Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-11-14 / 91. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉlS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 tiller. UAPVKZáR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. | FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. _ ■ Telelőn-azá ro V i idennemO dijak Szatüinr#«, a 11 tdóh'yatalbaa flzetsudih. A magyarság uj vezére Az igazi, régi, kipróbált, tiszta és kérlel­hetetlen magyar függetlenség lobogója uj vezér kezébe került. Az ország fővárosában megválasztották teg­nap az igazán magyar képviselők az igazán független nemzeti eszme törhetetlen bajnokát: Juslh Gyulát, a 48-as párt elnökévé. Ami eddig csak sejtés, a lelkekben forrongó kétség és türelmetlen vágyódás volt: ma már bizonyosság. A lejáratott, kompromittált, ide-oda dobált és megkínzott magyar függetlenség újjá született! A magyar politika renaissance-a az a nap, amikor 120 magyar képviselő határtalan lelke­sedéssel, egy szívvel és lélekkel, bajtársi szere­tettel és fanatikus meggyőződéssel utasítja vissza az alkut, melyet a nemzet jogainak, törvényei­nek rovására kínáltak fel, mely az országot be­láthatatlan időre vissza akarja dobni a természe­tes és szükséges fejlődés útjáról, mely kétség­telenül meggyalázza vérrel a szentelt magyar füg­getlenség eszméjét. Mindenki, akiben csak egy szikrája lappang annak a tudatnak és érzésnek: mi egy szabad nemzet politikai és gazdasági fejlődésének raisonja, — mindenki, aki még bizik abban, hogy az or­szág alkotmánya nemcsak formalizmus és gyű­rött papiros-halmaz, aki tudja: mi az a jogfoly­tonosság, aki egy csöppnyi ideálizmust tud át­érezni akkor, amikor a népek sorsának intézé­séről beszélnek: örömtüzet fog gyújtani ma, amikor az ezeréves küzdelemben megedzett ma­gyar nemzeti eszme ismét fennen szárnyal! Valóban — oly időket élünk, amidőn nagy szükség van arra az erőteljes, felrázó munkára, melyre az a 120 képviselő vállalkozott. Az emberek itt önzők, a lét küzdelmében fáradtak, lelkesedésük tüze kiégett és nem hisz­nek többé semmiben . . . Ma már a magyar em­ber mosolyog, ha a politikáról esik szó és amiért régente vért ontani nem habozott: ma legfölebb egy keserűt dörmög rajta és nem gondol vele többet. Azok meg, akik a nemzet intelligenciáját képezik, a legkellemetlenebb kiábrándulással beszélnek olyan életbevágóan fontos országos kérdésekről, az egész magyarság egyetemét érintő problémákról, melyek azelőtt a leglelkesebb po­litikai diskussziók központjai voltak. Miért? Ha ma, amikor széles e világon mindenfelől csak olyan híreket kapunk, hogy a nép, a nemzet, a köz-szabadság győz, és az ellenfél bukik — éppen csak a magyar vesz­tette volna el minden energiáját ? Csak mi fásul­tunk el, csak mi vagyunk a tehetetlen, nyomo­rult, megalkuvó nemzet ? A világ ma nem ismer többé lehetetlent. A népjogok érvényesülésének akadályai nem lehetnek és olyan hatalom nincs, mely ezzel szembeszállni tudjon! Mit jelent az, amikor a nagy Kossuth fia azt mondja: »nem megyünk a falnak«. Ez csak azt jelenti, hogy a fal kemény, a koponya puhább, minek a koponyát betörni ? ő tehát jól felfogott mérsékeltségénél fogva nem hajlandó az erő-próbára . . . Nos, akadt még vezér, akinek a koponyája annál a falnál is keményebb. Aki nem alkuszik, nem görnyed, nem operál, sem »co«, sem »dis«, nem tol előre se hátra időt, napot, nem kertel, nem dicsekszik, nem hivatkozik sem a maga, sem a más nagy eszére, bölcsességére, aki ma­gyarul, okosan és becsületesen kimondja: ez a törvény, ez a jog, ez az igazság és ebből nem engedekI És most jöjjön az a fal! Justh Gyula 120 emberével uj pártot alakí­tott. Hiába maradtak ők benn a régi falak között és hiába vonult Kossuth uj hajlékban uj pártot csinálni, — az uj párt mégis csak a Justh Gyuláéi Az az uj párt a Justhé, melyre a rehabili­táció nehéz feladata várakozik. A függetlenségi és 48-as pártnak szinte gyanússá, ingadozóvá, úgyszólván szánalmassá vált szoboralakjába kell Justh Gyulának friss erőt, energiát, tekintélyt és lelket önteni. Bízunk a nemzet uj vezérében. Mintaképe volt eddig is a magyar politikusnak, — az lesz a jövőben is. Kuruc volt és az marad! Ha nem is tud olyan ragyogóan beszélni, mint a volt vezér-prokurista Apponyi, ha nem is olyan elis­mert »európer«, mint a Gresham-palota lakója, ha nem is olyan nagyon szép, mint a fess Nagy Emil, de önzetlen, független, lángoló és becsü­letes vezetője lesz pártjának, melynek zászlóján diadalmasan ott ragyog a jelszó: Önálló magyar nemzeti bank! Ezért fog első sorban Justh Gyula és 120 hive küzdeni. Ezzel a zászlóval vonul a harcba, mely bizonyára kemény, nehéz, talán emberfeletti munkát fog adni. Mi, akik távol e jövendő nagy küzdelem színterétől, óhajtva kívánjuk Justh Gyula küzdelme számára a babért, ma főképpen csak annak az örömünknek adunk kifejezést, hogy városunk képviselője azoknak a táborában látható, akik a Justh Gyula zászlója alá sorakoztak .... Aminthogy Szatmár követének másutt nem is lehet helye! Dr. Havas Miklós. Uj pártalakulások. Egy parlamentünk, hogy eredményes legyen a munkálkodása, szüksége van egy komoly, számba vehető ellenzékre, nem olyanra, amely­nek hatalma van megakasztani a palarnentet munkájában, amely holmi Nagy György-féle éretlen módon igyekszik gáncsot vetni a kor­mányon levő pártok akár hasznos, akár haszna­vehetetlen működésének, hanem igenis szük­sége van egy komoly elemekből álló, az ország érdekét szem előtt farló ellenzékre, mely a hatalmon levő párt túlkapásait, mert hisz, aki­nek kezében van a hatalom, az mindig haj­landó visszaélni vele, ellensúlyozza. A magyar parlamentnek immár negyedfél esztendeje nem volt ilyen ellenzéke; a párlok szövetsége, mely szinte az egész parlamentnek megadta a módot a halalomban való sütkére- zésre, cserében az elvek felfüggesztését követelte. Az igy szövetkezett pártok óriási sulylyal ne­hezedtek a parányi és még e mellett két utón haladó kisebbségre ; sem a balpárt, sem a nem­zetiségiek nem voltak olyanoknak tekinthetők, amelyek az óriási koalícióval szemben az ellen­zék szerepéi játszhatták volna. A koalíciós pár­lok pedig, a hatalom teljes tudatában kiélvez­vén minden kiélvezhetőt, teljesen rábízzák ma­gukat a nemzetinek, a liberálisnak, a nagynak nevezett kormányra. Régen nem volt kormánynak ilyen hata­lom a kezében, itthon úgyszólván mindenható volt, minden ténykedésüket osztatlan tetszés honorálta, a kegyeli embereiket megtehették fő­ispánnak, a házi orvosukat udvari tanácsosnak, magok magokat a kúria elnökének, egyszóval a népszerűség glóriájában senki sem látta, senki sem akarta látni a fekete foltokat, megtették őket bálványoknak és suggerálták a nemzetnek is, hogy azok. De a bálvány is csak addig bálvány, mig szét nem törik, azontúl csak haszontalan cserép. A függetlenségi párt egy része, és pedig nem kicsi része, kezdte észrevenni, hogy a koalíciós közös lónak nagyon is túrós a háta, hogy annak a ha’alomnak, amit élveznek, igen nagy az ára, hogy ők a 67-es párt mellett Ne tétovázzék, ba faj a feje, :: hanem használjon azonnal :: a*s, 9*. «r. a ■ K “fc* fi 3 R "TT- amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint a fajfájást BEfiETVAS- PASTILLAT k/SaaBEba R W rtw I Í1V I H-hin B f bESETVÁS TAKÁS sjócjriuréu KMPUTIV. aMBM—a—»ma—w - — 3 dobozzal ingyen postai szállítás. ■ 1 t:

Next

/
Thumbnails
Contents