Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-11-03 / 88. szám
XI. évfolyam. Szatmár, 1907. november 3. Vasárnap FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATRfiÁR-NÉMETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP ELŐ F I Z ETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ItAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 10. Telefon^szám 80.= Kindensawa dijak Szalmáról!, a kiadóhivatalban fizsiosdők. Nem értjük! Nem; egyáltalán nem értjük a függetlenségi-párt »forrongó« elemeinek eljárását. Bámuljuk rövid emlékező tehelségöket; csodáljuk ferde logikájokat; megütközünk szűk látókörükön. Hát elfeledték már, hogy 38 évig kelleti küzdeni, hogy kicsikarja a szabadelvűek kezéből a hatalmat, melyet ezek a rideg párturalom fentartásával saját érdekükben kamatoztattak s ezalatt a függetlenségünknek a 67.-iki kiegyezésben lefektetett elvi biztosítékait pusztulni engedték, megalkuvó közjogi magatartásukkal az összbirodalmi eszmét módfelett nagyra növelték. Elfeledték már a Krislóffy-féle özönvizet, mely minden nemzeti érdekünket megsemmisíteni volt hivatva ? Azt hiszik, hogy az osztrákoknak nincsen a szájokban még most is ennek az ize s nem-e óhajtják szivből-lélekből a »Kossuth-kutyák« uralmának végét, a mi után ismét jöhet Fabricius ? Elfelejtették, hogy 38 évig a függetlenségi elvért hozott magyar népünk tenger áldozatot, nem ügyelve a szabadelvűek által emlegetett anyagi megerősödésre ? Nem emlékeznek már, hogy a mai kormány már megalakulásakor és a kiegyezés megkezdésekor s a kiegyezési harc alatt Í3 éppen a függetlenségi-párt magatartására tekintettel első TÁRCA. Fehér hajlamai. Künn vakító, verejtéket sajtoló, lihegést, szuszo- gást termő nyári délután dühöng. Bent a Gyukics Adolf cég irodájában hűvös van és félhomály. A függönyök le vannak bocsátva s a padlóra friss locsolás rajzol félig-meddig geometrikus ákombákomokat. Látszik, hogy a hőség ellen védekeznek. A délutáni hivatalos óra már elmúlt, de még csak ketten vannak a hivatalban : Szabó és Fehér. Szabó a jobboldali asztalnál ül és hangosan számol. A hónapvégi összeadásokat végzi. Siet a munkával, mert a hónap vége már rég elmúlt: tizenötödike felé jár az idő. S a restáncia, mely elseje óta halomra gyűlt, nógatja, hajtja, űzi, kergeti. Fehér a szomszéd asztalnál egy újság hirdetéseit tanulmányozza nagy buzgalommal. Nem kell félnie, hogy Gyukics ur — a főnök hirtelen betoppan s raj- tacsipi, hogy nem dolgozik, mert az még a délelőtt elutazott. S ha a főnök nincs otthon : cincognak az alkalmazottak. Ilyenkor a hivatalnokok — a gyakornoktól a főkönyvelőig — igyekszenek minél későbbre tolni a hivatalos óra mutatóját. Fehér is jöhetett volna ma egy-két órával később, mint rendesen, de csupa szórakozottságból idejében érkezett. Bosszantotta is, hogy előbb van itt, Aztán furcsa logikával is dolgoznak azok b »kilépők«. Egyszer elfogadják a koalicióbeli állapotot; azután azt akarják, hogy tisztán csak a függetlenségi követelések teljesüljenek; beszüntetik a harcot, mikor a megvívott sáncokba diadalszekeren lehet bevonulni, de legott elhagyják a munkaterei, mikor uj erődítéseket kellene építeni; egyszer nem ismernek mást, mint a szüztiszta függetlenségi elvet, azután oldalba rúgják a megszerzett függetlenségi vívmányokat, mert nemcsak kapnunk, de fizetnünk is kell. A kiegyezési tárgyalások alatt a bankügy bekapcsolása ellen tiltakoznak, mert az nem tartozik a kiegyezés keretébe; mikor meg kész a Kiegyezés s szabad a kezünk a bank- kérdésben, akkor meg összekapcsolni akarnák a kiegyezéssel. Furcsa! Tán azt akarják, hogy az osztráknak megint jussa legyen beleszólni elhatározásunkba? Különben is egyelőre ne szorongassuk a »magyar bankót« a markunkban, mert úgy el találja vinni az osztrák a magvát, a mint már eddig is elvitte, hogy színét se fogjuk látni semmilyen bankónak. Egy kicsit több és messzebbre látást várunk a képviselő uraktól. Egy választó. — Közös konyha. Oklóber 30-án a városház nagy termében mintegy 50 főnyi közönség gyűlt egybe hogy a közös konyha létesítése fölött határozzon. Dr. — Mi a vérszegénység oka ? A napfény hiánya. S csudálatos, milyen hülyék az emberek ! ügy bújnak a napfény elől, mint a hitelező elől. Pedig hát a nap nem hitelező, hanem jószivii i dakozó. És körülnézett az irodában. Napfényt keresett a padlón, a falon, a plafonon. S mivel sehol sem talált; az ablakhoz lépett s kezdte föihuzogatni a függönyöket. — Mit művelsz te ? — rivalt rá Szabó, kinek a nap sugara épp az arcába szökött. — Az embernek meg kell vakulnia, — Nem értem, — válaszolt Fehér — miért félsz annyira egy kis napsugártól. A napfény az ember éltető eleme. — Igen, a henyélő embernek az. Ám, aki dolgozik, azt egyszerűen öli a nap. Hogy dolgozzon az, kinek a melegségtől a koponyájában fő a velő. Akinek a fénytől káprázik a szeme ? — Mindent meg lehet szokni. — Nana ! Mikorára az eu bér ezt megszokna, azt veszi észre, hogy közel áll a megvakuláshoz . . . Próbáld csak meg te magad. Hozzá tudsz-e szokni valaha. Különösen hogy hajlamod is van a szem bajhoz, ügy látom : pirosas a szemed héja. Fehér lopvást a zsebükrébe nézett. S midőn, ugv észlelte, hogy a szemhéja tényleg piros : sietve leeresztette a függönyöket. — Köszönöm, hogy felvilágosítottál, — szólott Szabóhoz. — Csakugyan hajlamom van a szembajra zámtalan hála es elismerő nyilatkozat bizonyitja, hogy a ,SÁBÁTOK biztosan ható szer fog- és fejfájás, rheuma, küszvény, csúz és idsgfájdalmak, oldalszurás, , , ii inak és izmok merevsége ellen. csnz- es köszveny-Dalzsam EB,n»eg ára £ korona. Budapest—Rákospalota. Kapható: BmTÚK LáSZLÓ drogériájában ás bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a pénz előlege« beküldése mellett bérmentesen szillit a készítő: FRIED SÁNDOR József Fohereeg'-boz cimzett gyógyszertár feladatának nézte azt, hogy a kormányzatban, de főképpen a kiegyezésben kifejezésre jusson a függetlenségi eszme diadala. Ezek mellett jusson eszünkbe az, hogy már tiz éve állunk csaknem hadilábán az osztrákokkal. Ez a harc gazdasági téren érezteti is hatását a kivándorlással. Ott állunk, hogy maholnap a pártunk zömét alkotó alföldi magyar nép már csak a tengerentúlról nézi küzdelmünket; ha ugyan maradni fog, a ki küzdjön. Ennek a hadiállapotnak kell, hogy fegyverszünete is legyen. Függetlenségi harcunk négyszáz éve tart már; voltak ebben tiz évnél hosszabb s a mainál rosszabb fegyverszünetek is, mégis kiújult a harc ; a függetlenség esz- ! méje újra éledt mindannyiszor. Gazdasági viszonyaink voltak rosszabbak is a maiaknál s elődeink még sem adták fel az elvi harcol, hogy »közgazdasági tevékenység« által »megerősítsék« a nemzetet. Függetlenségünk eszméjét irtuk zászlóinkra, ebben a jelben győztünk is, hát most egy más jelszóért eldobjuk diadalmas lobogónkat. Eüg- getlenségünknek számos biztositéka van a most kötött kiegyezésben. Ezeket mielőbb törvénybe kell iktatnunk, mint biztos alapot a további építéshez. mint a többi s bosszúságát azzal csillapítótía, hogy a munkát elbliccelte. Szabó csak örült, hogy egy csöndes, nyugodt délutánja van, amikor fennhangon lehet összeadni. Mert ha a többiek is ott vannak : csak a szemével számolgathat, vagy pedig oly halkan, hogy ő maga se hallhassa: mit mond. Mert senkit sem szabad zavarni. Már pedig a számolás, amit fennhangon végeznek, pontosabb, biztosabb. Mert, amit a szem meglát s a száj ismétel : ellenőrzi a fül. S a gyakorlott fül kitűnő ellenőr. Ha például azt. találja mondani a szórakozott ember: hat meg hét az tizenöt: a füle rögtön rajta- csipi a tévedésen. Hogy hat meg hét csak tizenhárom. És Szabónak tényleg egész délután gyorsan, simán ment az összeadás. .Még egyetlenszer sem tévedett. S ez a sikere fölvillanyozta. Valahányszor egy- egy újabb szárnoszlopot kezdett meg : jókedvűen, vidáman kiáltgatta a számokat. Mintha önmagát biztatta volna : csak rajta, rajta, tovább ! Fehér, miután végigolvasta mindazon hirdetése két, melyek valami kór, nyavalya, betegség ellen ajánlanak kipróbált szert, biztos gyógyulást (csak az ilyeneket szerette böngészni. : letette az újságot s egy nagyot ásitott. Aztán elővette zsebtükrét és belenézett. Hosszas vizsgálódás után azt vette észre, hogy arca feltűnően sápadt, színtelen, fakó. Mire kedvtelenül, sopánkodva dünnyögte magában : — Rettenetes, milyen vérszegény vagyok ! Azután csak úgy gondolatban folytatta ilyenformán :
