Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-06-07 / 46. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZKK: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISEL^. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.---- Telefon "Szám 80.== Mó uisnnsniü díjak Siatmarun, a kiadóhivatalban flzatandók. Dr. Kelemen Samu országos képviselőnk beszéde a büntető novelláról. A büntető törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából junius 1-én dr. Kelemen Samu képviselőnk nagyszabású és erős bírálatot magában foglaló beszédet mon­dott. Akik tudják, hogy Kelemen Samu a bün­tető jog Terén specialis szakember, azokat ez a körülmény nem lepheti meg. A »Pesti Hírlap« kiemeli, hogy ez volt »a legkomolyabb bírálat, amely a törvényjavaslatról elhangzott«. A »Magyarország* kiemeli, hogy a beszéd szak­értelemre és nagy jogi tudásra vallott. A »Pesti Napló« azt mondja, hogy képviselőnk a bün­tető törvény módosításáról »okos és érdekes beszédet mondott*. A »Pester Lloyd« azt Írja, j hogy Kelemen Samu alapos szakismerettel tár­gyalta a büntető jogi kérdéseket és nemcsak beható kritikát gyakorolt a javaslaton, de nem egy eszmét vetett fel, amelynek megvalósítása- | val a törvényjavaslaton javítani lehetne. Az | »Egyetértés« kiemeli, hogy »a beszéd ügyes, tartalmas és talpraesett volt*. A »Neues Pester Journal* szerint Kelemen Samu szép szakér­tői beszédét nagy tetszéssel fogadták. A »Független Magyarország« Írja : Kelemen Samu jogi tu­dásra valló szép beszédet mondott. A »Budapesti Napló« írja : Kelemen Samu nagy beszéde töl­tötte ki az ülést. A szakértő jogász alapossá­gával kritizálta a reformot; érdekesen beszélt, jól megfogta a figyelemreméltó részleteket, stb. Maga a beszéd egész terjedelmében a kö­vetkezőleg hangzik : Kelemen Samu : T. képviselőház 1 (Halljuk !) Azt hiszem, a büntetőiörvénykönyv módosításának előttünk fekvő törvényjavaslata maga sem hivalkodik azzal, mint hogyha a büntető jognak nagy problémáit meg­oldotta volna és a büntelő igazságszolgáltatásnak min­den sebére gyógyulást nyújtana. A bírálatnak ezt a szigorát ez a javaslat nem hívja ki, de nem is birná el. Ámde a bírálatnak ilyen módja nem is volna igaz­ságos. (Zaj) A büntető novellának ez az 51 szakaszba sűrített javaslata voltaképen nem kíván egyéb célt szolgálni, mint hogy — egy közszólammal élve — segítsen a legégetőbb hiányokon. Ezt a célját a törvényjavaslat két ulon igyek­szik megközelíteni: az egyik az, hogy módosítja a büntetőtörvénykönyvnek némely rendelkezéseit, a me­lyek szemben állanak az életfel, mert az élet már régen szembehelyezkedett velük; (Igaz ! ügy van !) a másik az, hogy uj intézményeket igyekszik bevinni a büntetőtörvénykönyvbe s átültetni, az életbe. A törvényjavaslatnak ebből az alapgondolatából következik, hogy a bírálat nem hegyezheti ki különös éllel azt a kérdést, hogy milyen területei az igazság- | szolgáltatásnak hagyattak ezúttal is rendezetlenül, és | hogy a büntető jognak mekkora latifundiumai azok, a melyek feltöretlenül, irtatlanul és bevetetlenül ma­radtak most is. A helyes bírálatnak inkább ott kell mozognia, a hol a büntetőtörvénykönyvnek ez a módo­sítása munkál, hogy milyen eredményes az a munka, a melyet teljesít. (Helyeslés.) A mikor, t. képviselőház, a törvényjavaslatnak ezeket a határvonalait a javaslat alapgondolatának megfelelőig magam tűzöm ki ilyen szűkre, mégis kö­telességemnek tartom, hogy rámutassak arra, hogy éppen a törvényjavaslatnak ebből az alapgondolatából következik az, hogy a javaslatnak tartózkodnia kellett volna minden rendszerváltoztatástól, tehát attól, a mi a bünlelőtörvénykönyvet gyökerében érinti, ellenben, meg kellett volna valósiiania mindazt, a miben a köz­vélemény eddig teljesen kialakult, a mi a közmeg­győződésben kiforrott, a mik többé már nem is vitá­sak, sőt nem is kérdések, mert azokat a vitás kérdé­seknek határmesgyéjéről a köztudal már régen el­szállította. T. képviselőház! Az igen t. igazságiigyminisster urnák mái a vita eddigi folyama is nyújthatott ily irányú Útmutatást. Két. ilyen szakasza van a büntető törvénykönyvnek, a melyekre nézve a közmeggyőző­dés teljesen tisztában van, a melynek módosítását és megváltoztatását egyértelmüieg sürgeti. Ez a kettő a csalás és hatóság elleni erőszak büntette. (Úgy van !) A csalásnak kérdésével már foglalkoztak az előttem szólok is és miután nem szeretek ismétlő is­kolába járni, méltóztassék megengedni, hogy a kér­désnek csak olyan részeit világítsam meg, a melyek eddigelé talán inkább maradtak homályban. A csalás nálunk államilag kiváltságolt bűntett. (Igaz ! Úgy van !) A csaló tudja, hogy az eseteknek egy része amúgy sem kerül büntető meg'orlás alá; a felek egyrésze nem tesz feljelentést, a restel- kedés érzeténél fogva, mert abban az ügyben kerülni óhajtja a nyilvánosságot, nem tesz feljelentést, mert hiszen az anyagi kártérítés reménye amúgy sem túl­ságosan kecsegteti. Az tehát, a ki a csalást elkövelte, az általa elkövetett ügyleteknek ezen eredményeit teljes biztonsággal lefölözi. Ha már most az esetek egy része mégis a bíróság elé kerül, akkor: »Állj elő te vén Márkus«, akkor jön a jól bevált régi egyez­kedési rendszer, akkor felajánlja a csaló a kárnak bizonyos elenyésző százalékát és a közmondás értel­mében a fél örül, ha a veszett fejszének megkapja a nyelét. A mi ilyenkor történik, az legfeljebb apró orr­vérzés az illető csaló egészségi állapotában; az ügyész azonnal kénytelen elejteni a vádinditványt és a bíró­ság szinte megveregeti a csaló vállait, szabadon Tóth Kálmán után biztatva őt: «Csak előre, édes fiam!« Ámde a csalás ezen egyes esetein kívül még sokkal veszedelmesebbek a tömegcsalások esetei. (Igaz 1 Úgy van 1) Ezek a csalás ama fajtái, a mikor i i I ! i a csaló a legalsóbb néprétegek egész nagy tömegére veti ki hálóját, mikor csak néhány korona erejéig ká­rosít meg egyeseket, de megkárosít egyszerre az ő szélhámos eljárásával százakat és százakat. Sümegi Vilmos : A gépuzsorások ! Kelemen Samu: A szegény emberek már csak azért sem fordulnak a hatósághoz, mert ez vagy költ­séggel jár, vagy kénytelenek volnának munkanapjaikat a bíróságnál eltölteni. Igen kicsi, igen elenyész? a száma azoknak, a kik mégis bírósághoz mennek. Szmrecsányi György: Legtöbb esetben hiába for­dulnak. Kelemen Samu: Látnivaló, hogy a csalás azon üzletek közé tartozik, a melyek, fájdalom, meglehető­sen jövedelmezők. Kötelességem itt azok emlékére tekintet tel, a kik a büntetőlörvénykönyv megalkotásában résztveltek, fölemlíteni, hogy teljes lehetetlen feltételeznünk, hogy a törvény megalkotóiban fogyatékosabb lett volna az erkölcsi érzék, mint bennünk; de úgy áll a dolog, hogy abban az időben még bizonyos doktrínák teng­tek túl. (Igaz !) Abból indullak ki, hogy a ki meg van csalva, az voltaképpen önmaga hivatott annak meg­ítélésére, hogy rászedték-e vagy sem. Az államhata­lomnak tehat itt nincs joga közbelépni. És ne feledjük, hogy abban az időben még sok­kal kezdetlegesebbek voltak az életviszonyok. Az élet­nek az a szinte rohamos fejlődése, a mely azóta kö­vetkezett be, a dolog természet : szerint a fejlődés fénye mellett megteremtette a maga árnyoldalait is. És a mikor látjuk, hogy ez az intézkedése a törvény­nek nemcsak hogy nem vált be az életben, de szembe­helyezkedett az élet minden követelményeivel, (Igaz ! úgy van 1) kötelességünk a számunkra nyíló első al­kalommal a törvény e rideg, szerencsétlen rendelke­zéseit megjavítani. (Élénk helyeslés és taps.) A másik cselekmény, a miről szólni akarok, a hatóság elleni erőszak. (Mozgás.) Eredetileg, a mikor a büritetötörvénykönyvet megalkották, ez a törvény­ben csak vétségnek volt tervezve. A mikor a törvény szövegét a főrendiházhoz áltették, a főrendiház volt az, a mely szigorító módosítást javasolt és a hatóság elleni erőszak esetét bűntettnek velte. A képviselőház azulán, hogy a nagy munka megalkotását efféle üze­netváltásokkal ne kés'eltesse. kénytelen-kelletlen be­lenyugodott a főrendiház módosításába. Az élet ismét meggyőzött bennünket arról, hogy mennyire rideg és embertelen szakaszt foglalt magá­ban itt is a büntetőtörvénykönyv ^Igaz ! Úgy van !) Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a mit hatóság elleni erőszak bűntettének neve alatt ismerünk, az esetek túlnyomó részében nem egyéb, mint kisebb-nagyobb összetűzés a rendőrökkel. (Igaz ! (Úgy van !) Ha nekünk olyan rendőreink volnának, mint a milyenek vannak Angliában, Franciaországban vagy Németországban, a hol a rendőr kedvelt alakja az életnek, védője, tanács­adója, útbaigazítója az embereknek, a hol a rendőrök­nek megfelelő műveltségűk van, ott még törvénybe BENZINMOTOROK 9 gőzlokomobilok, utimozdonyok, gőzcséplőgépek, aratógépek, „Losonczi Drill" vetőgépek, resiczai acélekék, teljes malomberendezések, stb. stb. # Kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. ♦♦ A ÍVJ AGYAR KIR. ALLAIVI VASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRÜGYNÖKSÉGE, BUDAPEST, ♦♦ V., Váci-körut 32.

Next

/
Thumbnails
Contents