Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-11-10 / 90. szám
XI. évfolyam. Szatmár, 1907. november 10. Vasárnap. 90. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. i MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. —-—————1— 11 ........ ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPV3 Dr. KELEM ORSZ. KÉ FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. IEN SAMU PVISELŐ. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 10. Telelon-szám 80.—— MindonnamG dijak Szattnáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A gazdasági cselédek uj rendje. A gazdasági cselédekre nézve folyó év nov. hó 1-én uj törvény lépett életbe. Ezután minden gazdasági cselédnek uj szolgálati cselédkönyvvel kell birnia, ennek megszerzése végett a cseléd a lahóhelyén levő községi hatóságnál tartozik jelentkezni. Ha cselédkönyv-készlet nincs, akkor a hatóság díjtalanul hivatalos bizonyítványt ad könyv helyett, mely azonban csak dec. 1-ig lesz érvényes. Azon cselédek, kik nov. 1-én az 1876. XIII. t.-c. alapján kiállított cselédkönyvvel már szolgálatban állanak, csak dec. 31-én tartoznak uj caelédkönyvet váltani. A gazdasági cseléd vagy felesége, 12 éven aluli gyermekei részére, az orvos, a gazda terhére tartozik orvosságot rendelni betegség esetén. A cselédlakások építésére vonatkozó részletes szabályokat a törvényhatóságok fogják elkészíteni. Gazdasági cseléd az, aki szerződéssel kötelezi magát, hogy valamely gazdaságban személyes és folytonos szolgálatokat bérért teljesít legalább is egy hónapon át. Akik naponkénti díjazás mellett szerződnek, azok gazdasági cselédnek nem tekinthetők. A szolgálati cselédkönyv kiadása díjmentes, az ahhoz szükséges 30 filléres bélyeget a kiállítást kérelmező tartozik beszerezni és átadni. Mielőtt a cselédkönyvet kiadnák, az előljáróság meggyőződik előbb a jelentkező cseléd ; személyazonosságáról, arról, hogy állandó lakóhelye a községben van-e ? életkoráról s ha kis- , korú, a törvényes előfeltételek fennforgásáról, j van-e már munkás igazolványa vagy cselédkönyve P Tizenkét éven aluli kiskorúnak cselédkönyvet adni nem szabad. Tizenkét éven felüli kiskorúnak is csak akkor, ha a szüléje vagy gyámja beleegyezik. Ha olyan ember kér cselédkönyvet, aki még egy év óta nem lakik a községben, az elöljáróság köteles annak a községnek az elöljáróságát megkeresni, ahol a jelentkező legutóbb lakott. A kiállított cselédkönyvekről az elsőfokú hatóság pecsétjével hitelesített könyvben az elöljáróság nyilvántartást köteles vezetni. Sem a szóbeli és Írásbeli, sem a bérlevél érvénye semmi hatósági közreműködéshez kötve nincs. A bérlevélnek tartalmaznia kell a cseléd megnevezését, azt, hogy mennyi időre szegődött, mi a javadalmazása? Annak, aki cselédnek beszegődött, a szolgálati idő alatt, a gazda beleegyezése nélkül útlevelet kiállítani nem szabad. Ez a szabály nem vonatkozik azokra a kiskorúakra, akik szülőikkel együtt vándorolnak ki. A szegődött cselédet, ha szükség van reá s a gazda kéri,karhatalommal állítják elő, előbb azonban 24 órai időt adnak arra, hogy gazdá- ! jánál a szolgálat megkezdése végett jelentkezzék. Ha a cseléd baleset következtében betegszik meg, gyógykezelése tekintetében továbbra is az országos gazdasági munkás és cselédségéi y-pénztárról szóló törvények, rendeletek és utasítások alkalmazandók. A gazda a cseléd házi állatainak befogadása ellen alapos kifogást csakis hatósági állatorvosi bizonyítvány alapján érvényesíthet. A gazdasági cseléddel kötött szerződés egy évre szól. A gazda nem köteles a cselédet elfogadni, ha erkölcsi magaviseletében oly súlyos kifogásra jött rá, melyet a szerződéskötéskor még nem ismert, ha a cseléd ragadós betegségben szenved, ha szolgálatképtelenné lett, ha máshoz is beszegődött. A cseléd sem köteles szolgálatba állani, ha munkaképtelenné lett, ha örökölt, ha férjhez megy, ha a gazdánál ragályos beteg van. Köteles a gazda ügyelni arra, hogy a cselédet testi erejét meghaladó vagy testi egészségét veszélyeztető munka ne terhelje és hogy a cselédnek éjjeli nyugvóra elég ideje maradjon. Köteles a gazda a cselédnek az eledeleket . elegendő mennyiségben és egészséges minőségben kiadni. A terménybeli járandóságokat köteles a gazda legalább is olyan minőségben kiszolgáltatni, mely azon évi termése első osztályú ^1- adó minőségének felel meg. A cseléd bérét bárcával vagy utalvánnyal fizetni tilos. A háztartáshoz szükséges tüzelőt a gazda TÁBGá. A Tátrában. (Részletek turistautamból.) Irta: Pedester. Már régóta vágytam a Tátra után és szépnek is képzeltem azt, de hogy oly elragadó legyen, mint a milyennek a benne eltöltött öt nap alatt megismertem, a legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni. Hogy nagy volt vágyakozásom utána, azt talán mondanom sem kell. Szeretem a természetben a szépet, nagyot és impozánsát. Már pedig szerintem nines szebb, fenségesebb látnivaló a felhőkbe nyúló, hóval fedett kopár hegycsúcsoknál, amikben pedig itthon, Szatmá- ron, még kicsinyített mértékben sincs alkalmam gyönyörködni. Bizony, itt meg kell elégednünk az Avasnak, vagya bányai hegyeknek távoli nézésével, amelyek a nagy távolság miatt mintegy ködfátyollal betakarva, csak homályosan mutogatják szépségüket a derék szatmáriaknak; vagy pedig be kell érnünk az annyira szivünknöz nőtt Szatmárhegygyel, amelyen sok és jó szőllő terem ugyan, de amely oly kis vakondokturás egy valamirevaló hegyhez képest, hogy szinte maga is szégyenli a »hegy« elnevezést. (Bizonyára azért süt ott rendszerint oly elviselhetetlenül a nyári nap, hogy igy efeletti szégyenében minő! jobban elpirulhasson a hegy és a hegy hátán a Bachus nedves. De hiszen utóvégre ez nem tartozik az én utamhoz ! — mondják erre t. olvsóim. Igazuk van; térjünk a tárgyra. Denique, egy szép júliusi reggel elindultam Kézsmárk városából a Tátrát megmászni. Azért irom, hogy megmászni, mert bizony, sajnos, ezt a fogalmat a magyar Tátralátogatók nagy része nem igen ismeri. Ök rendesen csak megsétálni, vagy legfeljebb megko- csikázni szokták a Tátrát, felülve egy omnibuszra, amely elviszi őket a Gsorbatótól Barlangligetig és akkor elmondják, hogy »láttam a Tátrát.« Pedig mit láttak ? Azt a 8—9 fürdő- és üdülőhelyet, amely ezen turistául mentén fekszik s amelyekben a Lipótváros parfümje igyekszik kellően ellensúlyozni a Tátra fenséges fenyőillatát. Hogy mily kevéssé ismerik a mi magyarjaink a tulajdonképpeni szép Tátrát, arra nézve legjellemzőbb az az utam további folyamán nyert tapasztalatóm, hogy a Felvidéken ahol csak elmondtam, hogy a Tátrából jövök, a legtöbbnek első (és utolsó) kérdése az volt, hogy voltam-e a gyönyörű Csorbatónál, amely megjegyzem, a többi tengerszemekhez képest egyálta- ! Ián nem gyönyörű. Ezen tájékozatlanságnak t. i. az a magyarázata, hogy a Csorbató egyetlen tava s egyúttal egyetlen szép helye a Tátrának, ahova vasút visz s igy a legkényelmesebben hozzáférhető. A Tátrának fenséges fenyőillatát említettem előbb. Valóban az a levegő, amit a Tátrában üdülő beteg élvez, oly páratlan hatású és oly biztos tényező az egészség helyreállítására, amely felér a legkitűnőbb gyógyfürdők legváltozatosabb gyógyeszközeivel. És ha a legtöbb fürdő azt hangoztatja nagy garral, hogy levegője milyen ózondus, akkor a Tátra joggal elmondhatná a magáéról, hogy az ózonteli. De hiszen ez természetes is. Az itt fekvő üdülő és kiránduló- helyek alpesi levegője, párosulva a Tátránák minden részét ellepő fenyőfák balzsamos illatával : ezek adják meg a Tátrának annyira híressé vált gyógyító erejét. De ez a levegő, amint magamon tapasztaltam, nemcsak a betegekre, hanem a Tátrában gyönyörködni akaró turistákra is befolyással van. Azon öt
