Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-01-31 / 9. szám
Szalmái, 1909. január 31. SZATMÁRIÉ M E T I. 8-ik oldal. a lakókkal, hogy talán jó volna a házbérvallomást eltitkolni, mert ez nemcsak az 6 érdeke, hanem a lakóé is, a kinek bevallott házbéradója után számítják ki a kereseti adó minimumát. (Ellentmondás.) Bocsánat, száz, és száz, ezer és ezer esetet tudok a gyakorlatból. Annyit a áll ez a tétel, hogy az állami tisztviselőknek azt a mozgolódását, a melyet a lakbér- illetmények mostani megállapításával szemben tap tsz- j iálunk, épen az magyarázza meg, hogy az eltitkolt házbéradók folytán olyan kimutatások állották a pénzügyminisztérium előtt, a melynek alapján nem leheteti magasabb lakbérilletményt megállapítani, holott azoknál a valóságban tényleg jóval többet fizetnek. Ugrón Gábor : Ez igaz ! Kelemen Samu : T. ház ! s az erkölcstelenségeknek e tömege felett ott van a pénzügyi edminisztrá- ció, amely ezután oly erkölcstelenül magas kulcsot állapit meg, hogy azt. teljes lehetetlen megfizetni Végre is a pénzügyi adminisztráció travesztálja azt a német mondást ; »Wo alles hasst, kann Carlos allein nicht lieben«. A hol minden erkölcstelen és mindenki eltagadja az igazi alapot, ott a finánc sem helyez kedhetik a tiszta erkölcs alapjára. Azért én, t. ház azt tartom, hagyjuk ki a játékból az adómorál kérdését. j Ügyvédek. j Csak egyetlen részletkérdés van, a melyre ( ezen a ponton mégis ki kell terjeszkednem, mert azt j kiélezte nemcsak a t. előadó ur, hanem mai felszó- í tatásában Bernáth István t. képviselő ur is. Azzal a ! karral szemben, a melyhez tartozom, erkölcsi kötelességem, hogy a kérdésnek erre a részre, az ügyvédek adóbevallására egy két megjegyzést tegyek. Nem akarok különleges erkölcsi elbírálást az ügyvédek számára. Nem jobbak, de azt hiszem, nem is rosszabbak egyéb kereseti foglalkozásoknál. De a mikor Barnát István t, képviselőtársam az előadó ur nyomán arra hivatkozik. (Halljuk! Halljuk!) hogy csak Budapesten 76 olyan ügyvéd van, a ki nem vallott be többet, mint 200 korona jövedelmet, akkor legyen szabad arra utalnom, hogy csak Budapesten 76 olyan j ügyvéd van, a kiket a budapesti ügyvédi kamara segélyben részesít. A mikor ezeknek a bevallásoknak a dolgát vizsgáljuk, gondoljunk arra is, hogy az ügyvédi karban két szélsőség van. Az egyik azok az ügyvédek, a kik már elöregedtek és tisztán esprit de corps- ból maradnak meg az ügyvédi fcarbm, a nélkül, hogy tényleges gyakorlatot folytatnának. Ezek nem jelenthetnek be 200 koronánál több jövedelmei. A másik szélsőséget a fiatal kezdő ügyvédek alkotják, a kikről igazán nem tudom, hogy mit valljanak be. Mert ha azt méitóztatnak kérdezni, hogy ezek miből élnek, akkor a felelet igen egyszerű. É'nek hitből, helyesebben hitelből, reményből e.s szeretefből Abból a szerétéiből t. i. amelyet egy később megkötendő, kétségtelenül szerelmi házasságban hozomány alakjában fognak eskomptálni. Nagy György : Az ügyvédekről nem szabad igy beszélni ! (Élénk derültség.) kállay Lipót: A kinek nem inge, ne vegye magára. (Zaj Elnök csenget.) Magas az adókulcs. Kelemen Samu : Teljes őszinteséggel és ielkiis- miereterore való hivatkozással kijelentem, hogy Nagy György barátom leendő családi boldogságára ebben a pillanatban nem gondoltam. (Derültség.) T. képviselőház 1 úgy látom, hogy a kereseti adók terén a sérelmek egyrészt az adókulcs magasságában vannak, másrészről a kényszerbevallásban. Igaz, hogy az adó kulcs 10 százalékról 5 százalékra leszálbttaíott, azonban ép az az aggodalom, hogy ez a leszállítás arra a félreértésre adhat okot, hogy a mig eddig minden pénzügyi hatóság és minden ember tudta hogy a 10 százalékos kulcs merőben fiktiv, most a leszállítás következtében azt fogják hitmi, hogy azt az 5 százalékot reális adókulcsnak kel! venni, holott a valóságban nem igy áll a dolog. A valóságban adó emelési célzat nincsen, tehát a gyakorlatban eddig érvényesült 2 és fél százalékos kulcsot óhajtják feu- tartani. Ilyen vissonyok között már most teljességgel nem látom be, hogy mi szükség van a kényszerbevallásokra. Az eddigi helyzet az volt, hogy a kereseti adó tekintetében lehetett vallomást adni, de kényszereszközökkel ezt a vallomást kicsikarni nem lehetett. Most a helyzet az, hozy ba valaki nem ad idejében bevallást, akkor a mulasztásért 1, majd 5 százalékos birsággal büntetik, külön-külön a kereseti és a jövedelmi adónál. Tehát, vagy az előtt a helyzet plőtt állok, hogy alá kell Írnom, polgári becsületszavamra hivatkozással, hogy a bevallás a maga adataiban való, tehát kénytelen vagyok egy olyan adóbevallást adni, a melynek adótétele kegyetlen és állítólag célba sem vett, — sőt ba bármiféle eltitkolást állapítanak meg, jövedéki kihágás alá esem — vagy nem adom be ezt a bevallást, mert becsületszavamat pellengérre nem állíthatom, magamat meghurcoltatni nem akarom és akkor adóm után számított 12 százalékos bírságot fizetek. Ez az, a minek a helyességét nem látom be. A mikor ugyanis megvan a minimális magálla- pitásoknak a tervezete, a háznak és az üzletnek bére után, a mikor eddigelé is az adózóknak 80 százalékát e szerint adóztatták meg, a tnikor azt hangoztatjuk, hogy az adót emelni nem akarjuk, és a mint ráfogok térni, ez iránt értékes biztosítékokat is kaptunk az igen t. miniszterelnök urnák a kontingentá- lásra vonatkozó nyilatkozatában ; akkor minek fen- tartani az itt tervezett kényszerbevallást, miért táp- láni az embereknek e miatt érzett izgatottságát és mi szükség van arra, hogy ez a vallomás benyújtássék, a mikor arra a törvényes adótételt alkalmazni j úgy sem helyes ? Arra kérem a miuisztereinök urat, j kegyeskedjék a kényszerbevallásnak ezt az eszmé- t jét elejteni. (Zaj.) Említettem az igen t. pénzügyminiszter urnák ' azt a nyilatkozatát, a melyet ő ezeknek az adóknak a kontingentálása szempontjából tett. Elismerem, hogy ez a nyilatkozat, a melynek részletes szövege még nem áll előttünk — de hiszen az igen t. pénzügmi- niszter ur a házban azt a maga egészében meg fogja ismételni és ki fogja egészíteni — sok aggodalomnak az eloszlatására alkalmas. Mert ha kontingentáltatik ugyanaz az adóösszeg, a meiy eddigelé fennállott, és több folyik be ez az adózók között fog szétosztatni. Ennek az intézkedésnek lényegét én nem a visszatérítés tényében látom, hanem abban, hogy megszűnik az az ösztönző erő, a mely arra birja a pénzügyi közegeket, hogy okvetlenül érdemeket szerezve, tényleg alkalmazzék az 5 százalékot, mert hiszen nyil’an előttük van nemcsak a most már a kontingentálás- j ban kikristályosodott nézete á pénzügyminiszter urnák, ; hanem előttünk van az a lehetőség is, hogy ha ennél j többet fognak behajtani, akkor nekik utólag foglalkoztok kell az adónak reparciálá-ával, visszatérítésével és igy csak önmaguknak csinálnak munkát, a kincstárnak pedig kedvezményt nem eredményeznek, Azért a közvéleménynek ezt a vívmányát igen nagyra értékelem és ha mégis fentartom óhajomat a ! keresetadó kulcsának leszállítása iránt, ez azért van, mert egyes inkonvenienciák a kontingentálásnál nem lesznek elkerülhetők, a becsületesebb és naivabb embereket mégis meg fogja fogni az 5 százalék. Már pedig én mindannyiszor, a mikor alkalmam volt rá, j tiltakoztam az ellen a törvényhozás termében, hogy a törvényhozás alkotásokkal prémiumokat nyújtson a rosszhiszemiieknek. a hazudozóknak és károkat okozzon azoknak, a kik teljes becsülettel igyekeznek eleget tenni az állam iránt tartozó kötelességeknek. (Helyeslés.) Betétadó. Az adóarányosság kérdéséhez tartozik még a betétadó kérdése is. Teljes mértékben osztozom abban az álláspontban, a melyet a pézügyminiszter ur eredeti tervezete képvisel Nem akarok itt semmi néven nevezendő kiváltságokat; de Éber Antal adatokkal bizonyította be, hogy gzoknak a betéteknek most már nem emlékszem hány százaléka, de túlnyomó nagy része 4000 koronán aluli betétből áll. Nem a nagy ; kapitalizmus részére szólanának tehát Itt a kedvez- j menyek, hanem a takarékos polgároknak, Ha van ■ ország, a hol lényeges az, hogy tőkét igyekezzünk teremteni, hogy a kereső kisebb osztályokat, a kö- • zéposztály alsóbb tagozatait tőkegyűjtésre igyekezzünk , rábírni, akkor a mi hazánk ez az ország. Mi szociális politikát akarunk csinálni. Hogy azt csináljunk, ahhoz szükséges bizonyos kapitalizmus, mert a szegénységből nem faraghatunk le semmit oly célból, hogy azzal más szegény embereket gyámolitsunk, csak a már birtokos, a már tőkét gyűjtött osztály tőkéjéből leszünk erre képesek. Nekünk tehát a tőkepénzest elő kell segítenünk, mert csak a kapitalizmuson keresztül leszünk képesek szociális alkotásokra. De ha komolyan veszszük azt, a mit annyira hangoztattunk, hogy gazdasági függetlenséget akarunk teremteni, akkor jól vigyázzunk és igyekezzünk tőkét gyűjteni, hogy a magyar tőkének, a magyar papírokra, a magyar értékekre kellő befogadó képessége legyen. (Helyeslés.) Még egy szempont az, a melyre itt kitérek és ez az, hogy a t. előadó ur felemlítette, hogy őt és a pénzügyi bizottságot az a nemes cél vezette a betéti kamatadó felemelésénél (Mozgás és zaj.) a tervezettel szemben . . . Búza Barna : Vivmány 1 Kelemen Samu : . . . hogy ne hevertessék az emberek a pénzüket a takarékpénztárban, hanem ipar- vállalatokba fektessék. Azon argumentumok után, a melyek e téren már elhangzottak, csak egyet mondok. (Haljuk !) Kétségtelen, hogy az ipari vállal&tok- j ba való tőkebefektelés esetleg több nyereséggel, de jóval több kockázattal is jár. Erre a kockázatra nem vállalkozhatik az az ember, aki egy élet keserves munkájával kuporgatott össze néhány fillért; az azt mondja, hogy nálam az a lényeges, hogy megmaradjon ez a tőkém, hozzon kevesebbet, de biztosat. Csak ha nagyobb tőkét gyűjtöttünk össze, válik lehetségessé, hogy ezen nagyobb tőke mellett úgy gondolkozik az ember, hogy egy kis részét a vagyonomnak megkísérlem ily vállalatba fektetni, ezt már kockáztathatom abban a reményben, hogy az majd nagyobb jövedelmet hoz. Ne küzdjünk tehát a tökének ilyen képződése ellen, mert ha ez ellen küzdünk, akkor egy igen szomorú küzdelmet folytatunk a magyar iparnak fejlődése és önnáiló válása ellen. (Helyeslés.) Értékpapír-adó T. képviselőház 1 Csak egyetlen kérdés az, a melyre még ki akarok terjeszkedni, a mely kérdés ugyan az adóarányosság kérdésével nincs lényeges kapcsolatban, azonban a magyar közgazdaság szempontjából olyan fontos, hogy azt hallgatással mellőzni nem lehet, Ez az állampapírok megadóztatásának a dolga. Meg engedem, hogy ez azok közé tartozik, melyek u. n. diszkutabilis kérdések. De épen ezért szükséges, hogy világítsuk meg ennek a kérdésnek minden oldalát, hogy ezután egészen szabadon és helyesen, a felhozott tárgyilagos szempontok mérlegelésével méltóztassanak maguknak meggyőződét alkotni. . Én a kérdés jogi részével nem foglalkozom, ezzel foglalkoztak már az előttem szólók. Egyszerűen arra utalok, hogy a mikor ezeknek az állampapíroknak adómentességet biztosítottunk, az a tekintet érvényesült, a melyet többször helyesen hangoztatott a pénzügyminiszter ur, hogy ügyelnünk kell a magasabb közgazdasági szempontokra is, és nem kell megállani azoknál a kicsinyesebb szempontoknál, a melyeket a szorosan vett pénzügyi érdekek képviselnek. A magasabb közgazdasági szempontok közé tartozik az, hogy nemcsak a múltban kellett arra ügyelnünk, hogy állampapírjaink és egyéb értékeink megfelelő árfolyam mellett legyenek elhelyezhetők, hanem szomorú és ma kutatni nem kívánt körülmények következtében újra ilyen helyzet állott elő. Értékeink árfolyama oly alacsony és oly rohamos sülye- dést mutat, körülbelül három esztendő óta, hogy önkéntelenül fel kell vetnem a kérdést, hogy ha egyéb okokból ez az intézkedés helyes volna is, jól megválasztottuk-e az időpontot, mikor ezzel a törvény- hozás elé lépünk ? Nem szabad elfelejtenünk a kérdés elbírálásánál azt sem, hogy kik azok, a kikre ezt az adót szándékozunk vetni ? Azok, kik állampapírjainknak külföldi tulajdonosai? Azok ez alól az adó alól mentesek. Tisztán az állampapíroknak belföldi tulajdonosait kívánjuk ezzel sújtani, Már most milyen helyzet fog előállani ? A tőzsde nincs olyan geográfiái határokkal körülvéve, mint a föld vagy a ház. A tőzsde sok tekintetben nemzetközi és kell is, hogy az értékek szempontjából megtartsa nemzetköziségét. Ha mi a magunk értékpapírját idehaza megadóztatjuk, kétségtelen, hogy ezeknek itthoni árfolyamában ez a megadóztatással előálló kisebb jövedelmezőség kifejezésére fog jutni, mert ha nem kapok a papirom után négy koronát, hanem csak 3 korona 60 fillért, akkor itt azt a papirost alacsonyabb árfolyamon fogják jegyezni. Az értékek terén fennálló kölcsönös visszahatás következtében azonban kikerülhetetlen, hogy mikor itt, e papírok hazájában alacsony azok árfolyama, akkor ne váljék alacsonyabbá azoknak a kurzusa a külföldön is. Viszont ha az volna a helyzet, hogy ezeknek árfolyama a külföldi piacokon nem száll le, akkor meg az fog bekövetkezni, hogy azokat a papírokat a tőkések nem a külföldi börzén fogják megvásárolni, hanem megvásárolják nálunk és egy kis postaköltség segélyével kiviszik külföldre. A mikor pedig ez következik be, a külföldön mutatkozó kereslet te jes hiánya ott is le fogja szállítani ezeknek az árfolyamát. De nemcsak a múltakra kell gondolnunk, t ház, hanem az uj kibocsátásokra is. Ha az uj emissziókkal szemben fentartjuk ezt az álláspontot es ez a papír idebenn is adózás ala esik, a külföldön azonban nem, akkor azt a helyzetet idézzük elő, a melyből minden áron ki akar bontakozni a magyar közgazdaság, hogy ezeket a papírokat nem helyezhetvén el idebenn, gyarapítjuk a külföldtől való függésünket, a mit sem politikai, sem S közgazdasági szempontból kívánatos célnak és eredménynek nem tarthatunk. Még egy részlet az, amelyre azon t. képviselőtársaim figyelmét hívom lel, akik a mezőgazdasággal foglalkozók körébe tartoznak és akik kftlönös éllel hangoztatják, hogy: kérem, ne tessék a Wert- heim-szekrényeket félteni. Hogy fog e tekintetben állam a dolog? Azt méltóztatik talán gondolni, hogy a jelzálogkötvények árfolyamánál nem jut majd kifejezésre ez a megadóztatás? Ezeknek az árfolyama okvetlenül csökkenni fog ez után az intézkedés után. Már az utóhbi időben nem 98-as árfolyamon számi- | tolta le a gazdaa a jelzálogkötvényeket, hanem 94 es és 93 as árfolyamon; ez az árfolyam a jövőben még lejebb száll cs a gazda terhe a kölcsön felvétele alkalmával gyarapodni fog, anélkül, hogy ő emellett kisebb annuitást, kisebb kamatot űzetne. Ezért van az, hogy minden olyan intézkedést, amelyet a közgazdaság terén teszünk, meg kell vizsgálni annak egész határvonalán, mert ezek olyan jellegűek, hogy egy foglalkozási ágat nem érintenek izoláltan, hanem a kérdések gyürüzetes kapcsolatánál fogva, kiterjednek a talán ellentétes foglalkozási ágakra is. Befejezés. T. házi Befejezem felszólalásomat; csak még egy kérést kivánok intézni a t pénzügyminiszter úrhoz: Ez a kérésem pedig abban áll, hogy bennünket, mindazokat, akik ennek a törvényjavaslatnak bírálatával foglalkozunk, úgy méltóltassék tekinteni, mint akik e nagy rnü megalkotásánál szerény tehetségünkhöz képest az ö munkatársai akarunk lenni. Mi meg vagyunk arról győződve, hogy e törvényjavaslat nem pártok számára készül és túl fogja élni a pártokat. Nem a koalíciónak lesz haszna, ha jól alkotjuk meg, nem a koalíciónak lesz a kára, ba rosszul alkotjuk meg. (Mozgás a középen.) Eredménye és kihatása nem erre a körre fog szorítkozni. Ezt a törvényt a magyar nemzet számára alkotjuk meg; egyénenkint is reánk hárul a feladat, hogy igyekezzünk arra, hogy ez a törvényalaotás a lehető legtökéletesebb, minden osztályt lehetőleg kibékitő és minden érdeket lehetőleg kielégítő legyen. Ez vezet engem felszólalásomban, ez vezet bírálatomban s vezet azonkívül az a nagyrabecsülés, amelynél fogva tudom, hogy az igen tisztelt penzügymin.zzter urminden olyan kívánságot, amely itt felhanzott, tárgyilagos elbírálásban részesít és a mennyiban lehető, a közérdek szempontjából azt figyelembe venni kész. A törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot többen üdvözlik.) „Értsük meg egymást“. E lapok hasábjain f. hó 24-én vezető helyen fenti címmel polemikus cikk jelent meg Révész János ur tollából, a szatmári ág. h. ev. htlfelekezel, illetve anya egyházközségnek a varos részéről leendő segélyezése tárgyában.
