Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-02-07 / 11. szám
XI. évfolyam. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP, Á „SZATNIÁR-NÉMETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 filler. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Telelon-szám 80. ===== Mindennemű dijak Szatmsron, a kiadóhivatalban flzetandik. Az uj igazságügyminiszter. (B. J.) Az igazságügyminiszteri tárcának a közel múltban vajúdó s talán a kabinet további együttmaradására és egységére veszélyeztető kimenetelű válsága hamarosan, minden utókövelkezmény nélkül, immár véget ért. A válságnak a megfelelő módon való megoldása különösen annak volt köszönhető, hogy a magyar kormánynak nem sokáig kellett keresnie azt a férfiút, aki a jelen politikai helyzetben úgy politikai elvei, de meg egyéniségénél, jogi tudásánál fogva is valóban rátermett az igazságügyek vezetésére. Ez a férfiú pedig: Günther Antal, a volt igazságügyminiszteri államtitkár. Az uj miniszter már meg is jelent a király előtt és letette a felség kezébe a hivatalos esküt. Nem országos, nem régi ősnemes, arisztokrata, habár némelyek ezt a kelléket fűzik a politikai fórumon való szerepelhetéshez szükségei és nélkü'özhetetlen előfeltételül, Günther Antal kinevezését mégis: az egész ország megnyugvással és bizalommal fogadja. Igen sokat mondó pedig ez a jelenség a mi zűrzavaros közéletünkben. A jelen megnyugvásnak és bizalom okait könnyű megtalálni abban a tisztes múltban, amely az uj igazságügyminiszter mögött. tanuságtételül és fényes példaképen áll. Ez a tisztes múlt nem az arisztokratizmus védő szárnyai alatt fejlődött ki; mert az uj igazságügyminiszter szegény, egyszerű székes- fehérvári iparosnak gyermeke, aki tanulmányaiban és életpályáján egyenesen, vas-szorgalommal és céltudatosan haladt. A politikával, inkább annak légkörével, mint képviselőházi gyorsiró ismerkedett meg, majd hosszú éveket töltött a szerkesztőségek asztalai mellett, ahol nagyszabású, komoly cikkeit irta, mindenkor a nemzeti eszme mellett. Az újságíróból kiválósága képviselővé tette, mint képviselő előbb a nemzeti, majd a függetlenségi párt számot tevő tagja lett, még pedig ott, ahol nem szájhős- ködni, szószátyároskodni, szerepelni kellett, hanem ahol csendesen, de eredményesen és meggyőződésből, minden melléktekintetek figyelemre méltatása nélkül — dolgozni, munkálkodni állott módjában. Ilyenek után került a nemzeti kormány megalakulásakor jelentékeny munkatársképen Polónyi Géza mellé, mint államtitkár és foglalja el most távozó miniszlere helyét az igazságügyminiszteri székben. Szép, természetes pályafutás, okulásul és buzdításul szolgálhat sok fel-felé törekedőnek. Méltán tekinthetnék követendő példának azok az országgyűlési képviselők, akik nevüket nem a komoly munkálkodás, hanem a gyermekes szereplés, botrányok hajhászása révén szellőztetik a lapokban. Es a sajtó munkásai és harcosai, akiknek Günther Antal évtizedeken át kartársuk volt, szintén tapasztalhatják, — most nem is az első esetben, — hogy a tisztességes újságírás biztos ut a legmagasabb helyig is, díszére, becsületére annak a foglalkozásnak, amellyel soha úgy vissza nem éltek és ami miatt annyi támadást és méltatlan mellőzést nem szereztek, mint a közelmúltban és némileg napjainkban, szerinlünk a felvilágosullság és a korlátlan gondolat szabadság korszakában. Nevezetes s talán az összes miniszteri tárcák közül — tekintélyre nézve — legkiválóbb az igazságügyminiszleré. Hisz ő nem az anyagi érdekek, az anyagi boldogulás őre, kor- mányozója első sorban, hanem lelki világunk egyik legnemesebbik alaptényezőjének: az igazságnak mintegy megszemélye-itője, aki a jog- biztonságot létesíteni, megőrizni és fentartani van hivatva. Ö az, aki a jogszolgáltatásnál az anyagi igazság alkalmazását minden más befolyástól, nyomástól, politikai elvektől megtisztítva, a szó szoros értelmében érvényre juttatni legelső kötelessége. Ilyen állás betöltésére pedig csakis múltjánál fogva is érdemes és olyan férfiú kell, aki nemcsak szakképzettségénél fogva, hanem lelki világánál, becsületes és tántoríthatatlan jellem tisztaságánál fogva is arra alkalmasnak mutatkozik. Abban a határozott meggyőződésben vagyunk, hogy a jelen esetben a kinevezés, a királyi kegy olyan férfiúra esett, aki mindezen tulajdonsággal meg van áldva, aki nem idegenül ül bele utódja székébe, örökségébe, mert hiszen neki, mint államtitkárnak nagy része volt azokban az alapvető munkálatokban, melyeken a magyar igazságügy minden oldalról várva-várt reformjai, különösen a bírói függetlenség és a sajtószabadság megszilárdítása a sok számottevő újítások mellett felépülnek. Ezért és ezeknek a reformoknak a nemzeti érzésnek megfelelő megvalósítása reményében nézünk teljes bizalommal és megnyugvással az uj igazságugymiüiszter működése elé, mert hisz az igazságügyek rendezése nélkül az egységes magyar nemzeti állam modern fejlődése egyáltalán nem képzelhető. Elvárjuk az uj minisztertől is azt a bátorságot, hogy sok olyan intézményt, mely az ország erkölcsi és anyagi haladásának uljában áll, de amelyet sokan TARCA. Letörőitek. Kis lánynak kertjében rózsafa nyitott, Melyet ő mindennap hűen gondozott; Szerették is egymást elválhatlanul S érezték, egymásnak szivében mi dúl. Mikor a rózsafa zöld rügyeket hajtott, Akkor a kis leány nagyokat sóhajtott, S mikor a kis fácska virágozni kezdett, Akkorra a lányka nagyon szerelmes lett De a fácska érzé, hogy itt az ősz-kezdet S az elhagyott lányka hervadozni kezdett. És mire a fácskát tavaszra eltették, Akkora a lánykát mély sirba temették. Mert szerették egymást elválhatlanul S érezték: egymásnak szivében mi dúl. ; -s férjét rajongásig szerette. Azonban ez Rónaynál nem jött számításba; nála a csinos külső mindent pótolt: jóságot, kedvességet, szellemet — mindent. íróasztala mellett ülve most is azon gondolko- j zott: hol keressen szórakozást?! Igaz, volt a felesé- I gének elég barátnője s ennélfogva neki is, — mert a i természet rendje szerint az asszony barátnői inkább a férj barátnői s a férj barátai inkább az asszony ba- | rátainak mondhatók, — de mindig ugyanazon arcokat I látni, ugyanazt a hangot hallani, az nagyon unalmas ! s hasonlítható a feje felelt levő második emeleten ! napról-napra klimpizozott etudehöz, amelyet végre a legtürelmesebb ember is megun. Gondolkozása közben tekintete véletlenül egy j napi lapra tévedt s ennek levelezési rovata megadta a választ. Nem is késett sokáig. Megfogalmazta a hirdetést s ment a kiadóhivatalba, íróasztalán felejtve a I fogalmazványt, melyet egy fél óra múlva fontos arc- i cal olvasgatott az — anyós. — Majd megtanitlak én téged szórakozni ... És j még elég merész a saját nevét használni jeligéül — elmélkedett az anyós és már kész is volt a haditervvel. íróasztalhoz ülve, a következő sorokat irta: »Rónay Tibort: kéri egy szép asszony, hétfőn délután 4 órakor, egy tea-rózsával a gomblyukban, legyen a ! József körút sarkán.« Ezzel elkészülve a kiadóhivatalba sietett ő is. A lépcsőn találkoztak. Az anyós alig fojthatta ! vissza nevetését, Tibor pedig majd hanyatt vágódott rémületében. Búr. T a 1 á 1 k a. — A „Szatmár-Németi“ eredeti tárcája. — Irta: Nigra. Rónay Tibor azon emberek közzé tartozott, akik szeretik a változatosságot. Ideáljait, mint a gallérját napról-napra változtatta. Elképzelhető tehát, hogy mennyire megunta a feleségét, aki nem volt ugyan Tiziári szépei közül való, de annál jobb háziasszony — Mi dolgod van neked & kiadóhivatalban ? kérdezte szigorú arccal az anyós. — Egy gyakornokot keresek, felelte elszántan Tibor. — Gyakornokot, itt? — Igen, hirdetés utján. De kedves anyám mit keres itt? — Szakácsnőt. — A kiadóhivatalban ? ! — Igen, hirdetés utján, mert a Lina 15-ére felmondott. E kölcsönös nagy hazudozás után elváltak. Harmadnap Tibor nagy keresgélés után — mert az ilyesmikben nem volt jártas — ráakadt a hirdetés válaszára. Még épen elég ideje volt az öltözködésre. Kalapját szemére huzva — nehogy leolvassa valaki arcáról, hogy tiltott gyümölcs leszakitására készül — neki vágott az utcának. A József-körut sarkáh z érve meglassította lépteit s óvatosan tekintett kőiül. Nem hiába. Az anyós már messziről integetve feléje tartott. Tibor a pokol mélységéé fenekére kivánta anyósát, de azért barátságot színlelve szólt hozzá: — Hol jár itt kedves anyám ebben a hidegben és ilyen szokatlan időben? Csodálatos játéka a véletlennek, hogy mostanában mindig összetalálkozunk, pedig utaink nagyon is különböző cél felé vezetnek. De siessen ám haza, mert csuzos lábaira egy csepp jó hatással sincs a hideg. — Csuzos láb?! Megbolondultál? Hát volt nekem csuzos lábam életemben?
