Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-10-06 / 80. szám

XIII. évfolyam. Szatmár, 1903. október 6. Szerda._______________________________CO. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. •== Telelon-szám 80. — MLideD.ienfi dijak Szatmáran, a Midé hivatalban flzeteaddk. A kibontakozás útja. Kétségtelen, hogy olyan súlyos és messze- kihaló válság nem volt a magyar politikai élet­ben évtizedek óla, mint a jelenlegi. És ezt a válságot nem a magyar nemzet idézte föl. Sem a magyar parlament, sem a függetlenségi párt nem követel olyant, amihez teljes joga nem volna, úgyis mint parlamenti többségnek, úgyis mint a magyar nemzet mandatáriusának. Hisz a függetlenségi párt most sem tesz egyebet, mint, hogy igyekszik végrehajtani a párt egyik fő programmpontját, Magyarország gazdasági függetlenségének kivívását. Kossuth Ferenc attól a perctől fogva, hogy ismét átlépte hazájának határát, ennek a gazdasági függetlenségnek kivivására szentelte magát, őt igazán nem lehet azzal vádolni, hogy a szereplési vágy vezérli, vagy hogy az egyéni érvényesülés a vezető gondolata. A vezéri mél­tóságot a nemzet önként, lelkesedéssel ajánlta föl neki s Kossuth Ferenc egész politikai sze­replését az a törekvés irányította, hogy a Kossuth név varázsát a haza jarvára fölhasz­nálja. Azt lehet mondani, hogy a 67-es kiegye­zéstől egész Kossuth Ferenc felléptéig nem volt igazi érzék a magyar politika vezető fér- fiaiban arra, hogy Magyarország gazdasági füg­getlenségét kivívják. Gazdasági téren úgyszól­ván vezér nélkül volt a nemzet s a politikai érvényesülés gondolata vezetett mindenkit. Kossuth Ferenc volt az első, aki rámutatott arra, hogy miután katonai téren a nemzet legjogosabb kívánságai a királynál merev visz- szautasilásban részesülnek, a gazdasági függet­lenség kivívása az egyetlen ut, amelyen a nem­zeti irányban történő haladás békés eszközök­kel elérhető. Tagadhatatlan, hogy Magyarország polgár­sága elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy több anyagi terhet magára már nem vehet, hacsak a teljes vagyoni és erkölcsi csőd lejtőjére lépni nem akar. Másfél milliárdos állami költség- vetés nem bírja fedezni mindazokat a szükség­leteket, amelyeket az állami élet megkíván s még ez a horribilis költségvetés sem foglalja magában mindazt, amit a polgároknak elő kell teremteniük. Évről-évre újra beruházásokra van szükség, mert mind több és több feladat hárul az államra, úgy katonai, mint szociális téren s ennek költségeit uj erőforrások meg­nyitása nélkül előteremteni nem lehet. Uj erőforrásokat nyitni ma már nem tudnak Magyarország gazdasági függetlensége nélkül. Mert már a mai rengeteg terhek elviselésére is szinte képtelen a nép, pedig még ezek a terhek még állandóan növekedni fognak. S igy tulajdonképpen a magyar királynak kellene arra törekedni, hogy az ország megerősödjék s a terhek alatt össze ne roppanjon. Éppen azért teljesen érthetetlen az a me­rev negáció, melyet Kossuth Ferenc kibonta­kozási terve elé Bécsben szegeznek s nyilván­való, hogy Kossuth tervének végre is úgy fenn, mint lenn, győzedelmeskednie kell. Napról-napra nyilvánvalóbbá válik, hogy a jelenlegi válságból más kibontakozás el sem képzelhető, mint azon az utón, melyet Kossuth Ferenc ajánl és a függetlenségi párttal. Nem csak azért, mert ez az egyedül helyes és plauzi­bilis kibontakozási mód, hanem azért is, mert a parlamenti többség nélkül nem lehetséges semmiféle megoldás. Mindenütt, ahol parlamen­táris uralom van, a király keresi a parlamentáris többséggel való megegyezést, csak nálunk lehet­séges az, hogy mindenkinek száján alkotmányos uralom van s mégis a parlamenti többség programmja ellen való uralom inaugurálásán fáradoznak. De kétségtelen, hogy ez a fáradozás si­kerre nem vezethet. Nem pedig azért, mert a mai függetlenségi parlamenti többség nem úgy verődött össze, mint a régi szabadelvű párté, amikor a parlamenti többség hivatalos erősza­koskodással, vesztegetéssel és korrupcióval szereztetett meg, hanem ha ma tízszer egy­másután oszlatják is föl a parlamentet, a vá­lasztó polgárság mindig nagyobb és nagyobb többséggel fogja a függetlenségi pártot a parla­mentbe visszaküldeni. Ezt már a bécsi lapok is tudják s ma már ők is reménytelennek tartanak minden olyan kísérletet, mely a függetlenségi párt ellen T A R C A. Az aradi Golgotha. Hatvan esztendeje épen. A magyar szabadság­harcot letörték, két idegen nemzet vérengző zsoldos- bada gázolt keresztül az ország utolsó reménységén, a nemzet hadseregén, a honvédeken. Elveszett min­den. A világosi fegyverletételt követő idők gyászos némaságában csak a mártírok utolsó sóhaja, a halálra­ítéltek kivégzésére szánt golyók félelmetes süvitése, az akasztófák borzongató csikorgása hallatszott. A nemzet méltóságosan szenvedte el irtózatos fájdalmat. Zokszó, panaszhang csak elvétve örvendeztette meg az ország nyakára küldött vérengző hiénákat, Hatvan esztendeje épen. A dicső hadsereg tá­bornokai, minden nemzetközi jog ellenére, a kuliura, a műveltség örök szégyenére, bitón fejezlék be dicső­séges életüket. Bitófán a nemzet vezérei I Jeltelen sírban a magyar haza hőslelkü fiai. Így festett a kép akkor, hatvan év előtt. A gyáva osztrák, ki ezer csatában csupán csak hátát mutatta a magyarnak, most az északi medve, az orosz segélyével letörte az ifjú oroszlánt s lihegő bosszúvá­gyát kéjelegve elégítette ki a leláncolt óriáson. Mind egymásután, méltóságosan léptek a bitó alá. Tudatában annak, hogy ez a gaz merénylet örök éle­tűvé varázsolja valamennyit. A mártírok fenséges gló­riája ott ragyogott a homlokuk körül s a halálfélelem egyetlen egyet sem torzított el, még a végső pillanat­ban sem. Az aradi Golgotha! Tizenhárom stációja van, épen úgy, mint a Megváltó Golgothájának. De itt a I tizenhárom állomást egy egy vitéz, hazájáért mindent feláldozó mártír jelképezte, a Golgotha útja pedig di­csőséges vérrózsákkal szegélyezve. Meghalt mind, ki a magyar szabadságért küz­dött. Mint orgyilkos zsiványnyal úgy végezett az osztrák gyáva zsoldos hada. A túlerő, az idegen or­szág segélyét igénybevevő álnok párduc erejének tu­datában merészen tekintetett ocsmány cselekedete ál­dozatai felé. Mindent merészelt, mert az oroszlán béklyóba verve tehetetlenül hevert előtte. Még az orosz szövetséges sem tudta kegyetlenségeit végig­nézni s szégyenkezve vonult vissza medvebarlangjába. Hatvan esztendeje, hogy az aradi sik mező már­tírok szent temetője lön. S a mártírok sugalata nem csalt. A bitón csúf halállal kimúlt tizenhárom dicső tábornok az örök halhatatlanság országába költözött. Ott élnek ők a nemzet kegyeletében. Ott az ifjak tü­zes fantáziával teli lelkü'etében, ott. az öregek már . kihűlő, hunyó parázsként sercegö, de mindenkor forró I érzületében. Ti dicső vértanúi szeretett hazánknak, ti féliste­nek! Ti, akik a semmiből hadsereget tudtatok felállí­tani. Pénz nélkül felszerelni, gyakorlat nélkül kiok­tatni s száz meg száz győzelemre vezetni. Ti örök büszkeségei a magyar történelemnek, örök dicsőségei a magyar nemzetnek. Tekintsetek le reánk, gyönge, erőtlen utódokra s lássátok a csillogó könyeket szem­pilláinkon. Lássátok a megilletődés szent lüzét lobogni lelkűnkben az emlékezés eme megszentelt napján 1 Lássátok! S örvendjetek! Örvendjetek annak, hogy tinéktek adatott az a szerencse, hogy örökélelüek lehessetek egy kisded, de érzelmeiben hatalmas nem­zetért. Örvendjetek, hogy a ti martiromságolokból tanítjuk meg a fiainkat, az unokánkat s a késő utó­dokat, hogy miképen kell szeretni a hazát s minő ál­dozatokra képes a honfiúi szeretet. Az emlékezés eme fájó napján, büszkén köszön­tünk titeket, tizenhárom tábornokok ! Emelt fővel, ki­pirult orcávnl lengetjük kalapjainkat felétek. A fekete gyászposztúval bevont dobok ijesztően peregnek. Most vonul fel a tizenhárom tábornok hó­fehér pejlován S a nemzet géniusza ott áll büszkén, boldogan, bátran, merészen s tisztelettel hajtja meg előttük a golyózáporban foszlányokká tépett három- szinü lobogót! Q7ÓnfíÍ Már DC Xírco Világvárosi mintára berendezett férfi-és gyermekruha telepe megnyílt. Nagy előny a vásárló közönségre, hogy alku nincs, mivel minden darabon az olcsó szabott árak láthatók. — ___________-------------------- Díszes kocsis szűrök és kocsis dalniányöltönyök n agy választékba n. 1—

Next

/
Thumbnails
Contents