Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-04-22 / 33. szám

w-íív Oi

KJ JLi ~

.iR-NÉMETL

Szatmár, 1908. április 22.

csékolásnak s nevetséges feltűnési vágynak tekinthetünk minden olyan eszközt, a melyet az ilyen lehetetlen célok elérésére felhasználnak.

Igen, tartsanak felolvasást, a női nem felvilágosításáról s itt sem okvetlenül szükséges mindenről, küzdjenek a nők gazdasági helyzetének megjavításán, ne engedjék, hogy a női munkaerő olcsóságával vegye fel a versenyt a férfi erővel s ezzel rontsa a munkabéreket s ezekben a küzdelmekben, törekvésekben egyetlen józanul gondolkodó férfi sem hátráltathatja őket, sőt elsőrendű kötelezettsége a hathatós támogatás.

De mindaddig, mig légvárak megvívásában telik kedvük, mindaddig mig a természet meg- javithatatlan rendjét igyekeznek megkorrigálni, sem a mi, sem általában a férfiak pártfogására nem számíthatnak.

HÍREK.

— Rendjel-adományozás. Őfelsége a király Csa- nády Frigyes m. kir. honvédezredes ezredparancsnoknak a katonai szolgálat terén szerzett érdemei elismeréséül a vaskoronarend III. osztályát adományozta.

— Eljegyzések Dr Borbola Dezső nagyváradi ügyvéd e hó 19-én váltott jegyet Gray Károly járás- biró leányával, Olga kisasszonynyal. Ugyancsak ezen napon jegyezte el dr. Barna János kir. kath. főgimnáziumi tanár Tombory Virgil m. á. vasúti főellenőr leányát, Aranka kisasszonyt. — Gárdos Ferenc könyvkötő iparos jegyet váltott Vokla Ilonával, Vokla Sándor polgártársunk leányával.

— A Szatmár—mátészalkai h. é. vasút építése és üzleti berendezésére vonatkozó feltételeket a Budapesti Közlöny egyik utóbbi számában közli. A rendes nyomtávú vasút, mint tudva van a Szatmár-Németi m. kir. államvasuti állomástól fog kiindulni s csak a Gőzfürésznél lér el. Az engedélyes által kiépítendő vaspályán a következő állomások, illetőleg kitérők és megállóhelyek lesznek: 1. Vetés, rakodó megállóhely.

2. Óvári, állomás. 3. Csenger, rakodó állomás. 4. Por- csalma-Tyukod, vizállomás. 5. Ököritó, rakodó és megállóhely. 6 Győrtelek, állomás. 7. Kocsord, rakodó állomás. A m. kir. államvasutak Szalir4ár-Németi és Szatmárgőzfürész állomásai, valamint a szabolcsmegyei h. é. vasutak Mátészalka állomásai az uj h. é. vasút csatlakozása folytán előálló szükségnek megfelelően átalakitandók és kibővitendők lesznek.

— Eljegyzés. Ekker János tekintélyes helybeli kereskedő e hó 19-én, husvét első napján váltott jegyet Biró László lippói földbirtokos leányával, Mariskával

— Kirándulás. A szatmári ref. főgimnázium 60— 70 növendéke a pünkösdi szünet alatt Nagybánya és

Felsőbánya nevezetességeinek megtekintésére Bakcsy Gergely igazgató vezetése alatt kirándnlást tervez.

— Halálos lovaglás. Husvét elsőnapján Kovács Lajos, Kovács Mihály Ujmajorban lakó földmi vés 11 éves fia. felült atyjának egyik lovára és azzal széles jókedvében kilovagolt a méntelep környékére. Szembe jött véle a motoros vonat, mitől a ló megijjedt és a gyermeket ledobta. Esés közben a kis fiú agyrázkódást kapott és eszméletlenül terült el a földön. A mentők beszállították a közkórházba, hol nemsokára meghalt.

— Házasság. E hó 20-án esküdött örök hűséget Kocsis Péter máv. altiszt Manfrédi Enrikó betonké- szitő leányának, Emíliának, ugyancsak az nap kötött házasságot Manfrédi József, Palád! József bérkocsitulajdonos leányával, Juliannával.

— Megjöttek a fecskék. Az idei zord tavasz miatt eddig nem hallottuk a fecskék csicsergését, mig máskor ilyenkor már régen hangos volt tőlük a háztájék. Az idén hiába jött el Gyümölcsoltó Boldog- asszony, a fecskéket nem hozta meg. Kedves madaraink valahol Itáliában pihentek és várták a hazai verőfényt. — A verőfény azután nehezen bár, de elérkezett és közelebb megérkeztek hozzánk is a fecskék, vidám csicsergéssel köszöntve a hazai tájékot, az ismerős házakat, ereszeket, a régi fészkeket. Most már remélni lehet, hogy a rossz időnek is vége szakad és eljön az igazi tavaszi verőfény.

— A Kossuth Lajos-szobor leleplezése. A nagykárolyi Kossuth-szobor leleplezési ünnepélye valószínűleg május 17-én lesz. A leleplezési ünnepély programmján most dolgoznak.

— Tűz. Weisz Béni szamosdobi lakos folyó hó

10-én a pincéjében egy boros hordót akart lepecsételni, ekkor a gyufa szálat vigyázatlanságból a pálinkás hordóra ejtette, mitől a benne volt szesz meg- gyuladt és különféle italokból 2680 korona értékű elégett. Az oltás alkalmával Weisz Báni súlyos égést szenvedett. A kár biztosítás által megtérül.

— Hirdetmény. Értesítjük a t. szállító feleket, hogy a kereskedelmi miniszter ur ő Nagyméltósága a rn. évi december hó 21-én kelt 100655—VI. A. sz. rendeletével engedélyezett azon kedvezményt, hogy Szatmár-Németi állomáson a kirakott áruknak a pályaudvarról való elfuvarozása, illetve az elfuvarozással járó munkálatok vasárnapokon is egész napon át végezhetők legyenek, f. évi március hó 29-én kelt 22849—VI. A. sz. reKJsletéveJ f, évi április hó 5-élől kezdődőleg hatályon kívül helyezte. Budapest, 1908. április hó. Az igazgatóság.

— Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye ez évi tavaszi rendes közgyűlését április 30-án és május l én tartja meg Nagybányán, Széli György esperes és Helmeczy József egyházmegyei gondnok elnöklete alatt.

— Színtársulat Nagykárolyban. Krémer Sándor színtársulatával előadásait Nagykárolyban május 1-én kezdi meg. A tavaszi ciklus 6 hétig fog tartani.

— A cserebogarak jelentkeznek. Az utóbbi napok enyhült tavaszi időjárása már életre keltette a kifejlődött „cserebogár, sárga cserebogarat“ is. A minap örvendezve futkároztak a gyermekek a szokatlanul korán röpködő cserebogarak után. Ha a természeti jelenségek nem csalnak, úgy ezután már alig kapunk szigorúbb időjárást. Egyéb iránt a cserebogarak nagymérvű rajzását várhatjuk az idén s azért álljunk résen e puszlitó bogársereg ellen, amire a földmive- lésügyi miniszter külön is felhívja a hatóság és gazdák figyelmét.

— Halálbüntetések statisztikája. A magyar büntetőtörvény életbeléptetése, 1880. óta Magyarországon a halálraítéltek száma 111 volt. Kivégeztek 40 elítéltet, a kivégzés előtt meghalt 3, kegyelmet nyert 68, tehát az elitéltek kétharmada A legtöbb halálos Ítéletet 1884-ben hozták, a legtöbb kivégzés (7) is ugyanekkor volt. 1903. év óta nem volt kivégzés. Az utóbbi 4 év alatt 12 halálra itéltnek kegyelmezett meg a király, Húsz Ábrahám lett volna a 13-ik, de rajta végrehajtották az ítéletet.

— A honvágy meg a honvéd. Egyik helybeli családnál a múlt héten hirtelenül eltűnt a szobaleány. Összeszedte a holmiját és a kapufélfától elbúcsúzván, csak egy kuszáit vonásokkal irt cédulát hagyott hátra, amelyben jelzi, hogy »megyek, nacscsága, mert nem hagy nyugodni a honvágyam.« A család hamar beletörődött a veszteségbe, mert még mindig maradt egy cselédjük a szakácsnő személyében. Alig telik el azonban pár nap, eltűnik a szakácsnő is. Ugyanolyan utón mint a szobaleány. De bucsusorokat ez is hagyott a

j konyhaasztalon. »Nem maradhatok tovább — Írja — engeggyen meg a Naccsága, de nem hagy nyugodni a honvégyem.«

— Megszökött a büntetés elöl. Megírtuk a múltkoriban, hogy Kincses János, nagypaládi lakos brutális merényletet követett el saját leánya ellen A szatmári törvényszék az ellene indított eljárás folytán kitűzte a főtárgyalást. Kincses azonban a büntetéstől való félelmében eladta ingatlanait s az igy szerzett pénzen Amerikába szökött a tárgyalás elől.

— Magyarország katonai felmérése és térképhelyesbítése. A honvédelmi miniszter a katonai földmérés és térképhelyesbítésre kiküldött tisztek munkája megkönnyebbítése céljából a következő rendeletet intézte az összes törvényhatóságokhoz: A folyó év folyamán Magyarország területén eszközlendő földmérési és térképhelyesbitési munkálatok alkalmából a cs. és kir. közös hadügyminiszter által kiküldött tisztek nyílt rendelettel láttattak el általam. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy intézkedjék az iránt, hogy a területén emlitett célból megjelenő tiszteknek s a melléjük kirendelt személyeknek az előmutatandó nyílt rendeletben felsorolt szolgáltatások vonakodás nélkül teijesittessenek és fontos szolgálati feladatuk teljesítésében támogattassanak. Végül ezen cél elérése érdekében utasítom, hogy a községek területén fekvő teFelfelé tehát nem mehettünk, de lefelé sem, oly messze és magasan voltunk emberlakta helytől. S az eső magában nem lett volna oly nagy baj, de hozzájárult az a sik földön szinte elképzelhetetlen, téli hideg, amely már teljesen átázott ruhánkat szinte testünkre fagyasztotta, meg az a pokoli fenséges égzengés: villámlás és dörgés, amely némelykor távolabb, gyakran a közvetlen közelben, de mindig a környéken lecsapva, olyan irtóztató égiháborut idézett elő, hogy önkénytelenül eszembe jutott a hires Schiller-mondás: »Und der Mensch versuche die Götter nicht.«

Mi is jobbnak láttuk valami menedékhely útán nézni s ezt nagy nehezen, hosszas keresés után fel is fedeztük. Igaz, hogy ez csak olyan Robinson-lakás volt: egy 3 lábnyi hosszú, lapos szikla, amely alá összekuporodva, egymás mellé szorulva, hason feküdtünk. így a nedvességtől némileg megvédve, miközben csak úgy reszkettünk a hidegtől, bámultuk a most már elementáris erővel kitört vihart.

Másfél órát töltöttünk igy s ezen idő alatt alaposan megtanultuk, hogy mit tesz az, ha a Tátra istene haragszik. S ha most visszagondolok erre a meghiúsult kirándulásra, amelynek minden kis fázisát élénken elém varázsolja az akkor átélt félelem, el kell ismernem, hogy ez a nap volt kalandokban gazdag utarrnak legkalandosabb és legemlékezetesebb napja.

Csak azon bámultam és bámulok most is, hogy ez a kirándulás bennem semmi maradandó nyomot, értem egy alapos meghűlést, nem hagyott hátra. Mert hiszen mikor késő délután, az eső elálltával, lementünk Tátrafüredre, olyan alaposan át voltam ázva, hogy nemcsak összes ruháimból, de rólam is szinte facsarni lehetett a vizet. S hogy a meghűlés mégsem következett be, azt — mint mondták — csakis a Tátra kitűnő, mindenféle bacillustól ment fenyves levegőjének köszönhettem.

Pedig a meghűlésre ezután is elég bő alkalom kínálkozott. Mert midőn másnap reggel Felső-Hágiról, a Tátrának egy kis nyaralóhelyéről az Oszterva csúcson keresztül a »Poprádi-tóhoz« indultam, ismét megeredt az eső s egész estig meg sem állt.

Az unalmas esőtől eltekintve elég érdekes volt ez a túrám is — mert majdnem az életembe került. Mikor ugyanis 9 óra felé az Oszterva tetejére feljutottam, pár percnyi pihenés után lefelé akarok indulni. A lefelé vezető utat azonban a nagy eső s az ezzel együtt járó nagy köd miatt sehol sem találom meg s igy rászánom magamat, hogy a 450 méter mélységben levő Poprádi-tóig lenyúló hegyszakadékban ereszkedem le.

A hegyszakadék azonban nem hiába szakadék s igy mikor az esőzéstől amúgy is sikamlós kő- és sziklatörmelékeken hason csúszva lefelé ereszkedtem, a testem súlya alatt meglazult kövek meginogtak és többször egy hajszálon múlt, hogy végzetessé nem váltak reátn nézve. Eleinte még birtam valahogy ezt a veszedelmes leszállást, de később, mikor kezeim a hidegtől és ijedtségtől annyira reszkettek, hogy a talajba még rendesen belekapaszkodni sem tudtam, — már teljesen elveszve éreztem magam és félve vártam azt a pillanatot, amikor a lejtőn esés törvénye szerint le és begurulok a Poprádi-tóba.

Nagynehezen visszanyert lélekjelenlétemnek köszönhettem, hogy ez nem történt meg, hanem egy jobb gondolattól sugalmazva, visszamentem a hegytetőre, ahol rá is akadtam a tóhoz meredeken levivő szerpentin útra . . .

Mikor egy óta múlva a Poprádi tóhoz leérkeztem, a tnenedekházban egyetlen vendéget sem találtam; már azt hittem, hogy a csúnya idő visszatartotta őket az idejöveteltől. Pedig ez a Tátrának egyik legszebb és legkönnyebben hozzáférhető tava s rendes időben százával keresik fel a kiránduló fürdővendégek és a hivatásos turisták egyaránt.

És valóban most is — dacára a folyton szakadó esőnek — a reggel még üres vendéglő délre lassankint megtelt a mindenfelől odaérkező idegenekkel. S ez

A 1 O 10 Ö

bevásárl ásií

«Fmnwiiii *■ minimum írgimM-—*— ■m~~nMR*nr —-«a—«

posztó- és gyapjúszövetekben.

♦♦ ♦♦ ar forrás WEISZ EMANUEL »i po.zta-nziet. lasztékban!_

Szatmár, a Pannónia mellett. -“jpj ------------------------