Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-06-19 / 43. szám
Szatmár, 1910. junius 19. Vasárnap. 43. szám. XIV. évfolyam. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI H T E LSZÖ VETKEZ ET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐF I Z ETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐi THURNER ALBERT. DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telefon-szám 80. a Mindennemű dijak Szatmárpn, a kiadóhivatalban fizetendők. Még egy tanulság. (D.) A képviselőválasztások olyanok, mint azAesopus-mesék: tanulságok fűződnek hozzájuk. Az a kisded Aesopus-mese, melyet most szervírozott fel a Khuen és társai cég alatt a Magyarországnak nevezett aranybánya kitermelése céljából alakult részvénytársaság, elég ahhoz, hogy belőle mennél több — és el ég erkölcslelen, hogy belőle mennél keserűbb kevesebb igazságokat vonjunk le — szomorú tanulságként. Hát egy ilyen tanulság az is, hogy tulajdonképpen a Khuínék politikájának alapja a legjámborabb és legegyügyübb jóhiszeműségen nyugszik. E jóhiszeműség több vonatkozású. Először is azt az együgyüséget kívánták a magyar nemzettől, higyje el, hogy midőn a Házat feloszlattak: Ítélni fog sorsa fölött. No szépen ítélt. Beszélnek róla a pénzen megvásárolt, pálinkával »elandalitott« választók, akik közül bizony sok-sok azt sem tudta volna, hogy a kulacs nem nagy bőgő, ha bor nem lett volna benne. Az Ítélet felett mosolyog, nem: kacag most Európa! Ezzel az »itélet«-tel kimondottuk fejünkre j is — az ítéletet! Kimondottuk, hogy nekünk nincs más édesebb, igézetesebb vágyunk, mint beléros- kadni (gyönyörittasan) a régi járomba, mely nélkül talán már nem is tudnánk egy lépést sem tenni. Hisz a rab is megszokja a békókat. Mi már kerek 400 esztendeje csak hozzá szokhattunk ehhez a gyönyörűséges és könnyű igához 1 Most, hogy beleroskadtunk nem annyira gyönyörittasan, mint inkább csak ittasan, hát a kitűnő, a genialis, az örökké discréten mosolygó nagy psychologus (ki volna más, mint a nagy mesecsináló) tovább megy egy lépéssel: azt kürtöli-tülköli világgá az osztrák lapok- fuvoláin, h®gy »erkölcsnemesitő eszközökkel« dolgozott 1 Keserű kacagást és ökölbeszoritást vált ki ez a határtalan cynizums. Ő kijózanította a nemzetet részeg illúzióiból, mint a milyenek — az önálló bank, az önálló vámterület, a szolgálati nyelv, a magyar állam igényeinek térfoglalása a diplomáciában és több efféle ópiumszivástől támadt tünde álomkép. Szépen — kijózanította ! Hát, hogy ebben a kijózanitásban mennyire volt szerepük az idegcsillapitő eszközöknek: azt láttuk 1 De minő vakmerőség egyfelől és minő határtalan jóhiszeműség kell másfelől annak elhitetéséhez és elhivéséhez, hogy e választás kijőzanitólag hatott és erkölcsnemesitő volt. Igen: erkölcsnemesitő. E vad, ázsiai puszJ tákról benyargalt, vérben fürdott s a pusztát és vele, benne a szabadságot halálosan szerető nemzet vad erkölcseit meg kellett nemesíteni : az élet- és szabadságszeretet helyett a halálos ellenségét keblére ölelő szeretetre — az életérdekeiért folytatott harc helyett az ön- gyilkosságig fokozódó önzetlenségre, az ősök hagyományos küzdelme helyett a mindent feláldozó királyhüségre kellett erkölcsnemesiteni e forró vérü, nyakas népet. Hát ebbe is bele kell törődnünk. Hisz annyi hihetetlen dolog esik meg most velünk és köröttünk, hogy szinte beleszédülve kérdezzük : mi hát az erkölcs, az igazság, a kinyilatkoztatás komolysága. De még az ámulat, a megdöbbenés és elkeseredés nem elég I A nagy ideggyógyász, a nagy Mester még itt tartja ktzét e nemzet fltere fölött s még tudja, hogy többet is elbír. Sőt : ez csak a bevezetés. A kijózanilás még ezután jön. Mert jönni — fog! A kijózanodás mindig egyforma. Akár szerelmi, akár fizikai, akár politikai, S ez egyformasága a keserűség ! Az az igazság, melyet a kijózanodás által tágra nyitott szemmel látunk meg, mindig keserű. Nem kevesebb lesz az, mint belátása annak, hogy nekünk minden nagy reményünk, egész államiságunk, parlamenti életünk, válaszTÁRCA. Vőlegény szöktetés. — Szervusz Laci! Mikor Csengeri Pali benyitotta az ajtót, Kondor Laci épen íróasztala mellett dolgozott, de az ismerős hangra hátrafordulván — a másik percben már Pali keblén csüngött. — Isten hozott édes Palim! Egyetlen jó barátom ! Miért nem Írtad meg, hogy jössz ? Na ez ám a szerencse! Ez a kellemes meglepetés! — Na na, csak valahogy agyon ne ölelj! Meg ne fojts a szereteteddel jó fiú ! Inkább segíts levetni e köpenyt. Borzasztó döcögős utatok van. Ugyancsak összerázta minden porcikámat. Alig bírom a kezemet is mozdítani. — Csakhogy itt vagy ! Csakhogy megérkeztél ! Pár óra pihenés — s aztán . . . — Pajtás én nem pihenni jöttem. Szólj, nem késtem még el ? — Nem. — Na. hála Istennek ! — Délután négy órakor lesz esküvőm; most még 11 óra. — Akkor éppen a végszóra érkeztem. — Épen a végszóra. — Rosszul esett volna, ha elmaradsz. De azért még sem reméltem, hogy két országot keresztül utazol értem. — Hát ha az óperenciákon lettem volna, nem eljöttem tolna e még akkor isi — Barátom I — Az, az voltam mindig — és most mégis mint ellenséged vagyok itt. Látom, hogy arcod viruló színben van, — szived pedig tele van boldogsággal. Nos, én azért jöttem, hogy elraboljam mind a kettőt. Arcodról a viruló szint, szivedből meg a boldogságot. — Nem értelek és nevetnék, ha ném ily komolyan beszélnél. — Hát csak most nevess. Sirni rá érsz azután is. — Hát azért jöttem, hogy magammal vigyelek vadászni az afrikai sivatagba. — Lekötelezz jóságos figyelmed, de hát mi már úgy határoztuk, hogy az esküvő után Erdélybe utazunk. — Mit bánom én, ti akármit határoztatok! Én magammal akarlak vinni, még pedig nem az esküvő után, hanem előtte, most rögtön, azonnal. Egy egész óra kell, mig ezen a sártengeren — mit ti útnak neveztek — az állomásra döcöghetünk. A vonat két órakor indul, igy hát van még jó másfél óránk. Az alatt elvégezheted fontosabb dolgaidat. Utazó táskádba tégy nehány fehérneműt s a mi épen szükséges: a többit majd inasod utánunk küldi. Na hamar, láss hozzá. — Nem vagyok képes megérteni mit akarsz. — Pedig elég világosan beszélek. Elrabollak menyasszonyodtól, elszöktetlek az esküvődről. — Te tréfálsz ! Hogy is beszélhetnél másként ilyent ? — Hát úgy nézek ki, mint aki tréfál ? Oh nem, egész komolyan beszélek. — És ba ellenszegülök ? ha nem megyek ? ha maradok ? — Édes Lacim, a mi barátságunk nem mai keletű. Régen — gyermekkorunkban kezdődött és soha egy percre sem szűnt meg. Volt időd rá, hogy meg* ismerj, amint én is megismertelek tetőtől-talpig. A szi- j vedbe látok, a lelkedben olvasok. És ha én ilyen fontos órában azt mondom: te elhagyod jegyesedet, megszököl esküvőd elől, hogy egy ilyen világlátott vén csábítót kövess. Hát te azt meg is teszed és jössz velem árkon-bokron keresztül, vadonba, sivatagba, idegen országba. — Hát te jobban ismernél engem, mint én saját magamat? — Úgy ismerlek, mint becsületes embert, aki meghajlik az okok és bizonyítékok súlya alatt. — Miféle okok és bizonyítékok ? Megrémítesz I — A gyermek szokott csak megrémülni. Ha te gyermek vagy, akkor mesélek. — Hát volt — hol nem volt — volt egy egy fiatal ember. Ismerted te is. Úgy hívták, hogy Csengeri Pali. Most is az az neve; de senki sem hiszi el, aki rá néz, hogy fiatal ember. Megszürkült, meggörnyedt. Most csak romja a réginek. Hál ez a fiatal ember ... eh, beszéljünk a magam nevében, — hát egyszer a bezerkényi nőegyleti bálon megláttam egy leányt, egy angyalt — mint akkor hittem. — Te tudod, hogy a szép iránt mindig rendkívül fogékony volt a lelkem. És ez a lány szép volt. De He Htouutt, m tíj a teje, BERET VAS-PAST1LLAT SfrSSSSaffiBE hanem használjon azonnal:: 5 beretváb tamás gyógymtiB* kispestek. BERETVÁS TAMÁS gyógyHttéH KISPESTEK. ——■— 3 dobozzal ingyen postai szállítás. -- -
