Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-12-22 / 102. szám

A „SZAT^ÁR-HÉ^ETI-I IPAR! H I T E L SZ ö V ET KEZ ET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSIÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. I L.APVEZÉE: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: j SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telefon-szám 80. Mindeitafimü dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A cél az — Én. A versengő világ tusáján nem lehet többé ölhetett kézzel, égnek meresztett szemekkel el­mélázni. A létért való élet-halál küzdelmet ma bár mindenki érzi, de kevesen értik is és kü­lönösen a falu népe az ő évszázados tunya maradiságában alig akarja tudomásul venni, hogy az életrevalóság, ész, ügyesség a kenyérért való marakodásban könyörtelenül végigtipor a gyengén, az élhetetlenen. Ez a lelki vakság még szomorúbbá teszi a különben is sötét perspektívát, melyet köz­gazdaságunk képe nyújt. Kétségbeejtő lesz a helyzet, ha az árként rohanó szociálista világ­felfogás elborítja a falvakat, ha ebben a szel­lemi készületlenségben találja a népet. A forrongó korszellem jelszava: »Boldo­guljon mindenki saját erejéből«. A gyengék, elnyomottak hitét, reményét, hogy őket az erő­sek humanizmusa fel fogja majd emelni, vagy hogy szervezkedve, tömörülve ők maguk fogják jólétüket kivivni, — a forrongó korszellem meg fogja rabolni és semmivé fogja morzsolni az a sokoldalú érdek, az a számtalan nagy és mélyre­ható intrika, amely az emberiség sorsát irá­nyítja. A kifejlődőben levő uj világot azok fog­ják uralni, kiknek mellében erő, agyában szel­lem tanyázik. Mert ez az uj világ nem fogja ismerni az idealizmust, nem fog könyezni ä csalódott szerelmesek sorsán, nem fog »oh istenadta nép«-et szavalni; hanem tudás, ügyes­ség, élelmesség révén az egyén, az Én fog ér­vényesülni, az erős, ki mint a jégszikla fogja f megúszni az áradat tetejét, bár hirnbálódzva a j hullámokon, de magasan, biztosan és hidegen. ! A gyengét pedig jobb lenne mindjárt születése j után — mint a régi Spártában — ledobni a j Tajgetosz sziklájáról. A cél az — Én. E célnak is lesznek azon­ban tisztességes eszközei, mert tudást, élelmes­séget és főleg munkát igényel. »A jövő társadalmát nem lehet a huma­nizmusra építeni« — mondja Pikier, a szoci­alisták egyik fő-fő szószólója. Ez az elv erősen kidomborodik a szocialisták propagandájában is. A »vérség kötelékei« előtte ismeretien fo­galmak. A hagyományok kínai falát megette a szocializmus, egyszerűen felfalta, de ezen még nincs mit siratnunk. Elszomorító azonban az, hogy a nép még mit sem tud minderről. Valamit sejt ugyan, a mire kétkedve, csodálkozva csóválja fejét, érzi, hogy a mindennapiért való küzdelem megne­hezült, de nem érti az okát. Ö maga lusta azt követni és nincs, aki felvilágosítaná. Dolgozik és szaporodik. A bajok kutforrása nemcsak abban rejlik, hogy most, a mikor a haladó kor egész embe­reket kíván, a nép még mindig az öreg apjától örökölt kényelmes maradisággal és az ükapjától elsajátított tudással gazdálkodik, hanem főleg abban, hogy szellemileg abszolúte nincsen elő­készítve annak a gyökeres evolúciónak befoga­dására, mely feltartózhatlanul, a mesebeli mér­földet lépő csizmák gyorsaságával közeledik. A közel jövő eseményei elrettentő hatást fognak gyakorolni népünkre, ha mai szánalmas készü­letlenségében találják. Összeroppan a nagy, az ezer év csapásait átélt test, ha a rideg realiz­muson alapuló társadalom vihara a mai pacsirta- nótás, délibábos, szénaillatos hangulatban kisér őt kapa-kaszás munkájában. Elő kell készíteni a népet az uj korszellem befogadására. Ez most a legégetőbb feladat. Kiss József ünnepléséhez. A héten ünnepet ült a magyar irodalom. Leg­nagyobb élő költőnk: Kiss József jubileuma szolgál­tatta erre az alkalmat és úgy a főváros valamennyi irodcdmi testületé, mint az ország legtöbb irodalmi egyesülete hódoló szeretettel és lelkesedéssel igye­kezett kivenni részét ebből az ünneplésből, mely az ősz költőt: Arany János utódját valóban hervadhat- lan babérral halmozta el. A tudósításokról, melyeket erről a gyönyörű jubileumról közöltek = csupán egy disharmonikus hang hatott bántólag a közvéle­ményre és ez: a Kisfaludy-társaság magatartása volt. Ez az illustris irodalmi egylet nem vett tudo­mást Kiss József jubileumáról — egyszerűen abbéi az okból, mert a költő lapja: „A hét“ néha mef kritizálni merészelte a társaság korifensait. Ámde bennünket nem csak ez az apprehenzió érdekel hanem arra is bátrak vagyunk kiváncsiak lenni, hogy a mi kisded irodalmi egyletünk: a Kölcsey- kör miért duzzog Kiss Józsefre? Hiszen ha az or­szág minden irodalmi társasága illőnek és érde­mesnek vélte a nemzet nagy költőjét üdvözölni, — talán a Kölcsey-kör sem lehetett más véleményen Avagy a Kölcsey-kör úgy találta, hogy a Kiss József jubileuma nem országra szóló irodalmi ünnep ? Vagy talán Kiss József lapja a Kölcsey-kör korifensait is valaha megbántani merészelte? — Avagy végre is a Kölcsey-kör vezetősége benne volna valamely exclusiv-köv választmányában . . .? Ej... ej ... csak TÁRG A. latok, uj poémák, uj színek. Uj ég, uj levegő. Uj ak­kordok, uj melódiák. A szóképek benne, a metaforák, a hasonlatok üdék és hamvasok, mint a frissen té­pett gyümölcs ; egy-egy ujjnyom látszik csupán raj­tuk — egy sajátos egyéniség, a szerző, ujja nyoma. Csak találomra nyitjuk ki a könyvet s szemlél- tetőnek ezt a pár sort írjuk ide: Idegen város. Rózsahusu lányok Csali szemekkel vetik a hálót S kötik a lábom, az egeket járót, Csacsogó nyelvű, széphusu lányok. Vagy ezt : Megváltom én a sápadtságodat, Halványságodra rózsát csókolok... Avagy... Ej! Hisz akár az egész könyvet ide írhatnánk. Annyi uj van itt egy rakáson, hogy szinte kelle­metlenül lep meg bennünket, midőn ilyet is találunk : Reményem bimbóját pusztító fagy érte... Ó, ez még a jó öreg Sablon brigadéros táborát bol való. Lelünk tán még egyet-kettőt a? ilyen letün, irodalmi korszakok epigonjaiból, de csak azt bizo­nyítja mind : mily nehéz még a csiszoltabb, a fejlet­tebb ízlésű müvészléleknek is a — feledés. De bár minden izében uj és eredeti: ez az erénye nem mesterkélt. Nem hajszolja az eredetisé­get: jön ez neki magától. Nem tartozik ahhoz az is­kolához, (az igazi művész egyébként soha semmilyen iskolához sem tartozik) mely a modernség nevében a legképtelenebb képekben bujálkodik, amely az erede­tiség kedvéért a döghalmazokat, a trágyadombokat, a büdösbürököt, a galacsinférget, meg a fene tudja, még mi mindent bele nem hurcolnak a költészet szent és nemes berkeibe. Az érthetetlen, homályos poétákhoz sem szit. Akiknek ugyan lehet valami poémájuk, de a miszti- cizu us ködével annyira körülburkolják, hogy ugyan­csak alapos mélyrelátó kommentár-pápaszemet kell orrunkra ragasztanunk, hogy a magból legalább vala­micskét észrevegyünk. Mi különben azt hisszük, rossz vers az, amely kommentárt szükségei. (A kommentált művészetről rendesen Vigyázó Lacita, közismert rajzoló művész jut eszembe. 0 valahányszor tehenet, lovat vagy bög­rét rajzol, mindig szükségesnek találja alájegyezni: ez ed tehén, ez ed ló, ez ed bődre.) Ebben a könyvben, dacára a sok uj színnek, se- ! hol sincs szeszélyes, értelmetlen szinpacsmagolás. Cél­V ersek.*) E szerény, igénytelen és kevesetmondö cim alatt jelent meg nemrég egy csomó vad, izzó, forrongó költeményt tartalmazó könyv. Szerzője Nagy Imre, fiatal fővárosi tehetség, jóformán még teljesen isme­retlen poéta. De hisszük : rövid időn belül általáno­san említett név lesz. Azok, akik verset csupán divatból olvasnak, akik érzéktelenül futnak el a diszkrét lírai hangulatok, a lehelletfinom emóciók mellett: esetleg csak csinos­nak fogják találni ezt a pár hosszabb-rövidebb nó tácskál. De, akik életet keresnek a holt betűben, lel­ket az egyszerű sorok között, azoknak igazi élvezetet fog nyújtani ez a könyv bánatos, büszke, merész és zabolátlan dalaival. S akik az újban tudnak és sze­retnek gyönyörködni, azok Itt gyönyörűséget találha- nak minden oldalon, minden szakaszban, minden sor, ban és szóban. Olyan ez a könyv, mint egy frissen rendezett kirakat. Tele van újdonságokkal. Uj hangú­*) A könyv kiadóhivatalunkban is megrendelhető. Számtalan hála és elismerő nyilatkozat bizo­nyítja, hogy a csúz- és köszvéay-balzsam biztosan ható szer fog- és fej­fájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára S korona. Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ drogueriájában és bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a pénz előlege* beküldése mellett bérmentesen szállít a készítő: FRIED SÁNDOR ócs.éskir.fensége----------------------------,József Főhercegéhez 1,1 1 címzett gyógyszertár ■. ■■ ■"■■ms BUDAPEST—RÁKOSPALOTA.

Next

/
Thumbnails
Contents