Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-02-03 / 10. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmáf, 1907. február 8. ságpolitikai szempontból is gyümölcsöző és gyakorlati hasznú eredményekre tesz szert. Az álláshoz jutott és jobban dotált tisztviselői-kar egyrészt a legjobb adóalany a középosztályban, másrészt pedig fokozott fogyasztó-képességével is sokkal járulna hozzá a közvetett adók tetemes gyarapodásához. De talán magasabb állami szempontok is a mellett szólnak, hogy a magyar értelmiség erőre kapását, boldogulását mozdítsa elő az a fórum, amelynek hivatása az állam minden polgárának erkölcsi és anyagi védelme. A kereslet és kínálat szabályozásának hathatós eszköze áll a kereskedelmi kormányzat módjában, ha ezt a kívánságot megszívleli. A megváltozott viszonyok folytán remélni lehet azt is, hogy a napról-napra jobban kiélesedő I ellentét a kereskedők és alkalmazottaik, a fő- ; nökök és a tisztviselők között sokat fog veszi- i teni a merevségéből. A kereskedelmi kormánynak csupán jóakaratu elhatározása és ennek az elhatározásnak minden vonatkozásában való következetes érvényesítése sokkal több szolgálatot fog tenni a magántisztviselők osztályának, mint némely minden áron keresztülhajtott, de csak félig megérett úgynevezett szociális törvényalkotás. Nálunk a politikusok a gyakorlati pályákkal szemben való idegenkedést szeretik hangoztatni és a kereskedelmi iskolák tulproduk- cióját emlegetik a közgazdaság tudósai. Nos hát, ezek a panaszok — bármilyen alaposak is legyenek különben — rövidesen megszűnnek, ha a kormány a jelzett módon gondoskodik a kereskedelem munkásainak védelméről. A középosztály szívesebben adja majd a gyermekeit a kereskedelmi pályákra és az iskolák tulprodukciójáról való beszéd elveszti majd az alapját. Mind a két irányban gyökeres változás remélhető és nem kell majd az itthon való boldogulást, megélhetést — tengerentúl keresni. Ugyanezt a változást, ugyanezeket a kedvező viszonyokat reméljük az önálló vámterülettől is, amelynek hatásai — a hazai magán- tisztviselők nézőpontjáról tekintve a dolgokat — vetekedni fognak az iparfejlesztési javaslat általunk kiemelt előnyeivel. Az önálló vámterület kérdése azonban még csak kisért, az ipar- fejlesztési törvény ellenben már valóra vált. Meg kell tehát ragadni az alkalmat és az itt kívánt támogatást, a hazai munkaerő védelmét teljes mértékében propagálni kell. A »Magántisztviselők Országos Szövetségének« t. tanácsához fordulok ezzel a javaslatommal. A nyilvánosság előtt, nyomtatásban terjesztem elébe az indítványt és kérem, hogy azt a legközelebbi ülésén megvitatni és hozzájárulni méltóztassék. Egy magántisztviselő. Izgalmas napok. Az 1907. év a magyar tanítóságra emlékezetes marad. Talán izgalmasabb napokat a tanítói státus soha nem élt, mint amelyek reánk következnek. Gróf Apponyi Albert miniszter még e hóban beterjeszti törvényjavaslatát a tanítók fizetés-rendezéséről. De ha e javaslat a mostani alakjában változatlanul lesz törvénynyé, úgy kimondhatatlan csalódást fog előidézni nekünk felekezeti magyar tanítóknak. — Mert ebben a tervezetben a miniszter által egykor hirdetett »hatszáz forintqs koldus alamizsna« helyett is csak ötszáz forintról van szó. Ez ellen, mint alapfizetés ellen, nincs ki- j fogásunk, ha a többi fizetési fokozatok is egyformák az állami kartársaink részére megállapított fizetési fokozatokkal. Mert külömbség állami és felekezeti tanítók között nincs. Vagy talán azért nem érdemiünk más elbánást, mert az államnak nem hajtunk anyagi hasznot? És ki meri tagadni, hogy a felekezeti tanítók nem azt a szolgálatot teljesitik, mint az államiak? Vagy talán nem olyan képzettek és talán nem tanítanak olyan buzgósággal, mint az államiak? Miért ne díjazzák hát őket egyenlően? Pedig egyenlő munkáért egyforma munkabér is jár. Azért egyenlő fizetést, egyenlő jogot és egyenlő bánásmódot' kérünk és ezzel szemben egyenlő munkát is Ígérünk és adunk! Miért szenvedjünk mi egy pár rossz útra tévedt és rossz utón haladó elemért? Bűnhődjön a bűnös és vegye el büntetését cselekedetéhez mérten. Mi egyenlő elbánást kérünk miniszter ur! Aggódó és szenvedő kartársaim! Apponyi gróf kijelentette, hogy ő tovább nem megy, de ha a t. Ház más határozatot hoz, meghajlik előtte. Erre törekedjünk. És ezt el is érjük, ha tudunk tovább is tűrni, szenvedni és összetartani. Reméljünk és végezzük kötelességeinket tovább is lelkiismeretesen. Ne hallgassunk szépen csengő, de tartalmatlan üres Ígéretekre, csábításokra. Imádott hazánknak legyünk továbbra is hű szolgái. De ehez erőnk csak úgy lesz, ha közöttünk leomlanak a felállított válaszfalak és a különféle kasztok megszűnnek. Mi tanítók külömbség nélkül, vállvetve igyekezzünk megvalósítani szent kötelességeinket. Mert ha egyet nem értünk, úgy a küzdőtéren egyenkint hullhatunk és ügyünk még sem juthat diadalra. A magyar tanítóság csak úgy válthatja be azokat a nagy reményeket, amit lelkes munkájához fűznek, ha reményében nem csalatkozik. Éppen azért ismét csak azt hangoztatom: bizzunk lelkes vezérünkben és legyünk tisztelettel és szeretettel a haza és a nevelés szentügye iránt, megpróbáltatásunk nehéz napjaiban. Barazsi József, ev. ref. tanító. HÍREK. — Disz-ebéd. A püspök múlt hó 30. és 31-én ebédet adott a katonai tisztikar tiszteletére, melyen a helybeli tisztikar volt jelen. — Előléptetések, ő felsége Kozma Gyula ungvári és Czilléry Dávid nagykároiyi kir. járásbirók, Szilágyi József beregszászi, Balogh József, Papp Endre, Szabó József és Fekésházy Gyula szatmár-németi, Zaffiry István beregszászi, Szidlak István dr. máramaros- szigeti, Matolay Gábor dr. szatmár-németi és Bénycy I Gyula máramarosszigeti kir. törvényszéki bírákat a VII. fizetési osztályba sorozott törvényszéki bíráknak nevezte ki. — Befejezett átadás. Múlt hó 26-án fejezte be Kálóczy Zoltán miniszteri osztálytanácsos elnöklete j alatt kiküldött bizottság a püspöki uradalom átadását, í Az átadási munka október közepétől egész mostanig j tartott. A püspök a távozó miniszteri biztos és a I bizottság tiszteletére muli hó 26-án délben ebédet ! adott, melyen jelen voltak a káptalan tagjai és töb- i ben a papság köréből. — Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Fekete Sándor szatmár-németi kir. tvszéki aljegyzőt ugyanide jegyzővé nevezte ki. — Hymen. Tihanyi Vilmos színtársulatunk leg- tehetsé esebb tagja, eljegyezte kartársnójét, Komáromi Gizella operetta énekesnőt. Az ecsedi lápot megkerülve Gsenger vidékén akartam folytatni kutatásaimat, de úgy látszik, hogy ezt a területet, a Szamostól egész a lápig az őskorban folyton a viz járta, azért itt nem találtam oly nyomokat, melyek eredménynyel biztattak volna. Csak Tyúkod határában találtam meg a kőkorszak nyomait és hiszem, hogy Csengerbagos vidékén és lejebb szintén érdemes volna kutatni. Börvely határában is szerettem volna ásatni, de különféle körülmények meg gátolták szándékomat. Átjöttem azután a Szamos innenső oldalára, a hol azonban a szeptember derekán beállott esőzések gátolták az ásatásokat. Nem tehettem egyebet, mint utazásom közben figyelemmel kisérni a telepviszonyokat, miközben meggyőződtem arról, hogy e területen a Tiszától a Szamosig, le egész Szatmár vidékéig és oldalt a Paládokig az u. n. Kunhalmoknak (őrhalmok) egész rendszeres lánczolata vonul végig, itt-ott, egyik másik nagyobb őrhalom tájékán, mesterségesen emelt de laposabb dombokkal, tehát tanyahhelyekkel, mind megannyi bizonyitéka annak, hogy e területek az ősidőkben megült helyek voltak. Homokon ismét alkalmam volt ásatni, csakhogy — sajnos — rigolirozott, tehát már feldúlt területen, egy kiszáradt ér partján, Homok és Mikola között. Mindazonáltal az eredmény kielégítő volt, mert itt is három korszakiak, a kő- bronz- és népvándorlás korának a nyomait állapíthattam meg. Egy innen előkerült teljesen ép népvándorlás korabeli kis füles csésze, egyike a legszebbeknek a maga nemében. Darnón a La Taine- korszakot állapíthattam meg, több már előbb itt talált és a korszakot. ('Krisztus előtt 1000—1500 év) jellemző díszes, színes gyöngyben. Porcelánszerü anyaguk minőségét a tudósoknak még máig sem sikerült pontosan megállapítani. E mo- gyorónagyságu gyöngyök kivitele és díszítési módja, a szinek beolvasztásával, már előrehaladott kultu- í rára vall. A legérdekesebb leletetek egyike kétségkívül az j aranyosmedgyesi. Itt az Aranyosmedgyestől Patóháza j felé vonuló ut baloldalán ásattam, a Szinér patakon \ átvezető kőhíd melletti emelkedésen. Itt is mind a j három korszakot megtaláltam és nem tudnám meg- j határozni, hogy melyik korszak mutatkozott a legér- j dekesebbnek ? A kőkorszakból ősszarvas agancsaiból ! készült balták, fejszék, csákányszerü eszközök, kővésők, stb. kerültek elő és egy óriási gabonatartó cserépedény törmelékei között, nagymennyiségű pörkölt búza, melynek minden egyes szeme tisztán felismer- j hető. A jbronzkorból és a népvándorlás korából számos érdekes, jellemző alakú és díszítésű cserépedény stb. Kisebb eredménynyel folytattam az ásatást Sárközön, a báró Vécsey-féle uradalom u. n. dinnyésén a Margit hídnál, ahol kővésők és kőgyaluk kerültek felszínre. Találtak azonban más területen bronzkarpere- cet és köbuzogányt is. Azután Apán ásattam, a hol több kő- és bronzkori telepre bukkantam, de érdekesebb lelet nem ke- j rült elő, egy nagyon szép, teljesen ép szerpentinből í készült kővósőt kivéve, melyet az egyik munkás elcsent de később mégis megkerült. Itt veszet el két ökölnyi nagyságú nucleus, vagyis kőmag, obsidiából, melyből a kőkori ember nyíl- és dárdahegyét, sőt kezét is pattogtatta. A Szinérváralja határában végzett ásatások nehány, e vármegyében szokatlan alakú gömbölyű, kb. ludtojás nagyságú hálónehezéket hoztak felszínre. Itt különösen a kő- és bronzkor volt képviselve. Lényegesebb lelet nem került elő. A hegyek között nem ásattam. Felsőbányán azon- i ban megtudtam, hogy ott a római bányászat nyomaira bukkantak. Biztos, hogy a közeli Erdély római telepesei vetettek ki ide egy bányász rajt. Somkut vidékén meddőnek látszott az ez irányú kutatás és igy csak Hosszufalu, illetőleg Kisjentős határában ásattám a hol tartós és erős zápor gátolta meg az ásatások folytatását. A kb. fél napig tartott ásatás azonban két ritka szép és érdekes, sgarfitto- módon díszített cseréptöredéken kívül, egy rendkívül ritka darabot eredményezett. Ez egy cserépedénynek a füle. Egy ember felső testét ábrázolja, kezdetleges kidolgozásban, de nagyon érdekesen díszítve. Ehhez hasonló, de kevésbbé szép edény fület talált Schilieman tanár, a hires régész, Trója ásatása alkalmával és azt ez ásatásokról irt munkájában közli is. Innen kezdve pribékfalván, Erdőszádán, Barlafa- lun át egész Pettyénig, az ősembernek minden nyoma megszűnik ezen a vonalon melyet a Bikk hegységtő át, egész a Bánya felé nyúló hegyekig, hajdan állandóan a viz járt és igy letelepülésre alkalmatlanná tett. Erdőd határában már feldúlt területen állapíthattam meg a kő- és bronz- korszakot. Mivel pedig Krasznabélteken már korábban is kerültek elő kő- és bronzkori leletek, világos, hogy e vidék is az ősember tanyája volt. Nagykároly határában fejeztem be kutatásaimat. Itt a gencsi és a majtényi országutak között, fekvő, u. n. bobádi dombot ásattam meg, mely egyike a legérdekesebb és legfontosabb őskori telepeknek. Ez lehetett a középpontja az ecsedi lápon végig és a Szamos innenső oldalán elvonuló őrhalmoknak. Valóságos földvár, nagykiterjedésü fensik, melyetfhajdan minden oldalról viz vett körül. Sajnos, ezt a területet is az évszázados kultúra rontotta el a régészet nagy veszteségére, mert számításom szerint az eke mintegy 75
