Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-01-23 / 7. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. január 23. Vasárnap. 7. szám. 7 . FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára !0 fillér. It APVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISKLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. szerkb:sztó : FERENCY JÁNOS. SZERKESZTéSEB ES KiADOHiVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10---------Telelon-Bzam 80. .. . Mi ««nneinfl dijak Szatmaron. a k| iilAnivatalnan itzet«nd4:>. Itt az nj kormány! Tehát mégis megszületett! Több mint kilenc hónapos vajúdás volt szükséges arra, hogy végre elkövetkezzék az, kinek személyével már oly régen fenyegetődzik Becs s aki mindenkoron politikai mumusként állíttatott a nemzet elé. Most hát itt van s rövidesen látni fogjuk, hogy az oroszláribőr vájjon mit rejteget s tényleg az a félelmetes rém-e, mint a minőnek előre a falra festették ? Nem bocsátkozunk előzetes jóslásokba. A méltányosság, a politikai jóizlés, valamint a bevett szokások tiltják, hogy előzetesen, még mielőtt programmját, szándékait ismernők, már is ítéletet, avagy bírálatot mondjunk nemcsak a miniszterelnök személyéről, hanem egyben mindazokról a személyekről is, akik kabinetjének tagjait képezik. Az »Audiatur et altera pars« elvénél fogva ismernünk kell az uj kormány szándékait, melyeket egészen helyesen csakis a kellő helyen, tehát a parlamentben mondhat el s igy mi már eleve is elitéljük azt a szándékot, mely minden parlamenti szokással, még inkább jóizléssel ellenkezik s amely azt tűzte ki célul, hogy az uj minisztérium parlamenti bernutalkozásál meggátolja, programmját elmondani nem engedi s izgalmas, esetleg botrányos jelenetekkel akarja dokumentálni azt, hogy a királyi kinevezés nem találkozik tetszésével. A parlamentnek, ahol a minisztérium többséggel nem rendelkezik, elegendő fegyver áll szolgálatára, hogy annak működését lehe- tellermé tegye, elég mód és alkalom kínálkozik, hogy annak javaslatait leszavazza, az indemnitást ne adja meg; sőt hogy formálisan bizalmatlanságot is szavazzon annak a kormánynak, melynek szerinte sem bent a képviselőházban, sem künt az országban gyökere s igy létjogosultsága sincsen. De azt már nem fogadhatjuk el parlamentárisnak, hogy a miniszterelnöknek még programmbeszédét sem hallgatják meg, még szóhoz sem engedik jutni, noha progrmmja előttük teljesen ismeretlen s esetleg olyan is lehet, mely nem csak az egész parlament, de a mi sokkal fontosabh, az egész ország tetszésével találkoznék. Ha tényleg megtörténnék az a szégyen, hogy botrányos jelenetekkel, erőszakosságokkal igyekeznek az uj kormány bemutatkozását megakadályozni, az esetre saját magukról állítanák ki a szegénységi bizonyítványt, mert ezzel csak annak bizonyságát szolgáltatnák, hogy esetleg félnek attól a programmtól, melyet az uj kabinet magával hozott. Hallgassunk meg a szólásszabadságért s egyéb jogokért oly sok vért hullajtottak hazájában mindenkit, ne vonjuk meg a lehetőséget senkitől sem, hogy ha szüksége van, magát, elveit, követendő eljárásait védelmezze, mert ezzel a jog sértéssel precedenst szolgáltatunk esetleg a jövőnek, amikor talán az alkotmányt a magyar érdekeket védő..et, ugyanezekkel a fegyverekkel tehetik majd lehetetlenné a haza, az ország ellenségei, mint a minő fegyverekkel most ők azok ellen óhajtanak fellépni, akiket a magyar érdekek ellenségeinek tartanak. A parlamentárizmus éltetője a jog. A jogot tehát respektálni kell. Mihelyt a jog alkalmazásánál kivételeket ismerünk, akkor az abban a pillanatban elveszti védőbástya-jellegét és átalakul egy mindenképpen alkalmazható értéktelen anyaggá, melyet kiki alkalomadtán s kénye-kedve szerint bármire inkább felhasználhat, semmint a haza, az ország érdekeinek megvédésére. Mindenkinek, kinek a közjog jogot ad >tt a képviselőházban felszólalhatni, jogában áll azt fel is használhatni és viszont senkinek sem szabad ebben a funkciójában meggátolni. Aki ezt teszi, jogtalanságot követ el s igy érdemetlenné válik a képviselői magas méltóság betöltésére. Még van időnk a gondolkozásra s hisz- szük s reméljük is, hogy akkor, amikor ezer és egy eszköz áll a parlament rendelkezésére egy néki nem tetsző kormány lehetetlenné tételére, nem fog reáfanyalodni azokra az eszközökre, a melyeket csakis valamely Balkán állam parlamentje, avagy valamely délamerikai nemzetgyűlés gyülevész hada engedhet meg magának. T Á R Cl A. Télen. Irta Hevesi Iván. A hó sürü pelyhekben hullott alá. Lassan, méltóságteljesen. És az utca csendes volt. Csendesen tűrte, hogy a hó ünnepi ruhába öltöztesse. Olyan ünnepélyes, olyan csendes volt minden, mintha valakit temetnének. Valóban temetés volt. A sürü hópe'.yhek temették el az őszt. Alig telt belé egy óra és már vastag höréteg borította az utcákat. Szép fehér, csillogó bóréteg ... .. . Méltó szemfedele az ősznek. Még sírásója is akadt . . . A zöld leveleitől megfosztott lombok közt a fagy, a szél zokogott. A hópelyhek pedig lassan, méltóságteljesen, ünnepélyesen ereszkedtek alá .. . És az utca csendes volt . . . nagyon csendes volt . . . A bárókisasszony ablakából gyönyörködött a felséges látványban. De ő rajta nem tudott erőt venni ez a melankolikus hangulat. Ő boldog volt hisz itt van megint a váiva-várt tél ... a jég .. . a bál . . .. és . . . És ezeken a mulatságokon bizonyos, persze bizonyos, hogy találkozni fog azzal a — Megrezzent, hogy rágondolt. És a bárókisasszony boldogan nézte a sürü hó pelyheket, amelyekkel most már a szél kezdett el játszani és amelyek szeszélyes táncot járva hullottak alá. A lelkében is igy kavaroglak a gondolatok, mint ezek a bohókásan kergelőző hópihék . '. . Sejthette-e, hogy ezalatt, mig odakint a hópelyhek az őszt temetik, odabent a másik szobában az apja, az ő tulajdon édesapja, az ő boldogságát akarja eltemetni. . . . Csak akkor riadt fel boldog ábrándozásából, mikor a szomszéd szobaajtó csendesen kinyílott és apja tiszteletteljesen bocsájtotta előre vendégét. — Tessék, kedves gróf ur! Egy halk sikoly volt a bárókisasszony rémületének önkéntelen megnyilatkozása ... és arca, mely még az imént a boldogságtól sugárzott, olyan fehér lett, mint azok a hópihék ottan az ablak párkányán. Igen, hisz ez az a gróf, kiről azt mondja az apja, bogy feleségül veszi és neki feleségévé kell lennie . . . kell 1 . . . A gróf gazdag és fényes rangja van. És neki tetszik ez a szép, fiatal bárókisasszony, akinek a tekintete olyan, mint az őzé ... Az öreg báró egyedül hagyta a fiatalokat. A gróf közelebb lép a bárókisasszonyhoz, aki didereg, aki reszket, mint az ablak előtt álló kis fenyőfa, amelyet a szél ide-oda rázogat. A gróf odamegy a bárókisasszonyhoz, meg fogja jéghideg kezét és a szemébe néz. És a szelíd tekintetű őzszemekben könycsepp csillog. A gróf megrendültén nézi a könyes szemeket. — Kisasszony, bocsáson meg szokatlan eljárásomért és ne idegenkedjék tőlem. Igaz, őszinte vonzalommal közeledem önhöz és csak egy célom lesz az életben, hogy önt boldoggá tegyem . . . Becsületszavamra ígérem . . . No, ne féljen tőlem, meglátja, boldoggá teszem . . . És a sápadt arcú bárókisasszony nem szólott semmit sem . . . csak nézts, nézte, mint kavarja a viharrá fajult szél a szelid fehér hópelyheket. * A táncterem tele volt jókedvvel, tele volt mámorral. A cigány zene úgy részegített, mint a gyöngyöző pezsgő. Az egész táncterem pezsgett a jó kedvtől. A fehér bárókisasszony arca is kipirult. Kék szemei ragyogtak . . . Szerelmesen nézett táncosára. Arra a másikra, akiről annyit ábrándozott . . . Akire csak most mert gondolni, amióta másnak szánták. És Endre, a fiatal ügyvéd is mámoros volt a kék szemek ábrándos sugaraitól. Müller Lajosné férfi-, női- és gyermek kész ruha üzletembe az őszi idény újdonságok megérkeztek. — Tartós, elsőrendű jó áru, szolid olcsó kiszolgálás. Üzlet- helyiség Deák-tér. Kereskedalmi bank palota (a nagytőzsde mellett.)
