Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-09-11 / 67. szám
Sgatmár. 1910. szeptember 11 bői született meg a haladásra képes megifjult Magyarország ! Hát csak tessék mosolyogni, lessék negligálni nem egy becsületbirósági ítéletet, hanem egy társadalom közmegvetesét, tessék haladni a megkezdett utón, a jogtiprás és reakció gyászos utján, tessék mosolyogni előre a félrevezetett, elámitott, elkábitott nép késő ébredésén... Majd egy szent extasisban egybeforradó demokratikus társadalom diadalmas hatalma, melylyel szétfeszíti a jog korlátáit a kívülállók számára, fogja Önöknek odakiáltani: Risum teneatis! 2 ik oldal ____ __ Fegyh ázipar. Irta: Dán Leó. Addig-addig elmélkedünk, pelicionáltunk, kérelmeztünk, felterjesztésekkel fordulva a kormányhoz, hogy a fegyencipar szabályozásával megakadályozza azt, hogy ez valóságos versenynyé nőjje ki magát, mig ma azon vehetjük észre magunkat, hogy a fegyencipar már nemcsak egyes vidék iparosságának van nagy ártalmára, de egyes iparágaknak oly károkat okoz az egész országban, hogy ezek a versenyben alul maradva, lassan-lassan egészen kipusztulnak. Ujjabban már nyílt verseny tárgyalásokon is versenyt támasztanak az iparosságnak, különösen a kisipart sújtva olyannyira, hogy ezek művelői mindegyre nagyobb számban jelentek meg illetékes kamaráiknál, sürgetve oly intézkedéseket, amelyek az amúgy is rettenetes megélhetési küzdelmeket vivő kisiparosságot megmentsék a végelpusztulástól. Hogy mi minden készül már ma a fegyházak- ban, arról csak azoknak van fogalmuk, a kik közvetlen kárát látják a fegyházipar támasztotta igaztalan versenynek, mert könnyen dolgozhatik a fegyház lakóinak foglalatoskodásával, hiszen sem adót, sem betegsegélyezést, sem biztosítást, sem házbért, sem megélhetést nem kell fizetnie, nem kell eltartania család-tagjait, stb. Ily körülmények között fejleszteni ipart, nagy szubvenciókkal, állami kedvezményekkel és gépadományozásokkal egyfelől, de ugyanabban a pillanatban lehetetlenné tenni a kisiparnak a megélhetést ily egyenetlen verseny támasztásával, legalább is nem észszerű gondolkodás, hogy hiába való fáradozásnak, idő és pénzfecserlésnek ne nevezzük. Tisztában vagyunk ugyan azzal, hogy a modern büntető törvény produktiv munkára akarja szoktatni a fegyencet, mert ezzel egyfelől iparra tanítja, de másfelől nem szoktatja tétlenségre a letartóztatottat. Nem vitathatjuk, dacára annak, hogy a fegyházipar — Jól, jól, semmi különös ... Őszi birkanyirás és egyéb dolgok. Átkarolták, megcsókolták egymást s Márta alakja eltűnt az éjszakában. * Egyik este beállított Márta Tildához. A tornácon találkoztak. Tilda arca ragyogott. Márta csodálkozva nézett reá. Tilda alig tudott szóhoz jutni, csak szorongatta a Márta kezét és az izgatottságtól remegő hangon ismételgette: — Márta ... Márta. — Mi történt, mi bajod ? — kérdezte Márta. — Tilda majdnem fuldokolva mondta : — Zsuzsika, Zsuzsika . .. — Nos, nos ? — Itthon van, nálam . . . Márta egész testén reszketés futott végig ! Egy pillanaatig szótlanul néztek egymásra. Tilda azután nyugodtabban folytatta: — Néhány órával ezelőtt érkezett meg . . . Nagyon fáradt volt, most alszik. Mindketten csendeson benyitottak a szobába. A szoba tiszta, egyszerű, puritán rendje teljesen fel volt forgatva. Valami finom illat is terjengett a szobában. Szerteszét, széken, asztalon a kis állótükör oszlopain ruhadarabok lógtak, az asztalon nyitott dobozok, apró asszonyi dolgok, fésűk és más apróságok hevertek ! nagy versenyt támaszt az iparosságnak, annak szükségét, sőt nem is azt célozzuk, hogy ezt megszüntessék, hanem egyszerűen oly rendszabályokat követelünk, amelyeknek utján a fegyencek foglalkoztathatók a munkára, és amelyek által az iparosság sem szenved ily egyenetlen verseny következtében. Mindenekelőtt kárhoztatjuk a mai vállalkozó rendszert, és e helyett a fegyházvezetőségnek kezébe tennők át a fegyenceknek ipari foglálkoztatását, de kifejezetten minden gép segítség használatának kizárásával. A fegyenceket inkább külső munkára, a mezőgazdasági produkciót értjük ez alatt első sorban, használnók fel. Azokkal a íegyencekkel pedig akik ily külső munkára nem alkalmasak, kizárólag csak félgyártmányokat kellene előállittatai,, amelyeket olcsó termelési áron a kisiparosságnak kellene ipari feldolgozásra átengednie. Meg kellene tiltani azt, hogy a fegyencipar akár nyilvános tárgyaláson támasszon versenyt a közterheket súlyosan viselő iparosságnak, vagy akár hirdetésekben vagy körlevelekben fordul hasson a fogyasztó közönséghez közvetlenül. Különös figyelmet kellene fordítani arra, hogy a fegyenciparral oly produktumokat állittasunk elő, amelyeket az országban vagy azért nem gyártanak, mert az előállítási munka ára luimagas, vagy pedig a mely tárgyak készítésére alkalmas munkaerőkkel hazánk ipara még nem rendelkezik. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatokból megállaphást nyert hogy az egyik nagy országos férfi fegyházban a legutóbbi bárom esztendőben az összes végzett munkanapok 29'4%-a, illetőleg 33 8% a, a legutóbbi esztendőkben pedig 37 l°/o-a esett oly munkára, amelyek a fegyház szükségletét fedezték, ellenben az összes többi munkanapok, tehát az összüzem kétharmad része külső számlára elvégzett munkákra esett. Egyik nagy női fegyházban az idegen számlára elvégzett munkaprodukció 50—55% között váltakozott. Érdekes, hogy az idegen számlára elvégzett e munkálatokból az első esztendőben 3—40/°, a másodikban 19‘ lo/°, a harmadikban 16'3o/° oly munkát végeztek el, amelyet a fegyházon kívül csinálnak a fegyencek. Foglalkoznak itt szabósággal, cipészettel, könyvkötészettel, borítékok készítésével, szalmakosár, lakatos, asztalos, esztergályos áruk és papírzacskó készítésével. A női fegyházakban gyapjú feldolgozás, doboz, papírzacskó, toilfosztás, fehér varrás, keztyü varrrás, hímzés, horgolás és kötés járja. Egyik fegyház amely a szabóságot és a czipészetet űzi előszeretettel, a kérdéses három esztendőben 24575, illetőleg 19 118, vagyis az utolsó esztendőben 26.210 munkanapot töltött a szabóságban, a czipészetben eltöltött munkanapok száma 42.251, illetőleg 22.519 az utolsó esztendőben pedig 17473. Az egyik női fegyház három év alatt az első esztendőben 15.209, a második esztendőben 14.905 a harmadik esztendőben pedig 15461 SZATMÁR-NfiMET I. ______ Zsu zsika pedig mélyen aludt, a tüllfüggönynyel bevont fehér ágyon. Az ajkait egy picit édesen felnyitotta, lassan lélekzeif, az egyik karja kicsúszott a takaró alól s bágyadtan hullott az ágy szélére. A két nő megállóit az ágy előtt s visszafojtott lélekzettel nézték a Zsuzsika arcát, mintha valami káprázatos fényességet bámulnának. Tilda leereszkedett az ágy előtt álló székre, fejét odaérintette a Zsuzsika párnájához ; szelíd lelkesült- séggel susugta : — Édes kis királynőm ... hát megint itt vagy ... itt is maradsz . . . megint eljönnek az aranyos napok, veszünk egy zongorát is . . . hogy foglak ápolni, a te szép arcodat . . . Csak aludj, aludj, pihend ki magad. Felocsúdott s félénken nézett a Márta arcára, aki szótlanul állott az ágy előtt. — Ugy-e még szebb lett ? — kérdezte Tilda Mártától. Márta hirtelen elfordította a fejét. Tilda tovább suttogta: — Már nem szereti Kelemen urat. Ő nem is jött vele. Márta felütötte a fejét. A szeme szikrázott. Tilda azután csendesen, suttogva elmondta, hogy bejárták fél Európát, Zsuzsika enekelt. mindenféle hangversenyeken. Kelemen ur zongorázott és és... Zsuzsika megunta Kelemen urat. Hazavágyott. munkanapot töltött fehérvarrás és kézimunkával. Ezekből a nagy számokból eléggé világosan tűnik ki az a nagyarányú verseny, a melyet a fegyencipar támaszma már az ádófizető iparos polgároknak úgy, hogy ez a kérdés már teljesen megérett arra, hogy vele első sorban az iparosság és illetékes tényezői és ezzel kapcsolatosan az igazságügyi kormányzat is foglalkozzék. Nagy kérdés ez, mely alapos megfontolást és a kérdés egész komplexumának ismeretét igényli és a javasolt szempontok figyelembe vételével az ügy minden irányban kielégítő elintézést nyerhessen. Mivel azonban egy netán; bürokratikus elintézés vagy végrehajtás csak árthatna az ügynek, legyen a megoldás papíron bármily tetszetős és észszerűnek látszó, egy minden főügyészség székhelyén felállítandó ipari tanácsot javasolunk amelybe s közölt iparos érdekeltsége küldené delegátusait, akiknek tanácsa szerint és praktikus érzékének latba vetésével lehetne a kérdést mindkét irányban kielégítően megoldani. Az itt dióhéjban elmondottak megszivlelésével valóban lekötelezné magának úgy a kereskedelmi, mint az igazságügyi kormányzat az ország érdekelt iparosságát. Most Úgy szerelném, hogy esúppadt, elderengő alkonyon Hozzád ezer fénybe-kábult szem röpítse sugarát! Úgy szeretném : ha most sok-sok fény omolna rád; És gurulna hajadon és nyakadon és arcodon Táncrapergő, szétsugárzó, százszinü zsarát. S állnál mint a sötét-lelkű mélybe alászálló Nap vérénél öntözött orom; Mint egy magányosan álló, messze-messze vágyó, Büszke szemmel éjszakákba fényeket dobáló Karcsii tűz-torony. Kaczér Ignác. HÍREK. Zsenik tantolyama. Az a három és fél ember, ki az én köz- népszerütlenségnek örvendő Írásaimat olvasni szokta, meg fog nekem bocsátni, hogy ezúttal nem helyi témát pengetek. A téma nem helyiérdekű, még csak nem is magyar vonatkozású, hanem a németek földjéről való. A németekről pedig a felületes magyarok részint az általánoson elterjedt sváb élclapok révén, részint a nagy reklámcsászár Márta felugrott és az ablakhoz lépett. Sokáig nézett kifelé, a nedvesség futotta el a szemét. Azután lassan odalépett Tildához, szintén félénken kérdezte — És Kelemen . . . Kelemen . . . hogy van ? Tilda lesütötte a szemeit s halkan, remegve válaszolt: — Nem tudom . . . Zsuzsika majd elmondja. — Eljön még ide? — Nem tudom . . . Azt hiszem. Bizonyosan. Óh Zsuzsika szép még. Nézd, milyen szép. Csak az alvó pihegése hallatszott. Tilda újra beszélni kezdett: — Milyen kevés is történt azóta. Emlékszem még a szép délutánokra. Milyen zajos volt a mi kis házunk. A kirándulások a tölgyesbe, milyen kedvesek voltak, minden csupa verőfény volt, csupa tavasz Nekem is mindig jó kedvem voit ... Te veled mégis töriént azóta valami. Neked mégis urad van. — Velem sem történt semmi, — Tilda — felelte Márta fojtott hangon, a sírást alig tudta visszafojtani, ahogy folytatta: — Semmi, semmi sem történt velem. Tilda ajkain keserű mosoly suhant végig, aszeraét lesütötte, hallgatott. Majd lassan felemelte a tekintetét Mártára s megszólalt : , — Én férjhez sem mentem . . . pedig mehettem volna. árhol legyen szükségünk húslevesre (levesekhez, főzelékekhez, mártásokhoz), úgy azt a gyorsabban, legolcsóbban és legkényelmesebben készítjük a ^resrtcsj^ Csak a MAGGI névvel és a keresztoslllag védjegygyei valódi! — .............. |féle Csak forró vízzel kell leönteni! húsleves-kockából, darabja f.
