Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-08-26 / 69. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. SZATMÁR-NEtöETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELÜF I.Z ETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ItAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZT0SEG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. — ... Telefon-szám 80.= Mindennemű dijak Sratméron, a kiadóhivatalban flzetendik. A fúzió. Irta: dr. Kelemen Samu orsz. képviselő. A fúziónak madara újra a levegőben kóvályog. Egyelőre a szemhatárnak olyan távolán, hogy azt sem vehetjük ki, galamb-e, amely békepostái hoz, karvály-e, mely a karámba terelt kisebb állatokra veti magái, vagy lisztes szelíd gólyamadár-e, mely azért kelepet a politikai élet kéményének táján, hogy azon ál egy egészséges újszülöttet helyezzen el a rég vajúdó koalíció ölébe. Aktuális-e most a fúzió, arra a felelete', ügy lehet, sokkal rövidebb idő alatt kapjuk ineg, semmint hinnők. Szükséges-e: annak az a fokmérője, vájjon a koaljciónck mai ménage trois-ja fontartható-e továbbra vagy sem. Ámd,e éppen ezen a ponton a kérdés már meg. is szűnt kérdés lenni. A kormány akarja a fúziót. Legnagyobb tekintélyű tagjának, a többség vezérének útlevelével indult “a terv hivatalos pályafutására. Egy kormány csak akkor akarja fonállásának eddigi alapjait megváltoztatni, ha arról van meggyőződve, hogy ez a változás elkerülhetetlen. Ezért az utolsó hónapoknak látszólagos nyugodalma a fúziós tervnek csak szünetelését jelentette, de nem megszűnését. Ugyanilyen-e m ország közvéleményének ia meggyőződése is,., erre nézve a pplitikai diagnózist még nem lehet teljes határozottsággal kitapintani. ■ A közvélemény egyelőré nincs tájékozva a fuziónák sem irányáról, sem jellegéről. A közvéleménynek eddigelé inkább érzései vannak, semmint tudata. Érzi, hogy a lelkesedés a koalíciós alakulás iránt lehülőben van. Sok üdvös, egyes tejeken nagy jelentőségű alkotás többszörösen jóvá teszi ugyanaz egy-kél elhibázott törvény nyomán járó kedvetlenséget, — de ez nem sokat javít a fanyar hangulaton. A nemzet egységes vezetés után áhil. Nem látja a határozottan kialakuló elvi irányokat és unja -a homályban való botorkálást. A fásultságnak abba az állapotába jutottunk,, amikor •minden szörnyen mindegy. A pártprogrammok nem is érdekelnek, mert nem tudjuk, mit lehet belőlük megvalósítani. A nagy politikusok már kevésbe lelkesítenek, mert egyéniségüknek éles körvonalai elvesznek a koalíciós alakulás szürkeségében. Ez a visszahatás bizonyos fokig természetes — és nem túlságosan nagy baj. A gyakorlati politikának amúgy sem kedves a szenvedelmek magasan csapkodó hullámzása, amely pusztulással fenyegeti munkáját, ahelyett, hogy termékenyítené. Ámde sekély vizeken a kormányzás sem járathatja a maga hajóját, mert mihamarább zátonyra jut. Ezek a jelenségek nem kerülhették, de nem is kerülték cl a vezető politikusok figyelmét. Példátlan polilikai rövidlátás volna, ha a nemzet nagy középosztályának rétegeit ilyen lelki diszpozícióban akarnék egy uj választási rendszer eshetőségei elé bocsátani. Mert bármennyire meslerkélteu lenne is kieszelve az uj választási rend — és mi nem hiszünk a túlságos mesterkéllségben, melynek hatását pillanatnyinak, a pillanat árát pedig drágának tartanók — bizonyos, hogy rövid idő múlva a szélső irányoknak megdöbbentő előnyomulása következnék bo. A helyzet tehát egyenesen megköveteli, hogy a politikai tisztázódásnak folyamata meginduljon. A kérdés csak az, minő lesz e folyamatnak iránya. A fúzió, legalább eredeti vezető gondolata szerint, egyetlen pillanatra sem volt másképen tervezve, mint a tiszta szabadelvüség alapján. Sikerre máskép nem is számilh.it. E mellett szól nemcsak a szabadelvű hagyományok ereje, hanem hivatása is. A fúziónak szabadelvű irányban való tervezése önként érthetően hozza magával, hogy a pártoknak egyesülése csak a néppárt részvétele nélkül történhetnék meg. Ebből a szempontból a fúziónak eddigi késedelme máris súlyos hátrányokkal jár. E károk közül nem utolsók a taktikaiak. Elvégre is érthető, ha a néppárt nem akarja vállalni a kitessékelt házi bará nak szerepét. És ha látja, hogy helyzete a kormányban nem tartható, nem ugratja ki magát, hanem maga választja meg a kiugrásra alkalmas időpontot. A recipét méltőztatnak ismerni a francia színmüvekből. A megunt szerető megelőzi a kidobatás pillanatát és egy ügyes coup- val maga provokálja a szakítást. Ez az alkalom egyenesen kínálkozik a választói törvényjavaslat ötletéből. Holt bizonyosság, hogy ez a javaslat nem lesz eléggé demokratikus a néppártnak, kivévén azt az esetei, ha ő maga a kormányzó pártok körében marad és ezek honorálják azt a borsos számlát, melynek prezentálását a néppárt óvatos kalmárai ezúttal sem fogják elmulasztani. El kell ismernünk, hogy a néppárt eddig is busásan kamatoztatta kicsiny tőkéjét a koalícióban Soha a klerikális népszövetségek alakulása végbe nem mehetett volna, ha a néppárt nincs a kormányon. Az alsó papság egy- részében mindig néppárti volt ugyan, de a felső papság jórészt féken tartotta őket. A főpapság diplomáciai érzékével mindenkor súlyt vetett arra, hogy kellő enlenle-ot tartson fönn a kormánnyal. Olyan irányzat tehát, mely a kormánynak kellemetlen, még jóindulatú elnézésre sem számíthatott náluk, annál kevésbé aktiv támogatásra. Ma a helyzet más. Amint a néppárt maga is kormányképes, amint ez a politikai érzület nem akadály többé, hanem lépcső a magasabb stádiumokhoz: az eddigi tartózkodásnak kötelékei elszakadtak és a szervezkedés a főpapság részvételével és támogatásával megy végbe. A harcos klerikálizmus teljes fegyverzetében jelentkezik. A rothadt béke immár mit sem ér. Elő a színekkel! Akik lelkűkben szövetségesek, ne tartsanak többé titkos pásztorórákat, hanem boruljanak nyíltan egymás nyakába. És akik a magyar egységnek halálos veszedelmét látják a felekezeti tagolódás előidézésében, vívják meg nyilt sisakkal és elszántan a maguk becsületes harcát. ... A fúzió rohanvást jön. És ha mind máig késeit, ennek főoka az, hogy két nagy barrikádot kellett vagy átugrania, vagy megkerülnie. Az egyik : a függetlenségi pártnak az a törekvése, hogy a kormányzást kizárólag a maga erejéből vegye át. Lehet, hogy e törekvések kazánját itt-ott személyes törtetések is fütötték. De el kell ismernünk, hogy egy többségi pártnak ez a törekvése jogos, sőt természetes. A nehézségek azonban sokkalta nagyobbak, semmint azt egyik-másik vérmes hazafi elképzelné. Nem utolsó ezek között, hogy a függetlenségi pártnak kizárólagos kormányzása még mindig annyi aggodalommal találkoznék felsőbb helyen, mely vagy az áldozatoknak rendkivüli mértékét követelné a párttól, vagy ami ezzel szinte egyazon jelentőségű — oly kevés »vívmányt'* juttatna a pártnak, hogy e politikai tőkeszegénység mellett okvetlenül el kellene sorvadnia. És itt jutunk el a fúzió második ütköző pontjához: az önálló bank kérdéséhez. A íuzió késedelmében ez a kérdés vitte a vezetőszerepet. A legújabb hírek biztatóan arról szólanak, hogy a bankkérdés meg van oldva, még pedig az önálló bank álláspontján. Ha a hír igaz és forrása után indulva, ez a föltevés helyes: úgy a gáncsoskodás a fúzió eszméjével szemben egyszeriben elnémul. Végre is kissé bajos elvföladásról dörögni ott, ahol ép■ rgtTgragsanaggBa Szeptember hó l=én osztó üzletemet : a Papolczy-palotaba helyezem át, addig az öszzes raktáron levő árut rendkívül leszállított áron árusítom el, miért is saját érdekében teszi mindenki, ha ezen kedvező alkalmat sietve felhasználja. Tisztelettel Sámuel IgnácK, Deák tér, Fehér ház.
