Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-06-19 / 43. szám
2 ik oldal SZATMÁR-NÉMETI, Ssatmár, 1910. junius 19. tási verdictünk, jöv<5 reményűnk, csak tűnő délibáb, illúzió. Részeg illúzió ! Mert, aki hinni tud még, akinek hizalmát az utolsó csöppig ki n«m merítette a nagy kijózanító, aki hinni tudna abban, hogy a közös bank esetleg (!) megújítandó szabadalma után ismét szabadkezet nyer ez az akkorára agyonsanyargatott nemzet, az már csakugyan »vagy őrült, vagy szent!« Ez a hit már csakugyan beteges illúzió! A Borromeus-enciklika. — A világ halad — kiáltozzuk mi apré, szürke, kis emberkék, midőn ámulattal, de lelkűnkbe lopódzó nagyszerű büszkeséggel látjuk repülni az embert. Belemerülünk napi és különösen honfiúi gondjainkba, melyeknek közepette olyan jól esik a sok hamisság és álnokság szemléletéből kiragadtatva megpihenni az erkölcsi világrend hitében, a jó végleges diadalának biztató, erőt lehelő reményében. Mi már tisztelettel haladunk el egy-egy nyitott templom-ajtó előtt s nem nézzük a keresztet rajta. Örülünk, hogy még nem üresek ezek a menedékházak ! Mi már nem vitázunk felekezeti dogmák felett; megtanított nem vitázni az élet és annak nagy tanítómestere — a történelem. Bizonyos megengesztelődő érzéssel tekintünk vissza a sötét középkor inquisi- tióira. Hisz látjuk, hogy a fanatizmus tébolya mennyire ragadós a politikában is, hát még igazi melegágyában — a vallásban ! És most a haladó és nem felekezetieskedő kor nagyszerű viaskodásába belezug — valóban disonansan — egy hang .. . Mintha százados sírbolt ajtó csapódnék fel s dohos levegője megfagyasztaná munkától izzadt homlokunkon a verejtéket. E hang, a Vatikán hangja! Siri hang ez ! Az élet nagy »előre« riadójában elvész e hang. De gondolkodóba ejt. Hogyan ? Hát még nem volt elég ? Nem elég a »Ne temere«, a »Provida«, még jön egy »Borromeus-encik- lika« ? . . . Még nem folyt elég vér ? . . . Kell még a középkor? ... Le kell nézni nemzeteket, nagy, becsületes nemzeteket, meg kell bélyegezni történelmi hősöket ? . . . Ne bántsd a temetőt 1! Oda csak tisztelettel lépj 1 Az élőket pedig ne igyekezzünk olyan kérdésekkel széttagolni, amelyek az élet itélő- ' széke és az ismerő ész mérlegelése előtt, az emberekből ki nem irtható erkölcsi jó érzés és Ítélőképesség folytán már eleve pervesztettek ! Hála, hogy a világ haladó szelleme és erkölcsi érzése visszautasította a korát múlt, támadást a fennálló erkölcsi rend és történelmi igazság ellen ! . . . Talán nem is volt más célja, minthogy a világ figyelmét — egy pillanatra legalább — odaforditsa a Vatikán felé. Hajh, más már az útirány, melyet a haladó világ automobiljaival, express-vonalaival vagy a repülőgépeivel hasit. Mint érdekes, fölöttébb érdekes anachro- nizmus (kortévesztés) felett, napirendre térünk a Vatikán újabb életjele — a Borromeus- enciklika felett. Szikla. Néhány szó a Szamosról. Szatmár, 1910. jun 18. A múlt vasárnap ismét halottja volt a Szamosnak. Egygyel szaporodott azoknak a szerencsétleneknek a száma, kik az élet örvényeiben megszédülve a rohanó viz örvényébe menekülnek —• megpihenni. Múlt számunkban minden kommentár nélkül közre adtuk szegény Csapó Ferenc tragédiáját. Azt sem tudjuk öngyilkosság volt-e, vagy szerencsétlen balesetnek lelt áldozata ? Nem is az adja kezünkbe a tollat, hogy keressük a rejtelmes halál-okokat. Itt zajong köröttünk az élet . . . Ennek a folyamnak mélyén micsoda erények és bűnök viaskodnak : az a drámaírók tanulmányának lehet külön szaktárgya. Mi a véletlenről szólunk. Arról a véletlennek elkeresztelt szörnyetegről, mely minden lépésünket követi, melynek torkában annyi értékes élet tűnik el . . . Ez ott van mindenütt. Árgus-szemekkel lesi, hol gyönge az ember- védelem, hol ragadhat el egy-egy zsákmányt. Ez ellen a rém ellen mindenkinek — ki előtt becses az emberanyag, ki érzi a kölcsönös embervédelem föltétien morális kötelességét — küzdenie kell. Ez erkölcsi kötelesség biztat, hogy szavunkat meghallják azok, kiknek kezébe helyeztetett az embervédelem. Egy fejlődő nagy város ezerei között van egy u. n. alsó ezer, vagy tízezer, melyhez igen sokan tartoznak; különös zömét képezik ezeknek az ezereknek a gyerekek, az inasok, a szegény napszámosok, cselédek. Ezek is akarnak fürödni. Hisz itt folyik a város alatt a mi sokszor szeszélyes, egyszer sárgás-barna haragos szint játszó, másszor nyájas, szelíd zöldes-kéken mosolygó Szamosunk, mely ingereli, csábítja, hívja az embereket sokszor a — halálba. Ezeknek az uszodákba nem járható, ingyen fürdőző embereknek nevében emeljük fel szavunkat. Kötelességből. Mert ők is — emberek. S mint olyanok, elég becsesek arra, hogy érettük is tegyünk valamit. Hisz a lovakért áldoz városnnk — éven- kint — tudomásunk szerint ezer vagy talán ezerekre rugó koronát. Nem volna-e kötelessége városunknak szőnyegre vetni az ingyeníürdőzők ügyét ? . . . Nem volna-e célszerű ezeknek óletét biztositó intézményről szót emelni a tanácskozásokban? . . . Nem volna-e kivehető legalább egy állandó őrszem elhelyezése a szabadfürdő céljára szolgáló Szamosrész közelében, ki állandóan figye^ lemmel kisérné a fürdőzőket. Vagy — szinte félünk még az eszme puszta felvetésétől is — nem lehetne-e kivinni, hogy egy népfürdő létesittessék közköltségen, melyben vagy ingyen, vagy csekély filléreket kitevő díjért fürödhetnének azok, kik most egyedül a Gondviselés őrizetére vannak bízva?... Ezzel egy lépéssel előre haladnánk a közbiztonság, a közegészség és különösen a köz- tisztaság általánosítása felé. Ajánljuk e kérdést az intéző körök emberbaráti figyelmébe 1 HÍRÜK. — Bankett képviselőnk tiszteletére. A szatmári kereskedelmi és gazdasági csarnok csütörtökön este a Hungária kerthelyiségében 163 teritékü bankettet rendezett elnökének, dr. Kelemen Samu, városunk ujonan választott országgyűlési képviselőjének tiszteletére. A megjelentek a legvidámabb hangulatban a késő éjjeli órákig maradtak együtt s számos toasztban éltették szeretett elnöküket. — Házasság. Kari József cs. és kir. hadnagy tegnap délelőtt tartotta esküvőjét Őzv. Kővy Gyuláné úrnő leányával, Máriával. — A ref. főgimnázium fenntartótestületénók gyűlése. A ref. főgimnázium fenntartótestülete péntek délután az intézet tornacsarnokában gyűlést tartott. A fenntartótestület elfogadta a költségvetést, tudomásul vette az igazgatóság ama cselekedetét, hogy a gimnázium 300 éves jubileuma alkalmával a ref. tanár egyesületet meghívta. A gyűlés főpontja dr. Mészáros Ferenc tanár nyugdíjaztatása iránt beadott kérvénye volt, melyet az igazgató-tanács helybenhagyása alapján a fenntartótestület elfogadott és helyben hagyott. Tudomásul vették még Bartók Lóránd h. tanár távozását és helyettesének alkalmazását. azt is tudod, hogy szívesen, sőt örömmel beszélgettem is el egyik-másik leánnyal — egynek se hódoltam meg soha. De ennek rabja lettem abban a percben, amelyben először megláttam. Mit tudom én, mivel igézett meg, mivel bilincselt magához ? Elég az hozzá, hogy megszerettem s képes lettem volna érte a legnagyobb bolondságra is. Pedig nem volt sem kedvesebb, sem kellemesebb azoknál a leányoknál, akik a szivemet egészen hidegen hagyták. Valami Kapusi Jenő nevű fiatalember — kivel szintén ott a fürdőn ismerkedtem meg — udvarolga- tott neki, ami engem még jobban tüzelt, izgatott. Én is udvaroltam hát, még pedig olyan eredménynyel, hogy 'iz nap múlva büszkén mutathattam be ismerőseimnek, mint menyasszonyomat. Éppen ez időben kaptam meg az eladott örökségemnek egy tekintélyes részét. S hogy hogy nem, én ez összeget jegyesem gondjaira bíztam. Talán azért, hogy bizalmamat mutassam ki vele szemben, aki szegénysége miatt először vonakodott ilyen gazdag emberhez nőül menni. Vagy talán azért, hogy ilyen nagyobb összeget sem magamnál, sem egész nap felügyelet nélkül levő lakásomon nem tarthattam. — Egy este az a Kapusi Jenő, kit az előbb említettem — hozzánk csatlakozott a sétán és olyan bizalmasan viselkedett jegyesemmel szemben, hogy engem a vad féltékenység lepett meg. Összeszólalkoztunk. Én arcul * ütöttem Megverekedtünk. Ettől kaptam az első leckét a homlokomra. Két hétig feküdtem utánna. Mikor felláboltam, akkor kaptam a második leckét a szivemre. Jegyesem eltűnt ellenfelemmel. S hogy a lecke szám megüsse a szokott „Isten igazságá«-t: a harmadik leckét is megkaptam a — zsebemre. Örökségemet elvitték magukkal. Bizony pajtás az én angyalom egy ország-világ csaló kalandornő volt. Az ai- kori neve: Szobránczi Emma volt. — Hát ez eddig egyes-egyedül az én bajom. Most jön aztán az, ami téged is érdekel. Megkaptam a leveledet, melyben esküvődre hívsz és amelyhez mellékelve volt jegyesed arcképe is. Mi is a neve? Na, igen: Győri Irma. — Hát édes Palim — vigyázz aztán, hogy el ne szédülj — ez a te Győri Irmád, meg az én Szobránczi Emmám testestül- lelkeslül ugyan egy személy. — Lehetetlen 1 Ez képtelenség? — Helyedbe más is kétségbe vonná állításomat. Szerencsére én is megőriztem Emmuskámnak az arcképét, meg nehány levelét — ismered ugy-e ezt az írást, meg ezt az arcot ? — Nagy Isten, hát még ilyen is történhetik ? ( Kalandornő az én mennyasszonyom?! — Hát biz’ az nem más. Ez a foglalkozása ... j — Óh e csapás nagyon fáj a szivemnek 1 — Hát sird ki magad egy-kettő. Én áldom a végzetet, hogy ezer mérföldeken megállás nélkül törtetve kérésziül, még jókor érkeztem, hogy megmentselek . — Az idő rövid — pakolj gyorsan, mert hát remélem, jösz velem ? Vagy maradsz ? — Megyek ! Deák Ferenc. Asszonyoknak. — Budapesti levél. — A haladás evolúciója az ember. Kimeríthetetlen leleményessége és a technika óriási vívmányai révén ime odáig jutottunk, hogy nemcsak adósságban, de már a levegőben is uszunk. A gummirádlis, az elektro — és automobilok fölött megkondul a lélekharang. Ezek a primitiv járómüvek ide-stova csak a nyárspolgárok vasárnapi kirándulásainak lebonyolítására fognak szolgálni, mert a nagyvilági nő immár magasabb régiókban törtet. A repülőgép szárnyaira kap és lovagját a fellegek közzé citálja randevúra. Igazi gavallér bigámiát már csak biplánon kö- ( vethet el. Az aviatikái meetingnek egyik igen érdekes — programmon kívüli — száma az a káprázatos toalet- \ kiállítás volt, amelynek a nagytribün előtt voltunk részesei és amelynek főrendezője a női divat első Kristály Gázmosó és Yegytisztitó Gyár- Kolozsvár. ■ ■ Helyben képviseli: Gottlieb Zsigmond Telefon: 1W, . ■ yr— Telefon 268. Mos, vasal és tisztit legPirnífnliolnol/ • Sicherman S. Várdomb-utca 12. UyílilUilclycK, SichermanS. zsákkölcsönzö-üzlete J J J Einhorn-ház. szebben és legol* Minden megbízás a háztól el és visszaszállittatik. = csobban. =
