Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-04-17 / 31. szám

XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. április 17. Vasárnap.

__________________________________31. szám.

/

FÜ

GGETLENSÉGI ÉS 43-as POLITIKAI LAP.

A „SZÁTiÁR-NElETI-1 IPARÍ HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE,

I

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

LAPVEZÉR:

Dr. KELEMEN SAMU

ORSZ. KÉPVISELŐ.

FF.LELŐS LZKÁKESZTŐ:

FERENCY JÁNOS.

FŐSZERKESZTŐ:

Dr. HAVAS MIKLÓS.

SZERKESZTŐSE® ES KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.

= Telefon-száin 80.=

Mindennemű dijak Szatináron, a kiadóhivatalban fizetendők.

Kezdődik Hf jjj ■

Szatmár, 1910. április 16-án.

A szatmári munkapárt hosszas vajúdás után végre kapott képviselőjelöltet. Megkezdődnek tehát városunkban is a korteskedések. Szóval: kezdődik a játszma — a mandátumért.

Tagadhatlanul izgalmas paríhie ez. A játszma szereplői: egyfelől az országos függetlenségi és 48-as párt, — másfelől a — munkapárt. Annak városunkbeli jelölje dr. Kelemen Samu, a volt képviselő, emennek — dr. Ke- resztszeghy Lajos ügyvéd, a helyi munkapárt elnöke.

A dr. Kelemen Samu háta mögött az országos függetlenségi és 48-as párt áll; az a párt, amely Magyarország teljes függetlenségéért, polgárainak szabadságáért, törvényelőtti legteljesebb egyenlőségéért küzdött és harcol minden tisztességes fegyverrel ma is. Ennek a pártnak tagjai a megalkuvást, a meghátrálást és visszavonulást nem ismerő, igazi hazafiak.

Ezek közül való dr. Keiemen Samu is.

A választási küzdelem eshetőségeinek serpenyőjébe Kelemen beleállitja és — joggal állíthatja be egy cykluson át folytatott becsületes működését. Hivatkozhatik e működésre, mert ezzel az egész város minden polgárának közbecsülését méltán vívta ki. Nem Ígért első választása alkalmával sem lehetetlenségeket, de — tagadhatatlan, — hogy ott, ahol a város és e város polgárainak érdeke megkívánta, mindig hallatta szavát, mindig sikraszállt minden jogos érdekünk megvédelmezéseért. Nincs

— úgy hisszük — e városnak egyetlen polgára sem, akinek érdekében, ha arra felkéretett, készséggel el ne járt volna. A választás alkalmával adott programmja mellett — alakult légyen bármikép is a politikai helyzet — kitartott hűséggel, becsületesen.

Keresztszeghy Lajos a munkapárt zászlajával indul harcba.

Szatmáron nem adott még e párt program- mot. Az országban pedig ahányan, annyiféleképen ismertették azt. Egyben — azt mondják,

— egyezik is a függetlenségi párt programm- jával. Albán ugyanis, hogy ők is a békét, az egyetértést akarják a nemzet és a király között.

A függetlenségi és 48-as párt is békét akar. Békét azon alapon, hogy a nemzetnek tételes törvényekben biztositott, drága pénzen megvásárolt jogai tartassanak tiszteletben. Legyenek azok a valóságban is jogok, necsak — papiroson.

A munkapárt is békét hirdet. Békét azon az alapon, hogy mondjon le a nemzet mindenről — a császár óhaja, a császár parancsa szerint és teljesítsen mindent, amit Bécs óhajt; vállaljon magára minden terhet, amit Auszíria

— saját érdekében — kívánatosnak tart. Dolgozzon tovább és szakadatlanul a magyar nemzet, hogy véres verejtékének gyümölcsét, — mint eddig, — ezután is Ausztria élvezze.

A munkapárt jelöltje, — tehát ezt a pro- grammot képviseli Keresztszeghy Lajos.

Úgy hisszük, — ha szigorúan a programmok alapján történne a választás, —• a legkisebb kétség sem férne ahhoz, hogy melyik jelölt jut majd be a parlamentbe.

Azonban a választásnál a jelöltek személye is nagy szerepet játszik. És amily rosz- szul szedte össze a munkapárt a programmját, annyira szerencsés a helyi munkapárt — a jelölt személye megválasztásában.

Keresztszeghy Lajos mint ember — méltó ellenfele Kelemennek. Azonos programmal — kétséges volna a választás eredménye.

így is azonban — izgalmas lesz a játszma, — de erős a hitünk, hogy a függetlenségi és 48-as párt zászlaját diadalra viszi Kelemen.

—a.

A császár katonái.

A kortesbeszédek zápora zudul az országra. De a legtöbbje ezeknek az örök megalkuvást, a térdhajtást hirdeti. Vonagló létünket minden nappal közelebb hozzák az örök megsemmisüléshez a császár különös kegyeltjei és az emberek ezrei adják el magukat a kitüntetésért, a cimért, beszegődve az összbirodalmi eszme csatlósai közzé.

Állami életünk minden pozícióján a kipróbált »civil« landwehr áll őrszemet feltartóztatva minden olyan törekvést, amely az ország haladását, függetlenségét követeli. Napiparancs szerint történik az ország meghódítása. Ma még csak a pénz hatalmát tolják előtérbe, de úgy lehet, hogy már holnap ismét bevonulnak a katonaszuronyok az országházba és vér fog fojni ott, ahol az ország hatalmassá, nagygyá, gazdaggá és függetlenné tételére kellene az uj törvényeknek készülnie . . .

Az Ígéreteket elnyeli az idő, miként a homok

T Á JÄ a A.

Hazajött a fiú,

— Irta Marosán János. —

Kint lakunk a tanyán, nem mintha a városban talán nem volna helyünk, vagy maradásunk, hanem a sors olyan szeszélyes: ide oda hányja-veti az embert. Laktunk mi már városban is, de csak ismét tanyára vágytunk. Igen a tanyára, a csendes, néma birodalomba, hol szépen, lágyan cseng a gulya méiabus ko- lompja, hol oly jó, csendes szomszédaink vannak, mint mi nekik. Az egyik ily jó, kedves szomszédunk a becsületes Nagy Miklós bátyánk, ki csak nem rég tanyabiró volt s kivel a következő szomorú eset tör- lörtént, melyet a szives olvasó türelmével ime papírra vetek.

Miklós bátyánk azon nem ritka emberek közzé tartozott, kiket a jó Ég megáldott bőven gyermekekkel, de viszont azon rftka emberek közzé tartozott, kik ezért soha nem zúgolódnak a Mindenható ily bő áldása miatt. Mikor a gólya le-leszállóit Miklós bátyánk háztájékára, egykedvűen mondogatta:

— Egy karéj kenyérrel se több se kevesebb, az Ur adta, majd gondja lesz reá.

Nagyék gyermekei mind egy szálig ép, egészségesek voltak, egyiknek sem volt semmi testi hibája, I

vagy fogyatékossága. Az iskolába is jártak, jól tanultak, jól viselték magukat, a tanító szerette is a Nagy gyerekeket, kikből már évek óta nem tudott kifogyni; hol fiú, hol leány, de a Nagy Miklós bályánk famíliája mindig képviselve volt a kultúra csarnokában. Egyszer csak a Laczi gyerekre került a sor. No ez a kivált nem csak a Nagy-gyermekek közül, hanem az összes iskolába járó nebulók közül is, Rendkívül okos, eszes, ügyes fiú volt a Laci, de tudja Isten olyan nyughatatlan vérű, parázstermészetü volt. Tanítója sokszor elgondolkozott, hogy mi lesz a fiúból, ha ez majd elvégzi a tanyai elemit. Be kár volna, ha ez zseniális tehetségű gyermek elparlagosodnék, Isten ellen való vétek volna ilyen ritka tehetséget veszni hagyni. De hát a szegény tanítónak meg voltak a maga bajai s legföljebb erkölcsi támogatást nyújthatott volna, ha erre kérte volna valaki. Nem igen került erre sor, észrevette azt maga Miklós bátyánk is, hogy a Laczi fia hát valaki és valami. Sokszor mondogatta mikor át átjött hozzánk:

— Nem tudom mi lesz ebből az én Laczi fiamból, Tekintetes ur, borzasztóan jól tanul, olyan annak az esze, mint a beietva, folyton-folyvást a könyvet bújja, hogy mán én magam is haragszok sokszor és mondok: Tödd el mán azt a könyvet, mert rögvest a tüzbe hányom, eredj inkább hányd ki a trágyát az istállóból, úgy se lesz te belőled pap. De a kölyök

; nem akar, rám se hederit; még valami diákos köny- 1 vet is szerzett valahun magának oszt ott hadrinkál belőle; hogy mán fáj a fejem bele. Hát a mondó ; volnék, Tekintetes ur, hogy hát nem lehetne valami

1 módon, láttaképen ebből a fiúból úri formájú embert ; csinálni? Mert hogy hát eszi van neki s akar is ta- ; nulni a kölyök, még az a baj, hogy nagyon is akar.

— Lehetni lehet — mondom, csak az a kérdés, ! hogy Miklós bácsi akarja-e, meg ha akarja, megen- ! gedi-e az anyagi helyzete a taníttatást, mert tudja

■ szomszéd, a tudományt, ha akármilyen okos is a , Laczi gyerek, ingyen nem mérik ám.

— Tudom — feleli Nagy uram — hát áldozni csak tudok valamicskét, nem sokat, mert nincs miből meg oszt sok a többi gyerek, azoknak is kell valami.

— Igaza van, hát próbálja meg, ha nem bírja, hát egyszerűen abba hagyja.

— Úgy van-a, Tekintetes ur, ha nem birom,

; abba hngyom — mondta Miklós bácsi, de a szavai- i ból észre lehetett venni, hogy sértetten büszke a mi j szomszédunk.

— Micsoda ? — mormogta magában hazamenet j Miklós bácsi — Nem birom ? Hát osztán ha birom,

| ha nem, mi köze hozzá ennek a jött-ment, nem tu- ! dóm miféle tekintetes urnák ? Persze a szegény föld- j míves gyermeke, ha arra való tehetséggel is áldotta i meg a jó Isten, hát soha se tanulják, a parancs maNe tétovázzék, ha íáj a feje, BERETVAS-PASTILLÁT,

:: hanem használjon azonnal :: ___

amely 10 perc alatt ajlegmakacsabb migraint a fejfájást elmulasztja.— Or- ápa 1-20 Kapható minden gyógyvosok által ajánlva___________Iszertárban. — Készíti

BERETVÁS TAMÁS gyógyBzerÓB* KISPESTEM.

—- 3 dobozzal ingyen postai szállítás. ' —-