Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-02-03 / 10. szám

6-ik oldal. S Z A T M k R - N É M E T 1. Szatmár, 1907. február 3. KÖZGAZDASÁG. * Az „Adriai Biztosító Társulat“ az életbiztosí­tási ágazatban 1907. január hó 1-től kezdődőleg ed­digi olcsó díjtételeinek változatlan fenntartása mellett uj és oly előnyös feltételeket léptetett életbe, melyek messze túlszárnyalják a bel- és külföldi társaságok állal eddig nyújtott előnyöket A messze menő kedvezmények közül különösen a következőket kívánjuk kiemelni: 1. A biztosításnak 3 évi fennállás utáni megtá- madhatlansáya — az öngyilkosságot is beleértve — a legmesszebb menő előnyökké!, párbaj esetében azon­ban már a biztosítás egy évi fennállása után. 2. A biztosításnak az esedékes díjösszeg meg­fizetésének elmulasztása esetén rnég négy hónapon belül orvosi vizsgálat nélkül va'ó újbóli érvénybe helyezése. 3. A biztosítás 3 évi fennállása után a biztosí­tásból folyó igényeknek feltétlen épségben maradása tekintet nélkül a díjfizetések beszüntetésére; a tőkésí­tési és visszváltási értekek nagysága minden kötvé­nyen fel van tüntetve. 4 Messze menő utazási szabadság a biztosítás megkötésekor azonnal és korlátlan utazási szabadság a biztosítás 3 évi fennállása után. A katonai szolgalatra vonatkozó kockázat jelen­legi terjedelmében minden pótdíjfizetés nélkül továbbra is bennfoglaliatik a biztosításban. A társulat az uj általános feltételekben foglalt előnyöket önként és anélkül, hogy a feleknek ezt kér niök keilene, kiterjeszti az összes korábbi, 1907. ja­nuár 1-én még érvényben levő kötvényekre is, ame­lyeknél ezeknek hatályideje (Karenz) 1907. január 1-től veszi kezdetét. Elvállal továbbá a társulat a legelőnyösebb fel­tételek mellett: II. Tűz. villám és robbanási károk elieni biztosí­tásokat. III. Betöréses lopás elleni biztosításokat. IV. Szállitmányi kár elleni biztosításokat vizen és szárazon. Az „Adriai Biziositó Társulat“ képviseletei át­vesznek továbbá jégkár elleni biztosításokat is a Déli jég- és viszontbiztosító társaság részére. Bővebb felvilágosításokkal készséggel szolgál a társulat szatmári főügynöksége a „Szatmári Kereske­delmi és Iparbank‘-nál. * Trieszti általános biztositó társaság (Assieura- zioni Generali) uj életbiztosítási fel t étele két léptetett hatályba, melyek előzékenység és szabadelviiség tekin­tetében az összez eddigi feltételeket messze felülmúl­ják. Ezenkívül a generali azt a fontos előnyt is nyújtja, hogy oly vegyes biztosítások érvényét, melyeknek esedékessége alkalmával a biátosilott még nem 60 éves. 50.000 korona biztositott összeg erejéig külön pótdij ftilszámiLása nélkül rokkantság esetére is oly- forrnán kiterjezzti, hogy a biztositott a teljes rok­kantság tartamára a díjfizetés alól egészen felmenti. Ezen újítással a Generáli az életbiztosítás fejlesztése érdekébon ezúttal is mint első lép a kaladás terére és úgy az élet-ágazatban, min! a tűz-, szállítmány-, üveg- és betöréseslopás elleni biztosítások tekinfe- ben a legmesszebbmenő előzékenységet és szolgálat­készséget tanúsítja. CSARNOK. Farsangkor. Irta: BarazsI József. I. Itt a farsang örülhetünk, Hozott sok jó napot nekünk: Muzsikaszó és vig danák, A házakat sorra járják. II. A leánykák férjhez mennek, A legények megnősülnek! S ha élvezik áidásidnt, Nem feledik, hogy te hoztad. Üzlet-üzlet . . . — üti kaland. — Irtat S. A. S. A délután három órakor induló vonalhoz siettem. Midőn az állomáshoz értem, még hallottam a kapus­tól az oly sokszor elmondod útirányt, de a vagányon az én vonatom már nyugtalankodott, mintegy angol telivér. mely indulásra készen áll. Felszöktem hát gyorsan a vonatba. Első dolgom az volt, hogy ma­gamnak kényelmes helyet biztosítsak. Ezt sehol sein láttam annyira biztosítva, mint egv, az ablaknál ülő szőke lány mellett . . . Hogy ez a lány szép volt-e, erre nem tudok tnegfeleni. mert én a barnákért bo­londulok és igy nem tartom magam hivatottnak arra, hogy az ő szépségéről kritikát mondjak. De, ha a sors véletlenül arra kárhoztatott volna, hogy a szőkék­ért hevüljek, ebbe a kisasszonyba biztosan bele bo­londultam volna. Szóval minden bocsánaíkérés nélkül, szemtelenül helyet foglaltam vele szemben és a »Koldusgróf« egy közismert áriáját kezdtem fütyülni. Nem tudom tán a fütyülésem tetszett meg a kisasszonynak, inert rög­tön beszédes let! és egy cikk narancscsal kínált meg. Én a vonaton rendesen — elövigyázatból — kerülöm az ismeretséget, de ez eseíben — tekintet!el az is­merkedés ilyen különös módjára — a narancsot el­fogadtam. Voltam én már nagyon sokféle helyzetben, olyanban, ahol én kinálfam narancsot és elfogadták, viszont olyanban is, a hol kínáltam és nem fogadták el. Engem is kínáltak már sokféle narancscsal, de én — elvből — mindig elfogadtam Ez esetben is elfo­gadtam, persze elveim fenntartása mellett. A kisasszony — kinek a narancscsal tapasztalt helyzeteimet Így felsoroltam — nagyon kedvesnek talált és most már egy fél narancscsal kínált, meg. Kedvességemnek ily nagy adagban való honorálását öröm mámorban úszó szemekkel fogadtam el és egy­ben gyanú! keltett szivemben a kisasszony eme — elöltem szokatlan — viselkedése. A narancsot! előbb, megettem aztán bátor voltam megkérdezni tőle, hogy minek köszönhetem ezt á meg nem érdemeit kegyes­séget, mire ő ismét egy fél narancsot nyomott a markomba és azt morogta, hogy: szót sem érdemel. Midőn már ezt, a fái narancsot is bekebeleztem, azon kezdtem gondolkozni, hogy tán nem is volt illő mind járt első találkozásunk alkalmával kimutatni a fogam fehérét, t. i. ilyen sok narancsot minden köszönet­nyilvánítás mellőzésével elfogadni . . . . . . Vannak emberek, kik muzsika szó halla­tára bárhol és bármikor láncra kerekednek. Vannak olyanok, kik ha kártyázni látnak elfelejtik fekete ká­véjukat kifizetni ... Én nem tartozom az emberi­ségnek itt felsorolt egyik rétegéhez sem. De e helyett van egy más gyöngém : én narancs láttára elfeledem az illem összes szabályait és ha valaki egy fél órán át narancsai kínálna, egyszer sem jutna eszembe azt megköszönni. De, ha a viszont kínálásra kerülne a sor, én képes lennék összes nálam lévő pénzemet (magasrangu hivatalomnál fogva pénzkészlet nálam, rendesen nagyobb mennyiségben van képviselve) mind narancsba fektetni egy órán át vissza-kinálni. A kisasszonnyal szemben ezt a gyöngéin még nem érvényesíthettem, mert gyöngémnek még csak azon részénél tartottam, hol az illem összes szabá­lyait elfeledve mellőzni szoktam. A kisassony pedig még egyre kínált újabb fél, sőt később egész naran­csokkal. Már annyira hozzá szoktam az elfogadáshoz, hogy — tekintve a dolog különleges voltát — sze­get sem ülött a fejembe. Szinte kezdtem elhitetni magammal, hogy ez annak a szegény leánynak egy rögeszméje, mely mindannyiszor hatalmába keríti, ha vonalon ismeretlen fiatal emberrel kerül szembe. Kissé különösnek tetszett a rögeszméknek ez az extra vagánsa, de mert egyéb ok nem volt elfogadtam ezt és egy fél narancsot mellyel újabban megkínált. Köz­ben pedig, mig én a narancsok országos nagygyűlését jóízűen ettem, ő egész közömbös dolgokról mesélt ne­kem. Az egészből már csak annyira emlékszem, hogy k. papáját nagyon sokszor emlegette, de arra nem emlékszem világosan, kapcsolatban. Mikor már a legutóbb kapott fél narancscsal is végeztem, hallom, hogy a kisassony bosszúsan mondja: — Még sem jön ! — Kicsoda? kérdem meglepetten. — Oh, nem önhöz szóltam, — felelte ő nyájasan —• De kisasszony, ha nem nekem, hát kinek szólt az a »Még sem jön !« ? — Kérem, szót sem érdemel, csak úgy csúszott • ki a számon, nyugtatott meg a kisasszony. Ezek után még jobban gyökeret vert bennem az j a tudat, hogy itt egy hisztériában szenvedő nővel j van dolgom, kinél a már konstatált rögeszme mind­annyiszor nyilvánul, valahányszor vonaton fiatal em­berrel kerül szembe. És feltettem magamban; én meghozom azt az áldozatot, hogy különös rögeszmé­jét rajtam hajtsa végre és egy áldozati bárány türel mes szelídségével hagytam a tnarkomha nyomni egy újabban megkezdett narancsnak a nagyöbbik felét. Közben pedig azon gondolkoztam, hogy a hisztériában szenvedő nőkön — hiteles statisztikái adatok alapján — mennyi ideig szokott uralkodni az e fajta rög­eszme. De hogy erről hiteles bizonyságot tudjak sze­rezni, — bár a statisztikai tudás terén óriási recor - dot értem el; (könyv nélkül meg tudom mondani, hogy évenkint. hány névmagyarosítást engedélyez a m. kir. belügyminiszter, sőt azt is meg tudom mon­dani, hogy egy állatkerti majom átlag bány kiflit eszik meg évente) ez esetben csak úgy tudtam bizonyságot szerezni, ha bevárom mikor ér véget a bőkezű na­rancs ajándékozás, mert az e fajta rögeszmékről a mindentudó stalisztikusok még nem közöltek hiteles adatokat. A mig ez bekövetkezik megfogadtam, hogy nem fogom megvonni a kisasszonytól áldozatkészsé­gemet és most — elszántan bár, de — nyugodt lelki­állapottal elfogadtam az előbb megkezdett narancsnak immár a kisebbik felét. Sőt már annyira beleéltem j magam az áldozati bárány szerepébe, hogy egy piros bélü mandarin sem tudott volna kihozni sodromból, j (Érr«9 azért gondoltam, mert észrevettem, hogy a kis- | asszony igy újabb narancs felboncolásához fogott és én — a külső színek után Ítélve — annak reményé­ben, hogy ez vörösbélü lesz, már előre örvendtem. De mint rendesen, ezúttal is csalódtam a külszínekben.) A vonat pedig — amennyire ilyen havas idők­ben bírja — ezalatt elérkezett Kismajtény állomásá­hoz. Nekem Nagykárolyban kellett kiszállanom, igy tehát közel voltam végállomásomhoz és szinte kezd­tem sajnálni, hogy nem lesz alkalmam ezt a rögesz- I mét az én — elmondott — gyöngémmel letromfolni. Ha hivatott regény-iró lennék, akkor most igy ! folytatnám: És amidőn efféle sajnálat ébredt fel ben- j nem, éppen belépett egy ember, aki a vonalon ren­desen cukrot, narancsot és süteményt árul. De mert ! regényíró nem vagyok és azon ember, ki az említett j delicates üzletét a vonaton rendezte be, csak öt perc­cel később érkezett hozzánk, k nytelen vagyok ilyen folytatásról lemondani Annyiban azonkan én is iga­zat adok a hivatott regény-iróknak, hogy ez az em­ber tényleg bejött. Öt és a kosár narancsot látva, erősen hatalmába kerített a gyöngém. Már búcsút mondtam a nálam levő pénzkészletnek (mely ezúttal a vonaton ismétel­ten előfordult zsebtolvajlás ellen való védekezés cél­jából — csak kisebb mennyiségben volt nálam kép­viselve) és elkábulva a kisasszonynak gyönyörben úszó szemeitől, — melyhez a sok narancs látása | nagyban hozzájárult — magamhoz intettem a mozgó narancs-kereskedést és a kisasszonynak felajánlottam i a szabad választást. Gyönyörben úszó szemekkel sohse láttam még I több narancsot választani, mint ezt a hisztériában j szenvedő hölgy tette. Elővette — talán direct e cél- I bői magával hozott — feneketlen táskáját és abba számlálta — lélekzetet is alig véve — a narancsokat És ehez nekem barátságos arcot kellett vágnom és édeskésen biztatni őt, hogy: csak tessék, tessék !... — Talán elég is lesz már, jegyezte ő meg, mi­közben még egyre tovább rakosgatta táskájába a szebbnél-szebb narancsokat. — Öh kérem, akár az egészet is elparancsoi- hatja, — biztattam ót gyöngémre hivatkozva. Mikor a táska már színig megtelt, kiváncsi vol­tam tudni, hogy mennyit fizetek. — Csekély négy korona az egész, felelte a cse- ! mege-üzlettulajdonos sugárzó arccal, kezeit dörzsölve. Szó nélkül kifizettem. Ö eltávozott, utána néhány j perccel a kisasszony is, köszönetét serr. mondva a na- ; rancsokért. Ezen meg sem ütköztem, mert azt gondol- I tarn, hogy ez a hisztérikus nőknél igy szokás. Nagykárolyban mikor leszállottam, egy utazó ügynök, ki hetenkint többször utazik ezen a vonalon, — nagy meglepetésemre — azt újságolja nekem, hogy az a kisasszony senki más, mint a narancsos ember leánya . . . Az egészben csak azt sajnáltam, hogy az apának nem gratulálhattam talentumom-leányához .. . SZERKESZTŐ! ÜZENETEK. B. J. K.-Szt.-Márton. Minden dolgozatot, mely a mérté­ket megüti s amely nincs ellentétben politikai elveinkkel s a közmorállal, — szívesen veszünk. Munkatárs: Dr. Vizsolyi Manó. Eljegyzési - Lakodalmi - Damasf Eoüenne ­Selyem és „Henneberg“- selyem 60 kr.-tól feljebb, bér­mentve és vám­mentesen. — Minta postafordultával. Megrendelések bármely nyelven intézendök: an Seidenfabrikt. Henneberg in Zürich. Megbízható gazdatiszt, ki 20 évi praxissal és kitűnő bizonyitványnyal rendelkezik — szerény feltételek mellett — állást keres. Cim megtudható Jósika Józsefnél Kinizsy-utca 28. szám alatt. írBladó^ saját termésű széna és mintegy 1000 méter­mázsa répa jutányos árban. — Értekezhetni Klein Vilmos irodájában. Bérbe kiadó egy 4, esetleg 5 szobás utcai lakás május I-re Rákóczi-utca 43. szám alatt. — Értekezhetni Unger Ullmann Sándor gyógyszerésznél. Kiadó úri lakás. Deák-tér 21. sz. I. emeletes erkélyes lakás kiadó, "im Értekezhetni: Oestreicher üvegüzletében.

Next

/
Thumbnails
Contents