész szélességében való kikövezését nem teljesitheti, valamint a nyílt árok befödését sem vállalhatja el. — Lóverseny. A szatmárvármegyei lóversenyegylet idei versenyét folyó hó 25-én délután rendezi. A verseny estéjén a városi színházban műkedvelői előadás lesz mérsékelten felemelt helyárak mellett. — Vidéki hírlapírók gyűlése. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége tz idei rendes közgyűlését f. hó 18-án délután 3 órakor Budapesten, az „Otthon“ irók és hirlapirók köre helyiségében tartja meg. — Kolera-gyanú mindenfelé. Egyelőre csak a kolera-drukk bacillusai okoznak galibát. A hipochon- derek, kiknek amúgy is túlságosan eleven a képzelődő tehetségük, holmi jelentektelen hascsikarásra legott kolerát sejditenek s nosza szaladnak orvoshoz, patikába, vagy javasasszonyhoz, ki biztos háziszert ajánl a lilaszáju ásszony mérge ellen. A hatóságoknak is meglehetős dolgot adnak a kolera gyanúsok. Nagykárolyban a napokban tartóztattak le hat Budapestről érkezett utast, kik egy koleragyanus munkással egy kocsiban utaztak. A járványkórházba szállítottak őket, de minthogy a megejtett orvosi vizsgálat valamennyit egészségesnek találta négy idegen utast fertőtlenítés után elbocsátottak, keltőt pedig kik nagykárolyi lakosok, a kórház megfigyelő osztályán 5 napra visszatartották^?!) S hogy mi sem legyünk teljesen mentek a ko lera gyanútól, hát erről is gondoskodott a hatósági felületesség. Ezúttal azonban a debreceni hatóságot vádoljuk, mivel egy koleragyanus asszonyt, ki bafizi lakos, 4 napi megfigyelés után hazaengedtek Batizra. Előírás szerint 5 napig kell a koleragyanusokat megfigyelni, esért aztán átirt Debrecen hozzánk, hogy sajnos, de már útnak indította a kedves koleragya- nust, hát legyünk szives mi is gyannkodni egy kissé. A hatóság persze rögtön intézkedett s orvost küldött ki Batizra, aki az asszonyt fertőtlenítette. Egy ittenni méntelepi katonán pedig, ki szabadságon volt szüleinél Szabolcsmegyében, egy szűkszavú, sürgöny tanúsága szerint, állítólag koleragyanus tünetek jelentkeztek. Ezt azonban nem engedték vissza dacára annak, hogy a szabadsága is letelt. — Gazdakör a kültelken. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület célul tűzte ki, hogy Szatmár Németi szab. kir. város úgynevezett ,Kültelkén“ gazdakört alakit, mely gazdasági és kulturális célokat szolgálva hivatva lesz a „Kültelek“ szétszórtan élő lakosságát egymással összehozni s az egyesület támogatása és irányítása mellett a nép erkölcsi és anyagi jólétét előmozdítani. E gazdakör alakuló gyűlése folyó évi szeptember hó 11.-én délután 5 órakor lesz megtartva. — Pályázat végrehajtói állásra. A városi tanács pályázatot hirdet a törvényhatóságnál megüresedett adóvégrehajtói állásra. Pályázhatnak négy középiskolát végzett, kifogástalan erkölcsű egyének. Fizetés évi 1100 korona, 250 korona lakbér és 150 korona drágasági pótlék. A kérelmek október 1-ig nyújtandók be a városi tanácsnál. — Szállítás a hadseregnek. A szatmári, máramarosszigeti, munkácsi és nyíregyházai cs. és kir. ezredek termény és kenyérszállitására a kassai VI. hadtest ajánlati tárgyalást irt ki. Határidő szeptember hó 22. Értekezhetni a debreceni kereskedelmi és iparkamaránál. — Tűz Jánkon. Szerdán, folyó hó 7-én óriási tűz pusztított Jánk községben. Egy sertésól gyuladt ki eddig ismeretlen okokból s a tűz, szeles idő lévén, ijesztő gyorsasággal harapózott tova a zsupfedeles falusi házak között. Csakhamar lángtengerben állott a falu. Az elüljáróság távirati segítséget kért a szatmári s a fehérgyarmati tűzoltóságtól ; ezek teljes fölszereléssel azonnal kivonultak Jánkra. De dacára annak, hogy az oltásban a kivonult tűzoltókon kívül a cse- göldi uradalom és Penyige község népe is segített a jánkiaknak: délután 5 óráig tartott, mig a hatalmas méretű tüzet némiképpen lokalizálni lehetett. Ekkorára már 69 épületet pusztított el a borzalmas elem. Köztük a jegyzői irodát is, melynek egész irattára anyakönyvi irataival együtt porrá égett. Ezenkívül rengeteg termény és takarmány eset áldozatául a tűznek. Emberéletben kár nem esett. A csendőrség nyomozást indított, kit terhel a felelőség a tűz keletkezése miatt. — Meglopott tolvaj. Együtt iddogált a kakszenmártoni korcsmában Markocsán Imre kakszentmártoni kovácsmester és ennek Rajta Ádám nevű oroszfalusi kollegája. Markocsán azzal búcsúzott el a cimborájától, hogy bemegy Szatmárra szenet vásárolni. Mikor Markocsán eltávozott, Rajta elment a barátja lakására, feltörte annak ajtaját s egy rakás értékes holmit elvett onnan. A lopott tárgyakkal elindult Szatmára. Itt a téglagyár közelében, elfáradt, lefeküdt aludni. Eközben meg esett vele az a furcsa dolog, hogy egy újabb tolvaj ellopta a lopott holmit Rajtát a csendőrség elfogta, a másik tolvajt keresik. — Alkalom vállalkozásra Nánlü község elöljárósága körjegyzői lakás és iroda építésére hirdet pályázatot. Ajánlatokat 1910. évi szept. 15-én d. e. 10 óráig lehet a községi elöljárósághoz benyújtani. A feltételek ugyanott tudhatok meg. — Talált hulla. Kedden reggel virradóra a csendőrőrjárat Nagybányán a Zrínyi Ilona-téren egy férfihullát talált. A holttest kilétét megállapítani nem lehetett valószínűleg vidéki ember volt, ki a heti-vásárra ment Nagybányára. A hullát megtalálásakor megvizsgáld a városi orvos ki ama gyanújának adott kifejezést, hogy a szerencsétlen ember bűntény áldozata. Külső eiőszak nyomai nem látszanak ugyan rajta, s igy a hivatalos bírósági vizsgálat lesz hivatva az ügyet megvilágítani. A rendőrség az ügyet átette a járábi- rósághoz, mely elrendelte a boncolást. — Bátor életmentők. Mostanában gyakran látunk utcáinkon egymásután szép sorjában egy csomó agyaggal teli kubikus kordélyt haladni. Földhordásnál szinte nélkülözhetetlen a kis igényű kitanult ló meg az a kis nyikorgó talyiga, melyet egy pöttömnyi parasztgyerek is eligazít, mivelhogy a ló jobban tudja a járást mint a kis kocsis. Sokszor csodálkozással szemléljük, hogy egy-egy ilyen szimpla kubikuslóban mennyi értelem és mennyi elővigyázatosság lakik. Mert vannak nekünk olyan utcáink is, ahol a lónak, ha érvényesülni akar, minden erényét és tehetségét föl kell használnia. liyen utcánk többek közölt az Alsószamospart. Szegény kocsihuzó állatnak itt még a talentumán felül is leleményesnek kell lennie, amikor azokon a rozoga és keskeny pallószerü hidakon huzza keresztül a kis kétkerekűt. Azonban minden elővigyázal, szimat és értelem dacára megtörtént csütörtökön az a baleset, hogy egy szegény kubikosló belefordult kordélyostul az árokba. Abba a sokszor kicikkezett, mély, sötét és kellemetlen szagu árokba, mely oly széles mint a La Manche csatorna és valamivel illatosabb. Szegény Baba — igy hívják a lovat Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f.