Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-02-03 / 10. szám
XI. évfolyam. Szatmár, 1907. február 3. Vasárnap. «4 . 7 '7 fO. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Komaromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ......= Telefon-szám 80. ... = Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban ftzetendék. Az iparfejlesztési törvényjavaslat és a magántisztviselők. Az 1907. évi III. t.-c., amely az állami ipar- fejlesztésről szól, ma-holnap már érvénybe fog lépni és vele uj korszak kezdődik ez országban, amelyre ugyancsak ráfér, hogy a mostani szegényes állapotok és viszonyok megváltozzanak. Az uj törvény arra szól, hogy uj iparágak meghonosítása, vállalatok alapítása, közhasznú kereskedelmi társaságok létesítése állami támogatással előmozdítandó, a támogatás és szubvenció mérvére vonatkozólag pedig a kormány, illetve az ipartanács, esetleg a parlament utólagos jóváhagyása mellett fölhatalmazást kap. Ezzel szemben a kereskedelmi kormány fenntartja magának a jogot, hogy az uj vállalatokkal kötendő szerződésben a hazai ipar és általánosságban a hazai közgazdaság érdekében bizonyos fontos és jelentős kikötéseket tegyen. Nem túlozunk, ha azt hisszük, hogy az iparfejlesztő törvénynek nagy a hordereje és jelentékeny a fontossága. A hazai és külföldi tőkések versenyezni fognak, hogy Magyarországon ipari befektetéseket tegyenek és már pusztán a törvény megalkotásának első hírére is oly nagyszabású vállalatokról van szó, amelyek ugyancsak erős munkát fognak adni az országos ipartanácsnak. Itt az ideje, hogy a magántisztviselők országos szervezete: a »Magántisztviselők Országos Szövetsége* is számoljon a kialakuló uj helyzettel és a magyar magántisztviselők érdekében érvényesítse befolyását illetékes helyen, hogy az uj törvény teremtette helyzetnek a magántisztviselők társadalmára is kedvező legyen a hatása. Az országos szövetségnek feliratilag, esetleg küldöttség utján is meg kell keresnie a kereskedelmi kormányt, hogy az uj vállalatokkal kötendő szerződésekben és megállapodásokban a magyar munkaerő védelmét a legmesszebb menő módon biztosítsa. Követelje meg a miniszter minden válialkozólól, hogy az uj üzemek tisztikarát legalább kilencven százalék erejéig kizárólag hazai munkaerőkből szervezze és ennek a kikötésnek a szigorú megtartását megfelelően, esetleg külön megbízott közegekkel állandóan ellenőrizze. Mert úgy áll a helyzet, hogy különösen a külföldi vállalkozók részben a munkaerő olcsósága miatt, részben a könnyebb érintkezés kedvéért bizonyára túlnyomó részben a maguk országából vett és idegen ajkú tisztviselőkkel fogják benépesíteni az irodáikat és a szubvencióval, a támogatással, amelynek egyik főcélja a hazai közgazdaság fellendítése, idegen állampolgárok érdekeit fogják előmozdítani. A magyar magántisztviselők osztálya az utolsó esztendők kedvezőtlen ipari és kereskedelmi viszonyainál fogva amúgy is rendkívül nehéz viszonyok között tengődik, a munkátlanok száma hónaprói-hónapra ijesztő mérvben szaporodik és a magántisztviselő-nyomor immár oly fokú, hogy intelligens, diplomás és képzett magán- tisztviselők kénytelenek magukat koldulással fentartani. Nincs nap, amikor nem kopogna ajtónkon tiz-husz jobb sorsra érdemes kartárs, akik a mindennapi betevő falatért nyújtják ki a tenyerüket. Ilyen állapotokkal szemben megbocsáthat- lan bűn volna reászabadiLani erre az országra a külföldi magántisztviselőket. Ha a kormány gondoskodik a hazai iparos-munkásság védelméről, — mert hiszen erről az uj törvény imperative intézkedik, — menjen egy lépéssel tovább. Kezében a hatalom, gondoskodjék tehát a hazai szellemi munkásságnak védelméről is. Olyan követelmény ez, a minek jogosságára, méltányosságára és helyességére talán nem is szükséges hosszasabban kitérnünk. A látókör, amelyet az uj törvény helyes alkalmazással és gyakorlatias irányítással, előttünk megnyit, bizalmat önt belénk, hogy lesz még a hazai magántisztviselőknek is jobb dolguk, mint a mai sivár napokban. A munka- alkalmak erős szaporodása mindenekelőtt a munkanélküliek nagy számát fogja tetemesen megapasztani, ennek révén pedig rövidesen megváltoznak a kereseti viszonyok is. A jobb és képzettebb munkaerő tisztességes javadalmazáshoz jut, a közepes erők is jobban fognak érvényesülni, sőt a fokozódó kereslet minden valamire való, használható magántisztviselőnek nyereség lesz, mert emeli az értékét é* a munkaerejét nem lesz kénytelen potom áron vesztegetni. A kereskedelmi kormány, ha megfelel az itt megemlített jogos kívánságnak, a mellett, hogy szociális szempontból is kiválóan hasznos és emberséges cselekedetet művel, gazdaT A B C A. Régészeti ásatások Szatmár vármegyében. Irta: Vende Aladár. A Szatmár vármegyében és Szatmár városában megjelenő hirlapok egynémelyike már több Ízben hirt adott azoknak a régészeti ásatásoknak egyikéről vagy másikáról, melyeket a vármegye területén végeztem, azzal a céllal, hogy a most munkában levő monográfia számára, a vérmegyének ez ideig még felderítetlen őstörténetébe bevilágítsak és lehetőleg megállapítsam, hogy a történeti kort megelőző időben a vármegyének mely területein lakott az ősember? Célom jelenleg, számot adni a vármegyében végzett összes ásatásaimról, melyek teljes ereménynyel jártak, a mennyiben ezek alapján megállapíthattam a vármegye praehistorikus vonulatát és azt is, hogy e nagy területen túlnyomóan van képviselve a kő- és bronzkorszak, sok helyütt a népvándorlás kora, elvétve a La Taine francia tudós után elnevezett korszak, sőt nyoma van az Erdélylyel határos felsőbányái hegyekben a rómaiak koránák is, csak a honfoglalás korának nem találtam még nyomát sem. A kor tehát, melyet felölelek, 6000—8000 évre megy vissza. Az általam végzett ásatásoknál nem helyezhettem súlyt a leletekre, mert ehhez sem elég idő, sem megfelelő munkaerő nem állott rendelkezésemre, hanem kénytelen voltam beérni azzal az eredménynyel, hogy a vármegye arbhaeligiai viszonyait sikerült megállapítanom és az egyes vidékeken a régészét és régiségek iránt való érdeklődést felkeltenem. Az első kísérletet Ér-Körtvélyescn tettem, abból a szempontból indulva ki, hogy Bihar és különösen Szabolcsvármegye területe fel lévén kutatva, az ősvonulatba Szatmár vármegye is átnyúlik — ezen a vidéken kell, hogy folytatódjék. A nem is ásatásnak hanem csak piszkálásnak nevezhető munkálat igazolta feltevésemet mert csakhamar egy teljesen ép, szép alakú bronzkoii cserépcsupor került elő. A főidet a hol ásattam tele van beiszapolt cseréptörmelékekkel és mint azután megtudtam, a közeli szőlőben, rigolirozás alkalmával, egy 18 gr. súlyú, nagyon értékes és tipikus alakú, népvándorláskorabeli aranylánc szem került elő. Tudjuk, hogy a kő- és bronzkorszak embere, nagy előszeretettel tanyázott patakok, folyók, tavak és mocsarak mentén, oly helyeken, melyeket a viz már nem önthetett el, de azért nem voltak tulmagasak, mert ily helyeken, a hal és vizivad bőségben lévén, legkönnyebben megtalálta az életfentartásához szükséges feltételeket, nem tekintve azt, hogy e viz bizonyos mértékig, legalább az egyik oldalról, megvédte tanyáját a támadások ellen. Biztosan számítottam tehát arra, hogy e terület őslakói az ecsedi láp felé gravitáltak, mert nem hittem abban a hagyományban, hogy a lápot a Bátho- riak mesterségesen állították elő, hogy az ecsedi várukat megvédjék. Ebből csak annyi igaz, hogy mivel a vár kissé magasan feküdt és a viz nem mindenkor volt elég, hogy a várat megvédje, eDnek következtében, a Kraszna vizének bevezetésével csak nagyobbi- tották a viz területét. Hogy erről meggyőződést szerezzek, nem is ásattam a láp partján Ecsednél, hanem bementem messze majdnem a láp közepére, az u. n. Sárvár dombig s ott, kb. oly magasságban, melyet számításom szerint a láp vize hajdan már el nem ért, de azért közel az általam odaképzelt víztükörhöz, ásatni kezdtem. Nem tévedtem, mert az általam húzott árok vonalban, egymástól mintegy két méternyi távolságban, öt kőkort tüzelőpadra bukkantunk, melyeknek a környéke tele volt kő- bronz- és népvándorláskorabeli eserép- töredékekkel és a kőkorszakból való, agyagból készült és nyílt tűzön égetett, otromba hálónehezékekkel a mely leletek tehát minden kétséget kizáróan azt bizonyítják, hogy ott már kb. 6000 érvel ezelőtt is viz volt. XXXXXXXX Áru tulhalmazás miatt a raktáron levő összes XXXXXXXX férfi, női és gyermek ruhatárukat — -------E mélyen leszállított árakban árusítjuk. =— Ti sztelettel: MÜLLER LAJOS ÉS TÁRSA SZATMÁR, Kereskedelmi- és Iparbank palota
