Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-02-10 / 12. szám
A „SZATM AR-N EM ETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASARNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szaru ara 10 filler. Lapvezér: Dr KELEMEN SAMU országgyűlési képviselj. Fószerkesztó : Felelés szerkesztő : Dr. Komaromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSED ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. r~ Telelőn-szám 80. ===== Mindennemű dijak Szatmaron, a kiadóhivatalban fizetendők. pontját kifejthesse mindazon kérdésekben is, melyeknek megoldása hatalmában áll ma is. Az ellentétes törekvések és híresztelések megdöntésére a honvédelmi miniszter kijelentette, hogy az ujonclétszám emeléséről semmit sem tud és a kormány ezzel a kérdéssel egyáltalában nem foglalkozott. Kijelentette azt is, hogy a katonai büntető-törvény reformja jelenleg munkálat alatt áll és kötelességének tekinti, hogy e helyen a magyar nyelv teljesen és mielőbb érvényre juthasson. Szintén nevezetes a miniszterelnöknek az a kijelentése is, hogy a cimer- és jelvény-kérdés a megoldás felé közeleg s arra vonatkozó javaslatát mielőbb a parlament elé fogja terjeszteni. Az ujoncjavaslat letárgyalása egyszersmind ismét emlékezetünkbe hozta azt, hogy a jelenlegi nemzeti kormányunk átmeneti jelleggel birván, — bár a bizalom most leginkább megnyilvánult mellette, — mégis az ország érdeke, hogy prommjának rövid időn belüli megvalósítása után egy uj véglegesített kormánynak s parlamentnek adja át helyét, amely már elvégre is megfogja valósítani az olyan sokszor hangoztatott és ismertetett reformokat a katonai téren is. Ismét csak azt ismételjük, hogy hisszük és reméljük is, miszerint a nemzeti kormány a katonai követelések terén is fokozatosan készíti elő a talajt, hogy mire azok a megvalósításra alkalmasak lesznek, minden rázkódtatás nélkül keresztülvihetők legyenek, bármennyire óhajtanák is azok érvényesítése elé gátat yetni azok, akiknek aknamunkája a jelenben sem vezetett semmiféle eredményre. Az újonc-megajánlás. (B. J.) Nevezetes és eminens alkotmány- biztosíték, de egyszersmind a magyar állam önállóságának és függetlenségének bástyája az országgyűlés állal gyakorolható évi ujonc-meg- ! ajánlási jog. Hogy mennyire fontos és nagy- ; jelentőségű jog ez, azt leginkább a nem rég lefolyt abszolutizmus alkalmával tapasztalhattuk. Sajnos azonban, hogy ezen jogot — mondhatni törvénybe iktatása óta — nem az önálló magyar nemzeti hadsereg javára, hanem idegen hadsereg részére gyakorolta a magyar országgyűlés. A jelenben is ugyanez a politikai állapot, a képviselőház a napokban fogadta el az újonc- megajánlásról, illetve az újonc-létszám megállapításáról szóló törvényjavaslatot s ezzel biztosította, mint mindig, a szükséges újoncot a közösnek nevezett ugyan, de teljesen idegen, úgyszólván semmi részében sem magyar hadseregnek. A törvényjavaslat elfogadása nem került nagy vitába és idejébe a képviselőháznak, a kormány igy három nap alatt túlesett rajla, pedig ez a javaslat — még nem régen — hosszú, küzdelmes obstrukciók tárgya volt s a végén csaknem mindenkor kormány-bukással végződött. A jelen megoldás könnyűsége a politikai viszonyok között érthelő. Amikor a mai nemzeti minisztérium kormány-alakításra vállalkozott, feladataiból, pro- grammjából a katonai kérdések rendezését az elvek föladása nélkül kikapcsolta, azzal, hogy megoldásukat egy jövendő parlament és újonnan alakuló kormány feladatává tette. Természetes, hogy a függetlenségi párt, mint katonai téren is a nemzeti követelések letéteményese, nem akadékoskodik az ujoncajánlási javaslatnál, nehogy hátráltassa a nagy nemzeti kormányt programmszerü, céltudatos, odaadó munkálkodásában. Történt ugyan egy megemlítésre méltó indítvány Kecskemét város képviselője részéről az ujoncjavaslat tárgyalásánál, mely igen nevezetes epizód abban a tekintetben is, hogy visszavonása hiányában, esetleg kellemetlenséget és zavaros állapotokat teremthetett volna, de főleg fényes bizonyságul szolgál a független érzelmű magyarságnak arra, hogy habár a függetlenségi párt helyesli a kormány álláspontját és eljárását, a katonai kérdést egyidőre csak az előrehaladás lehetősége végett kapcsolta ki, mégis a mindent legyőző nemzeti hevület, a függetlenségi elvek hangoztatása mellett utat tör magának az érvényesülés reményében — most is, midőn azoknak csak előkészítése folyhat és kéri, követeli az önálló magyar hadsereg azonnali létesítését. Azt látjuk külömben, hogy éppen azon oldalról feszegetik a katonai kérdéseket, amely oldilon azok vannak, akik e törekvéseknek állandóan meggátlói voltak, síit egyedül nekik köszönhető, hogy ezen fontos kérdések még ma is megoldva nincsenek. Bizonyos, hogy ezeket nem a jó szándék, hanem < ppen annak ellentéte vezérli Ez alkalommal azonban törekvésük, szándékuk diadalt nem arathatott, mert a függetlenségi párt elveih z hűen f jtette ki a ka onai kérdésekben elfoglalt álláspontját, de ez a rövidség hézagosságot nem jelenthet, mert egészen elegendő volt ez arra, hogy a kormány állásTÁRCA. Emlékek. Mennyi szomorú regény szövődik a szerelem körül ! Vér, töméntelen vér a nyomában, mintha csak a természet maga akarna riasztó óvótáblákat felállítani az asszonyi szív zátonyai körül hajózó szerelmes számára. És az emberek mégis tovább szerelmeskednek. Csalódnak, keseregnek és tovább hajszolják mohón a boldogságot, ha csak pillanatra is. A különös véletlen megdöbbentően sok szerelmi dráma tanújává tett engem. Láttam összeroskadó fiatal leányt, aki mérgei ivott. Láttam meghalni golyótól sebzett szerelmest. Egy alkalommal pedig röptében láttam torony magasról lezuhanó őUlkező párt, amely roncscsá zúzódott. A nagyvárosi ember idegzete minden iránt megedződik; ma már szinte érzék- telenül hagynak az ilyen trsgédiak Egyet azonban nem tudok feledni. Az igaz, hogy akkor még fiatal voltam es a szivem tele fogékonysággal. Akkor sírni tudtam és hetekig bánkódtam a szomorú történet hősei fölött. Egyike a legbizarabb történeteknek ez. Még a kerete is szokatlan, szinte regenvbe illő volt: a normandiai tengerpart sziklás, történelmi emlekü partjain játszódott le a dráma, ott, Jahol századok messze távlatában a hugenották vére piroslik ... a hit és a szabadság vére. * * * i Annak a leánynak ketten áldozták hitüket, szabadságukat : Frt déric Narralle, az egykor hires tábornok unokaőcscse, — meg egy britt gavallér, Norbert O’Neil szintén történelmi család sarja. A leány neve: Sussanne Duclos, — egy párizsi charlatant csodás szépségű leánya, akit a szépség kacérrá, a kacérság gonoszszá tett. Körülötte rajként hemzsegett a tengerparti kis fürdőtelep aranyifjusága és ezüst, hajú oktondija. Én a távolból néztem őt — szerelmesen lemondással, fájdalmasan, mint az elérhetetlen után hasztalanul epedő gyerek. Reám még a futó mosolyát sem pazarolta. Hogy is állott volna szóba egy ünnepelt nagylány holmi vakációzó diákkal? Hogy melyiket szerette a szép Susanne két hó dolója közzül, azt ő maga sem tudta. A kel ve'ély társ pedig együtt udvarolt naphosszat mellette, féltékenyen ügyelve egyik a másikra, nehogy valamelyik egyedül lehessen a közös ideállal pillanatig is. A fürdőidény már a végéhez közeledett és a két férfi dűlőre akarta hozni a kérdést. Együtt vallottak meg » szerelmüket és együtt kérték meg a leány kezét — Hiszen kellőjükhöz nem mehetek! — felelte a szép Sus'nne mosoty igva. — Válasszon közülünk, — mondta az angol. — Lehetetlen, — mindkettőjük egyaránt kedves nekem. És végtelen kacérsággal tetti hozzá: — Ha valamelyiket mégis előnyben részesíteném akkor c* * *ak egy szempontból tenném . . . És az ? — Melyikük teheti az életemet kényelmesebbé, pompásabbá. Szóval azt választanám, amelyikük gazdagabb. És a rideg válasz nem riasztotta el a kérőket. Az angol felelt először: — Jól van A sorsra bizzuk a mogoldást. Huszonnégy óra múlva megtudja az eredményt. Huszonnégy óra múlva pedig . . . De nem vágok a vég elébe; elmondom a továbbiakat sorjában. * * * A két vetélytár* egyivásu ember volt. Egyik aem gazdagabb a másiknál s külön-külön nem is ért sokat a földi gazdagságuk Az angol ajánlatot t«tt a társának : Mind a ketten annyira szeretjük őt, hogy inkább az életről mondanánk le, mint róla. — Igaz. — Bízzuk tehát a sorsra. Én szavamat adom hogy ha a rosszabb sors engem ér, golyót röpítek a fej- mbe És szavamat adom, hogy egész vagyonom az Öné tesz . . . Tegyen ön is igy és bizzuk a kártyára a döntést.
