Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-07-21 / 58. szám

XI. évfolyam.

Szatmár, 1907. julius 21. Vasárnap.

58. szám.

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. >

A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

ELŐFIZET ESI AR:

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

UAPVKZÉR:

Dr. KELEMEN SAMU

ORSZ. KÉPVISELŐ.

FELELŐS SZERKESZTŐ: j SZERKESZTŐ:

Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS.

SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.

. . Telefon-szám 80.=

M!nd«nnsm3 dijak Szakmaron, a kiadóhivatalban ftztUatfík.

A barbár korszak.

Ha a külföld úgy ir a magyarról, mint a kultúra ellenségéről, nagy a méltatlankodás mindenfelé az egész országban. A sajtó értekezik a külföld tudatlanságáról, a hazafiak pe' dig elkeseredve beszélnek róla és méltatlankodva tárgyalják, hogy Magyarország Európa előtt még ma is terra incognita. De senki sem gondol arra, hogy teltekkel kellene megcáfolni a felőlünk nyugaton kialakult balvéleményt Sőt ellenkezőleg, tettek és tények nyomára jövünk, a melyek nagyon is alkalmasak arra hogy a felületes szemlélő kulturellenes fajnak tartsa a magyart. Ezekkel a tényekkel szemben, a melyek kézzel fogható és szemmel látható barbárságokat tárnak szemünk elé, hiába hivatkozunk azután olyan dolgokra, a melyek az ellenkezőjét bizonyítják. Hiába mondjuk, hogy itt egykor virágzó kultúra volt, a melyet a török tett tönkre s a német pusztított el; hiába mutogatjuk müintézeteinket, melyeket a nemzeti áldozatkészség teremtett meg minden hivatalos támogatás nélkül; hiába hivatkozunk a művészet és a tudomány terén kivált egyes nagy alakjainkra, kik a magyar föld neveltjei, a magyar faj szülöttei, mert a barbár tettek mindig hangosabban kiabálnak, semhogy azokkal szemben a nemzet kulturális erényei képesek volnának a felületes szemlélőt jobb meggyőződésre juttatni.

Ehhez járul az is, hogy a kü'föld nem azt nézi, hogy a mi barbárság itt történt, maTARGA.

Útban hazaíelé.

A „Szatmár-Németi* epedet! tárcája.

I.

Az olasz égnek ragyogása Csábit, megbüvöl és befon,

S én szemeimet rajt’ feledtem Egy édes asszonyon.

S mikor a vonat zakatolva Hazafelé rohant velem,

A szép emlék még átcikázott Merengő telkemen.

De mikor itthon kis családom A karjaim közzé omolt,

Egy pare alatt eltűnt az emlék, Szétpattant. . . vége volt ! . .

II.

Bűbájosabb nyelv az olasznál Nincs a világon egy se más,

Az orr memóriája.

Szegény orr ! A test lobbi tagjai közt ő a mostoha gyermek. Nem ápolja, nem dédelgeti senki. Nem aduak neki drága gyűrűket, mint az ujjnak, legföljebb a szerecsenek, ékes lánccal nem diszitik, mint a nyakat, meleg ruhával nem védik, mint a többi testrészeket.

Hidegben, melegben az orrnak kell elől járni és nem törődik vele senki, hogy megfagy-e, vagy megsül.

gzámtalan hála és elismerő nyilaikozat bizonyitja, hogy a csúz- és köszvécy-balzsam

biztosan ható szer fog- és fejfájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára S korona.

Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ

drogueriájában és bármely gyógyszertárban.

6 koronás megrendeléseket a pénz előleges beküldése mellett bérmentesen szállít a készítő:

FRIED SÁNDOR ö OS. és klr. fensége-----------------------------József Főhercegéhez

■ : címzett gyógyszertár ■■■■ tárni BUDAPEST—RÁKOSPALÓTA.

mainkat megváltoztatni, hibáinkra rámutatni, hogy magunkat megjavítsuk; vagy igaz erényeinket önmagunkkal megismertetni, hogy önbizalmat meritsünk és reményt tápláljunk a

tökéletesedés iránt ?

De térjünk a dologra. Kérdem, ki tartja kultúrára képesnek az oly nemzetet, melynek körében megtörténhetett, a mit Árpád sírjának viszontagságairól olvastunk az újságban ? A temp'omnak, melyet kegyeletes kéz épített a honalapító sírja fölé, falait a természet erői megvédik az elpusztulástól, beborítják földdel, hogy ha jő a kor, mely visszaadja a nemzetnek önmagát, amikor kutathat történelmi emlékei után s a mit megtalál, kegyelettel restaurálhatja majd, hogy akkor megtalálja, amit ismét jókarba helyezni érdemes. És eljő a kor, a melyben a föld alá teremtett romokat kiássák, de nem is érdeklődve az iránt, hogy mit ástak ki a föld alól, üzletemberek prófán célokra elhordják a követ, spódiumgyárba viszik az ott t i Iáit csontokat s csak a véletlennek lehet köszönni, hogv maradt valami, a mi még jelzi, hogy itt egykor egy régi templom állt, melynek talán van valami történelmi jelentősége,

Ez a barbarizmus nem áll egyedül. A kik

III. Béla király és neje, Antióhiai Anna csontjainak fölfedezése körül érdemeket szereztek, megírták már, hogy miként bántak barbár kezek azokkal a csontokkal, amelyek Székesfejér- várolt kerültek elő abban az időben, amikor a királyi csontok is napfényre kerültek.

! gyár vilte-e véghez, avagy nem magyar, hanem | mindazt, a mi Magyarországon történt, hajlandó a magyar faj rovására írni.

Nem tartozom azok sorába, a kik sokat

i i

; adnának arra, hogy mit mond rólunk a kül- ; föld. Hiszen a külföld sem ad semmit arra, '

: hogy mit mondunk róla mi. Nem azt az em- ' ' bért becsülöm, aki csak azért tesz, vagy nem ! tesz valamit, mert fel, hogy mások megítélik;

hanem azt, a ki lesz valamit, mert jónak, he- ! ; lyesnek, erkölcsösnek tartja, vagy nem lesz ! valamit, mert rosznak, helytelennek, erkölcsié- j ! lennek tartja ő maga. j

így van ez nemzetekkel is. Önérzetes nem- I zelek a maguk szempontjából bírálják cselek- !

ményeiket és csak a hitvány népek azok, me- i | lyek mindég a többiek megelégedését és dicsé- 1 1 rétét akarják kiérdemelni. S a mely népek j mindig a külföld szempontjából fontolják cse- ! lekményeiket, arról nevezetesek, hogy soha j sem nyerik meg a külföld elismerését, becsű- ‘ lését, hanem félreértés, megszólás, lenézés az i osztályrészük.

Sajnos, nálunk magyaroknál hosszú idő : óta az volt a fölfogás, hogy a külföld elisme- ; j réssel viseltessék irántunk. S ha kaptunk valamely idegen részéről egy üres dicséretet, éppen úgy nem tudtunk hová lenni az örömtől ; i mint dühtől elvakulva szidtuk az idegent, ha j olykor egy-egy megrovási kalandban részesített. i De a mióta a nagy Széchenyi István behunyta a szemét, volt-e közöttünk iró vagy politikus, a ki elfogulatlanul iparkodott volna balfogalMinden szava oly lágy, oly édes,

Mint egy szerelmi vallomás.

S mint vallomásnál a kar a karba, Fonódnak össze a szavak,

Hogy mint egy röpke, bűvös álom,

Mint egy sóhaj, elszánjanak .. .

De a haláron, mikor újra Felém csendül a honi dal,

Éreztem : legszebb az olasz nyelv,

De annál is szebb a — magyar !

Fehér Jenő.

Ami hibát a többi testrész elkövet, azért az orrnak kell lakolnia. Ha a lábnak tetszett hideg vízben, pocséiában evickélni, esért az orrt czavarja meg a nátha. Ha a fej követett el valami szamárságot, ezért is az orrt rángatják meg.

A többi testvérnek, ha valami baja van, mindjárt orvoshoz küldenek, patikába futkosnak.

A gazda lefekszik. A beteg testrészt drága kenőcsökkel, jótéle balzsammal kenegetik, gyógyitgatják. Ha az orrnak esik baja, senki nem érez szánalmat iránta. Azt mondják fitymálva: Nátha! És nem törődik vele senki. Legföljebb, ha egy kis hitvány fagy- gyut pocsékolnak rá.

Nátha ! Mintha ez nem is betegség volna, mindenki csak gúnyolja, becsmérli.

És a rabszolgalelkü ujjak, akik az agynak minden parancsát vakon teljesitik, milyen kíméletlenül bánnak el a szegény náthás orral, hogy as csak úgy trombitál fájdalmában, mint a megsebzett elefánt.

Egy nyomorult fog, e hitvány csont, az egész Lázat fel tudja forgatni. Az orr bajával senki se törődik. Meg a legközelebbi szomszéd : a szem is csak ritkán néz le rá.