Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-12-25 / 103. szám
FÜGGETLENSÉGI ES 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. LiAPVI Dr. KELEM OBSZ. Rr. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. 771^D • tEN SAMU PVISELŐ. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. S2ERXESZTÓSÉS ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca Telefon-szám 80.------Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóblvataifean flzetsadil Karácsonyi öröm. Ez a nagy ünnepnap az, amelyen igazán, szivök szerint örülnek az emberek. Mikor ránk borul a karácsonyest ós a karácsonyfa gyertyáinak lobogó fénye kicsillan az utcákra, mig a legboldogtalanabb, s az élet küzdelmei között vergődő lélek is rágondol arra az elrepült gyermekkorra, melynek emléke annál meghatóbb és meginditóbb, minél messzebb távolodunk el tőle. Benn, a meleg szobákban, állanak a du- sau megrakott karácsonyfák. Köröttök áll a boldog gyermeksereg, kiknek ajkán — akaratlanul is — megcsendül az örömének. A gyertyák lobogó fénye bevilágítja Vidám, megelégedett ar- cácskáikat. Még az öregedő szüléknek öröme is egybevegyül az ártatlanok vidám danájával. Hiszenelőttük is megújul, legalább nehány röpke pillanatra, a mult, a gyermekkori karácsony, midőn ők is igy állották körül azt a fát, melyet a szülei szeretet melege ültetett. Oh, hogy is elrepült ilyen hamar minden . .. ! Hova tűntek el a gyermek-világnak boldog és gondtalan évei . . .? Ök ma már csak ennek eltűnt emlékein évődhelnek; de azért az ő örömök is belevegyül most a gyermekek és unokák vidám zajába, mely fokozott mértékben verődik vissza a kemény falakról. Mind boldog és megelégedett lelkek ezek, ezen a szent estén. De vájjon gondolnak-e ők, a vidám zaj között, azokra a boldogtalan és szerencsétlen lelkekre, akiknek hajlékát ekkor is csak egy halványan pislogó mécs gyönge fénye világítja be; ahol a’ halvány arcú gyermekek csak gondolnak a mások karácsonyesti örömére, de abból nekik semmi nem jutott...?! Gondolnak-e azokra a szegény, árva szivekre, akik máskor . . . boldogabb időkben . . . nekik is karácsonyfát állítottak; de akik már régen sírban porladoznak és most nincs senki, ki az ő szomorú karácsonyjukat megédesítse .. . ? ! Mert csak akkor lesz igazi örömünk ; csak akkor szenteljükmeg a karácsony estét, ha nem feledkezünk meg e boldogtalan lelkekről sem. A kiben az emberi nemesebb érzésnek csak egy parányi szikrája is él s aki tudja azt, hogy az a Megváltó, aki születésének időjelzője a Karácsony ünnepe, az tisztában van azzal is, hogy a keresztyénség éppen ezért lépett e világba, hogy az emberiséget szeretni, és vallás és nemzetiségi különbség nélkül, mindenkivel szemben jót cselekedni megtanítsa. A régi pogányvilág éppen az általános emberszeretetet nem ismerte. Maga Izráelnek népe sem emelkedett fel, arra az isteni magaslatra, ahol megtanulhatjuk azt. hogy egymásnak mindnyájan testvéréi vagyunk. Jaj volt annak, aki nem hozzájok tartozott . .. ! Mint üldözött,védtelen vadnak futni kellett abból az országból, ahol a Levita is vérzeni hagyta az útfélen fetrengő utast. E szívtelenséget megszüntetni, — az általános emberszeretetet mindenkivel szemben egyenlősiteni, lépett Jézussal együtt a keresztyénség és Istenországa egykoron e világba, s lön ez akkor azonnal egy áldásosán viruló sziget az emberi önzés sivár, kietlen nagy tengerében. El-elboritotta ugyan annak kies vidékeit is, ottan-ottan néha-néha, a rut önzésnek és szívtelen szeretetlens égnek zavaros árja, de csakhamar lefutott az róla; és e kies í get, a századok folyamán országokká bővült melyen minden ellentétes körülmények dac; ma mégis az altruizmus és a krisztusi szí tét a főtényező! Hadd zendüljön meg azért az ajkaink Krisztus születésének eme fönséges ünnej emez áldásos esemény felett, a győzede örömének. Hozzon a Karácsony igazi, bol gitó örömöt minden országnak, minden csal nak és minden szívnek ! Dr. Márk Ferent Színház. Tüskerózsa. Martos Ferenc, a Bob her Aranyvirág stb. szerencséskezü szerzője újabban Jókai költeményeinek dranatizálására adta magát, budapesti népszinház-vigoperában éppen most ac legújabb darabját: a »Tűndérszerelem« cimüt, lyet szintán a Jókai költeménye után irt. A Tű. rózsa, mely nálunk szombaton és vasárnap ke színre, a Királyszinházban igen mérsékelt sikert a totl. bár nem éppen rossz munka és bár Fedák ' lalkozott a címszerep megjátszására. Az oper mindazonáltal csak párszor került előadásra és b nyos, hogy nálunk sem fog jobban hódítani. A re nyes téma, melyet Martos kellemes nyelvezettel eléggé szinszerüen vitt színpadra, nem érdekli má közönséget, mert újat és eredetit vár, nem pe avult romantikát. A darab zenei részét illetőleg ss tén nem sok dicsérni valónk van. Jakobi Viktor les muzsikus ugyan, első darabja óta sokat haladt különösen hangszerelés dolgában — de a régi 1 mér chronikussá vált. Invenciója soha sem volt úgy látszik — nem is lesz. Egyetlen zeneszám si a darabban, melynek dallama visszacsengene a lünkben, egyetlen melódiája sincs, mely [csak n< népszerűségre is tarthatna igényt. Az előadásra natkozólag első sorban is azt jegyezzük meg, h ezt a darabot vidéken nem is lehet jól előadni. M TÁRCA. A lány hallgatta, nem szólt semmit, „írjon“ — csak ennyit. S az ifjú irt, Érző szívért irt Lelke sebére balzsamot írása adott. Reggeltől napestig, késő éjjel, Lázasan, remegve, kéjjel, örvendezve, félve, Magát nem kiméivé, Szint a szivárványtól, Hangot csalogánytól S a naptól kért meleget. És a mikor már irt eleget, A lánynak vitte, Hogy tetszeni fog : hitte. S a lányka nagyon örült, Nem tudá, kacagjon, sírjon, S hogy a fiú szemére örömköny ült, Buzditá tovább : „írjon !“ | S az ifjú irt, | De balzsamot lelkére nem lele És szivére keresni irt, Boldog szerelemmel volt telve. * * * Ám egyszer a lányka, Hogy írását látta, Nem szólt, nem gáncsolt, nem dicsért, S az ifjú szeme Könynyel tele Kritikát hiába kért. A parányi ajkak, Melyek, ha szóltak Égi zenénél édesebbek voltak, Zárva maradtak. Majd mintha tűz villan, A láng szeme felcsillan S az ifjúhoz igy szólt: Valami újat Írjon, Ebből elég volt. Kacagjon, sírjon Lantja kezében S mialatt ezt mondta, Kezét homlokára nyomta Mese. Volt egyszer egy fiú, Szelíd, ábrándos volt lelke, Nem volt kihívó, nem hiú, Örömét az írásban lelte. Ha volt öröme, gondja, Semhogy bárkinek elmondja, A türelmes papírra irta, Elsírta. S a hogy a sors vetette, hányta Egy fehér arcú leányka Egyszer csak eléje akadt, A fiú szeme rátapadt . . . Soká, nagyon soká le sem vette .... .... A lányt a fiú nagyon megszerette. S a dolög épen úgy esvén, Egy zajos nyári estén, Ki már se látott, se hallott, A fiú hó szerelmet vallott. (^zámtalan hála és elismerd nyilatkozat bizo- JJj SÄN1T0N“ ■gjfe hogy »csúz- és köszvény-balzsara biztosan ható szer fog- és fejfájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdaimak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ás*si fi korona. Kapható: BARTÓK; LÁSZLÓ drogueriájában és bármely gyógyszertárba!. 6 koronás megrendelásrkat * pinz előleg#* beküldése mellett bérment#s#n szállít a kéwebő: FRIED SÁNDOR Öcs éskir.fenaége ,József Főheraeg'-hez címzett gyógyszertár BUDAPEST—R A KOSFALQT A.
