Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-07-13 / 50. szám
2 ik «ldal SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1910. julius 13. Árpád- és Teleki-utcák burkolatára és annak fenntartására vonatkozik. E szerint a nevezett utcák kis kocka-burkolatot nyernek. A kivitel költsége négyzetméterenként évi 58 fill, s a fenntartásé évi 12 fill. 40 félévre terjedőleg. Elénkebb figyelmet váltott ki az előterjesztések során a németi-i határrész tagosításának ügye. A minisztérium helyszíni szemlét rendelt el s a közgyűlés dr. Harcsár Géza és dr. Keresztszeghy Lajos biz. tagok felszólalásai után elhatározta, hogy az egész Szamosbalpart tagosítását s a köztemető belvízcsatorna stb. céljára külön terület fenntartását kéri. Elfogadta a közgyűlés a három utcaközi óvoda szerződését. A szamosdobi ut mellett építendő kültelki iskola telekügyében az augusztusi közgyűlés fog határozni. A gazdasági és jogügyi bizottság javaslatai során elfogadta a közgyűlés az 1909. évi zárszámadását, mely szerint a törzsvagyon 3.600,000 koronával emelkedett. Elfogadta a nyilvános illemhelyek (Deák-tér és Árpád-utca) s a digesztor felállítására vonatkozó javaslatokat. A krassószö- rénymegyei árvíz károsultakat segélyezi. A kereskedelmi tanonciskolái tanítók óradiját 120 koronában állapítja meg a kért 150 korona helyet azon indokolással, hogy az államnál is ennyi az óradij. — A szatmári cukorgyár alapítóinak kérelmét, mely szerint községi kedvezmények kilátásba helyezését óhajtják, a közgyűlés jóindulattal fogadta. De a támogatás mértékének megállapítását akkora halasztotta, amidőn a tiszti főügyész elnöklete mellett kiküldött tanulmányozó bizottság megteszi jelentését. Ezután a rendészeti szakbizottság javaslataival foglalkozott a közgyűlés. A Petőfi-köz gyalogjáróját 1.50 cmre kiszélesitteti. A telekrendezési kérvényeket — a Mezei Lászlóén kívül — elfogadta. Tankóczi Béla rendőrfogalmazónak 4 heti és Hegyi Kázmér erdővédnek a B havi szabadságot megadta. • • Üzenet. Szeretlek én téged, dacos szép legényem; Te vagy az én álmom, te vagy a reményem, Minden boldogságom. Nem remeg meg szived, minden idegszála, Ha csak rágondolsz is a nagy boldogságra, Mit én nyújtanék néked ? év között levők közül csak azokat tartotta meg, kik már nem voltak veszedelmesek; az öregebbjét már nem is bántotta. Csak az egyetlen belső szobaleány- nyal, Flórikával gyűlt meg a baja. Flórika egy tűzről pattant fekete oláhleány volt, olyan csodálatos ragyogó szemekkel, hogy még az öreg Kucsuláti Ignácot is végig perzselte pillantásával. Ez a kis borzas vadleány kereken nyilatkoztatta, hogy ő bizony nem megy sehová ! Hűségesen fogja tovább is szolgálni az ő áldott gazdáját, meg az uj asszonyt. Ne is próbálja hát az udvarbiró őt elzavarni, mert ha száz mértföldre vinnék, — onnan is visszaszökne. — Üsse a kő I — hagyta rá az udvarbiró, — ez az egy nem fog vizet zavarni! Különben az igazat megvallva. Kucsuláti uram nem is igen mert Flórika ellen erélyesebb rendsza bályokat alkalmazni, mert a villogó szemű kis oláhleány háta mögött hatalmas erejű hétfejü sárkány állott: a vén Agaftea asszony, Flórika anyja. Ez a vén asszony a nagylóznai hires jósnő volt, ki boszorkány hírében állott, s ha ráveti magát az udvarbiróra, úgy megbabonázza, hogy esztendős görcsök fogják zaklatni. Tudott is nagy respektust tartani. Azért aztán mikor a Flórika eltávolításáról esett a szó, kurtán oda szólt Kucsulátinak: — Flórika itt marad! Lesném a szemednek minden rebbenését, Fáradt lépésednek jövését-menését. Megcsókolnám szádat . . . Vártam eddig. Hittel, bizalommal, lánggal . . . Lásd, elszállt a hitem. Nem maradt bizalmam .. . Csak a vágyam maradt. Erős, két váltamnak, meg kell hajolnia, Nedves szemeimnek föl kell száradnia, — Elég! Nem bírok várni . . . Jávor Bella. HÍREK. Orfeumok csődje. Áldva légy, drága nyári eső, ki szent Me- dárdus óta szünet-szüntelen hullasz az égből és elrontod ugyan az aratásainkat, de megóvod a mi szeretett vidékeinket, a mi vedtelen kisvárosainkat az orfeumok tatárjárásától! Vannak ugyan, akik óhajtva óhajtják, hogy jöjjenek ők, a lenge erkölcseiket lenge ruhával takargató papnők s a humorról és művészetről elnevezett himnemüek, mi azonban épp a vá- gyakozók érdekében imádkozunk az oltalmazó istenáldáshoz: hála néked nyári eső, hogy elrontottad a gonoszok sóvárgását és széttörted a léhák reményeit. Ne gondolja senki, hogy prűd erény- csőszködés irányítja pennánkat. Mi a pikantériát is művészetnek tartjuk mindaddig, mig ezt a jóizlás drasztikumnak nem nevezi. Itt azon- han könyörtelenek vagyunk s ha rajtunk volna, j irgalmatlanul betiltanók az olyan apró orfeumo- j kát és kabarécskákat, ahová a degeneráltság s j a beteges Ízlés csak azért látogat el, hogy a tömeg arcát figyelgetve, lázitsa az elfáradt vágyait — : hogy a markába vihogjon, ha valamelyik sarokasztalnál a tisztesség pironkodik s hogy feketemáju vigyorgással egymásra hunyorogjon, ha látja, hogy a fehér ártatlanság nem | süti le a szemét, hanem ha tapsolni nem is tapsol, de velekacag a kacagókkal. Mert lehetetlen, hogy az unatkozó tisztesség s a tudatlan ártatlanság is el ne látogasson az ilyen nyári szórakozó helyekre, amikor vaskos betűk hirdetik a: szigorú családi műsort. Szigorú családi műsor 1 Van olyan családapa, ki hisz a rikoltozó plakát Ígéretének és családostul elmegy végigélvezni a műsort. Olyik még akkor is kötélnek áll, ha már kellemetlen És szűrős szemével belenézett az udvarbiró leikébe, mitől az majdnem hideglelést kapott Rohamosan közeledett a február elseje. Váry Szabó Gergely meg a Pokol András két-két nyalka huszárja lóra pattanva, pántlikás bottal, tele kulacscsal járogatta a vármegye úri familiáinak kúriáit s hívta a vendégeket'a hét országra szóló cécóra. Három nappal az emlékezetes lakodalom előtt megjelent Pokol András udvarában az öreg Agaftea asszony s nagy fontoskodással tudakolta a nemzetes urat. Szabad bemenete volt mindig, mióta Flórika belső szolgálatban állott; még a kutyák se’ bántották, sőt inkább vonitva húzódtak a csűr háta mögé s csak onnan böffentettek egyet kettőt a boszorkány felé. Éppen az udvarbirót találta elő. — Itthon van-e a nemzetes ur ? — Itthon, de ma nem lehet vele beszélni? — Nekem lehet! — De ha mondom, hogy nem lehet ! — Nem? — s azzal olyat nézett az udvarbiróra, mintha vasvillát dobott volna felé. — Azaz próbálja meg, hátha mégis leheti — mondta hirtelen megszelídülve. Az öreg asszony nem is vesztegetett több szót, hanem indult egyenesen a nagy kőlépcsőknek, melyek a tágas üveges folyosóra vezettek. (Folytatjuk a köv. számban) tapasztalatai vannak e téren. Mert a becsapásra a legjobb médium, akár milyen furcsán hangzik is ez, az a hiszékeny ember, kit rászedni már több ízben sikerült. Ilyenkor aztán pompásan beigazolódik: mennyire és milyenképp igaz a szigorú családi műsor. A család elmegy, s egy-egy olyan kétértelműségnél, melynél a „művész“ mindenképp csakis a másik értelmet igyekszik kidomborítani, a családapa szigorúan a gyerekekre néz: vájjon megértették-e, a család pedig szigorúan a műsorba tekint. S a családanya egész előadás alatt kényelmetlenül feszeleg: hátha elárulja magát valamelyik a csemeték közül. Ilyenkor otthon neki jár ki az elkeseredett kor- holás, hogy elhibázza a gyerekek nevelését. Van egynéhány jobbizlésü ember is, ki csak azért néz be az orfeumba, hogy üres estéit agyonüsse valamivel, ki azonban szívből undorodik az Ujjé a lizsében nagyszerü-fé\e dalocskáktól. Az ilyen népet csak akkor tudjuk némileg sajnálni, ha egy-egy önfeledt pillanatban maga is fűtyülgeti, vagy dudorássza az undok nótácskák egynémelyikét. Szegény maga- íeledt Öntudat! Ki tehet róla, hogy ilyen silány portékák vannak benne elraktározva. Ezért nem győzünk eléggé hálálkodni a nyári esőnek, mely ha unalmat termel is egy s más irányban, többek között azt az üdvös szolgálatot cselekszi meg, hogy megóvja a szunyadó memóriát a betolakó haszontalan limlomoktól. |(arc< — Meghalt a nótakirály. Soha sem voltam mulatós legény s tán sohasem éreztem át a sírva viga- dás buját-báját de egy izben kicsibe múlt, hogy rá nem borultam egy kávéházi asztal kerek márványlapjára, hogy sírván zokogjak a szeretőm miatt, aki zöld selyem paplan alatt sorvad betegen. Bunkó Vince, a nóták fejedelme játszotta a „Beteg az én babám ágyban fekszik“ kezdetű dalt s nekem édes-bus fájdalom feküdt a szememhéjára, a gégém alján valami nagy elkeseredett zokogás lázongott s a nóta lelke ott kóválygott és hajladozott a fejem körött, mintha egy sereg magasszáru halovány szirmú szélfútta virág hullámzott volna körülötte. Soha sem volt szeretőm, de az a nóta a szivemre hullott s a fantáziámra és láttam a babámat, aki beteg és ágyban fekszik, az éjjeli lámpa enyhén bevilágítja sáppatag arcát s szeméből a félig becsukott szempilláján át szomorú hervadás láza esdekelt. S én úgy szerettem volna belesirni a rivó hegedűkkel, hogy fáj a szivem érte, s ha valami bennem lappangó józanság ki nem kacag, hogy: banális, ráborulok a kávéházi asztalra és kizokogom magamból a fájdalmat. A nóta elnémultán fölkeltem, hazabaktattam és egész éjjel hánykolódtam az ágyamon a babám miatt, aki beteg s aki szintén hánykolódik az ágyán. És egész éjjel a fülembe lüktetett a muzsika, Bunkó Vince muzsikája. Bunkó Vince költői lelkének egy szilánkjával több életet lehellt ebbe a kis nótácskába, mint ameny- nyi benne valójában van s még ma is ha rá gondolok, érzem e dal minden elérzékenyitő báját és lázitó varázsát, pedig még most sincsen babám s ha van is, vidám és nevető s nem fekszik zöld selyem takaró alatt betegen. Istenem, arra gondolok : hány ezer nóta vált eleven öntudattá hétköznapi emberek lelkében s hány ezer érző szivü ember gondol oly meghatottan Bunkó Vincére, miDt én arra az egyetlen nótára, amely az ő szárazfájáról rezdültaz elérzékenyitő emlékeim közé. Bunkó Vince 1864-ben született Nagykárolyban. Negyven évvel ezelőtt került Szatmárra, az akkori színházhoz zenésznek. Később bandát szervezett és rövid megszakításokkal — amig Párist, Londont, Brüsz- szelí, Kissingent és több fürdőhelyet bejárt, —■ állandóan Szatmáron tartózkodott. Személyesen ösmerte Mária Valéria főhercegasz- szonyt, akinek egy általa szerzett dalt ajánlott s Kis- singben, ahol nejével tartózkodott, megösmerkedett Bismarck herceggel, a német birodalmi kancellárral. a legújabb divatu női felöltők, gummi- és porkö- j ruha* penyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöltők fl I ] 11 |j | I KlSílil és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők Ali, till Ui J-ivlJUUllU tében S25ATMAR, I)eák=tér, a Kereskedelmi bank palota, nagjrtöaisde mellett
