Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-07-17 / 51. szám
2 ik oldal Szalmát, 1910. julius 17. hogy szószólója, jogainak harcosa s az anyátlan csecsemőnek — a becsületes választójognak — édes anyja, hü dajkája a kisebbségben maradt igazi nemzeti párt! A jövő demokratikus irányban int a haladásra ! S ki a mostani többség közszellemét demokratikusnak látja, az — optikai csalódásban szenved! Krach! Motto : Was fang ich armer Teufel an, die Gelder sind verzehrt ? ! A címszó annyira nemzetközi, hogy az cspe- rantó szótár minden módosítás nélkül átvette. Itt nincs mit elismerni. Ez a kifejezés a világ valamennyi nyel vén szólva krach volt, krach ma és krach marad időtlen-időkig. Politikai válságokon kezdve szerencsétlen börzespekuíációkon át a királyi trónok recsegéséig, világok bomlásáig mindm pusztulás ebben az egy szóban zsugorodik össze. Ha a jó Isten egyszer szent haragjában sistergő villámaival rongyokká hasi taná az ég kárpitját és a csillagos mennyország mindent megrázó dörgéstől kisérve leroskadna a poklok közepére, a menekült riporter is csak azzal kezdené tudósítását, hogy krach. Legfeljebb hozzátenné, hogy világra szóló, univerzális krach Az isteni kegyelem a legnagyobb katasztrófák idején Í3 két emberhez hajlandó. Az első vérbeli hírlapíró, a másik szenvedélyes újságolvasó. A riport az élet kaviárja. Pletykálni muszáj ; »et si fractus illaka túr orbis« újság mindig lesz, következésképpen riporternek és olvasónak lennie kell. Én az ítélet napját is csak úgy tudom elképzelni, hogy a sorsnak ez a két kegyeltje előbb végigéívezi az utolsó krachot. Riporter hamarosan megírja, szenzációkra éhes polgártársa kéziratban elolvassa, s azután megkérdezi felebarátját, hogy hol maradtak az apró hirdetések f — Ripi nem tud mit válaszolni; a nyájas olvasó dühbe gurul és megpukkad, az újságíró pedig fölösleges voltának tudatában beleveti magát az immár többé ki nem elégíthető szenvedélyének örvényébe, s a semmiség fölött lassan széjjelterpeszkedik a siri csend. Céltudatosan bocsátottam előre ezt a néhány fantasztikus gondolatot. Azt akarom jelezni, hogy a legfeltűnőbb jelenségekben is van valami egyszerűség, s hogy a legszerényebb ember igényei is csak egy bizonyos határig redukálhatók Ha nagyon feszitik, elpattan a húr is. Az éhség egyszerű táplálékkal valamennyire csillapítható; az ivóvizet iagyen adja az Isten, a dohányzás, mint fölösleges és ártalmas luxus, mellőzhető. Öltözködni sem feltétlenül szükséges, hiszen ny^r van. Hálóingben is eljárhatunk hivatalunkba. Annál stil szerübb lesz külső megjelenésünk, minél jobban simul és alkalmazkodik apró részleteiben is a túlnyomó többség általános divatíonnájahoz, a lobogó ráncos gatyához. Mindezeket az apróságokat csak mellesleg érintem, mert nem közérdekű dolgok. A közérdek most következik. Méltóztatnak még emlékezni a panaszomra ? Már júliusban járunk és sérelmeink még nem i orvosoltattak. Nem mondtam meg egész kifejezetten, hogy a méltánytalanság a jegyző urakat is kellemetlenül érinti. — Egyéni véleményük tiszteletben tartásával most az egész kar nevében ismétlem az elmondottakat. Az összetartás, a szolidaritás csak úgy nyíl- j vánulhat meg szépen, imponálóan. Elég nagy testület vagyunk ahhoz, hogy fölöttes hatóságunknak nemcsak legelső tisztviselője, hanem a főispán ur ő méltósága is, sőt a belügyminiszter ur ő excellenciájával egy üt t az egész ország észrevegye!! minket. i Méltóságos Főispán ur ! j Nagyméitőságu Belügyminiszter ur ! Másfélszáz emberről, egy vármegyére kiható I munkásszervről van szó; a legmélyebb tisztelettel és I a szükség parancsoló kényszerétől hajtva állok meg Excellenciáíok előtt. Hód ballal, de emelt fővel tolmácsolom egy hatalmas tábor önérzelét, azt, hogy éhezünk. Ismeretlen okokból, ismeretlen emberek korbácsolnak minket ismeretlen örvények felé: a nyomorba! Ne engedjék, hogy az ország szeme megakadjon, szive megdobbanjon rajiunk ! Nincs megalázóbb érzés, mint a szánalom ! Egyikünk sem szolgálhat alapos felvilágosítással. Én is csak közönség módjára, laikusán gondolkozom az ügy alapállása felől. Hogy állhat a dolog ? ! A Belügyminiszter ur egy summában szokla folyósítani a vármegye valamennyi jegyzőjének az egész esztendőre dukáló fizetését. Senki nem lesz hajlandó elhinni, hogy egy alkotmányos, népképvise leli. örökletes monarchiának magyar belügyminisztere minden vármegyében letegye a garast, csak éppen Szatmárban nem. Én szegény fiú vagyok, de ha nagyon kotorásznék az ünneplő nadrágomban, még talán tíz fillérest is találnék benne. Hanem mi a baj ? Megmondom. És ha gondolkoznak a kollegáim, hát nem is haragudhatnak meg érte. A Belügyminiszter ur szorgalmasan, gavallérosan kitette a »vizit«, hanem Ti behúztátok a kasszát. Se a vizitet nem adtátok meg, se a késedelmi kamatot : a kostát. Se besser, se blind. Ha az osztrák-magyar bankkal kártyáznátok, ilyen kártyajárás mellett egy él esztendő múlva az is sprengolva volna. A segédjegyzők káriyát se kapnak ebben a ferbli- ben ; csak kibicelnek. Engedjünk meg egymásnak, cim- l. bórák! A mestert bemondhattátok volna. Most már = S ZA T MÁR-NÉM ÉTI. ■ tartott légyen s még a házi ebek is italosán vonitot S a nagy örömtől.“ Pokol András uram mézes napjait élte, mikor : úgy február 20-ika táján nyargaló futár hozta a hirt, , hogy Rákóczi György ő nagysága és kegyes életpárja LorántfFy Zuzsánna nagy kísérettel, Nagybányára át- I utaztában egy éjszakát Nagylóznán fog eltölteni s Po- 1 kol András nemzetes ur kúriáját szándékozik igénybe venni, ha nem esnék terhére. András ur' teljes világ életében szives házigazda volt, olyannyira, hogy ha olykor nem akadt vendége, maga fogta el az átutazókat s kényszeritette egy k<s hajcécóra. De most mégis kesernyésen húzta félre száját s oda kívánta a fejedelem ő nagyságát, ahol a bors terem. Nem tetszésének Zsuzsánna asszony előtt is kifejezést adott. Nem úgy a háromhetes menyecske! A szép asszonyka majd kibújt a bőréből az örömhírre. Milyen nagy megtiszteltetés a házukra, hogy a fejedelmet fogadhatják 1 Nosza, lett is nagy hűzfelforgatas, takarítás, készülődés, mert a futár estére jelezte a magas személyiségek érkezését, kihez a zsibói báró is csatlakozik kíséretével. Este 6 óra tájban villantak meg a nagy viasz fáklyák lángjai a nagylóznai utca végén s pár perc múlva begördüllek a zárt hiútok és társzekerek a kúria udvarára, melyeket daliás lovasok kisértek. A szép Zsuzsánna asszony alázatosan csókolt kezet a fejedejem asszonynak, ki is gyöngéden homlokon csókolta őt. A fejedelem kíséretében voltak : a zsibói báró, a csáki gorbói Kabosok, a Zudor fiuk késő: lecsavarta valaki a gázt, elfujta a gyertyát is i Mielőtt rámutatnék a közigazgatás csődjének legfőbb okára, felkérlek benneteket egvenkint és ösz- szesen : vegyétek fel a pennát ; lehet, hogy tévedtem, s ha így van, ott, ahol kell, majd töredelmesen bocsánatot is kérek. Csengersima, 1910. julius 14. Göbl Gyula. A kis tanyai cselédleány. — J. A. Nicldin. — Úgy ragyog fehér kicsi lába, Ha harmatos pázsitra hág ! Ha táncol a szélfútta réten; Úgy nézik az öreg tanyák. Homlokát ránc sose szántja; A kacaja gyöngy, csupa vágy; S lágy-arannyá szelídül szépen Fönn, izzó hajában az árny. A íüzfánál ődöng a béres, Reáomol száz fűzi ág. Csókolna, de gyáva, esetlen S a csókjai lomha csigák. S a bamba nem látja — : az édes Elejti a térdszalagát . . . En fölveszem, párnámba rejteni: Ez gyönyörű álmokat ád. Angolból: Kaczér Ignác. HIBEK. Dénes Sándorról. Ezerszemü Cézár, ahogy a közönséget képletesen nevezni szokták, alighanem pápaszemet visel valamennyi szemén. Ha valakit kegyébe fogadott, mert gyönyörűséget s élvezetet szerzett neki s mondjuk iró, újságíró ez a valaki ; évek során sem találja meg a becsületes jelzőt, amellyel kedvencét a legtalálóbban, vil- lámfényszerü rávilágitással jellemezze. Dénes Sándorra gondolok, a mi saját külön és egyetlen Dénes Sándorunkra, aki most aktuális, aki a napokban megjelent kötetével pár arasznyival előbbre kényszeritette ezt a mi lassacskán s óvatosan baktató kisvárosi kultúránkat. Amikor Dénes Sándornak egy-egy feltünés- keltőbb cikke, vagy tárcája a „Szamos“ hasábjain megjelenik, rendszerint hallom itt is ott is a behódoló elismerést: kedves fiú . . . jótollu két Bornemissza s a fejedelem első kapitánya Macs- kássy László s több mások, kik a kúria minden zegét- zugát elfoglalták s csakhamar vidám poharazás mellett pihenték ki az ut fáradalmait. Vig zeneszó és dal hallatszott ki a csöndes, csillagos éjszakába. Bent a nagy teremben a fejedelmi pár és a legbensőbb kísérete mulatozott a háziakkal. A férfisereg a szép házi asszonyt rajongta körül megadván a fejedelemesszonynak az őt megillető hódolatot. Éjféltájban, mikor már a legmagasabb uraságok a kúria balszárnyában elpihentek, — széles mederben indult meg a vigalom. Pokol Andrásnak veszett kedve kerekedett, mit különösen Macskássy László kapitány uram élesztgetett vidám, ártatlan tréfáival. Az ifjú kapitány nemcsak a kardot, de a szót is jól forgatta s mikor a házi ur nagy öblös poharakat tétetett az asztalra s egy áta- lag aszút üttetett csapra, — fölállott s ékes szóval köszöntötte fel a bűbájos háziasszonyt, összekoccintotta poharát vele s mély tüzü szemével bele kacsintott a Zsuzsánna leikébe, honnan egy tűzhányó egész lávája ömlött felé. A nagy mámorban nem látta azt senki, nem is tudott arról más, csak ők ketten. Pokol András urammal pedig oly csoda történt, a mi világéletében soha sem esett meg vele. Elázott a sárga földig. Dgy vitték a szomszéd szobába, mint egy holtat . . . (Folytatjuk a köv. számban) Ti Ti f i * * * hafáj a feje, BEBETVÁS-PASTILLAT, hanem használjon azonnal : : amely 10 perc alatt ajlegmakacsabb migraint a fejfájást elmulasztja. — Or- K«« l.OQ Kapható minden iryógyvosok által ajánlva ____________I szertárban. — Készíti BE RETVÁS TAMÁS gyógyszerész KISPESTEN. 3 dobozzal ingyen postai szállítás. nak, hogy távozzék. Azután leroskadt egy székbe s mint a szélütött tompán felhörgött. * * * Gyönyörűen virradt fel a február elseje 1648 ban. Éjszaka friss ropogós hó esett, reggelre kitisztult s a fölkelő nap aranyos sugaraiban, mint gyémánt szemek csillogtak a hó pihék. A Pokol kúria hangos volt a zeneszótól ; délfelé kísérték át a vőlegényt a zsibói cigányok Szabó Gergely házához. Az utcán végig sorfalat állott a népség s hangos éljen riadallal köszöntötték a jókedvű, daliás vőlegényt, ki prémes fekete magyarban, tollas kucsmában vigan lépkedett, nagy kíséretével. Csak a kis Flórilca nézett busán a kapuból utána s löriilgette nedvesedő szemét. Szabó Gergely uram kúriája már akkor tele volt vendéggel s valósággal körülrajongták a hófehérbe öltözött menyasszonyt, kit a csákigorbói Kabos leányok vezettek az érkező vőlegény elé. A férfi vendégek közt kézről-kózre járt a jó féle „diós pálinka“ és egyéb liktárium s nagy tálcákon hordozták körül a szolgák az omlósbélü kalácsot. Az esküvő annak rendje és módja szerint ment végbe. Bakesy Ezaiás nagy tiszteié tü ur a legszebb tógáját akasztotta nyakába s ezüst kapcsos evangéliumos könyvével, a templom ajtajában várta a nászmenetet, mit csak a vén boszorkány, Agafíea asszony igyekezett megzavarni azzal, hogy a templom lépcsőjére szarkatoliakat hintegetett. Azután megtartatott a hires lakodalmi tor, mely a krónika szavai szerint „éppenséggel három napig---------------------------------------------------------------- -------------------------------■mi .I i I ——— I n ~mrr-n-|Tr"rnir~rrrT—rr
