Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-01-31 / 9. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NENSETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egy es szám áré. !0 fillér. It A PVKZÉfí: I)r. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVKtXÓ. FELE1.ÓS SZRRKESZTÓ: 1 SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. | FÉR ENCY JÁNOS. ff 1 i ff»".'■—'■■■"II iTwnn mmmmmmmmmmmmmmmmmmrnmmmammmmm SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telefon-szárn 80. ^== Mlndennssia dijak Szatm«rsn. a kladdblvatalhan flzatandik. Dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk beszéde az adóreform ügyében. Dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk jan. 26-án a képviselőházban az adóreform ügyében nagyszabású beszédet mondóit. Ezt az általános figyelemmel hallgatott, sűrűén éljenzelt és minden izében értékes, nagy és szép beszédet egész terjedelmében közöljük, hogy felületes és elhamarkodott, vagy rosszakaratú lapvéleményekkel szemben alkalma legyen kinek-kinek az eredeti szöveg olvasásából megformálni a beszédről a helyes Ítéletet. Polémia. Kelemen Samu: T. ház I (Halljuk!) A mai illés folyamán igen érdekes és tartalmas, bár kissé egyoldalii felszólalás hangzott el Bernát István t. képviselőtársam részéröl. A felszólalás minden részletére nem terjeszkedhetem ki: annál kevésbé, mert ez eltérítene a tárgytól, a melylyel foglalkozni kívánok. Mindazonáltal kötelességemnek tartom, hogy e felszólalás egyes tárgyi helytelenségeit leszögezzem és azokkal szemben a magam álláspontját kifejtsem. Igen t. képviselőtársam felemlítette, hogy a gyáripar volt az, a mely mindenütt a proletariátust nevelte. Ezgaz állítás a maga egészében nem fele! meg az igazságnak. A dolog úgy áll, hogy azokban a történelmi időkben, a melyekre vissza kell pillantanunk, midőn f> kérdést elbírálni akarjuk, kétségtelenül látunk kizsákmányoló tendenciát n kisemberekkel szemben 8 látjuk ezt úgy a mezőgazdaság, mint nz ipar részéről. Azonban, ha összehasonüljuk a munkabéreket, a melyeket a mezőgazdaság fizetett azokkal a melyeket ugyanakkor a gyáripar fizetett, kétségtelen, hogy a gyáripar akkor is jóval magasabb munkabért fizetett, mint a mezőgazdaság. A helyzet inkább úgy áll, hagy a gyáripar öntudatra juttatta a proletariátust, a mint öntudatra juttatta azt a haladó kultúra és szabadságérzetének erősebb kifejlődése. Hogy a dolog valóban így áll, erre példát nyújt az, ha megfigyeljük a romániai és az orosz paraszt- mozgalmak és az utóbbi időben Magyarországon lejátszódott parasztmozgalmak természetét. Látni fogjuk, hogy ez a mozgalom belső okokból fejlődött, annak felébresztésében a gyáriparnak semmiféle szerepe nem volt. Kiterjeszkedett t. képviselőtársam beszédében a szövetkezetek kérdésére is, annak az érdekellentétnek feltüntetése céljából, mely a különböző társadalmi osztályok közt fennáll. Ezzel a felszólalással, mely jórészben az én «dresszemre volt intézve, más alkalommal részletesen fogok foglalkozni, annyit azonban ki kell emelnem, hogy az a mozgalom, a melylyel kapcsolatosán a szövetkezeti kérdéssel a magam csekélysége foglalkozott, nem a szövetkezeti eszme ellen irányul, ellenkezőleg az a célunk, hogy azok a visszásságok, melyek a szövetkezeti eszméhez hoazáta- padtafe, küszöböltessenek ki, és különösen szűnjék meg az a kapitalisztikus jelleg, melyet a szövetkezetek, az eszme természete ellenére öltöttek magukra, Azt talán nem tekinthetjük helyes eljárásnak a szövetkezés terén, hogy nem a vásárló közönség számára térítik vissza a nyereséget, hanem csupán azon kis kör számára, mely a szövetkezeti jegyeket jegyezte, a mikor igy a részvénytársasági forma áll elő, mert kevés kapitalista kapja azt a nyereséget, mely a vásárlók nagy zömét illeti meg. Ezeknek a szövetkezeteknek jelentékeny része — oly nagy nyersáru nyereséggel dolgozni, melynél nem beszélhetünk altruisztikus tendenciákról. És helytelenítjük, hogy a legfőbb szempontokra mutassak, hogy ezek a szövetkezetek miért törik magukat annyira az italmérési engedélyek elnyeréséért, a melyek elvégre a szövetkezetek nagy és nemes eszméjével összhangban semmikép nem állanak (Igaz! Ugyvan! Mozgás. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Bernát István t. képviselőtársam szóba hozta, hogy b városi lakosságnak egy egész körzete alakult a múlt időkben, a mely különös kedvezésben részesült. Felhozta a házak adómentességét, a gyárak adókedvezményét és szubvencióját és az állampapírok adómentességének a dolgát. Olyan országban, a mely annyira tőkeszegény, a milyen mi voltunk és vagyunk, igazán magasabb közgazdasági és kultúrái szempontok igényelték, hogy a házak adómentessége biztosíttassák. Ez az adómentesség nem elsősorban és kizárólag a háztulajdonosnak szólott,hanem az építkezési kedv felkeltésének és mindazon ipari és kereseti ágaknak javára vált, a melyeknek sorsa össze van kötve a házépítésekkel. így sikerült annyira, a mennyire a városi életet megteremteni és lépést tartanunk a külföldi államoknak haladó kultúrájával. Ugyanígy áll a dolog a gyárak szubvenciójával. Hiszen a világon nincs még egy állam, a mely oly sajátságos közgazdasági helyzetben volna, mint mi vagyunk. Közöttünk és Ausztria között vámsorompók nincsenek. Ha tehát gyárvál alatokat akarunk létesíteni, ha ipari állammá akarjuk fejleszteni ezt az országot, ha nem tévesztjük szem elől azt, hogy egy modern, haladó, fejlődő állam a maga sokoldalú igényeit nem képes egyoldalú termelésre alapítani, akkor közgazdasági követelmény és kötelesség volt az, hogy ezeket a gyárakat igyekezzünk éhtrekelteni és segélyekkel pótolni náluk azt, a mit nr.ás állam a maga iparának a vámvédelemmel nyújt. Ugyanezek a szempontok azok, melyek az állampapírok adómentességénél nyilvánulnak. Ne mél- tóztassék azt hinni, hogy valamikor Magyarországon vagy akárhol máshol, ahol az állampapírok adómentességet élveznek, valami különös szerelemmel viseltettek volna a tőkepénzesek iránt. Állami érdekek játszottak itt szerepet. A mi államunk oly kevéssé volt ismerős a külföldön, oly kevéssé viseltettek iránta roknnszenvvel, különösen pénzügyi téren, oly kevéssé volt meg a hazai közönségben a hajlandóság, hogy a hazai állampapírokba fektesse a maga kis tőkéjét, hogy a helyes politikának egyenes követelménye volt az, hogy ezek a papírok adómentességben részesüljenek. Ne méltóztassék megfeledkezni arról sem, a mire beszédemnek későbbi folyamán rá fogok mutatni, hogy éppen azoknak az osztályoknak érdekében, kiknek olyan meleg szószólója volt a mai napon Bernát István képviselőtársam, milyen hatása volna annak, ha ezek a papirosok nem részesülnének adómentességben, vájjon a jelzálogkötvények adómentességének megszűnése milyen mértékben hat vissza azok árfolyamára, és ezen árfolyamok csökkenése milyen mértékben hat vissza arra a gazdaközönségre, a mely a maga hiteligényének kielégítését keresi. Azokkal a megjegyzésekkel, melyeket Bernát István t. képviselőtársam még felhozott volt, helyesebben fogok foglalkozni a magam beszédének folyamán úgy, hogy inkább a magam gondolatmenetébe igyekszem azokat beolvasztani, és azon sorrendben felelni meg rájuk, a mely a helyes logikai sorrend szerint kívánatos. Az adóreform. Kétségtelenét, képviselőház, hogy ezek az adó- reformjavaslatok országos mozgalmat keltettek. Ezen országos mozgalom rugói részint társadalmiak, részint politikaiak. A társadalmi okok természetesek, sőt örvendetesek is. Örülnünk kell, hogy elvégre a magyar társadalom megmozdult oly kérdésekben is, melyek a azó szoros értelmében reális kérdések, a melyek az ö anyagi jólétét elsősorban érdeklik. De én nem fogom fel túlságos tragikusnak azt a politikai mozgalmat sem, a melyet a javaslatok előidéztek. Érthető, hogy olyan kérdéseknél, melyek a társadalomnak legszélesebb köreit hullámzásba hozták, a politika belekapaszkodik a kérdések uszályába és igyekszik azokat a maga különleges pártpolitikai céljaira felhasználni. Ezzel a törekvéssel szemben a mi helyesen felfogott feladatunk az, hogy részesítsük ezeket a törvényjavaslatokat mi magunk tüzetes és tárgyilagos bírálatban, vonjuk el az esetleges sérelmeknek objektiv alapjait, mutassuk meg azt, hogy éppen oly kevéssé engedjük ezeket a dolgokat pártpolitikai célokra kizsákmányolni, mint a mennyire nem vezet bennünket a javaslat megítélésénél más szempont mint azoknak anyagi fajsulya, és azon nép jóléte, melyet mindnyájan egyforma melegséggel szeretünk. (Élénk helyeslés.) Egy hang (a középen): Sándor Pál is szereti ? Kelemen Samu : Nem tételezem fel egyetlenegy képviselőtársamról . . . Bródy Ernő : Nincs itt privilégium 1 Kelemen Samu . . .: tovább megyek, egyetlenegy magyar emberről sem tételezem fel, hogy a magyar népet ne szeresse. (Halljuk.) E? lehetetlen dolog, ez , az erkölcstelenségnek olyan foka. a melyet magyar emberről feltenni képtelenség. (Helyeslés és tetszés.) Létminimum. T. képviselőház I Azoknak az elvi kérdéseknek tárházában, a melyeknek szempontjából ezt a törvény- javaslatot birálgatták, sokszor hallottam hangoztatni ezt a kifejezést, hogy : szociálpolitika. T. képviselő- ház 1 Tisztában vagyok azzM, hogy mindaddig, a mig a gazdasági világ az egyéni termelésen, az egyéni munkán és az egyéni tőkén alapul, addig az adótörvénnyel hathatós szociálpolitikát csinálni nem lehet. Az ilyen adójavaslatokka! szemben az egyetlen felállítható helyes követelmény az, hogy hozzágimuljanak a szociális viszonyokhoz és átérezzék és juttassák is kifejezésre a szociális érzéknek azt a lüktetését, a mely magában az országban és a m tgyar társadalomban megvan. Ha most ebbő! a szempontból nézem a dolgokat, akkor megint egy másik fogalomról hallottam itt sokat beszélni nagy dicsérettel: ez a létminimumnak a fogalma, a melyet ebben;» törvényjavaslatban magáévá tesz és megvalósít az igen t. pénzügyminiszter ur. T. képviselőház! Őszintén megvallom, hogy a mikor a létminimumnak a dolgát nézem, csak megerősödik az a meggyőződésem, hogy Wekerle Sándor nemcsak a legzseniálisabb, hanem a legpraktikusabb államférfiaknak egyike. Az az ajándék, a melyet itta létminimum formájában a ház asztalára letesz, lényegében alig más, mint annak a tőkepénzesnek ajándéka, a kinek vannak elértéktelenedett részvényei, a melyeket az után felajánl egy jótékony cél számára hírlapi nyugtázás ellenében. Mert hogyan áll a dolog ? Ezek a 800 koronás jövedelmek eddigelé is olyanok voltak, a melyekkel szemben az adóbehajtás gyakorlatilag lehetetlen volt. Móltóztassanak megnézni az adóbehajtási statisztikát — én számadatokkal nem szeretek untatni — és azokból ki fog derülni, hogy ezeknek behajtása jóval többe került, mint a mennyit az eredményezett. Egészen okos, egészen Első rendű porosz kőszén, koksz-, brikett- és kovács-szén S i a i m á r, Árpád-utca 13 - i k szám. = ♦♦ ♦♦ ♦♦ Kaphatói ♦♦♦♦♦♦ REITER t* ROTH Telefon-szám 183.
