Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-05-26 / 42. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. 42 szám. f \ > M < 1 XIII. évfolyam. Szatmár. 1909. Május 26. Szerda. ____ f f E LŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. IiAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU OR5Z. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telefon-szám 80.-== Mindennemű dijak Szamárén, a kiadóhivatalban fizetendők. Kátyúban. Irta: Dr. Pallos Árpád. Megfeneklettünk ! Szebben, jobban s nagyobb méretekben még egy oceántjáró hajó sem kerülhet zátonyra, mint a minő módon politikai életünk tengerén hánykolódó válságunk sajkája megfeneklett. Se ide, se oda. Se innen, se túlról semmi kilátás sincs arra, hogy bárminő megoldást is hozzon a közel jövő. A politikai augurok jóslásainak immár senki sem ül fel, tisztában vagyunk azzal, hogy semmi sem fog rövidesen tisztázódni, legkevésbé azonban a nemzet vitális érdekeiért lándzsát törő politikai párt kívánságai szerint. A függetlenségi párt, eszméinek integritásával nem léphet a kormányrúdhoz. Jól tudja ezt minden gondolkozó politikus. De viszont azzal is tisztában vannak fennt is, meg lentit is, hogy a függetlenségi párt nélkül kormány egyáltalában nem alakítható. így tehát a helyzet most úgy alakult ki, hógy a függetlenségi párt kormányt kötött marsrutával nem vállal, viszont kormány nélküle nem alakulhat s igy a bizonytalanság sáros dágványában vesztegel politikai életünk szekere. A függetlenségi párt, mióta a koalícióban helyet foglal, annyit és oly sokszor engedeti régi, ragyogó, liberális programmjából, hogy az, aki még engedményeket kíván e párttól, egyenesen romlására tör, mert a legkisebb további engedményekkel eljátszaná azt a csekély szimpátiát is, mit, dacára a koalícióban való részvételének, még megőrizni képes volt. A csupa tüzláng függetlenségi párt, valljuk csak be őszintén, lejáratta magát. Lejáratta magát pedig tisztán a 67-es fegyverlársai érdekében. Neki nem volt szüksége koalícióra. A választásokból oly fölényes győzelemmel került ki, hogy minden józanul gondolkodó bízvást azt hihette, hogy most végre elérkezett az a várva-várt idő, midőn a függetlenségi párt teljes programmjának változatlanságával kerül a kormányra s megvalósítja mindazt, mit eddigi küzdelmeiben nem csak megígért, de melynek szükségességétől át is volt hatva. Azonban a következmények rácáfoltak még azokra is, akik csak kisebb programmpontok megvalósulását remélték, mert a függetlenségi párt programmjának egyetlen egy pontja sem jutott a megvalósulás» stádiumába, mindenkor a paktum betartását hánytorgatták fel, valahányszor a hatalmas párt a legcsekélyebb követeléssel is lépett fel. Bizonyos, hogy ennek a lehetetlen helyzetnek véget kellett vetni. S jobb, hogy most állott be a válság, semmint, hogy a függetlenségi párt, a koalíció kedvéért teljesen lejárassa magát. Alakuljon bármiként, a jövő, az az egy bizonyos, hogy kevesebb koncessziót semmiféle pártnak sem nyújtottak, mint a mennyit az óriási többségű függetlenségi pártnak. S ha uj választások következnének, bizonyos, hogy a függetlenségi párt óriási abszolút többséggel kerülne a parlamentbe. S ha százszor tűznek uj választást ki, a nemzet kitart azok mellett, kik nem hajlandók hazájuk érdekeit még oly fé«yes rekompenzációk kedvéért sem elárulni. Kátyúban vagyunk A stagnáció pedig nincs hasznára semminek sem. Mégis egyetlen szóval sem biztatunk senkit sem, hogy újabb áldozatokkal a válságot megszüntessék. Eleget engedtünk már a béke érdekében, nincs több engedni valónk. Ám posványosodjanak el a politikai viszonyok, ám próbáljanak kiéheztetni azok, akiknek érdekükben áll, hogy Magyarország soha önálló, független ne lehessen, ez egyszer engedni nem fogunk. S vagy a függetlenségi párt jut uralomra, minden e4vi álláspont felfüggesztése nélkül, vagy semmiféle kormány uralkodni itt nem fog ! A válság. Olyanformán vagyunk most a politikai helyzettel, melyet Bánffy Dezső úgy jellemzett, hogy valahogy csak vagyunk, mert még soha sem voltunk úgy, hogy valahogy ne lettünk volna. Az bizonyos, hogy »valahogy« vagyunk. Egy még mindig megoldatlan válság ideges légkörében. És tekintve a válság megoldásának lassú voltát, talán van is némi jussunk az idegességre. Egy ily hosszúra nyúló kormány- válság megzsibbasztja a közgazdasági élet teTÁRCA. A nábob leánya. A városi mulató fényesen kivilágított, báltermében javában folyik a tánc . . . Szerte virágos jókedv . . A bálterem hátsó részének bársonyos ülőin a vidék nábobját két leányával láthatni. Van mit szemlélni! . Egy gyönyörűen diszitett kert két élő nyitása, két szép liliomszál, a vidék harmatával . . . A nagyobbik Jolán, 20—21 éves mese szőke szépség . . Bájos alakjáról a kimondhatatlan női nemesség sugárzik elő. A kisebbik Margit, csupa vigság, csupa elevenség. Ép most kéri föl egy ismerős csinos ifjú — Tova is keringnek. Jolán elszórakozva szemléli az ifjú párokat, mert hisz a Margit próbabálja van. Amint a következő pillanatban kissé balra tekint, szemei egy egész fiatal szőke ifjú, bánatos égő tekintetével találkoznak, ki nem messze tőle, szép alakjával, nemes tartással egy pamlagon ült . . . Megragadta figyelmét a szép, érdekes, csinos fiú ... S az érdeklődés bizonyos melegségével lopvást figyelte őt. Mindez egy néhány pillanat . . . S egyszerre csak ez bátran, talán vakmerőén, szemeiben s arcában, a kérés s fájdalommal teli vágyódás kifejezésével megáll előtte s illedelmesen meghajtja magát: Rózsahegyi Elemér — mondotta halkan. És a szép, nagy szőke lány ? . . . Kissé meglepődve, mert hisz nem volt szándéga táncolni, de végtelen kedvesen nyújtotta neki karját, egy keringőre . . . S mindez idáig igen természetes volt! S annak is nézte bárki . . . Pedig mi futotta végig Jolánt egész valójában, micsoda gondolatok villantak meg agyában, mikor a karjait oly finoman átölelő ifjúval szembe nézett. Nem szólt az egy szót sem. Nem is bókolt . . . Nem birt . . . Csak nézett . . . Talán a túlvilágon járt! De benne volt szemeiben egy végtelen jó, nemes ifjú szívnek gyermeki képe, melyben egy egész- nagy világ összpontosult ... A lelke tükre! Melyből hódolat és szerelem titokzatos fájdalma mind elősu- ■ gárzott! 1 S ezt megértette a lány. Ilyen volt az ő lelke is . . . Ilyenre vágyott! S ő szólította meg Elemért, lágy szelid hangján. S ez eleinte félve, de majd mindig bátrabban beszélt, szemeit égőén reászegezve . . . S hogy beszélt? Mit suttogott?i í Bámulta, csodálta a nábob leánya az ifjút, kiről annyit tudott, hogy Elemér, de kivel a sokszor oly kegyetlen sors játékát megigazolva látta . . . * A báli estén történt ismerkedés óta vagy jó két bét telt e’. Gyakran felidéződött ezalatt hősünk lelkében az est emléke, a maga minden varázsában. Különösen, midőn a szép májusi nap alkonyában, a kastély kerti padján el-el gondolkozott ... S tudott gondolkozni! . . De még hogy. Kedves versei, melyekkel egy elérhetlennek látszó ideálért, dalolt s szép elbeszélései a lapokban, az olvasót magukkal ragadták. Csodálatos — gondolta. — Igen . . . Hisz olyan jó fiú ... S mégis ... De mennyi szép udvarló körülöttünk . . . Nem, nem volt az egyik sem ilyen, mint ő. Oh bár . . . S sóhajtott egész önkéntelenül s szerette volna, az Elemér sima fejét az ölébe hajtani . . . Megsimogatni csupa barátságból, nem . . . talán szánalomból avagy még többől?! S ezalatt a két hét alatt bizonyos gondolatai s érzése egy kifejezhetlen vágyban folytak össze ! * S amint szombaton a városi színházban tartandó esti művész-hangversenyre ismét bejöttek, a színház előcsarnokában szembe találta magát Elemérrel . . Csak egy tekintet. S a következő pillanatban a tolouAz 1909. évi újdonságok .\ figyelemre méltók! Weisz Gyula lláil kaphatunk, Sialmár, Deák-tér 21, sí. Utolérhetetlen olcsó ar alcl Női kosztüm szövetek nagy válasz.\ tékban!
