Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-03-27 / 25. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1910. március 27. a magyar trón várományosa, táviratot küld a \ bécsi keresztény-szociálista pártnak, — amely- 1 nek Lueger vezére volt, — részvétét fejezi ki j az elhunyt halála fölött és kéri a pártot, hogy hűségesen őrizze Luegernek nemes hagyományait. — Öreg királyunk személyesen jelenik meg Magyarország legnagyobb ellenségének temetésén, holott a Deák Ferenc temetésén csak képviseltette magát. Pedig Deák Ferenc is csak tolt valaki, tett szolgálatokat a trónnak és semmiféle formában semminő ellenértéket nem fogadott el érte. Mikor ilyen dolgok történnek, érthető, ha izzóvá válik a közélet hangulata, főleg ott, ahol végre is a közéletnek kohója van. Az embereknek önkénytelenül is eszébe ötlenek az utóbbi évek eseményei. Négy évvel ezelőtt vélemény-különbség támadt a király és a nemzet között a katonai kérdésekben. A parlamentben akkoriban csak egy kisebbségnek volt a követelése a katonai kérdésnek rendezése. A király kiadta a jelszót, hogy: »döntsön a nemzet!« A nemzet döntött, a kisebbség nagy többségként került be a képviselőházba, de a nemzet döntését az uralkodó nem respektálta. Most többsége volt a gazdasági követelményeknek a képviselőházban, de most meg a parlamenti többség kívánságát nem fogadja el az uralkodó, noha a mai kérdés törvényszerűsége és jogossága még csak nem is lehet vitás király és nemzet között. Most tehát újból : »döntsön a nemzet«. A képviselőházat alkotmány-ellenesen oszlatják fel. A kormány semmiféle programmot nem hoz, az egyetlen programmpontban — amely kormányvállalásának alapja — : a választói jog kérdésében mélyreható ellentétek vannak a | kormány kebelében. Wekerle, Andrássy, Kossuth, Apponyi, Justh Gyula mind vállalhatták volna a kormányzást azzal a »semmivel«, amivel a mai kormány jött, — nem tették. És ma egyesek lelkesednek azon, hogy erre is akadt vállalkozó. A kormánynak egyetlen programmja az, hegy a nemzet akaratát mindenkor oda kell puhítani, hogy az egészen olyan legyen, mint a királyi akarat. Hát »az Isten szerelmére« (hogy gr. Tisza István kedvenc kifejezésével éljünk) nem látja-e be minden magyar ember, hogy minő irtózatos veszedelme ez a magyar nemzet jelenének és jövőjének egyaránt. És ennek a programúinak a megvalósításához jön a pénz és az erőszak. Hát ha ilyenkor lobbot vetnek a szenvedelmek, azt sajnálni lehet, de csodálkozni rajta — fájdalom — nem. Más miniszterekkel is megtörtént már nem egyszer, hogy a türelmetlen és szenvedelraes hangulatban lévő képviselőház nem akarta őket meghallgatni. Ilyenkor a miniszter helyén maradt és bevárta, mig a háznak a hangulata lecsendesedik. Khuen-Héderváry, — aki, úgy látszik, kevésbbé járatos a parlamenti gyakorlatban, azt a mindenesetre helytelen dolgot követte el, hogy helyét elhagyva a gyorsírókhoz ment, hogy nekik lediktálja tervezeti mondani valóját. Mindezek hozzájárultak, hogy egyes képviselők megfeledkezve magukról, olyasmit tegyenek, amiről a Justh-párt egyeteme kijelentette, hogy azt helyteleníti és sajnálatosnak tartja. Meg vagyok győződve, hogy ezeknek a I képviselőknek nem volt az a szándékukban, ] hogy ők az országban politikai tőkét faragja- í nak abból, hogy a miniszterelnököt megdobálták. Helytelen cselekedetüknek ilyenféle hasznosítása különösen helytelen lett volna. De éppen ilyen helytelen és éppen ilyen súlyos erkölcsi megítélés alá esik, mikor most valósá- I gos lázas gyönyörrel kapnak a munkapártiak azon, hogy egyes képviselők cselekedeteiért egy egész pártot léve felelőssé, ebből a maguk számára politikai tőkét gyűjtsenek. Szinte undorító az a falánk mohóság, amelylyel egy egész párt becsületének akarnak neki esni. Justh Gyula az események alatt nem volt benn a házban. Előbb eltávozott, mert rég’ megállapított programmja szerint el akart utazni és el is utazott tudtommal vidékre. Ha a képviselőházban az erőszakosságok alatt ott lett volna, bizonynyal rátámadtak volna, hogy miért nem akadályozta meg a történteket. Most, hogy ott sem volt, a rágalmat azzal kezdik, hogy megszökött az események elől. A párt vezetősége s az összes jelenlévő párttagok mintegy hatvanan tisztességükre és becsületükre való hivatkozással állítják, hogy semmiféle előzetes megbeszélés nem volt, ára természetes, hogy a rendőri nyomozat, amely mindenütt készséggel áll a politikai célok szolgálatában, úgy szeretné feltüntetni a dolgot (amúgy is csak a választások utánig van erre A főhadnagynak is mintha megbottlott volna a paripája, lehajolt, azután a porlepte csákójához kapott. Oh, az a másik ott a dombtetőn nyomban megértette ezt. A szeméhez emelte a messzelátót, azután megint hirtelen másfelé fordult, de már akkor egy üdvösség volt a szivében. A főhadnagy csákóján a kék viaszkosvá3zon fedőre kicsi immortell volt szegezve, parányi bársonylevelü virág, amilyet azok adnak egymásnak, akik kimondják már ezt a szót: Örökre. II. A kaszinó földszinti termében már vagy a hetedik keringőt húzta a Berkes bandája. Az idősebb urak felgyürt gallérral siettek át a szellős kapualján, fél az emeleti játéktermekbe, az aranyifjuság pedig, mikor » kristályos tükrökben szemlélte magát, önkéntelenül konstatálta, hogy oly fess báli diszében, hogy szinte ostobaság volna el nem menni az orfeumba. A keringőző fiatalok lassan elszéledtek, anélkül, hogy különösebb feltűnést okozott volna, hegy itt-ott «gy meghitt pár hirtelen félrevonult a déli növények «Iá. Katinka grófnő is igy került bizalmas kettősbe Burián főhadnagygyal, aki igen szolid, igen csinos legény volt, és bár búza virágkék atilláján még csak egy kis aranyos kamarási zsinór sem csillogott, mégis nemes tűzzel vallotta meg a komtesznek, hogy mennyire imádja. — Burián én a maga felesége leszek, Ígérem. Katinka grófné elszántan beszélt; odanyujtotía fehérkeztyüs jobbját és mikor a főhadnagy a tenyeréből kivillogó rózsás bőrre forró csókot nyomott, az atillára tette a bal kezét is. Valósággal átölelte ezt a szép barna fiút, akit oly sokszor nézett már trikóit örömmel, emésztő vágyakozással, szinte bolondos szerelemmel és becsütéssel, — oh mennyit beszéltek már neki erről az emberről, aki szegény és köznemes, de büszke és gavallér, akár egy kasztiliai főur, vad, dacos és tartózkodó az asszonynéppel, amely bolondul utána. És ez az ember szerelmes ő belé, nem nézi, hogy ő grófkisasszony és mégsem gazdag, tehát nem Buriánnak való. Mily gyönyörűség az ilyen embertől hallani: Imádom grófnő! És milyen gyönyörűség neki mondani: Én a felesége leszek, Burián. Suttogva ismételte ezt a szót és szorosan odasimult a szerelmeséhez. Ebben a kissé kényes helyzetben találta őket az öreg Deményi grófné és Csik- leodvay, aki halhónap óta pályázott Katinka komtesz kezére. Burián összecsapta sarkát és zavartalanul szólt. — Biztosítom méltóságos asszonyom . . . Katinka közbevágott, meg se várta, hogy a főhadnagy nyilatkozzék: Igen mama, feleségül vesz. Az igen szép volna ő tőle, rázta gúnyosan a hajbóbitáját az öreg grófné és Csiklendvay hasonló hangon jelentette ki: — Valóban szép volna, én is igy vélem. — Amit ön vél gróf, heveskedett a főhadnagy, az nekem semmi 1 szükség, mintha a dologban tervszerűség lett volna, holott mindössze négy képviselő volt az, akinek ténykedéseiről sző van. A kormánynak saját programmja emberségéből kell megélnie, és nem négy vagy öt képviselő erőszakos eljárásának hibáiból. A miniszteri sebesüléseket nem lehet véres kardként végig hurcolni az országban és izgatni vele. Az ilyen eseményeknek pártpolitikai célokra való kihasználása még nemtelenebb fegyver, mint az erőszakoskodás. Mert amaz föl- hevült állapotban a szenvedélynek hatása alatt történik, emez azonban tudatosan kieszelt alávalóság. Színház. Szerdán este Sipos Zoltán jutalomjátéka volt. Színtársulatunk egyik legjobb és legnépszerűbb tagja és igy csak természetes, hogy jutalomjátékán a közönség tapssal, babérkoszorúval ünnepelte. Abonyi Árpád: »A gyermek« cimü színdarabjában játszotta a Kadét szerepét, mindvégig igen ügyesen és nagy ambícióval. Különösen tetszett a harmadik felvonásban a kis korcsmáros leánynyal való kedves jelenetben. A szereplők közül Síposon kívül még igen jók voltak Szilágyi és Herczeg. Wirth Sárival is meg voltunk elégedve. A többi szereplők is mind megállták a helyüket, bár Inke egy kissé több fáradságot vehetett volna szerepe betanulásához. »A sötét pont«: Kadelburg Gusztávnak egyik legkevésbé sikerült darabja került csütörtök este színre. Premier lévén, a darab meséjét is le kellene Írnom, de a darabnak tulajdonképeni meséje nincs is. És az egész komikum két ember folytonos összeveszésében és kibékülésében rejlik. Hát ez bizony komikumnak elég sovány. A szereplők igyekeztek a darabot sikerre vinni, és általában jobb ügyhöz méltóan játszottak. Különösen jók voltak Herczeg a báró szerepében és Rónai Imre a Birkmayer szerepében. A nők közül Gö- möry Vilma kedvesen játszott és határozottan csinos volt. Megjegyezzük e helyütt, hogy a szereplők megvárhatnák, hogy a közönség nevessen játékukon és nem ők. (g.) | Mikor lesznek a választások ? — A válság. — A volt képviselők elszéledtek, ki a vidéki lakóhelyére, ki a kerületébe, hogy megkezdjék az uj választási harcot. Egyelőre bizonytalan,Emikor folyik le a döntő csata. A trónbeszéd egyetlen szóval sem emlékezik meg az uj országgyűlés egybehivásáról, s mostanáig a kormány sem nyilatkozott erre a dologra vonatkozólag. Fix terminusról egyelőre nincsen szó, de legin- ! kább az valószínű, hogy az uj választások május vége — Kérem . . .értem, szólt Csiklendvay s az ajtóig hátrált, azután felcsapta a monokliját és az asz- szonyokat köszöntve elsietett. Katinka majd felolvadt könyeiben a szcéna hatása alatt. Csipkés zsebkendőjét a vállához szorítva egyet tépett könnyű selyem ruháján, azután odanyujtotta a kezét a főhadnagynak és lázassn suttogta : — Örökre . . . Burián a tenyerébe nézett, kicsi fehér immortell tapadt az ujjai közé nedvesen, összeázottan a frissen hullott leány- könyektől. Harmadnap tiz öltésre valót vágott Csiklendvay jobb karján és egy hét múlva már a csernovici gar- nizonban gondolkozott arról, hogy milyen veszedelmes egy szegény legénynek kaszinó-pikniken szerelmet vallani. III. .. . Sötétedett már, az asszonyok szükujju selyem- I blúzban öltözve suhantak végig a Tavasssy kastély 1 folyosóin a nagy ebédlő felé. Lassankint valamennyi i együtt volt már, kis csoportokba verődve beszélgettek a mai katonai játékról, a győztes ellenségről, amely gyöngén védelmezte hadiállását. Az urak a főtiszteket fogták körül és konyakozva ölték az időt, mig ketté nem csapódtak az ebédlő ajtói és az inasok a füszereslével leöntött főtt hallal meg nem kezdték a vacsora föltálalását. A szomszédos parkban, az uralkodók szállása előtt kigyultak a hirtelen berende- i zett villamos világítás apró napjai, s az egyik vert AZ „olcsóságairól“ Cl Q O U C ß A T A I selyem, kelme, és csipke á ruh á zába n előnyösen ismert T I v v ll L 11 HliIHLg^ATMAR, a „Pannónia“ mellett. Tavaszi és nyári újdonságok óriási naííy választékban megérkeztek. KIVÉTELES FELTŰNŐ OLCSÓ ÁRAK. ~ Vásárlási kötelezettség nélkül tessék meggyőződni. . .
