Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-01-23 / 7. szám

SZATMÁR-NÉMETI.

Szatmár, 1910. január 23.

2-ik oldal.

A magyar loyalitás, a vérünkben lakozó jó ízlés már eleve tiltakozik minden oly merénylet ellen, melyet a parlamentárizmus, de különösen az emberi jogok ellen óhajtanak elkövetni azok, akik talán többre, méltóbbra, erélyesebbre nem is képesek. (P.Á. dr.)

Színház.

Nóra. Ibsen, a norvég irókirály világhírű darabját adták szerdán telt nézőtér előtt. A dicséret mindenek • előtt a közönséget illeti azért az érdeklődésért, melyet a klasszikus szinraü iránt tanúsított. Örömmel állapítjuk meg, hogy színházba járó közönségünk Ízlése mind jobban finomodik és nem csupán a reklámmal telített, léha színpadi müvek kedvéért jár a színházba, hanem irodalmi műélvezetet keres abban a hajlékban, melyet a kultúra teremtett. Ez az érdeklődés szolgáljon egyúttal útmutatónak a színház vezetője számára abban az irányban, hogy a műsor összeállításánál nemcsak a triviális és irodalmilag jelentéktelen darabokat forszírozza, de gondoljon a komolyabb, értékesebb és klasszikusabb müvekre is, még pedig minél gyakrabban !

»Norät« fölöslegesnek tartjuk — akár vázlatosan is — ismertetni. Aki még színpadon nem látta, bizonyosan olvasta, hiszen ezt a darabot ismerni: úgyszólván a műveltség dolga. Csupán kuriózumból említjük meg, hogy a költő beleegyezése mellett (?) a darabot újabban úgy alakították át, azaz modernizálták, hogy Nóra az utolsó jelenetben mégsem hagyja el családját, hanem szépen otthon marad férje és gyermekei mellett. Itt — hála Istennek — az eredeti alakjában játszották és ezzel alkalmat adtak nekünk is a fejünket törni azon, vájjon lélektanilag helyesen van-e megoldva Ibsen kemény problémája: a nő helyzete a családban . .. ?

Miután ezen a drámaírók, bölcsészek és tudósok már amúgy is eleget veszekedtek, hagyjuk őket tovább is vitatkozni és beszéljünk az előadásról.

Nórát Markovics Margit ábrázolta és határozottan szép sikert ért el alakításával. Persze a szerep m-g- haladja az ő színjátszó képességeit és más egyéniséget követel. Ezektől elnézve, volt egy pár kitünően megjátszott jelenete, melyért a közönség igen hálás is vo't. A férj szerepében Szilágyi Ernő meglehetősen gyöngének bizonyult, különösen az utolsó jelenetekben, melyeket fiatal művészünk talán nem is érzett át. Herceg, Rank doktorja sem volt stilszerü, sem meleg és rokonszenves, mely nélkül pedig a darabnak ezt a

csodálatosan megkonstruált alakját elfogadtatóan adni nem lehet. Sipos és Gömöry Vilma kedv nélkül játszottak, hiszen nem volt vezetőszerepük. A darab rendezése eléggé megfelelő volt. (h)

Akkordok.

Ablakod alatt már, de sokszor is jártam.

Talán csak meglátlak, hányszor lestem, vártam. Mindhiába vártam.

Nézz ki egyszer-másszor, be sokszor is kértem, Nem megyek már arra, fogadtam, Ígértem.

Hiába ígértem.

Bár nagyon jól tudom, hogy senki sein vár ott, Isten tudja miért, mégis arra járok,

Miudig arra járok.

Karafláth Jenő.

HÍREK.

Januári Ó8 februári naptár. Január 23.-án a németirészi gör. szert kath. egyház jótékonycélu táncmulatsága a Vigadóban.

Január 30-án a kath. legényegyesület zártkörű farsangi táncmulatsága saját helyiségében.

Január 30-án az iparos ifjak táncmulatsága a Pannóniában.

Január 30.-án a Loránlffy Z--uzsánna-egye3Ület estélye Darabos Lajos marosvásárhelyi hírneves énekes fölléptével.

Február 2.-án a kath. kaszinó felolvasó és művészi estélye a Cecil-egyesület nagy termében, utána társas összejövetel és tánc a kaszinóban.

Február 5 én második bérleti hangverseny a szin- | házban Bremer Anni berlini hangverseny-énekesnő fel- | léptével.

Február 5 én a fillér-egyesület nagy táncestélye I a Pannonia-szállóban.

Február 6.-án a fodrászsegédek jótékonycélu bálja a Pannónia nagytermében.

Február 8 án a , Szamos“ csolnakázó-egyesület táncmulatsága a Társaskörben.

Február 12.-én a Kereskedő-ifjak körének gyöngy virág-estélye, saját helyiségében.

Február 22 -én Isaye Jenő és dr. Gönczy Mór hangversenye esti 8 órakor a színházban.

— Ebéd a püspöki palotában. Dr. Boromisza Tibor püspök január 20-án a szatmári kir. kath főgimnázium tanári karának tiszteletére ebédet adott, melyen jelenvoltak Boromisza Tivadar földbirtokosj

Mázy Engelbert kassai tankerületi főigazgató, Rat- kovszki Pál tb. kanonok, főigazgató, dr. Bakkay Kálmán, dr. Barna János, Dörner István, Erdélyi Imre, Fásztusz Elek, dr. Fechtel János, Fölkel Béla, Gazdag Lajos, Groza Ferenc, Haller Jenő, Katona Ferenc, Krompaszki Béla, Lehóezky József, dr. Merker Márton, Demián Titusz, Öcsvár Rezső, Papp Aurél. Pintz Mátyás, Sándor Vencel, dr. Schőber Emil, dr. Sziklay Ferenc és dr. Török István tanárok, Bakkay Béla és Demjén Endre tanárjelöltek, Blazsek Géza vinnai plébános, ujonan kinevezett középungi esperes, szeotszéki ülnök, továbbá az udvari papság. (Gönczy Antal, Orosz Alajos és Péterffy Gyula tanárok elmaradásukat kimentették.)

— Katonai ügy. A tanács az 1910. évre vonatkozó ujoncozási, utazási és működési tervezetet a honvédelmi miniszterhez fölterjesztette. E szerint a fösorozás Szatmáron március 17. és 18-ik napjain lenne. A három korosztályból föl van biva 408 hadköteles.

— Ut a kath. temetőhöz. A róm. kath egyháztanács a közúti vashidtól a temetőig kért ut fél költségét elvállalván, a tanács fölhívta a mérnöki hivatalt, hogy ezt az utat készíttesse el.

— Különféle pályázatok a városnál. Szatmár- Németi szab. kir. városi törvényhatóságnál üresedésbe jótt s évi 1700 korona törzsfizetéssel, 450 korona lakbérrel és nyugdij-jogosultsággal egybekötött rendőr- fogalmazói állásra pályázatot hirdet.

A szabályszerűen tölszerelt pályázati kérelmek Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatósági bizottságához címezve 1910. évi február hó 10-ikéig a városi ianáashoz nyújtandók be.

Amennyiben a fogalmazói állás a törvényhatóság szolgálatában álló rendőrtiszttel vagy írnokkal töltetnék be, fokozatosan be fognak töltetni ugyanakkor az eként megüresedő állások is, minélfogva a városi tanács egyidejűleg ezekre is meghirdeti a pályázatot az illető állásokkal egybekötött szabályszerű illetmények mellett s a fenti feltételek érintetlenül hagyásával

A város az üresedésben levő mérnöki állásra szintén pályázatot hirdet. Határidő február 10. Fizetés 3000 K és 600 K lakbér.

— Kitolt határidő. A tanács a németi nagy- és mocsárerdőből a faeladást január 31-éig kizárólag a városi lakosság részére tartotta fent. Tekintettel a rósz utakra, a tanács most ezt a haláridőt február 15-ig kitolta.

— Rajztanfolyamok. A tanács megkereste a kir. tanfelügyelőt, hogy tegyen illetékes helyre fölterjesztést kellő időben az iránt, hogy a népiskolai tanítók részére szervezendő tanfolyamok egyikét a nagy szünidőben Szatmár megnyerhesse.

Az ő lelkében is vihart gyújtott a mámoritó zene ... És hogy most karjai közt érezze, akit el kell vesztenie, lángolni kerengett ereiben a vér.

A gróf pedig ott állt egy sarokban és némán nézi ezt a kínos vergődést. Hogy szeretik egymást 1 . . .

Milyen szerelmesen néznek egymás szemébe / Milyen boldogok lehetnének! A grófnak eszébe jutott az ígéret:

— ígérem, esküszöm, hogy boldoggá fogom önt tenni ! Hogy ki van most pirulva az a sápadt arc!

Hát ez az ő boldogsága 1 . . .

Tekintete véletlenül egy tükörbe tévedt . . . egy rémet látott benne . . . önmagát.

Szegény gyermek.

A túlsó sarokban az öreg báró integet feléje. Johb szemével a leánya felé kacsintgatott. Mintha küldené:

— Menjen már a leányhoz 1

A gróf mosolyogva intett neki igent. Csakugyan a bárókisasszonyhoz lépett.

A szép gyönge kis leányka ismét remegni kéz • dett . . . mint az a kis fenyő fa, mikor a vihar hideg lehelletét érzi.

A gróf pedig nem is hozzá, hanem a táncosához fordult, a ki a hattyuprémes legyezővel legyez- gette:

— Uram, egy percre!

És a gróf karonfogta s magával vitte. A háró- kisasszony pedig reszketett félelmében. Szemeiben ismét könyek ragyogtak. Arca még halaványabb lett . . .

Szerette volna Endrének mondani, maradjon. De nem tudott szólni.

Félig aléltan támaszkodott a pamlagra. A gróf pedig izgatott hangon szólt Endréhez :

— Uram, ön nagyon sokat táncolt ma a báró- kisasszonnyal.

Endre hirtelen kirántotta kezét a gröf karjából :

— De uram, mi jogosította önt fel .

— Én vőlegénye vagyok a leánynak. >

— Igaz! Ön elég vakmerő volt a fiatal leány

kezét . . .

— Hohó uracskám 1 Ön olyan ügybe avatkozik, amihez . . .

— Amihez nekem jogom van!

— Ah ez meg lep! Ha szabad tudnom, honnan vette ön ezt a jogot ?

— Szeretem 1 Érti szeretem. És eszküszöm, hogy mielőtt ön . . .

— Csak lassan, csak lassan. Ez még nem jog.

A kérdés az, hogy ő szereti-e önt?

— Igen.

— Pedig én őt boldoggá akarom tenni.

—• És ön azt hiszi, hogy tudná? Különben is előbb velem kell számolnia. Majd számolni fogunk !

— Adósa bizonyára nem maradok!

— Biztosíthatom, hogy én sem !

— Majd elválik. Most azonban, hogy a bárókisasszonyt hosszú tárgyalásunk ne nyugtalanítsa, kérem, térjünk vissza . . .

— De kérem . . .

— No, no, csak nyujjsa a karját.

Mikor odaléptek a remegő leányhoz, Endre hirtelen kirántotta a karját a gróféból, aki nem tudott egy mosolyt visszafojtani.

— Bárónő, mondá a gróf, emlékszik mit fogadtam önnek, midőn édesatyja, az én jó atyafi barátom . . .

A leányka feje lehanyatlott, mint egy tört virágszál.

— Megfogadtam önnek, hogy boldoggá teszem. Ugy-e? Nos hát itt a pillanat, hogy Ígéretem beváltsam. Kisasszony, boldoggá tudná önt tenni ez a fiatal ember ?

Zavartan rándultak meg a leány selyempillái.

— Nem értem.

— Csak annyit mondjon, igen és azé lesz.

Inkább sóhaj volt a válasz :

— Igen.

— Csak ezt akartam tudni.

Karját az Endre karjába fűzte és a báró elé lépett vele.

— Megígértem, hogy leányodat boldoggá teszem.

— Nyugodt vagyok, hogy szavadat beváltod.

— Nyugodt is lehetsz. íme beváltom. Megkérem a kezét Kopácsy Endre köz- és váltóügyvéd ur részére . . .

— De kérlek . . . Hát ... én ... én nem értem.

— Pedig a dolog igen egyszerű. Leányodat csak ez a szerencsés ember teheti boldoggá. Ők szeretik egymást . . .

— De . . . de . . . hát . . . hogy is . . .

— Itt nincs habozni való. A leányod boldogságáról van szó ... ők szeretik egymáBt. Kopácsy ur, az én leendő jogtanácsosom majd gondoskodni fog róla, hogy a borshalmi birtokom a kastélylyal együtt, melyet tőlem megvettél . . .

— Én ?

— Hát nem emlékszel? ... És nagyot rántott a báró frakkján.

— Hja, úgy, na persze, a borshalmi birtok . . .

— Igen, a lányod nevére irassék, mint hozománya.

A gróf hirtelen eltávozott, magukra hagyva a két elképedt férfit.

Egy ablakmélyedésbe húzódott és onnan nézte, mint ragyog föl sugár fényben a bárókisasszony sápadt arca, a két férfi közeledésére.

Az a szép sápadt arc 1 . . .

Az ő őszének utolsó sugara . . .

*

Kitekintett az ablakon . . .

Odakint a hó hullott, nagy fehér foszlányokban . . .

Csöndesen borult rá az utcára.

Az ősz szemfedele.

És úgy érezte, hogy az ő boldogságára is ráborult egy puha, fehér, halotti szemfedél . . .

• t