Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-11-28 / 95. szám

\ XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. novembor 28. Vasárnap. <\' ö 3 95. szám MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. EL Ó F 1 Z ET ESI ÁR: •gesz évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor.- - — - - — - rt ------­-------------------------­UA PVKZÉH: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. SZERKESZTÓSÉG F.S KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Háin János-utea 1*. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ:------Telefon-szám 80.-= Egyes szám ára 10 tillér. Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. él iriennemü dijak Szatiaáron, a U nJúhivatalban Azetandók. Osüggedésre nincs ok. Hiába van egy nemzetnek alkotmánya, hiába hoz jó törvényeket a törvényhozása, ha a nemzet képviselete az alkotmányon rést en­ged ültetni vagy a törvények szellemét a vég­rehajtó hatalom meghamisittatni engedi. A magyar alkotmány, mely a magyar nem­zet önállóságát biztositja, jogait szabályozza, Európában a legrégibb és legeredetibb. Szent István, mikor államát megalkotta s az alkot­mány alapjait lerakta, nem keresett mintát, hogy azt Magyarországba átültesse, hanem al­kotmányát a magyar nép felfogásának meg­felelően, a nemzetközi viszonylat bölcs mérle­gelésével létesité. Ezer esztendőn keresztül erő­sítette és fejlesztette fokozatosan a nemzet ezt az alkotmányt, megelőzve közjogi alkotásokban még az alkotmányosságnak hazáját, Angliát is, hol a törvényhozás, ha theoriákban előbb is járt, de tényekben Magyarország megelőzte. Ebből az következnék, hogy Magyarország Önálló államisága az alkotmány s korona kö­zött a legtökéletesebben van kidomborodva és közjogi viszonyai a legrendezettebbek. A való­ságban pedig úgy áll a dolog, hogy Magyar- ország alkotmányai, bár szentesitelt törvények bástyázzák körül, az csak papiros alkotmány, közjogi vonatkozású törvényeinknek ereje pedig csak addig van, mig az abszolút császári jogo­kat biztosítja. Mert 1867. óta az alkotmányos gyakorlat az mind e mai napig, hogy az alkotmány és törvények alá rendeivék az uralkodói akarat­nak, vagyis az uralkodó egyéni akarata erő­sebb minden alkotmánynál, minden törvény­nél ; erősebb tehát magánál a nemzetnél is. Ezt a bűnös tantáléit a szabadelvű rend­szer szolgai loyalitása lopía bele állandó gya­korlati alkalmazással a magyar közéletbe. A kormányok a császári parancsot szentebbnek tartották az alkotmány parancsánál s a nép­képviselet többsége szálválta a kormányokat bűneikért. A nemzeti álláspontot: az alkotmány és törvények sérthetetlenségét maroknyi kisebb­ség védelmezte a törvényhozás házában. Ez a kisebbség volt az igazi nemzet évtizedeken át a képviselőházban. És amennyire együtt- érzelt ezzel a kisebbséggel az egész magyar nemzet, éppen annyira relteget tőle a császári hatalom, mely abszolút uralkodói jogainak félel­metes ellenségét látta benne. Ez a kisebbség volt tehát a magyar alkotmánynak egyedüli védője, oltalmazója. Történt pedig, hogy a kisebbség többséggé lelt a parlamentben. A nemzet ujjongó öröm­mel üdvözölte e változást s a nernzeli függet­lenség, az állatni önállóság korszakának bekö­szöntését látta benne. Joggal hirdette, hogy az alkotmányban kifejezésre jutott nemzeti aka­rat megvalósulásának korszaka lesz ez, hol a császári akarat csak a törvény keretein belül érvényesülhet; tehát csak az ország, az állam, a nemzet javára. Joggal hogy ne hihette volna ezt a nemzet, hiszen a győző többség élén Kossuth Lajos fia állott, kinek bibliája a ma­gyar alkotmány volt. Kossuth Ferenc azonban negyedfélévi kor­mányzás után arra a meggyőződésre jutott, hogy a császár kegye melegitőbb a nemzet szeretelénél. A császári kegyet azonban csak úgy biztosíthatta, ha elfogadta a hazug elmé­letet, hogy a király erősebb a nemzetnél. Oda­hagyta hát azt a párlot, amelyik a nemzet akaratának megvalósításáért küzd a parla­mentben. Kossuth Ferenc e ténye múltjának, családi tradícióinak, elveinek cserbenhagyását jelenti. A császárt pedig és azokat, akik a császár ab­szolút jogainak védelmében töltötték életüket, kétségkívül feljogosítja e sajnálatos fordulat arra, hogy a Kossuth névvel az önállóságért foly­tatott küzdelemnek Magyarországon vége sza­kadt s jövőre nyugodtan folytathatják hazánk kárára a jogfosztás politikáját. Ne feledjék el azonban, hogy a magyar nép soha sem űzött személyi politikát. Mikor reményei, vágyai megtestesülést nyertek Rá­kóczi Fercncben, Kossuth Lajosban, rajongó lelkesedéssel esküdött fel zászlója alá. Kossuth Ferenc politikájában Kossuth La­jos politikájának folytatását látta és ezért kö­vette. De Kossuth Ferenc nevének varázsa csak addig lelkesítette a nemzetet, mig a Kossuth Lajos nevében megtestesült függetlenségi harc vezérét látta benne. De, ha a nemze i jogok TARGA. Mese. És mindig szomorú volt a lány, A nagy világot nem szerette ; A fiú fáradt volt, halavúny, Álmát dalokban eltemette. Elmondták sokszor nagymerészen, A világ oly dőre, ostoba; Ismerték egymást réges-régen És nem hittek egymásnak soha. Elváltak. Nem történt azóta semmi, A dalt s az álmot szépen elfeledték S azt sem tudta meg róluk soha senki, Hogy egymást végtelen szeretlék. Karafiáth Jenő. A sárga rém. Irta dr. Pallos Árpád. A Racine francia póstahajó fényes zászlódiszben egetverő hurrá kiáltások, ágyudörgések s harsány ze­neszó mellett hagyta el a borneoi kikötőt, hogy visz- szavigye utasait a kedves, rég nem látott, annyiszor visszasóvárgott hazába. A fedélzetről az utazók fehér kendőt lobogtattak a paríonálló néptömeg felé, mi­közben a hajó gyorsított menetben távozott mind messzebb és messzebb hagyva a biztos partokat. Még sokáig állottam a fedélzeten, elmerengve a tünedező kikötő felett s bizonyos fájdalmas szo­rongás lopódzott szivembe, amit akkor szoktunk érezni, ha valami kedvestől búcsúzunk örökre. A tengeren hamar megy az ismerkedés. Az em­beri szivek közelebb vannak egymáshoz, mindenki érzi, tudja, hogy közös sors kényszeríti őket néhány szál deszkán szembeszállani a bősz elemekkel. A fedélzeten mindjárt szemembe tűnt egy ifjú pár, a nő 18—19 éves, üde, ifjú, feketehaju leányka, tüzes szeme a forró égöv leányát sejtette benne. Egész lényén olyan melanchoiikus varázs ömlött le, mely oly annyira érdekessé teszi a délszak asszonyát. A férfi piros pozsgás, fiatal ember, kin első perc­ben felismerhetjük az angolszász faj jellemző tulaj­donát. Szőke haját kétfelé választva viselte, mig ég- szinkén szemeiből jóság mosolygott mindenkire. Az ifjú pár boldognak látszott. Már hogy is ne lett volna az, mikor mézesheteiket élték s különben is forró szerelem kapcsolta őket együvé. A lányka, mint később tőlük megtudtam, az ifjú kedvéért oda­hagyta forró hazáját, hogy férje ködös hideg honával cserélje fel. De milyen áldozatra nem képes az igaz sze­relem ! A tenger sima tükrét a legkisebb szellő sem torzította. Úgy feküdt a kéklő messzeségben, mint egy fényes acél lemez, mely ezerszeresen veii vissza a reá tűző nap sugarait. A tikkasztó forróság nem egynek az utazók közül okozott kisebb-nagyobb mérvű fejfájást s egyéb kellemetlenséget s a kajüttek telve voltak a tengeri betegség által kinzottakkal. Mi hárman, az ifjú pár meg én, azonban men. tesek maradtunk mindeme kellemetlenségektől s ba­rátságosan csevegtünk a fedélzeten, hova a csendes éj csalogatott ki. Az égboltozatról a délövi csillagok fényes sugári tündéries ezüstöt hintettek reánk s engem e percben annyira meghatott az ifjú pár ragaszkodása, hogy szinte bele borzongtam abba a gondolatba, vájjon mi lenne, ha egyiküket a kegyetlen végzet elragadná?! Williám, ez volt a férj neve, ma rossz hangulat­ban volt. Fejfájásról panaszkodott, de különö*en az bosszantotta, hogy a szeme előtt különös tüzbogarkák röpködnek Ijedten néztünk össze az asszonykával Willi e kijelentésére. Mint délövi szülöttek, mindjárt tisztában voltunk azzal, mi bántja a szegény fiút Marv ideges hevességgel ölelte át férjét s kény­szerítő erővel birla rá, hogy feküdjék kabinjában. Azonnal hivattuk a hajó orvost, Mr. Parkinsont, ki Müller Lajosné férfi-, női- és gyermek kész ruha üzletembe az őszi idény újdonságok megérkeztek. — Tartós, elsőrendű jó áru, szolid olcsó kiszolgálás. Üzlet­helyiség Deák-tér Kereskedalmi bank palota (a nagyiőzsde mellett.)

Next

/
Thumbnails
Contents