Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-01-31 / 9. szám
2-ik oldal Szatmáf, 190$. január 31 helyes dolog az, ha most az államot megszabadítjuk attól a felesleges ballaszttól, a raelylyel ezeknek az adóknak kivetése, behajtása é.s nyilvántartása jár, de ez éppen úgy, sőt sokkal inkább ajándék a pénzügyi kormányzatnak, mint a mennyire ajándék magának a nemzetnek. Ha már most a jövendőnek alakulását veszem figyelembe, akkor éppenséggel megállapítható az, hogy az uj végrehajtási törvénynek életbeléptetése óta arról beszélni, hogy 800 koronás jövedelmekből kereseti vagy jövedelmi adót be fogunk hajthatni, tisztára lehetetlen. Méltóztassék csak megfigyelni ennek a törvénynek rendelkezéseit. A végrehajtási törvényben mentes a végrehajtás alól az 5 koronáig terjedő napi bér, 300 munkanapot véve, tehát mentes 1500 korona, mentes a magántisztviselőnek 2000 koronáig terjedő illetménye, mentes az iparosoknak minden munkaeszköze, mentes azoknak nagymennyiségű anyag- készlete, mentes a végrehajtás aiól a készpénz is bizonyos összegig, mentes végül a végrehajtás alól minden szükséges bútordarab, már pedig 800 koronás jövedelmű embereknél szükségtelen, fény űzési bútordarabokat találni nem lehet. T. képviselőhöz ! Nem azért említettem fel eze két a dolgokat, mint hogy ha én a törvényjavaslatokkal szemben gáncsoskodnám, hanem azért, hogy rámutassak arra, hogy bol van a törvényjavaslatnak a valódi súlypontja. A kisember segítésénél nem a létminimum megállapítását tartom lényegesnek. Lényegesnek azt a javulást tartom, a melyei a kataszter reformjával, ennek a kiigazításának segítségével érünk el. Kataszter reformja. Én, t. képviselőház, tökéletesen osztom azokat, a miket Sándor Pál, Polonyi Géza és más t. képviselőtársaim ebben az irányban felhozlak, csak következtetésükben nem osztozom, hogy ők csak azért, mert ezeknek a dolgoknak egészen a gyökerekig menő reformja most talán nem történik meg teljesen, helytelenítik azt is, a mi nyilván javít és a mi mindenesetre előbbre viszi a helyzetet az eddiginél. (Helyeslés.) Két dolog van, a mire a reformnál különös figyelemmel kell lenni. Az egyik a kezdeményezés joga. Azt tartom, hogy ez helyesen van megállapítva, mert a kezdeményezés jogát annyi hatóságnak adja meg, többek között magának a községnek is, hogy nem kell tartanunk attól, hogy ez a kezdeményezés el fog maradui ott, a hol arra szükség van. De ne méltóztássék arról sem megfeledkezni, hogy egyszer már csináltunk kataszteri. Akkor sem azzal a bevallott célzattal, hogy a kisember dolgát elrontsuk, habár a gyakorlatban a dolog oda fejlődőit. Azért intézményszerüleg kell gondoskodnunk arról, hogy hasonló eset elő ne forduljon. (Helyeslés.) Az intézményszerü gondoskodást pedig én abban látom, hogy magában a megalkotandó törvényben gondoskodjunk arról, hogy a vármegyei föidadóbizottságban és az országos föidadóbizottságban a megfelelő arányban legyen képviselve a kisgazda is. (Élénk helyesles.) Ezzel megszüntetjük a szociális gyűlölködést, (igaz ! ügy van !) megszüntetjük a megalkotandó nagy relormmal szemben megnyilvánuló bizalmatlanságot, a melynek eloszlatása egyik legfőbb célunk. (Helyeslés.) És ha az igen t. péuzügyminiszter ur teljes mértekben megtette ezt az egyéb kereseti foglalkozásúak adójánál, ha gondoskodott arról, hogy az általános kereseti adót kivető bizottságokban minden szellemi foglalkozás bizonyos mértekig képviselve legyen, arra kérem a t. pénzügyminiszter urat, terjeszsze ki ez* a telfogását erre a kérdésre is. (Helyeslés.) Mert ma minden ellentétek dacára, a melyek köztünk vannak, örvendetes együttérzés nyilvánul meg a tekintetben, hogy a kisgasdák sorsát mindannyian egyformán a szivünkön viseljük. Ebben a kérdésben nincsen agra- rizmus, nincsen merkantilizmus, nincsen demokrata. (Helyeslés) Ebben a tekintben közöltünk eltérés nin- cseu. De, t. képviselőház, nem az elvnek puszta megállapításában, hanem az elvnek gyakorlati keresztülvitelében rejlik a súlypont és én ezt függetleníteni akarnám a barmikor megváltozhaló politikai irányzatoktól. (Helyeslés.) Éppen azért a törvényes intézményt törvényes biztosítékokkal kell körülvenni. (Helyeslés, T. képviselőház! Azok, a miket elmondani bátor voltam, talán megindokolják azt az álláspontomat is, hogy akkor, a mikor az adóretormról szóló törvényjavaslatot bírálom, fölötte lényegesnek tartom azt, hogy minő állapotot biztosit ez a törvényjavaslat a kereső középosztályok, különösen azoknak alsóbb tagozatai számára, a melyek úgyszólván a proletáriátus és a vagyonos osztály közt lebegnek Itt okvetlenül ki kell terjeszkednem pár szóval a földadó kulcsára és a földadó kérdésére is. Nem abból -a szempontból, mintha a föld terheit növelni, a földadó kulcsát emelni kívánnám. Én tisztában vagyok azzal, hogy akármi legyen a földnek a valóságos jövedelme, ma a földbirtokos, ha nem is az adóban, de az adó egy másik igen kellemetlen fajtájában, a hitel után való kamatfizetésekben olyan súlyos terhet S2 A T MÁR -NÉMETI, visel, hogy elméletileg ugyan tehetünk megkülönböztetéseket, de gyakorlatilag mindezt egy zsebből íizeti és azért a földet méltányosan nagyobb teherrel megróni nem akarom. Nem ebből a szempontból teszem tehát a földadó kulcsának kérdését vizsgálat tárgyává, hanem abból, a mit maga a törvényjavaslat indokolásában különösen hangsúlyoz, van-e arányosság az adó megállapítása tekintetében a különböző osztályok között? A földadó. Mikor ezt a kérdést vizsgálom, teljesen egyetértek azzal a nagy elvi kijelentéssel, a melyet Polonyi Géza t. képviselőtársam tett, a mikor azt mondotta, hogy ezeket a kérdéseket nekünk az állam és az Összeség átfogó érdekei szempontjából kell megbírálnunk. Őszintén megvallom azonban, hogy különösen mikor Bernát István t. képviselőtársam beszédét hallottam, a ki elvben ugyanezt hangoztatta, de a részletekben jelentékeny elhajlást mutatott, eszembe jutott annak az asszonynak az esete, aki válópert indított az ura ellen. (Halljuk! Halljuk!) A férj a válókereset ellen a következőképen védekezett: „imádom a feleségemet; kérem méltóztassék a keresetet elutasítani és nőmet 500 korona költség megfizetésére kötelezni.“ (Derültség.) Így vagyunk mi a különböző foglalkozási ágak harmóniájával. Imádjuk mindannyian ezt az összhangot, de a mikor anygi teherviselésre kerül a sor, akkor a perköltségeket mindig a másik foglalkozási ágra akarjuk róni. T. ház! A föld jövedelmét illetőleg a földnek most már 20 százalékos leszállított adókulcsával szemben a pénzügyminiszter ur szerint 10, esetleg 10 és fél százalék az adó a tényleges hozadék után. Ennek a számításnak a módját és eredményét nem tehetem magamévá. A pénzügyminiszter ur t. i. a haszonbérek összegéből indult ki és ezeknek az alapján állapította meg ezt a kulcsot. Én úgy sejtem — és bocsánatot kérek, ha egyelőre makacsul megmaradok e sejtés mellett, — hogy a földtulajdonosán kívül még egy haszonbérlőnek is kell lenni a haszonbérletnél és hogy a haszonbérlő sem tartozik azok közé a bibliai lények közé, a kik kizárólagosan az égből lehulló mannával táplálkoznak, annál kevésbé, mert a táplálkozásnak ez a módja már régi idő óta kiment a divatból. A mikor tehát azt kutatjuk, hogy a mezőgazdasági foglalkozási ág mit hoz, akkor nem indulhatunk ki kizárólagosan a haszonbér összegéből, mert hiszen keres a haszonbérlő is. Ezt tehát ehhez hozzá kell adnunk, t. képviselőház. (Mozgás. Wekerle Sándor miniszterelnök közbeszól.) Tudom. Bocsánatot kérek. Ez elméletben áll. de rámutatok ennek gyakorlati viszásságára. A földtulajdonos műveli a töldjét, de nem fizet külön hozadék adót az állattenyésztés és egyéb mellékes foglalkozási ágak után is. Egy hang (a baloldalon) : Tejgazdaság 1 Kelemen Samu: Igen, a tejgazdaság, a selyemtenyésztés, a gyümölcstermesztés, stb. Tisztában vagyok ezzel és csak arra hoztam fel, hogy mindazok a foglalkozási ágak, a melyeket ugyanazzal a földdel kapcsolatban, mint mezőgazdasági foglalkozási ágakat üz a földtulajdonos, nem esnek azután még egy külön ilyen jellegű megadóztatás alá. Annyi bizonyos dolog, t. képviselőház, hogy egymagában és izoláltan, kizárólag a haszonbér ösz- szegét adóalapul nem tekinthetjük Sokszor szó esett, t. képviselőház,. arról a munkálatról. a melyet egy éppenséggel nem merkantilista hírben álló ember, Fellner Henrik, _ végzett a nemzeti jövedelmek kipuhatolása körül. És tnekem ki kell, emelnem, hogy ez a munkálat azok közé tartozik, a melyeket a kvóta-tárgyalások alkalmával a legnagyobb és a legmegerdemeltebb figyelembe részesítettünk. Fellnernek számításai igen komoly, tárgyilagos alapon nyugosznak és azt vették figyelembe, hogy a hivatalos statisztikai adatok szerint, mi az évi termés, mennyi a szarvasmarha-állomány, mennyi a szőlő* és a gyümölcstermés, selyemtenyésztés stb. Szóval, hogy mennyi a produktivitása mindenféle foglalkozásnak, a mely mezőgazdasági üzemet jelent. Ezek a számítások azt eredményezték, hogy ő a mezőgazdasági termelés pénzbeli eredményét 2800 millió koronában állapította meg. Eszerint, t, képviselőház, valóban nem egy 10 százalékos, hanem egy 3 százalékos adókulcs jön ki, mert hiszen a mi kataszterünk mellett 300 millióban van felvéve a fold fövedelme. Én, t. képviselőház, ezt a számítást ebben a ridegségben nem teszem magamévá, de azt tartom, hogy viszont ép olyan kevéssé tehetjük magunkévá azt a számítást is, a mely 10 százalékban állapította meg a földjövedelem után az adókulcsot, kizárólag csak azon az alapon, hogy csupán a haszonbéri jövedelmet vette figyelembe, azt pedig, a mi a földből és a mezőgazdasági ágak műveléséből, mint haszon, egyébként előáll, mellőzte. Á helyes számítás mellett 5 százalékosnál magasabb földadókulcsot felvenni, szerintem nem lehet. (Zaj. Halljuk! Halljuk 1) Kereső középosztályok. 1. képviselőház t A kérdésnek ezzel a részével csak azért foglalkozom, hogy felvessem és megállapítsam azt, vájjon ilyen körülmények között — de ezektől a körülményektől függetlenül is — a kereső középosztályokra, a szabad foglalkozásúakra és az ipari foglalkozásokra ki vetett tételes 5 vagy 4 százalékos adó — a mdyhez szintén hozzájön a jövedelmi adónak a 3 százaléka és mindazok a mellékilletékek és községi adók, a melyek ezt a 8 százalékos adót még egyszeresre rugtatják fel — olyan adótételt alkot-e, a melyet ezek az osztályok megbirnak, és hogy helyes, arányos és igazságos-e ennek az adónak a kivetése ? T. képviselőház, itt kötelességem rámutatni arra, hogy a mikor mi a keresetet adóztatjuk meg, voita- képen a tőkeképzésnek egy folyamatát terheljük meg adóval. Amint a tőkeképzésnek ez a folyamata bevégződik, amint abból valamelyes eredmény kikristályosodik és felesleg mutatkozik — a mit azután vagy értékpapírokba, vagy házba, vagy földbe helyez el az illető, — akkor az nyomban adó alá esik, házadó, földadó és egyéb adó alakjában. Itt azonban, t. képviselőhöz, magát a verejtékes munkát adóztatjuk meg. Azokra a kereső osztályokra, a melyek kezük munkájával, a melyek agy velejüknek erőfe.'-zitésévei dolgoznak, csak ezekre áll elő az a tragikus helyzet, hogy akkor, a mikor ők uj erőnek, uj értéknek adnak életet — mert minden értéknek a termelése életadás egy érték számára, — önmagukat emésztik fel. Ezek a kereső emberek igazán olyanok, mint a gyertya : a midőn világítanak családjuk, vagy egy kisebb társadalom számára, egy.szersmind önmaguk fogynak el. Ezért kell figyelembe venni azt, hogy ennek a munkának természete nem eshelik olyan merev adóztatás alá, mint a minő alá esik a föld, a mely elvégre is megmarad generációról-generációra. (Felkiáltások . Az a baj, hogy nem marad meg ! A kisbirtokosoktól elveszik !) Bocsánatot kérek, a föld megmarad. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek I Kelemen Samu : Különleges elbánást érdemelnek ezek a foglalkozási ágak azért is, mert az életviszonyok változásának súlyát egyik ág sem iérzt meg any- nyira, mint épen ezek. Mindannyian tudjuk, hogy a városban a megélhetés különösen drága. Tudjuk és maga Bernát István 1. képviselőtársam is elismerte, hogy a fogyasztási cikkeket megdrágító vámpolitikának hatásait különösen ezek az osztályok érzik, mert hiszen a mezőgazdasági, a birtokos osztály többé- kevésbbé mégis egy naturális gazdasági foglalkozást üzö osztály. Tudjuk, hogy a lakások é3 üzletek bére valami sajátságos liften száll fölfelé, egy olyan csodalatos liften, a melynek nincs párja a világon, mert folyton csak felfelé emelkedik és nincs halandó, a ki azt leszállani látta volna. Tudjuk hogy maguk a társadalmi terhek is elsősorban ezt a lakosságot sújtják. Becsületükre válik az, hogy ezek alól önként sem akarnak szabadulni, de nem szabad elfelejteni, hogy mikor ezeket a társadalmi terheket vállalják, jórészt állami feladatokat végeznek, olyanokat, , a melyek ezen társadalmi áldozatkészség hiányában állami pénzből volnának teljesitendők. Ha mindezeket figye'embe veszszük, akkor lehetetlen, hogy ne tartsuk magasnak azt az 5 százalékos adókulcsot, a melyet más külföldi törvényhozások tényleg nem is állapítottak meg. Az igen t. pénzügyminiszter ur azonban mind ezsel szemhen azt mondja, hogy ez igaz ugyan, . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Azt nem mond lám (Derültség.) Kelemen Samu: Az indokolásban azt tetszett mondani, hogy ezek tényleg 2 és fél százalékot fizettek eddig és ezen adónak emelését az igen t. pén7- ügyminiszter ur célba nem vette. Erre mondotta azt. a pénzügyminiszter nr, hogy ebből a szempontból igaz, hogy az 5 százalékos adókulcs igen magas. Da ezzel szemben a pénzügyminiszter ur arra hivatkozik, hogy végre is olyan az adómorál másfelé, de főkép nálunk, hogy erre a fogyatékos adómorálra való tekintettel nem lehet leszállítani a kulcsot olyan mértékbeli, a mint az a valóságos adómorál uralma eseten lehetséges volna. Adó morál. Nekem a morálról és az adómorálról is, őszm- léu megvallva, megvarrnak a magam talán kissé különleges fogalmaim. É,i t. i. azt latom, hogy a morál, az az életelv, a melyet tni a mások számára szoktunk előírni (ügy van !) a nélkül, bogy magunk követnők. És különösen az adómorál egy olyan sáreipü, a melyet mindenki levet a lábáról, mielőtt a finánc szobájába belép. Látjuk, hogy a gazda erkölcse fel háborodik a merkantilista köröknek azon az eljárásán, hogy ezek a törvényes 10 százalékos adót nem vallották be, eltitkolták és csak 2 és fél százalékos adót fizettek. A merkantilista körök viszont felháborodtak a nagybirtokosok eljárásán, a kik olyan kataszteri jövedelem után fizettek adót, a mely a valóságnak egyáltalában meg nem felel. A házbirtokos is előáll és veri a maga mellét, hogy ő az egyetlen az összes foglalkozási ágak között — mert már ez is foglalkozás — a kinek adóját okvetlenül utoléri az állam. És ebben az erkölcsi felháborodásában tárgyalni kezd Női hosszú és rövid plüseh kabátok gyári árban csakis egyedül Korai Árminnénái kaphatunk! Ritka alkalmi vétel! Üzletemben vissza maradt áruk, úgymint vásári bundák, téli kabátok, felöltök, öltönyök, fiú és gyrevmek ruhákat s egyéb föl nem sorolható árukat ++ ♦♦ pf mélyen leszállított árban kiárusítom ♦♦ ♦♦ KORAI ÁRKUNKÉ 8Z ATM feh: R, DEAKTÉREM.A HÁZ MELLETT .'. Női hosszú és rövid plttsob kabátok gyári árban csakis egytdűl Korai Árminnénái .‘. kaphatunk ! •A
