Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-07-21 / 58. szám
2-ik oldal. SZATMÁ R-N É M E T I. Szatmár, 1907. julius 21. De ne csak azokat az ereklyéket tekint- | síik, a melyeknek méltó helyre való elhelyezésével a nemzet saját történetének nagy alakjai iránt való kegyeletét, önmagának megbecsülését juttatja kifejezésre. Tekintsünk szét kissé a tudomány és politika mezején is. A krónikások nem egy emléket, valót-e, hamisat-e, nem vitatom, de a nemzet öntuda- j tára midenesetre jelentős hagyományokat tar- j toltak fönn, amelyeket nemzedékek hosszú sora szentirásnak tartott. És a tudomány nevében egy nagyképü, de kevés velejü nemzedék megtámadta ezeket a hagyományokat, lerombolt mindent, ostoba fecsegés színében tüntetve föl a krónikások följegyzéseit, anélkül azonban hogy sikerült volna a szent hagyományok igazsága iránt megingatott hitnek helyébe egyebet adni, mint a tudományosan be nem igazolható homályos problémáknak, kéles föltevéseknek óriás tömegét. A mai nemzedék már nem hiszi el, hogy Árpád magyarjai a hunnal rokon nép Toltak, kik Attila örökét visszafoglalni jöttek e hazába. A nemzet ezredéves emlékkövet állít föl Vereckén, Munkácson, Pusztaszeren, a Zobor hegyén és másutt az országban; de az új nemzedék, melynek az iskolák uj meggyőződést csöpögtettek fogékony leikébe, már mit sem hisz abból, amit apái hittek s mosolyogva áll meg a koholmányoknak tartott események emlékére emelt emlékoszlopok alatt. A régi hit megdőlt, de nem lépett helyére pozitív tudás. Mert tudósaink egy könnyelmű nemzedéke nagy ] fáradtsággal rombolta a régi hitet, de pozitív adatokat nem tudott szolgáltatni sem a magva- I rok eredetére, sem a honfoglalás részleteire, sem a magyar nyelv rokonságára nézve. És az intézményekben sem vagyunk másként. Sajátos viszonyainknak folyománya volt a régi magyar alkotmány. Erős falakkal alapozták meg az ősök a talapzatot, építettek rá hatalmas, büszke épületet, mely dacolt századok viharával. Pedig ádáz ostromnak volt kitéve ez az épület a mohácsi vész óta. Megrepedeztek, itt-ott bedőltek a falak, több helyütt beomlott a telő, ledőlt egy-egy torony, de az épület j egésze szilárdan állt, mert jó anyagból készült és akképpen volt megépítve, a mint a viszonyok, az ostromló ellenség ellen való védelem szükségessége és az időjárás különössége meg- j kivánta. A hibákat, melyek időfolyamán elő- j t álltak, nem lehetett gyökeres munkával kijavítani, újabb helyzetekhez, viszonyokhoz átalakítani, mert a folytonos harc és küzdelem erre nem engedett időtt. De a mit hevenyészett munkával pótolt a nemzet, ha itt-ott el is rontotta a művészi hatást, ha itt-ott hagyott is valami kívánni valót, a mi a régiből szilárd, célravezető és hasznavehető volt, azt konzerválta a jövő számára. És jött egy kor, a mikor ellehetett takarítani a romokat és meg lehetett kezdeni a munkát., hogy a modern teknika vívmányainak segítségével építtessenek ki a csonkán maradt vagy összeomlott részek és uj tetőzetet rakjanak a megrongált, itt-ott beomlott réginek helyére. Sok idő nem volt reá, a reformkor ál- lamférfiai megcsinálták a tervet és nagy vonásokban a modern kor kívánalmaihoz képest meg is építették azt, a mi megépíthető volt. Itt-ott követtek et talán a nagy sietségben hibát, de a régi alapokhoz szorosan ragaszkodtak és igy a szilárd alapok megingatása nélkül sikerül müvüket legalább nagyjából elkészíteni. Azután ismét abba kellett hagyni a munkát, Szomorú, nehéz idők következtek, a mikor dolgozni nem lehetett. így telt el tizennyolc év s azalatt uj nemzedék nőtt föl, melyet az abszolntizmus nevelt. A mikor újra az építés munkájához lehetett fogni, már nagy repedések mutatkoztak a csak félig kész újabb tetőzeten. És a hetvenes évek politikusai mit csináltak? Talán tanulmányozták az alapépítmények természetét, hogy annak megfelelően fejezzék be a félben maradt munkát és javítsák ki az elkövetett hibákat? Dehogy! Előszedtek idegen mintákat és kezdték rombolni az alapépítményt, hogy idegen minták szerint uj alapot rakjanak a félig kész uj tetőzet alá. Ezer szerencse, hogy barbár munkájukat csak lassan folytathatták, mert az alapéjpitmény falai igen erősek voltak. Mert ha az alapot megingathatták volna, másfél év előtt ránk szakadt volna az 1848-ban elkészült tetőzet. Tehát ugyanazt a kort, tudnillik, mely 1867. óta napjainkig lefolyt, ugyanaz a barbárizmus vezette a föltalált műemlékekkel és a régi sírokban talált csontokkal szemben, mint a mi a politikában és a törvényhozásban az intézményekkel szemben. A mi mohos volt, nem keresték az értékét, ami régi volt, nem I kutatták történelmi becsét, sem kihatását a nemzet jövőjére, hanem vadul nekirontottak, mint értéktelen romnak, s akként bántak vele, mint ócska vasakkal, a minek, bár fogalmi értéke csekély, de tömegben mégis csak értékesíthető. így kerültek oly dolgok, a melyeknek a múzeumok gyűjteményeiben van a helye, a kohóba, a papírgyárba, a szemétdombra. És most kérdeztem, lehet-e csodálkoznunk, ha a felületesen szemlélő idegen kétségbe vonja a magyar nemzetnek kultúrái képességét és hivatását ? Én ezen nem csodálkozom egy pillanatig sem. De szabad-e ezért kétségbe esni nemzetünk kultúrái képességein? Szabad-e azt mondanunk, hogy a magyar csakugyan barbár, kul- turaellene» faj ? Erre is nemmel felelek. Hiszen mindenütt vannak korok, a mikor a nemzetet bizonyos cinizmus fogja el és vandálok módjára pusztít mindent, a mit megőrzött számára az idő. Ily barbár korszak volt az is, mely nyolc—tiz év előtt ért véget s a melynek barbarizmusa a hetvenes években érte el tetőfokát. A szerencse csak az, hogy ezek a korok rövidebb ideig tartanak, semhogy képesek volnának minden becses dolgot elpusztítani. Uj korszak küszöbét léptük át. Uj irány irány kezd lábra kapni minden téren. A tudományban akadnak a régi hagyományok tisztelői, kik történeti tényekkel kezdik igazolni a hagyományokból mindazt, a minek helyébe nem tudnak pozitív valóságot élőnkbe tárni. Anonymus ma már nem dajkamese az Akadémián sem. A politikában akadnak emberek, a kik a régi jó intézményeknek modern irányú fejlesztését hangoztatják és elitélik a vak recepciót. Maga a nemzet pedig kezd haladni a maga utján, nem törődve azzal, hogy mit mone hozzá a külföld és teszi azt, a mit jónak lát a maga érdekében, a saját jövőjének biztosítására, s teszi csupán azért, mert úgy tartja jónak, helyesnek, megokoltnak. És ha következetesen ilyeténképpen fog a nemzet cselekedni, akkor meg fogja szerezni, mert ki fogja érdemelni a külföld becsülését és rokonérzését. Szatmári kis komédiák. Biztosítás főnyeremény esetére. 1 Amint a fővárosi lapokból tudni méltóztatik, alig pár napja, hogy egy magasabb rangú miniszteri hiva- I talnok, aki több Ízben főnyereményt ütött és akinek Szegény orr ! Szegény elhanyagolt hamupipőke. A többi érzékeire mennyi gondot, fordít az ember, mennyi áldozat árán gondoskodik azok szórakoztatásán. A szemeket gyönyörű vidékeken legelteti, a természet és művészet szépségein hizlalja. A fület kellemes hangokkal csiklandozza. Koncertre viszi. A bizelgőknok ajtót nyit. Mert azoknak a a szava jól esik a fülnek. Az igazmondás és más egyéz kellemetlen hang előtt egyszerűen bezárja az ajtót, mert ez sérti a fület. A tapintásnak is kedvében járt. Aki csak teheti, selyembe, bársonyba, puha szövetekbe öltözködik. Az kellemes a tapintásnak. Az iny, a becézett iny! Ez az elkényeztetett gyerek. Mennyi igyekezettel sietnek a kedvében járni. Az öt világrész minden tájáról összehordják a fűszert, hogy változatosságot szerezzenek neki. Az édes gyümölcsök, a zamatos borok, az erdő vadja, a tenger hala, mind az inyszolgálatára ternetődött. Semmi kincs nem nagy, hogy az ínynek örömét találják. Csak az orr, az elhanyagolt szegény orr a megvetett pária, akivel nem törődik senki, legföljebb, hogy j egy szippantás tubákkal kínálják meg. Vénségére még j *óvá teszik, megnyergelik, ráültetik a pápaszernet. Te 1 ! h szontalan szerszám, úgy se vagy egyébre jó Mennyi sok rossz illatot kell neki, hogy úgy mondjuk, zsebre vágnia. És ha egy kis elfintoriiással adja nem tetszésének jelét mindjárt ott a zsebkendő, hogy elleplezze bosszúságának kifakadásái. Pedig hi-'yje el mindenki, hogy az orrnak köszönhetjük az élet legkedvesebb és legállandóbb örö- j msit. Ami ebben a múlandó életben egyetlen jó minden tiszta, lelkiismeretű embernek: az emlékezést neki köszönjük a legnagyokb mértékben. Az orr memóriája bámulatos. A szem elgyengül. A képek elmosódnak. A legkedvesebb vonásokat elfelejti Hiába erőltetem meg magamat, hogy akiket legjobban szerettem, azoknak alakját magam elé, varázsoltam. Talán mindennap látok hozzájuk hasonlókat és sohse tudok eszmélni. Az Ízlés is tapintás alig emlékezik hosszabb időre. Övék a tnuló pillanat öröme. A hang már sokkal tovább él a telkünkben. Egy- egy rezgés régi emlékeket kelt. fel bennünk, de a kép amit alkot, határozatlan és gyorsan tovarezzen. De a szaglás, a kevésre becsült szaglás csodálatos emlékező tehetséggel bir. Nem akarok tudományos értekezésre kitűzött pályadijért versenyezni, nem is akarok pszikologi- és fiziológiai kérdéseket fejtegetni. — Csak elmondok egyet-mást a saját tapasztalatomból. A legkedvesebb illatom az orgonavirág illata. Rám nézve elveszetnek tekinteném azt, az esztendőt, amikor ennek a bájos virágnak illatát nem élvezhetném. Mikor az az édes szag felém csap, mintha gyermek lennék, egészen kis gyermek, még a bölcsőben fekvő, vagy karon ülő kis gyermek, mintha egy lugasban volnék, ahová bűbájosán hatol be a napsugár. Olyan különösen felosztom a mindenségbe. Semmit nem veszek észre magam körül, nem érzem önmagamat, valami hihetetleu könnyűség övezi egész valómat. így csak egy gyermek érezhet a bölcsőben. Akármilyen valószínűtlennek lássék, ezt a virágillatot a bölcsőben szívtam magamba. Én legalább úgy képzelem. Azért idéz fel bennem olyan hangulatot. Ne tessék nevetni, ha banális dolgokat említek. Az orgonaillatta! együtt érzem mindig a piskóta és a frissen mázolt bútor szagát is. Hogyan keveredtek ezek a képzetek össze, arról soha se tudok számot adni. Csak a valóságot említem. Mikor a petroleum szagát érzem, akkor más kép elevenül meg bennem. Már nagyocska gyerek vagyok. Többi tastvéremmel körülálljuk az asztalt. Az anyám az asztal fölött függeszti föl az uj lámpát, amely viKész pongyolák. Delin, batist és voiibői, angol szövet, selyem és vászon aljak. Batist, selyem . és sephir biosisok . .... ....nagy v álasztékban kapható VAJDA 1. és TÁRSA dsvat-Ozlefében SZATMÁR, Deák-tér 10, sz. a. ©©$©e®<s©®©©a®®»©«®*«e@e® Fürdő-ruhák, köppenyek és fürdő kalapok.
