Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-06-13 / 47. szám
SZATMÁR-NÉMETI, Szaunái, 1909. jumuo _ _vetlen a várbejárat szájában nem feküdhetett. Végül figyelembe vettem azt a szájhagyományt js, hogy itt egykor templom állott. Ötven év körüli, ma is élő több iparostól hallottam ugyanis, hogy volt a Vécsey-háznak az ő inaséveikben János bácsi nevű, mintegy nyolcvan éves öreg felvigyázója, kit gyakran biztattak, hogy nekik a magtár mögötti kert fáiról gyümölcsöt lopjon. János bácsi erre naivul igy felelt: — Nappal onnan nem lebet lopni, mert meglátják; éjjel pedig nem tanácsos oda menni, mivel kisértetek járnak, mert olt templom volt! Ezt a János bácsit nem nagy idő választotta el a békekötés évétől. Mindezeket az idők folyamán gyűjtött és csoportosított adatokat egybevetve, tisztán állott előttem, hogy a keresett prófontház más helyen, mint a Vé- csey-teleknek magtár mögötti részén, melyet északról a plébánia, keletről a Korona, délről a Podhorányi- féle jezsuita-telek, nyugatról a zsidó templom és takarékpénztár határolnak, nem is állhatott. Tudományos szempontból az előadottak után ehez szó sem férhet. Megfontoltam azonban, hogy ennek a prófont- háznak, mely 600—800 főnyi várörség élelmét, utóbb a szatmári népes ref. egyházközséget, majd a békekötő országgyűlést volt képes befogadni, nem lehetett kis mérettel bírnia s most, kétszáz év után is, föl kell találnom legalább elporladt maradványait. Báró Vécsey László urnák páratlan szívességgel megadott engedélyéből igy fogtam az ásatáshoz, melyet, miután a telek művelés alatt áll, két évnek, 1908. és 1909-nek tavaszán hajtottam végre. Összesen hét kutatási árkot ásattam, melyek az | egész területet földerítették s melyekkel az anyaföld eléréséig, vagyis 27»—3 méter mélyig mentem le. Végre 1909. évi május 2-án a helyszinrajzon vörössel jelölt részen föltűntek a békekötés helyéül szolgáló prófontház köfalazatának maradványai, két és félméter mélyben, egy méter szélességben, a százados idő vasfogától a föld méhében elmállva, elégelt gerendák és tetőtörmelékek szene által borítva. Ezeket a porladozó s megszenesedett rommaradványokat 1909. évi május 9-én a törvényhatóság fejének, dr. Vajay Károly polgármester urnák bemutattam, aztán százados nyugalmuknak visszaadtam. A helyszinrajzot A. alatt csatolom. Mindezek alapján tiszteletteljesen kérem a tek Közgyűlést, méltóztassék a föltalált területet a szatmári békekötés helyéül elfogadni, báró Vécsey László urnák előzetesen kinyerendő engedélye alapján a telken álló házat az eseménynek megfelelő diszes emléktáblával a Deák-téri oldalán megjelölni s a végrehajtással a tek. Tanácsot megbízni. Az emléktáblára a következő fölirást hozom javaslatba : Ezen a telken állott a reformátusok által utóbb templomnak használt az a prófontház, melyben a nemes és vitézlő rendek, valamint a magyarországi és erdélyi külön meghatalmazottak a II. Rákóczi Ferenc fejedelem szabadságháboruit befejező szatmári békét 1711. évi ápril 27. és 28-ik napjain letárgyalták és elfogadták. ♦ Ferency Jánosnak ezt az előterjesztését a városi tanács véleményezésre kiadta Bagossy Bertalan kir. kath. főgimnáziumi tanárnak, ki a Monográfia számára a város történetét megírta. Bagossy május 29-ről beadta a tanácshoz véleményező észrevételeit, melyek a következőleg szólanak. Bagossy Bertalan észrevételei. Tekintetes Tanácsi A városi tanács május hó 21-én kelt 5992j909. számú megtisztelő határozata értelmében a kővetkezőkben van szerencsém Ferency Jáuos nyug. ellenőr május 19-iki előterjesztésére észrevételeimet tiszteletteljesen megtenni. Mindenekelőtt tartozom önmagam és a városi monográfia hitele iránt annak kijelentésével, hogy mindazt, amit a vár terjedelmére és erődítési jellegére vonatkozólag úgy a monográfia történeti részében, mint a »A hajdani Szatmár vár helye, neve és keletkezése« cimü müvemben írtam, mai nap is föntartom. Áttérve már most a kérdés lényegére, azaz a Ferency János felfedezését támogató érvekre, megjegyzem, hogy bár az általa feltárt alapfalak a részemről vár árkául megjelölt belvizlevezető nyílt csatornán kivül fekszenek, mégis a hajdani vár területén lehettek, mert idők múltával az egyes tulajdonosok a telkükön keresztül vonuló s reájuk nézve alkalmatlan várárkot már mostani megkeskenyedett alakjában céljaikhoz képest majd bejebb, majd kijebb tolták, anélkül, hogy a várárok iránya lényegesen változott volna. így szorították a jezsuiták telke felé a várárkot a Vécsey ház mögött is. Ezt világosan elárulja azon várárok-maradvány, mely a róni. kath. paróchia kertjének bejáratánál, a kerítés mögött kelet-nyugati irányban elvonul; mutatja ezt nem csupán az említett földszalag mély fekvése, hanem azon körülmény is, hogy a Takarékpénztár reá épített kőfal-keritése repedezett állapotban van, ami nyilván elárulja az alaptalaj hordalék föld jellegét. Tehát megállapíthatónak vélem, hogy a Ferency János által feltárt alapfalak a vár területén feküdtek. Ferency érvei szerencsés csoportosításban reáin meggyőző erővel balnak. 1. A Podhorányi-léle telek, melyhez a Doboló és a közismert pincék is hozzátartoznak s mely hajdanában Gleszer Farkas prófunt-mester lakása volt, nem fekhelett messze az élésháztól. 2. A Vécsey-palota egykori lakóinak szóbeli hagyományai ezen épülettől déli irányban utalnak egy már elpusztult templomra, mely csakis a szóban forgó élésház lehetett. 3. A feltárt alapfalak terjedelme és vastagsága, bár azokat személyesen nem láttam, szintén ily rendeltetésű középületre vallanak. Tehát a „Prófunt‘--ház valóban a Ferency János által feltárt s a mellékelt térrajzon vörös ceruzával megjelölt alapfalakon nyugodott. Engedje meg a tekintetes Tanács, hogy a Ferency János érveit én is támogathassam a magaméival : a) A feltárt falak nem lehettek várfalak, mert a szatmári vár földvár volt. b) Mint a szatmári polgároknak II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez 1705-ben felterjesztett s ill. alatt csatolt müvecském 5. és 6. lapjain szószerint közölt folyamodványából látható, a lebontott szatmári várban csupán a következő valamire való épületek voltak: a kommendás háza (az úgynevezett kis-városháza ?), a prófuntmester lakása (a Podhorányi telken) és a két élésház. Saját kutatásaimból kiegészítem még e sorozatot a következő épületekkel: a jezsuiták rezidenciája. a sóház (a mai Kiszely-ház) és a szomszédos zsidótemplom telke s az elpusztult ősi római kathólikus templom, melyet egy időben a reformátusok a maguk részére foglaltak le (a mai Lechner-féle ház helyén). Ha mindezen épületeket a megfelelő mellékhelyiségekkel együtt képzeletben a régi vár falai között elhelyezzük, valóban nem marad más hely a kérdéses elésház számára, mint az, melyet Ferency János megjelölt. c) Méltóztassék a tekintetes Tanácsnak figyelembe venni a Ferency János áltai ötödiknek nevezett térképet. Ezen fel van jegyezve mindaz, ami a katonai szempontból fontos. Egyik sarokban látható a Doboló. A sáncok mögött van a katonák barakszerü laktanyája ötszög alakban, mintegy rátámaszkodva a kazamatákra. A Dobolóén kivül még egy kisebb négy- szögalaku alaprajz látható, a városból bevezető kaputól egészen nyugatra ; ennek kell a prófuntháznak lennie, mert hatalmas épület lehetett az, amely Szatmár buzgó református lakosságát istenitiszteletre befogadhatta. Közvetlen a hid mellett, azaz a városból a várba vezető kapu mellett van egy egészen kis négyszögü alaprajz; ezt fegyvertárnak fogadhatjuk el, melyet a reformátusok Rákóczitól iskolának kértek. d) A városi monográfia előmunkálatai közben azon kéréssel fordultam a bécsi hadi levéltárhoz, hogy közölje velem a hajdani szatmári vár tervrajzát Innen azonban azon választ kaptam, hogy egyáltalán nem található. Így tehát elsőrangú bizonyítékok híján kénytelenek vagyuk tőbb-kevesebb valószínűséget nyújtó érvekkel megelégedni. Mindezeket összefoglalva, a Ferency János kit- tatását eredményesnek tartom, az általa feltárt alapfalakat az egykori élésházhoz tartozóknak vallom s ezek alapján a történelmi tudat, a múlt uagy ernlé keinek ápolása s a hazafias érzület ébrentartása céljából hasznosnak vélem, hogy a szatmári hóke egy, a Vécsey-ház Deák-téri oldalán elhelyezendő emléktáblával örökittessék meg az utókor számára. Szatmár- Néaieti szab. kir. város az ő viharos múltjából úgy is ezen egyetlen eseményt tudja felmutatni, mely a nemzet múltjában korszakalkotó, sőt világtörténelmi ne vezetességü. Azonban az emléktáblának Fereucy János által javaslatba hozott Kiírását a magam részéről több szempontból kifogásolom : 1) Mert Ferency János épen a legfontosabb napot, április 29-ét hagyta ki a szövegből, amikor a királyi biztosok, Pálfl'y János és Lindenheimbi Locher Károly a rendek által letárgyalt békepontokat elfő gadták és aláírták 2) Ugyaninnen az is kiviláglik, hogy a rendek Károlyban május l-én Írták alá a békeokmány szövegét; tehát részükről csakis ezen nap mondható a a formális elfogadás dátumának. 3) Ne „Prófontház‘--nak, hanem „Élésház1 -nak nevezzük az elpusztult épületet, részint mert igy van jól magyarul, részint mert igy jelölték meg elődeink is a fejedelemhez intézett s ide csatolt müvem 6. lapján olvasható folyamodványukhan. 4) Az egész szövegből hiányzik a nemzeti közérzületben ma is meglevő elégikus fájdalom, mely a békekötést követte, hasztalan keressük a sorok között atmak kicsengését, hogy a szatmári egyezséget a fejedelem soha sem fogadta el. Engedje meg azért a tekintetes Tanács, hogy én a magam részéről a következő feliratot ajánljam. Ezen telken állott azon élésház, melyben, mikor szükségből református templomul szolgált, a szabadságszere tö+) II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek elcsüggedt kurucaival Pálffy János és Locher Károly királyi biztosok 1711. évi április 27. és 28-án a szatmári béke pontjait letárgyalták és MOCCXI. évi április XXIX. én aláírták. A közművelődési bizottságban. Az ügy junius 9-én került a városi közművelődési bizottságba, hol Ferencz Ágoston tanácsjegyző egész terjedelmében fölolvasta a két leközölt iratot. Ferency, abban a véleményben, hogy a prófont- háznak a föliratban nem lehet nagyobb szerepet adn', mint amennyit a békekötésnél játszott, ellenvetéseket tett a Bagossy javaslatával szemben, mire a két iró közt rövid vita fejlődött ki. A bizottság abban a nézetben van, hogy a szöveg megállapítására lesz még elég idő. Dr. Fehclel János örömmel és teljes elismeréssel üdvözli a Ferency fölfedezését. A szatmári békét nemcsak az országra nézve tartja nagy jelentőségűnek, hanem Európára nézve is, mert a nemzet annak megkötése után kibékülvén az uralkódóházzal és lemondván a folytonos fegyveres fölkelésekről, megszilárdította állami létét s alkotmányát, ami viszont a dinasztia tekintélyét emelte nagyra Európában, mely nek nem kellett többé remegnie a szivében oly sokszor dúlt háborúktól. Azért e békének nagyszabású emléket kíván emeltetni, melyre Szatmár s a benne megforduló idegenek minden időben büszkeséggel tekintsenek; a leleplezési ünnepélyt pedig országossá óhajtja tenni. (Elénk éljenzés és tetszés). Ez után a bizottság egyhangú lelkesedéssel meghozta a következő emelkedett szellemű határozati javaslatot. A határozati javaslat. Tekintetes városi Tanács! Ferency Jáuos nyug. városi ellenőr előterjesztése folytán a szatmári békekötés megörökítésére vohat- *) *) Ezen sor helyett ezt is lehetne tenni: „A magyar nemzet szabadságáért utolsó lehelletéig küzdó.“ Posztó és gyapjúszövet újdonságokban — legolcsóbb beváííÁrlÁsi forr As» Wesz Eümánuelnél, “ a Pannoni« mellett. icr
