Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-02-07 / 11. szám

alantas érdekekből erős fegyverekkel védenek, — el fog távolítani jogéletünkből. Ilyen pél- i dául a fedezetlen tőzsdei üzletek szabályozása, melyet erős kezekkel Polónyi Géza is meg akart ; ragadni és amelyért eleve is sok támadást kel­lett szenvednie. Ezt azonban bizonnyal nem fogja Günther Antalt megállítani azon az utón, melynek első ösvényére elődje lépett és amely a nemzet és az ország boldogulása felé vezethet. 2-ik oldal. __ _ I I Pi ntér. Régi jó ismerősként fogadtuk, ünnepeltük a bu- i dapesti népszínház jele* művészét: Pintér Imrét. Élénk ! emlékezetünkben van még az a saison, melyet: Pin- j tér é* Sugár Aranka mint állandó vendégek, tettek élvezetessé. Azóta a fővárosi közönség kedvence lett a művész, kinek az idő jeles képességeit azóta mi­ben sem csökkentette, hanem csiszolta és tökéletesí­tette. Játékának természetesség#, egyéniségének vonzó ereje, meleg baritonjának ércze ma is legkiválóbb művészeink közzé sorozza Pintért és ha a viszonyok úgy alakulnának, hogy a jövő színházi saisonban is- j mét állandó vendégként láthatnék őt színpadunkon, j úgy ennek valóban igen örülnénk, bárha a fővárosi i színpadtól és igy az igazi érvényesüléstől nagy kár volna ezt a kiváló művész-egyéniséget elvonni. Pintér első vendégjátéka a Plinchard szerepében a Lili keretében folyt le. Fölösleges mondanunk hogy az alakítás minden részletében pompás és a közön­ség határtalan ovációk közepette ismételteit« meg a dalokat, melyeket Pintér Komáromi Gizával együtt j énekelt, A előadás általában jó volt és a tapsokból 1 bőven jutott a L li «zemélyesitőjének és Tisziai ügyes ; Samt-Hypotais grófjának is. A második vendégjáték Gárdonyi rastikus me­séjében a : Borban volt. Bár sajnáltuk, hogy Pintér szép énekét az egész estén át nem hallhattuk, — az alakítás erős, természetes és érzéstelt Charaktere [el­feledtette velünk ezt a hiányt. Hogy az előadás a Pintér művészi attrakciója dacára unalmas volt, en­nek okát abban találjuk, hogy a darab többi szerep­lői a legkisebb igyekezet és komoly színészi ambíció nélkül morzsolták le a mondókáikat. Jászai Olga, aki­nek pedig lelkiismeretes alakításaihoz vagyunk szok­va, valamint Tihanyi, Bátort Mariska, Kiss Miklós, Tisztái absolute nem törődtek a reájuk fizott szere­pek gondos kidolgozásával, amelyet pedig ilyen illust- ris vendégszereplés alkalmával joggal várhatunk tőlük. Egyedül Tábori igyekezett a Darbints sógor alakjából élvezetes figurát csinálni. Azt sem lehet különösen elhallgatnunk — és erre fölhívjuk a director figyelmét — hogy Kiss Miklós ur már-már rendszert csinál ab bői, hogy szerepeit fitymálva, belekacagva és olyan boruirt elszólásokkal fűszerezve tálalja föl, mely egé­szen elveszi a közönség kedvét és hangulatát az elő­adástól. Reméljük, vannak még színházi törvények, melyek az ilyen urak magatartását fenyítés alá vonni tudják. Búcsúzóul eljátszotta Pintér Ripp-Rippet, bari­tonisták vizsgaszerepét és próbakövét az ének és já­tékbeli tehetségnek. A közönség dacárá a vasárnap esti sok bálnak — mégis zsúfolt házat csinált és számtalanszor szóllitotta a lámpák elé Pintért, kinek ez a szerep valóban legmegfelelőbben fekszik a hang­jában és drámni erőt kifejező játékában. Sajnáljuk, hogy a népszínház műsorváltozása folytán elestünk a Pintér negyedik föllépésétől, mely pedig az Aranykakas Fürge Tónijában igen élvezetes­nek Ígérkezett. De reméljük, lesz alkalmunk a jeles művészt ebben is mielőbb ünnepelhetni. SZATMÁR-NÉMETI. HÍREK. *■ Heti strófák. Gyászlobogó leng a Házon Minden fala könyet ont, Borzasztó nagy csapás érte Ezt a szegény árva hont. Kárpátoktól Adriáig Sírva száll a szellő szét, Megürült az országházban Egy kényelmes bársonyszék. Nagy Polóngi tűri sokáig, Sok szidalmat lengele Ám neki is, mint a cárnak Került egy vad Lenggele. S bár nagy kopó volt ö kelme, Huncut fm emez is, Harca nagy volt, ámde mégis Elérte a nemezis. S most búcsúzik. Feled harcot, Munkakedvet és óhajt, S ezenközben Magyarország Könngebbülten felsóhajt. * * * Szép leányka, gyakran mondám, Ne tarts én rám haragot, Parancsváró szolgád vagyok És alázatos rabod. S addig mondám: »Rabod vagyok« Epekedve, hő lázban, A míg végre, ime láthatd: Benn ülök a fogházban.- s* Kettős rabság terhe alatt Görnyed e szív s e karok, Ám én azért szabadulni Csak egyiktől akarok. Olyan édes volna nézni, Mikor Te és az Ügyész Egy szegény rab hirhatásán Nagy hevesen összevész. Ügyész szólna: »Itt marad ő Nagy ellene haragom« Te meg: »Kérem, adja uekem, Hiszen ő az én rabom.« Búr. — Tankerületünk uj főigazgatója. A vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a király dr. Mázy Engelbertet, a kőszegi kath. főgimnázium igaz­gatóját, a szent Benedek-rend tagját, a nyugalomba vonult Szieber Ede helyébe, kassai tankerületi főigaz­gatóvá nevezte ki. — Előléptetések. A király Balogh József, Papp Endre, Szabó József, dr. Fekésházy Gyula és dr. Matolay Gábor szatmár-németi-i törvényszéki bírákat a VII-ik fizetési osztályba sorozott törvényszéki birákká ne­vezte ki, — A kereskedelemügyi miniszter Menszáros Zol­tán államvasuti titkárt, a szatmári államvasuti inter- nátus igazgatóját, ezen állásában végleg megerősítette. — Hymen. Rosenstein Mór, a gyapaji szeszgyár igazgatója eljegyezte Rothbart József helybeli szesz­kereskedő leányát, Margitot. — Kornreich Samu, a Kornreich Testvérek szatmárhegyi fakereskedő cég beltagja eljegyezte Klein Mózes hetyéni (Beregm.) bir­tokos leányát, Etelkát — Tanítónői kinevezés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Lipeczky Katalin oki. tanítónőt a szoly- vai állami elemi népiskolához rendes tanítónővé ne­vezte ki. — Községi jegyzőválasztás. Bódy László helyet­tes jegyzőt a múlt pénteken Penészlek község jegyző­jévé választották. — A kivándorlás kérdésében a kormányhoz fel­terjesztendő felirat megszövegezése végett az e célra kiküldött bizottság tegnap tartotta ülését a városhá­zán Vajay Károly dr. polgármester elnöklete alatt. A tanácskozáson dr. Kelemen Samu képviselőnk, leitel- baum Herman Kcresztszeghy Lajos dr. és Ferencz Ágoston tanács jegyző bizottsági tagok voltak jelen. A bizottság első sorban a múlt közgyűlésen tett pol­gármesteri jelentés kapcsán azon állítólag a kormány köröket is foglalkoztató kérdést tárgyalta: helyes volna-e az, ha az útlevelet csak a 33 évet betöltött olyan egyének kapjanak, kik katonáskodási kötelezet- ségűknek teljesen eleget tettek. A bizottság ilyen irá­nyú intézkedés mellett nem látta helyesnek állást foglalni, mert véleménye szerint egy ilyen irányú in- | tézkedés igen mélyen belevágna az emberi szabadság jogokba-s hozzá teljesen indokolatlanul, mert nem ; lehet a röghöz erővel hozzákötni azt, aki itt egyálta­lán nem boldogul. Másfelöl pedig ez egy kiváltságos ; jogot adna a paraszttal szemben az úri osztálynak, 1 mert hiszen azt, hogy valaki magasabb ipari, kerea- : kedelmi, művészi és tudományos célzatból ki ne men- ; jen külföldre, azt igazán nem lehetne eltiltani. A leg- j messzebbmenőleg tehát csak úgy lehetne intézkedni, j hogy csak is a sorhadi kötelezettségüknek elegeit tett egyének vándorolhatnak ki. Ellenben a bizottság azon véleményen van, hogy a kivándorlási ügynökségeket I el kell törölni, mert ezek nem egyebek, mint kiván­dorlásra csábító intézmények. Ép azért még ha anyagi áldozatokcal járna is: felbontandó a Kunard Leinnal kötött szerződés. A bizottság feliratában aztán felso­rolja a kivándorlás okait. Majd pedig egyenként veszi elő azokat az óvszereket, melyekkel a kivándorlás ellen védekezni lehet. Ezen közül különösen kieme­lendő: a törpe birtok szerzésének mennél könnyebbé tétele esetleg kamatmantes kölcsönnel s nagymérvű állami segélylyel; a munkadónak a munkással való bánásmódjának szabályozása s a munka áraknak egy munkaadók és munkásokból álló békéltető bizottság által való meghatározása; az egész törpe birtok jogos adómentessége stb A bizottság tudja, hogy a kíván- I dorlás nagy promlémája máról-holnapra meg nem oldható valamint tudatában van annak is, hogy a ki­vándorlás jog* egy emberi szabadság jog, de viszont akkor a munkaadónak is joga, ha erre rászorult ide­gen munkásokat behoznia, bár csak végső esetben. A bizottság feliratában a katonaságnak az aratási időre való föltétien szabadságolását kéri. Ezt a feliratot, bár a bizottság felterjeszthetné egyenesen a minisztérium­hoz feliratát, mégis elhatározta, hogy előbb a hétfői közgyűlés elé viszi. — A közegészségügyi bizottság saját kebeléből elnökéül dr. Keresztszeghy Lajost választotta meg. — Mulatságok. A farsang két legfényesebb bálja zajlott le a múlt napokban a Pannónia disz termé­ben. Az egyik Protestáns-bál, a másik a Fillér egylet mulatsága volt. Mindkét mulatság szépen szokott si­kerülni, de az idei fölülmúlta az eddigieket. A Pro­testáns bálon mo: dhatni egész Szatmár megye alö- kelösége jelen volt nem különben Szatmár város úri közönsége is. A bálanyák dr Falussy Árpádné Boér Béláné, Vajay Károlyné, Jármy Andorné és Uray Gézáné voltak. A fényes erkölcsi sikert maga első sorban a b lanyák érdeme tetézte a nagy jövedelem. Az összbevétel 2200 korona, miből körülbelül 1500 kor tiszta haszon. — A filléregylet estélye nemkülön­ben igen látogatott és elegáns volt. A szép asszonyok szép lányok és szép toilettek egész tárházában gyö­nyörködhetett ott az ember. Éjfélkor kitűnő hideg vacsorával vendégelte meg az egylet a bálozókat. A vacsora alatt, mint a tánchoz is, a hires debreceni cigány banda, a Magyari fiuk zenekara szolgáltatta a zenét. A mulatság reggel 9 óráig tartott állandó jókedv közepette. A bevétel 1400 korona körül van, mely­ből a kiadások aránytálanul kis összeget emésztenek fel. A páratlan erkölcsi s a szép anyagi siker meg­teremtése mindenek előtt a fillér egylet elnöknöjének Róz Samuné úrasszonynak érdeme. — Helyreigazítás. A »Szamos« laptársunk »Csalás egy helybeli banknál« címen közölt legutóbbi híradása helyesbítésre szorul. Az egész dolog abban áll, hogy a kereskedelmi bank adósának, Botos Erzsébetnek az illető községben névrokona van, akivel az óvást kö­i zölték. A bank ügyésze, dr. Kelemen Samu azonban a helyszínére kiszállván, a tévedést nyomban kiderítette és az igazi Botos Erzsébet elismervén a követelést, az ügy simán és sza­bályosan befejezést nyert. — A gazdasági szakbizottság csütörtökön d. u. ülést tart. — A vármegyék és városok monográfiáját meg­író társaság ajánlatot adott be a városhoi, hogy írassa meg Szatmár-Németi Monográfiáját. A tanács az ajánlatot kiadta véleményezés véget a közműve­lődési bizottságnak azzal, hogy hívja meg a helybeli lapok szerkesztőit és a Kölesei kör irodalmi és mű­vészeti szakosztályainak elnökeit egy e kérdésben tartandó ankétre. — Szerkesztő változások. A Szatmármegye cimü nagykárolyi lap szerkesztőségéből Gózner Elek és dr. Vetzák Ede kiléptek. A Szatmármegyei Közlöny szer­kesztését pedig Kernért Kálmán helyett dr. Antal István vállalta el. — A február hó 9-iki vivó akadémia és atléta bálra ez utón is felhívjuk a nagyközönség figyelmét. — A petrovai rablógyilkossá^ bűnügyében az előkészítő eljárás már teljes befejezést nyert, minthogy a vádlottak a kir. ügyészség vádirata ellen épen az eljárás gyorsítása céljából kifogásokat nem nyújtottak be. A közvádat dr. Atányi József főügyész-helyettes Szatmár, 1907. február 7, — Nem . .. nem ... de szívbajos. — Az igaz, de úgy látom, rajtad is a szívbaj előjelei mutatkoznak. — Hogy érti ? — Hát csak úgy, kedves vöm uram, hogy te most rosszban töröd a fejedet. No . . . no . . . ne is tagadd, hisz olvastam a hirdetésedet . .. — Hogyan, hát ... hát .. . Ön . . . hebegett za­varodottan Tibor. — Igen, én vagyok az az »előkelő, molett hölgy«, akinek »tüzes szemei«, »édes mosolya«, szellemes tár­salgása« hivatva van téged »szórakoztatni«. De te nem ilyen fakószemü vénasszonyt véltél itt találni ugy-e ? Ne keress te hirlap utján szórakozást, nem az ilyen ügyetlen fickóknak való az, akik a hirdetés fogalmazványát közszemlére hagyják kinn az asztalon. No hiszen, ha a feleséged tudná, menten elválna tőled ! . . . — KI . . . vál.. . na, ismételte minden szótagot megnyomva Tibor s ez a gondolat sehogy sem tetszett neki. Biztositani akarván magát az eshetőségek ellen, minden bátorságát összeszedte s igy szólt: — Kedves anyám, ne szóljon erről a felesé­gemnek! Ezt olyan szép, szelid hangon mondta, hogy az anyós, — azon feltétel alatt, hogy Tibor megveszi neki a Holzer kirakatában levő téli bundát, — nem állott ellen kérésének. Aztán tovább leskelődött Tiborra, hogy óhajait ilyen utakon vigye teljesedésbe.

Next

/
Thumbnails
Contents