Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-03-27 / 25. szám

XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. március 27. Vasárnap. 25. szám. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: ogész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Husvét. Az igazságért, a felvilágosodottságaért íel- feszitett Megváltó feltámadott!... Feltámadott! Hozsánna néked, örök egy igazság ! Üdvözlégy dicső természet, hogy újra él, hogy ismét vi­rul minden. Az eszme győzött. S a keresztre feszitett, majd kősziklákkal elfedett igazság fel­támadott s kikivánkozik öröknek vélt szikla- sirjából, hogy fényességével elkápráztassa a hitetlen lelkeket, hogy fehérségével bevilágítson a sötét, elvakitott lelkek belsejébe. Feltámadott! Feltámadott! Ezt zengi erdő, berek, bérc, völgy, tovacsörrenő patak, lassú folyású folyó. Ezt morálja a tenger hatalmas egyhangúságában, ezt a kietlen puszta viruló oázisaiban. Ezt kongják a harangok, ez hallat­szik ki a templomi zsolozsmákból. S a termé­szet minden élőlényével együtt örül, hogy ime a dicsőség, az egyenes irányú ut, a világos­ság kitör s győzedelmeskedik. S ünnepélyes hangulatban tódul a hivő1-: serege a templomba. A vallás mindnyájunk erős, megingathatatlan szilárd bástyája. Hiszünk benne, mert hitünk könnyebbséget okoz, hi­szünk benne, mert e hitünkből merítjük az erőt újabb küzdelemre, melyből mindnyájunknak ki­jut a maga része. De vájjon eleget tettünk e hitünknek ak­kor, ha egyszer életünkben keresve, keressük a segítő kezet, mely az élet forgatagából ki­ment, mely megvált bennünket szenvedéseink­től. Vájjon elegendő-e, ha ünnepek alkalmából tényleg átérzett kedélylyel sietünk a hatalmas Mindenható színe elé s ott esetleg szánva, \ bánva bűneinket, javulást Ígérünk ? ! Elegendő-e I lelkiismeretünknek, ha ott az oltár előtt töm- j jénfüsltel áldozunk az igaz eszmének s külön- j ben minden ténykedésünk az ellenkező csele- ! kedeteket bizonyítja ? A vallás és természet eme gyönyörű talál­kozása alkalmat nyújt az elmélkedésre s egy­ben arra is, hogy magunkba szálljunk s meg­értsük ama fenséges eszmék tanításait, melyek a feltámadás gyönyörű symbolutfait alkotják. Minden feltámad, mit eltemetni nem lehet. Min­den kiujul, a minek gyökere az igazságban leli támaszát. Az egy örök igazság mindennek él­tetője, mozgatója, azt elnyomni, keresztre fe­szíteni nem lehet, mert tegyünk bár mázsás sziklákat reá, hengergessük rá a tudatlanság nyomasztó kőkoloncait, le hányja azt magáról s kitör a sziklasirjából, hogy kivívja a maga győzelmét. Csengnek, bongnak a harangok, a szive­ket áhitat üli meg. Aranyos napsugár reng a rügyező fák harmatos gályáin ; virágillat, csi­csergő madár-dal köszönti a természet s a val­lásban rejlő nagy erőt, mely vigaszt nyújt a hívőnek, egy szebb jövőben, egy verőfényes tavaszi napsugárral telitett életben ! Hozsánna néked hatalmas Eszme ! Csak a te erőd képes megbirkózni a sötétség, az ár­mány, a káröröm fekete indulataival. Hozsánna néked ! ____ (-)• LA PVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉÉ ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ==s= Telefon-Bxáno 80. —«n Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Politikai tőke-faragók. Irta: dr. Kelemen Samu. Szatmár-Németi, 1910. márc. 25. Teljes jogcímem van ahhoz, hogy tárgyila­gos vélgményt mondjak a képviselőházban leg­utóbb történt eseményekről. Köztudomású, hogy ötöd-magammal éppen én voltam az, aki a füg­getlenségi párt elnökségénél lépéseket tettem az iránt, hogy a párt oly értelmű határozatot hozzon, melyben helyteleníti azoknak a képvi­selőknek eljárását, akik tettlegességre ragadtat­ták magukat. A párt készséggel tett eleget en­nek a kívánságnak és egyhangú határozattal fejezte ki helytelenítését e sajnálatos eljárás fölött. De ha helytelenítem azoknak eljárását, akik szenvedelmükben tettlegességre ragadtat­ták magukat, rá kell mutatnom a helyzetre is, amelyből ez a szenvedelem fakadt. Tessék elgondolni azokat az inzultusokat, amelyek a legközelebbi napokban Magyarorszá­got érték. Lueger Károly bécsi polgärmeäter meghalt és az egész világ sajtója leközölte po­litikai végrendeletét, melyet pártja számára hagyott. E politikai végrendeletnek lapidaris tartalma az, hogy a párt sohase térjen el at­tól a politikától, amelyet Luegerék Magyaror­szággal szemben követtek és amelynek kifejezett célja Magyarországnak teljes letörése. És e vég­rendeletnek közzététele után Ferenc Ferdinand, TÁRCA. A pálhalmi ütközet. Zolt&n J«nő. A határszéli hadtest hatalmas lépésekkel köze­ledett Komárom felől és a budapesti sereg lázas izga­tottsággal várta az ütközés óráját. Akik a négy nap óta tartó manőverben akár mint szemlélők, akár miDt küzdő felek, részt vettek, türelmetlenül várták a döntés pillanatát, amely az uralkodók szeme előtt meghozza a diadalt a győztesnek és pihenést a hetek óta agyongyötrött szegény, fáradt, poros hadfiaknak A derengős hajnalban már megindult a bucsu- járás az északi határnak, amerre katonai pontosság­gal az utolsó találkozás helyét kiszámították. A Ta- vassy-kastélyból, ahol a megyebeli arisztokrácia szine- java ütött most tanyát, tizenhat fogat gördült Köm- lődnek, ahol a Mária-hegyről Esztergomig kémlel a pásztor tiszta időben. Könnyű vadászkocsik, magas angol hintók robogtak el egymás mellett ... és az ut széle porzott az urlovasok vágtató paripái alatt. Katinka komtesz, akit a városban csak egyszerűen a kis grófnő néven emlegettek, erős kézzel hajtotta a reszketőszőrü orosz lovakat és kacagva pislogott hátra vőlegényére, aki egy vékonylábu sárgát iparkodott megfékezni anélkül, hogy az neki sikerült volna. Mire a Mária hegyre felkapott a társaság, észak­iétól halk, dobpergésszerü moraj hallatszott. Ott már tüzelés van, jegyzik meg az asszonyok, akik az első lovasaftak napja óta negyedszer keltek hajnalban a manőver kedvéért és ismerik a játék- háború minden szezonáját. Valóban északon már elkezdődött a poriyázó csapatok összetűzése. Az inasok előszedték a bőrtok­ból a nikkeles tábori messzelátókat és az asszonynép erősen figyelt az emelkedő porfelhőre, ahonnan az első fegyverdörrenések hallatszottak. Katinka grófnő is a szeméhez emelte a messze látót, de a lencsék aiól odanézett az oldalán álló lovas alakra, a vőlegényére, aki alatt most végre meg­nyugodott az ideges paripa. Nézte és gúnyosan mo­solygott, a szeme pedig egyszerre könyes lett. Ott állt előtte az, akivel egész életét kell majd megosztania. Sápadt, beesett szemű legény, aki vadászkosztümjé­ben, disznóbőr csizmáiban olyan volt a sárga paripa hátán a napfénytől bearanyozva, mint az arany, a gazdagság szobra. A gazdagságé, amelynek áldozata lesz nemsokára ez a liliomtermelü leány, akit reá- kényszeritenek a család mindenható érdekei. A hegy tövében hirtelen csörtetés hallatszott és a kocsisok ijedt sietséggel jelentették : — Tessék leülni méltóságák, az udvar érkezik- A kocsitábor egy pillanat alatt álhelyezkedett a szom­szédos domboldalra és onnan figyelte az egyre erő sebben kibontakozó harci képet. — Lobkovicz győz, ahogy akar, raccsolja a sárga I lovag. — Oh az életem rá, hogy az ellenség győz, szólt csillogó szemmel Katinka komtesz és a keblére szo­rította kis ametiszt gyűrűs kezét. És csakugyan a kis angyalnak igaza lett. Mint a szélvész rontott, elő a komáromi országút felől a fehér stráfos ellenség és szerte széledve a fensikon olyan tüzeléssel támadt a budapesti csapatokra, hogy azok a legvadabb futásban kerestek menedéket. A Mária hegyen az uralkodók egyre nagyobb megelégedéssel bólingattak és a kocsitábor szinte oda volt a felséges látvány gyönyörűségétől. Egymásután rohant el előttük a vert sereg zöme, nyomában a tóduló ellenség és Katinka grófnő boldo­gan tapsolt a kocsijában : — Ób be szép, óh be nagyszerű ! Ugy-e mond­tam, hogy győznek. — Pedig még hátra volt a látvány koronája. Telegd felől lovasatak készült, a honvéd­huszárokat üldözte az ellenséges huszárság és a had­sereg virága futásban vágtat ott egymás nyomában. — Beveszik Pálhalmot, jósolgatja a gróf, és nincs, aki egy percre elvesztené szeme elől a csapa­tokat. E pillanatban a dombon egy szakasz ellenséges huszár ügetett keresztül. Elől villogó szemű főhadnagy aki kivont karddal mutatta az irányt Pálhalmának. Mikor a dombtetőn észrevette az asszonynépet, arc­cal feléjük fordult Katinka grófnő elsápadt és halkan kimondott egy nevet: — Szent Isten I Burián! A tavaszi idényre a legújabb divatu női felöltők, gummi- és porkö­penyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöliők és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők ruha­üzle­tében Deákatér, a Kereskedelmi bank palota, nagytő^sde mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents