Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-12-22 / 102. szám
2rik oldal. Szatmár, 1907. december 22. S Z A T M Á R -NÉ METI. kell valami okának lenni! Akármi légyen is azonban az ok és akárki legyen is oka díszes irodalmi egyletünk magatartásának, szégyeljük magunkat, hogy a Kölcsey-kör működése főképpen gyomor- korgó matinék rendezése és gondos plakálirozásának munkájában merül ki, azt azonban nem farija irodalmi rováson, hogy az ország legnagyobb költője ünnepel! Színház. Kerülő ut. Bernsteinnak, a Tolvaj és a Bacca- rét írójának e cimü drámája szerdán került színre először. A közönség nem igen törte magát a jegyek után és igy ez a premiére nem volt olyan zajos, mint aminők ebben az idényben az eddigiek voltak. A darab, mely a Magyar színházban most is műsoron van — különben sem olyan kiváló, hogy azt mindenkinek érdemes volna megnézni, legkevésbé azonban fiatal hölgyeknek, akiknek — bár nem vagyunk erkölcs — csőszök — egyáltalán nem ajánljuk. Bernstein drámaírói nagy kvalitásai á darabban itt-ott felcsillannak ugyan, de alpjában véve bizony nem jó a munka és egy pár izgalmas jelenetét kivéve — untató é3 következetlen az egész cselekmény. Az előadás sem volt olyan, hogy azt dicsérni lehetne, mert a szerep nem — tudás dominált. Takáts Mariska és Tihanyi kivételével a többi szereplők semmi jót nem produkáltak, — a társulat e két oszlopa azonban az egész estén át meleg tapsokat kapott. Az igazgató helyesen cselekszik, ha ezt a darabot többé nem adatja. Az ördög csütörtöki előadására egészen megtelt a színház, mert egy igen érdekes vendégszereplés volt. Égy társaságbeli kedves fiatal ember : Nagy Vince lépett föl a címszerepben és a közönség érthető érdeklődéssel nézett a már ismert kiváló di etláns vállalkozása elé. Nagy Vince ur, aki egyébként a »Szamos« színházi referense és mint ilyen ugyancsak szakértő és igazságos bíráló — bizonyára nem fog reánk apprehendálni, ha nem halmozzuk el őt a műkedvelőket megillető dics-hytnnuszokkal, — ezen Ő kétségkívül fölül áll, hanem őszintén megmondjuk, hogy azt a művészi feladatot, melyet az Ördög krea- lójának be kell töltenie, — ő bizony nem oldotta meg valami grandiózus sikerrel. A Nagy Vince ur egyénisége sem olyan, hogy az ördög szerepét stílszerűen ábrázolni tudja, — orgánuma pedig azokat az árnyalatokat sem képes színessé tenni, amelyekre pedig intelligenciája és értelmes beszéde egyébként képe sitve volna. Igaz, hogy a lelkiismeret szava (melyet az ördög szólaltat meg) sem hangos, ámde ez a darab remek secessióval úgy van konstruálva, hogy ebben a lelkiismeret szózatát egy telőtől-talpig férfi, egy modern, markáns és imponáló alak csendíti meg, — ennek ábrázolója pedig mindig nem suttoghat. — A közönség természetesen lelkesen tapsolta a vérbeli vendéget és egy pár babér-koszorúval is kedveskedett, ami mindenesetre kedves emléke lesz ennek az estének. (h.) — Karácsonyi, ó- és újévi istenitiszteletek rendje. I. A rom. kath. székesegyházban első napon plébániai ünnepi mise, tartja 7 órakor Hehelein Károly praeiá- tus-kanonok; beszél Boschetti Andor s. lelkész. Délelőtt 9 órakor dr Boromisza Tibor püspök tartja az ünnepi nagy misét és beszédet. Másodnapon reggel 7 órakor pléhániai mise és beszéd. Délelőtt 9 órakor káptalani nagymise. A beszédet dr. Kovács Gyula kép- zőinlézeti igazgató mondja. II. A szatmári ev. ref. templomban első napon beszél Rácz István lelkész; agen- dázik Biki Károly esperes; délután Gachal János tanár és s. lelkész szolgál. Másodnapon beszél Biki Károly esperes; ágendázik Gachal János; délután Mózes István segédlelkész szolgál. 111. A németi ev. ref. templomban első napon beszél Szabó Béla s. lelkész; ágendázik Kolozsvári Mihály s. lelkész; délután, vala- i mint másodnapon szolgál az ünnepi követ. IV. Ó esz- : tendő utolsó napján a róm. kath. székesegyházban j beszél Hehelein Károly praelátus-kanonok, A szatmári ‘ ref. templomban beszél Gachal János. V. Újév napján j beszél Biki Károly esperes; délután Mózes István í szolgai. — Vármegyénk tisztújító közgyűlése csütöi tökön ; d. e. 10 órakor vette kezdetét Dr. Falussy Árpád fő- ! bpán elnöklete mellett óriási érdeklődés s csaknem • az összes bizottsági tagok részvétele mellett. A gyűlés ; megnyitása után Uosvay Aladár alispán az egész tisz- j tikár nevében lemondott és átadta a vármegye pecsét- j jét, valamint a levéltár kulcsait elnöklő főispánnak. A i főispán — méltatván a mai közgyűlés jelentőségteljes j vokát, amennyiben a törvényhatósági bizottság 6 évre választja meg tisztviselőit, felhívta a bizottsági tagokat, hogy jól fontolják meg, kiket választanak meg és a tisztújító kö gyűlés tartamára jegyzőül Debreczeni István nagykárolyi polgármestert, ügyészül dr. Jármy Béla tb főügyészt nevezte ki, mig a rend fentartásával Madarassy István főszolgabíró vezetésével 6 szolgabiró ; bízatott meg A közgyűlés a kandidationalis bizottság tagjaivá Luby Gézát, Madarassy Dezsőt és Kende Zsigmondot választotta meg, mig a főispán Jékey Zsigmondot, gróf Teleky Gézát és Farkas Sándort nevezte ki a maga részéről. - - A szavazatszedő küldött- ( ségek a következőképen alakíttattak meg: I. küldött- ! ségi elnök: Domahidy István, tagok: dr. Adler Adolf j és Mcdarassy Gyula, jegyzők : Stoll Tibor és Szintay j Kálmán. — II. küldöttség elnök: B. Kovács Jenő, tagok: Rébay Dezső és Nonn Gyula, Jegyzők: Szilágyi | Tihamér és Kossuth István. Megválasztanak: alispánná í Iiosvay Aladár, főjegyzővé dr. Péchy István, főügyészszé i dr. Schönpílug Richard, árvaszéki elnökké Iiosvay I Ferenc, alügyészszé Almássy Ignác, központi fő- | szolgabiróvá Madarassy István, a mátészalkai járásba j dr. Péchy László, a fehérgyarmatiba Jékey Sándor, I a csengeribe dr. Képessy László, a szatmáriba Csaba ! Adorján, a nagybányaiba Damokos Ferenc, a nagy- j somkutiba dr. Péchy Péter, az erdődibe 330 szavazatból 180 szavazattal Eötvös Róbert, a szinérváraljaiba heves küzdelem után Bay Miklós 190 szavazattal Gal- góczy Árpád 166 szavazatával szemben. A gyűlést elnöklő főispán háromnegyed 2 órakor felfüggesztette s folytatását délután fél 4 órára tűzte ki. A közgyűlés jegyzőkönyvének vezetésével a déle.őtt folyamán Stol Béla viri, biz. tag bízatott meg. A délután folytatólagosan tartott közgyűlésen árvaszéki ülnökök: Gáspár Pál, Illyés Olivér, Gellért Endre és Gulácsy Tibor egyhangúlag; Luby Géza 13 és Galgóczy József 6 szótöbbséggel. (Az árvaszéki ülnökök között az utóbbi 4 teljesen uj.) Jegyzők : Mangu Béla I. aljegyző, Kerekes Zsigmond II., Szintay István III., dr. Luby László IV., Németh Béla V. és dr. Gyene Pál VI. aljegyző. Szolgabirók : Szabó István, Jeszenszky Béla, KáUay Szabolcs, Galgóczy Árpád, dr, Domahidy Pál, dr. Galgóczy István (uj), b. Kováts Sándor, dr. gróf Teleki Jenő, Jékey István, Neupauer János, Tóth Tibor (uj), Szuhánvi László (uj) és Kállay Ödön. A tisztujitás napján dr. Falussy Árpád főispán 35 teritékü ebédet, Iiosvay Aladár alispán pedig hideg buífettet adott. A tisztújító közgyűlés reggelén a vármegye és Nagykároly város előkelő, hölgyei közül számosán jelentek meg: A többek között ott voltak: Damokos Ferencné, Luby Béláné, Iiosvay Aladárné, Jármy Mik- lósné, Jékey Sándorné, Jármy Béláné, Péchy Lászlóné, Schönpflug Béláné, b. Kováts Sándorné, Latinovits Róza, slb., stb. — Személyi hir. Dr. Boromisza Tibor püspök Budapestről, a püspöki tanácskozásról tegnap hazaérkezett. — Kik a városi közgyűlésnek tagjai az 1808. | évre? Elnök: dr. Falussy Árpád főispán. I. A tisztikarból tagjai: Dr. Vajay Károly polgár- mester, Tankóczi Gyula főkapitány, Kőrösmezei Antal főjegyző, dr. Lénárd István árvsz. ülnök, Árokháty Vilmos közig, tanácsos, Bartha Kálmán gazd. tanácsos, Ferencz Ágoston tanácsjegyző, dr. Pap Zoltán I. aljegyző, dr. Pirkler Ernő II aljegyző, dr. Antal Sándor tiszti főügyész, Erdélyi István mérnök, dr. Jéger Kálmán főorvos, Kertészffy Gábor pénztárnok, Novák Lajos főszámvevő, Demkő Sándor közgyám, Fodor György levéltárnok. Tiszteletbeli tiszti főügyészek : : dr. Nagy Barna, dr. Biró Elemér. II. Legtöbb adót fizetők: dr. Boromisza Tibor, í Jankovics János, dr. Farkas Antal, dr. Fekete Dezső ! Fried Emil, dr. Frieder Adolf, Heinrich Viktor, Jákó i Sándor, Keresztszeghy Lajos, Klein Vilmos, Korányi j János, Kovács Leó, dr. Lehótzky János, Lengyel Károly, dr. Lengyel Márton, dr. Antal László, dr. Lengyel Alajos, Freund Ezékiel, dr. Haraszthy Béla, dr. Kelemen Samu, Schefteli Sámuel, Reiter Béla, Márkusz Márton, dr. Muhy Zsigmond, dr. Nagy Barna, öszte- reicher Tóbiás, dr. Papolczy Gyula, Rothbart József Roóz Gyula, Roóz Samu, Rosenfeld Miksa, Szabó, István, Schvarcz Albert, dr. Török István, Wallon ! Lajos, dr. Antal Sándor, dr. Vajay Imre, dr. Weisz Sándor, dr. Wallon Gyula. tudatos, világos művészi munkát találhatunk mindenütt. Sőt: egy-egy versében oly naiv, oly egyszerű a hang, mint a gyerekek beszédje. De épp ez a túlságos egy-z rüség teszi azokat kedvesekké, elragadón bajosakká. (Kérdések. Régi dalok stb.). Igazán érdeme, erénye e könyv szerzőjének, hogy érezni tud. Ez ugyan elég furcsán, mondhatnánk: nevetségesen hangzik, de úgy van. Mert manapság a legtöbb költő inkább a tudományával akar tekintélyt szerezni, mintsem az érzéseivel hatni. Az is, aki már érezni tud, vagy igyekszik az érzékiség feneketlen mélyéből szedni a gyöngyöt, a kavicsot, a csillogó iszapot, vagy pedig Wilde Oszkár és más beteges lángelmék nyomán a perverz, abnormis érzelmeknek iparkodik közönséget hódítani. N>vv Imre egy lánynak (Ada) ajánlja kötetét. Enne! a leánynak énekel, ezért bánkódik, szenved, ez után vágy főzik, eped egy csomó szebbnél-szebb versében E: mi, akik olvassuk ezeket a verseket: szinte 4tjük magú ik előtt azt a lányt, aki tiszta és hófehér, aki szép üde és bájos akárcsak a lánymosoly. És megtelünk poézissel : egy lánymosoly édes sugaras poézisével. És eltűnődünk, elgondolkozunk : Istenem mennyi báj, mennyi derű van abban a sok borúban, aminek élet a neve 1 Szociális verseiben (mert ilyenek is vannak könyvében) az élet, többnyire a saját élete, nyomorúságait festi megkapó, intenzív színekkel; a fonákságokat ostorozza könyörtelen, suhogó szatírával, (Urak bucsuzása. Koldus ének slb.) néhol szelíd, de épp ezért mélyreható iróniával (Kúria stb.) különösen vad és szilaj ama verseiben, melyekkel a dohos, rozsdás istenségeknek ront. (Részeg volt az Ur. stb.) Formái : ritmusai, rímei változatosak, eisőren- düek Ugylátszik nem ért egyet azokkal, akik a formát csaknem mellékesnek tartják, S helyesen. Aki nem tudja, vagy nem akarja respektálni a formát: áz Írjon prózái, ne verset. De minden erénye mellett egy nagy hibája van a könyvnek. Nagyon is uj, nagyon is forradalmi. A kisember nem nagy barátja a forradalomnak. A tőkepénzes még kevésbé. A nyárspolgár a csöndes, tunya, egyhangú, békét szereti. Imádni csak az ősapái isteneit és bálványait akarja, gyönyörködni pedig csak abban, csak olyanban szeret, miben még dédanyja is gyönyörűséget talált. De mindez még nem volna oly borzasztó nagy baj, ha e költőknek milliomosság volna a mellékfoglalkozásuk. De mert a költők rendszerint szegény, pénztelen proletár-népség (Tán jobb is igy.), gyakran van alkalmunk a nagy közöny ellin panaszkodni. S méltán panaszkodhatnak. A közöny okozója a korgó gyomornak, a fü:etlen szobának s a többi hasonló földi jóknak. De mi több: a tehetséget is sorvasztja. S a gyomor csak lest: a tehetség lélek. Az is elég szomorú valami, ha a test meghal. A lélek, ha elpusztul . . . De hagyjuk. Bízzuk a panaszt illetékesebb tolira. Aztán meg sírni sokkal jobban tud a fiatal poétaember, mint az ilyen magunk fajta vén kritikus, akinek a könyzacskói is rég elfonnyadtak már. íme egy poéta sirámai — prózában : Kedves Kollégám! Igazán jólesik, hogy könyvem Önnél megértésre talált. Oly kevesen vagyunk szomoruságos, megértő loholok, hogy be kell érnünk az egymás dicsérgeté- sével. A piramidális ostobaságok ormára felcipelt publikumunk szerencsétlenül gyenge és félénk az uj, a szép befogadására. Mi, akik roggyant lábakkal, tikkadt kebellel, szomjazva, éhezve, fázva, rongyosan, busán és nyomorultul futjuk a várost, ilyenkor könyvmegjelenés idején királynak, vagy minek képzeljük magunkat — egy napig. És másnap jön a borzalmas megismerés: a jámbor filiszter csak úgy kacag, mint azelőtt, csakúgy nem vesz tudomást rólunk, mint tegnap. Egy sikerült szerelmi kaland megcsiklandozza bőridegeit, egy primadonna balesete extázisba kergeti, de a mi szép, ami nagyszerűen felemelő, ami lelket derítő vagy megrázó, hidegen hagyja, mert tőle távoleső, neki ismeretlen. Mindezt szomoruságos társaim nevében is mondom, mindezt sokszor elsírtam már és tudom, hiába. Ugyan ki vásárol könyvet érdeklődésből vagy akár irodalompártolásból ? A kevés ismerős é a még sokkal kevesebb számú értelmiség. Egy operetthez szóló színházjegy, egy báli belépő meg se koty- tyan, de néhány fillér egy őszinte könyvért nem telik a szükkebiüségből. Látja, látja, milyen keserű vagyunk. Talán sötétebben is nézek, mint ahogy szabadna. Akad talán mégis egy két szomorkodó legény, egy-két melegszívű lányka, aki kiváncsi az Önök vidékéről e falánk városba került fiatalember küzdelmei, kínjai, vágyai, szerelme és reményeire. Akik kiváncsiak arra a poétára — mint egy fővárosi kritikusom írja — aki »dacosan és magányosan indult még áz utján« és hozzám szegődnek néhány pillanatra képzeletbeli uti- társnak, akiknek szeretettel énekeltem, hogy »emeljétek meg vállam terheit, kóstoljátok a bus italom, olvassátok elárvult estéken egy-egy bánkódó szomorú dalom,« Ne vegye hát zokon ezt a kis őszinte írást.. Kollégiális őszinte üdvözlöttel Nagy Imre. Hogy is van az a régi nóta ? , , . A költő és a sorsharag . . . ? K—r I—c. hírek.
