Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-11-08 / 90. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1908. november 8. Vasárnap. 90 szám. m xi o * \ FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEtóETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. r, APVIZVÚ’D • Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: ] SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS i FERENCY JÁNOS. 8ZEHKESZT0SÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. —-----. Telefon-szám 80. -----Mi ndenár, »S dijak Szatmáron, a klartdhlvataltian fízstendík. Német szövetségünk. Ha Neró, a rómaiak hajdani c ászárja, ma éleire kelne, jobb tanácsot nem is adhatnánk neki, minthogy valamelyik alkotmányos államban uralkodónak lépjen fel. Meg vagyunk győződve arról, hogy a legkisebb különbséget sem fogja tapasztalni a régi és az uj rend között. Annak idején korlátlanul megtehetett mindent, amit akart, ma sem akadályozná benne senki. Éppen csak hogy akkor elösmer- ték azt, hogy lirrannizmus van, mig ma az alkotmányosság hazug köntösét borítják az állami életre. Sőt tovább megyünk és mindjárt államot is ajánlunk a halottaiból föltámadt Nerónak. Azt hisszük ugyanis, hogy a német birodalom kitünően megfelelhetne az ő egyéniségének. Nemcsak azért, mert a német trón kiváló talaja a művészetek minden ágának, amelyekben tudvalévőén Neró csak olyan jártas volt, akár a fölkefélt bajuszu császár, hanem azért is, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a német nép az, amelyik legjobban, legmélyebben hajlik meg az uralkodói akarat előtt. »Ti angolok megbolondultatok, mondja a német császár, és ezzel vérig sérté az önérzetes angolt. Népem rég hadat üzent volna nektek, ha féken nem tarlóm.« Ezzel meg a németeket korbácsolja végig. És a felháborodás, mely szavai nyomán kél, néhány nap alatt szépen elül és a császár újra kezdheti nagyhangú frázisainak puffogtatását. Bennünket nem érdekelne ez az egész ügy, ha nem esetleg a mi bőrünkre menne. De tudvalevő, hogy Vilmos a mi szövetségesünk és legerősebb támaszunk. Az ő fedezete nélkül alig léptünk volna egyet előbbre a Balkán ügyek rendezésében, mert éreztük, hogy egvmagunkban gyöngék lennénk, hogy fegyveres ulon súlyt adjunk fellépésünknek. A német császár kivágja a rezet és olyan nyilatkozatot tesz, mely hornlokegyen st ellenkezik az államtudomány elemeivel. Egyszerűen kikürtöli, hogy népe akarata semmi, hogy Németországban az történik, amit ő akar. Hiába gyűlöli a német az angolt, e gyűlöletének hangot, nem adhat, mert császárja meg nem engedi. Önként következik ebből, hogy a mi Balkánpolitikánk alighanem a német császárnak tetszik, a nép maga talán a legridegebben és legellenségesebb indulattal gondolkodik róla. No már kérjük szeretettel, szomorú szövetség az, amelyik csakis egy véletlenen, egy hajszálon múlik. Hiszen igy mitsem építhetünk rá, mert abban a pillanatban, amelyikben a császár befolyása nemzetére megszűnik, megszűnik a mostani állapot is és halomra dőlnek összes eddigi terveink, rommá válik minden igyekezetünk. De méltatlan a mi szövetségesünkhöz az a kétszínű játék is, melyet Bülow kancellár és j a császár a német néppel űznek. A szinleges lemondás, mely nem egyéb szinészkedő póznál, csakugyan nem egyéb prókátori fogásnál, és nagyon sajnáljuk, hogy egy, állásánál fogva feltétlen korrektnek gondolható ember ilyesmire kapható legyen. Hogy nemcsak mi vonjuk ezeket a következtetéseket a közelmúlt eseményekből, annak máris elég élénk bizonyítéka az, hogy a Bal- | kán államok máris uj erőre kapnak és fokozottabb mértékben folytatják az agitációt, mint eddig. Hogyne, mikor csak egy hajszálon múlik a német—magyar—osztrák szövetség fennállása és mikor egy nehány röpke pillanat elegendő ahhoz, hogy a német császár megfeledkezve magáról, pár harsogó frázis kedvéért a mi fülünkbe is azt dörgi, hogy ti magyarok meg vagytok bolondulva, azt hiszitek, hogy népem szeret benneteket, pedig csak egy hajszálon múlik, hogy nektek nem ront. Valóban nehéz az ilyen szövetségről szatírát nem irni! Szinház. Az Eleven ördög keddi előadását nagyobbára a színház bérlő-közönsége nézte végig és sűrű tapsokkal kisérte a címszerep alakítójának. Bállá Mariskának valóban eleven játékát és szépen előadott melódiáit. A második soubrett: Szécsi kisasszony bemu- latkozása is sikerrel járt. Jó hangja, csinos termete TARGA. Divatos hibák az újságokban. Kiböngészte: Egy figyelmes olvasó. A lapokban, sajnos, sok tudatlanságot követnek el akárhányszor olyan újságírók, akik nagyra vannak magukkal, de nem lehetnek nagyra tudásukkal. Nemcsak a geográfia, hanem sok egyéb ia-fia terén is történnek mulatságos és kevésbé mulatságos tévedések, felékesitve tudatlansággal, megtoldva lustasággal, jóra való restséggel, mert kis gondolkozás és utánjárás mellett ez nem történnék meg. Valahányszor valami orosz dologról számolnak be a lapok, az újságírók, mondhatni, mindannyiszor tévednek az orosz szavak és tulajdonnevek helyesírásában. Oroszul, igaz, hogy nem tudhat mindenki (alig egy kettő, ha tud), azonban orosz dolgokban sem kell nyakát kitekerni a magyar írásmódnak. Állandó az az eset, hogy a v végű orosz szavakat újságaink »ff«-el Írják. Pedig uraim, — üssék fel a magyar nyelvtant, abban világosan benne van, hogy az idegen tulajdonneveket úgy kell leírni, ahogyan azt az illető nép kiejti, föltéve, hogy az idegen nyelv nem a latin betűket használja. Az orosz nem használja a latin betűket, tehát nem Lermontoffot Írunk, hanem Lermontovot. Ép igy nem D’ Agreneff, hanem D’ Agrenyev, nem Mentschikoff, sem pedig Mentschi- kow, hanem Mencsikov stb, Ebből a helyesírási tudatlanságból mulatságos helyzetek is keletkezhetnek, ha az ember egy elbeszélés cime alatt ilyet olvas: Irta: Tschirikoff. Oroszból fordította: N. N. Nesze neked oroszból fordító ! Teítenért fordító az ilyen. Mert németből fordított a lelkem, melyen az orosz eredetinek szaga nem érzik. A helyesírás, — semmi más, — árulta el. Nem Tschirikoff az illető iró, hanem Csirikov. Ugyanis újságjaink egy másik hibája, mely az előbbi szabályon alapul, az, hogyacs-t tschnak Írják. A németben a cs-t máskép nem lehet kiírni, ha tehát jó a németnek, kell, hogy jó legyen a magyarnak is. Pedig máshova Buda 1 Tessék a kiejtés szerint irni, amelyben nincs tsch Persze a szerencsétlen németből fordító orosznak nem jut eszébe az, hogy mig a német. írásnak abcéjéböl, de még nyelvéből is hiányzik a cs, a magyar egész oroszosán ki tudja ejteni, no meg le is irni alkalomadtával. Harmadik árulója a figyelmetlen fordítóknak a kettős v; oroszban ilyesmi nincsen, hanem csupán az egyszerű v betű. (A magyarban még annál kevésbé van, kivéve a nemesi neveket, oda is a német vitte bele). Példa reá a név; Lwoff. Lyvov az uracskáim, Lyvov 1 Csak a német Írja úgy és ejti ki oly keményen. Csak a német böffögtet ff-eket, mert úgy látszik, az orosz szót nem képes másképen kiejteni. A magyar ellenben képes, csak akarni kell. Mikor a hires Szlavjánszkiék itt voltak, szép dolgokat lehetett olvasni róluk. Például az egyik fővárosi napilap megemlékezett Szlavjánszki elhalt lányáról, aki az előbbi magyarországi körúton még itt járt. És igy irta a nevét: Nadina. Nagyija az kérem. Magyarul : Remény. Az oroszban a Hit, Remény, Szeretet női keresztnevek is egyszersmind, oroszul . Vjera Nagyija, Lybov. (Valahogyan ne tessék Liboff-nak irni, vagy olvasni.) Ezek a gyakori hibák. Egészben véve egyszerű dolgok s mégsem tanulják meg ezt sem. Egyébként nemcsak az orosz szavak és tulajdonnevek kiírásánál tapasztalható a tudatlanság ; másutt is akad bőven. Ismeretes, mennyi badarságot írnak össze a riporterek, ha a kathólikus egyházi ceremóniákról kell ludesitást irniok; mennyire összehajigál- ják az infulákat, a főpapi süvegeket, egyházi ruhákat, ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ Blouse és angol alj különlegességek! Fegyházban kötött női-, férfi- és gyermek harisnyák, úgyszintén divatharisnyák remek mintákban ngy hölgyek, mint urak részére remek szép mintázattal és ^^ ^ 9 kitűnő minőségben csakis divat-üzletében, Szaimáe* Deák-tér rsa szerezhetők be legjobban. ^ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ Blouse és angol alj különlegességek! ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦
