Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-07-14 / 56. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1907. julius 14. Becsületesen vezekel tehát egykori köny- nyelmüségeért és bizonyára rászolgál arra, hogy tiszteljék ezért. De mit szólnak ehhez a főúri rokonok, a régi barátok, mindazok, kik a jó időkből ismerik? Mit szólnak? — Megszólják! Nem volna léha ez a társadalom, ha görcsösen, konzervatív módon nem ragaszkodnék a maga alkotta hamis formai törvényeihez, melyek, óh de sokszor — még a lehetőség rovására is — csak követelni, de a tisztes munkának az elismerést minden körülmény közt megadni nem tudják. Hogy azonban a valódi férfiúnak a társadalom félszeg bírálatától visszariadnia nem szabad, megmutatja a fent leirt eset, mely azt a nagybecsű tanulságot nyújtja, azt a régi igazságot erősiti meg, hogy bárki bármit is mondjon : A munka sohasem szégyen ! A találkozó. így, vizsgálatok után mindennap olvasunk hirt az újságban olyan férfiak találkozójáról, a kik együtt jártak valamelyik iskolába, együtt élték a tanuló kor fáradalmait és gyönyörűségeit, az első fiatalság repülő évének közös emlékeit, a melyeket a poézis arany porával hint meg a múló idő és egy csapatban léptek át az iskola küszöbén — kifelé. Akkor voltak egy csapatban utoljára. A mint kiértek az utcára, már megkezdődik a nagy oszlás. Ment az egyik jobbra, a másik balra; az egyik keletre, a másik nyugatra. Ki hová jut, egyik se tudhatja, de a fiatal lelkek boldog és reménységgel teli meghatottságában már ott reszket a vágy, hogy egy bizonyos idő elteltével bár csak egy napra, csak egv órára visszatérjenek ide, a küszöbhöz» a honnan sorsuk szétágazó utjaira’indultak, beszámoljanak egymásnak reméeyeik végzetéről, egymás szemébe nézzenek és egymással kezet szorítsanak. Ebben az érzésben születnek a fogadalmak, hogy tiz esztendőnkint találkoznak és tanúság rá az élet, hogy ezeket a fogadalmakat, a melyek ifjak tettek, deres fejű férfiak is megtartják. Egy idő van, melynek emlékeibe lelkünk mindig szívesen visszaszáll ; ez az ifjúság. És minél messzebb visz bennünket ettől a kortól az idő, ez a visszatérés annál kedvesebb. Meg- fürödünk életünk tavaszának hullámaiban és fölfiissülünk tőle. Ezért a találkozások szokása nemcsak szép, hanem igen hasznos is. Ha semmi mást nem is, huszonnégy órára megtanulunk megint fiatalok lenni Egy ködbe veszett világ emelkedik megint körénk, az ő édes, friss levegőjével, zománcos színeivel, reménységeivel és érzéseivel. A léleknek ilyen éleményeit, ezeket a kedves és gazdak éle.tü pillanatokat érdemük szerint meg kell becsülnünk. Nem való, hogy úgy suhanjanak el nyomtalanul, mint egy szellő, a mely megrezzenti ugyan az alvó emlékek lombját, de azután eltűnik, tovaszáll és utána mi maradandó, mi látható se marad. Az emberek semmiféle tevése se szólhat tisztán az elmúlásnak, hiszen a kegyelet is, a mely a u ultnak adózik) egyben a jövőnek is szolgál, alkot. Tökéletesen fölfogva, átérezve és méltányolva ezeknek a találkozásoknak a lelki tartalmát, erkölcsi jelentőségét : az az érzésünk, hogy ezeknek az alkalmaknak hatásban és eredményben meg kellene valamelyest gazdagodnunk, ügy gondoljuk, ez az alkalom egyebet és többet is érdemei annál, minthogy puszta j kerete legyen egy meghatározott múlt fölidézett em- | lékeinek, ügy gondoljuk, hogy ezeknek az emlékeknek | egyebet is, többet is fizethetnénk, mint azzal, hogy — felidézzük őket. Valami maradandónak az alkotó erejével kellene meggazdagitani ezeket a találkozásokat, hogy min- denik valami kedves, hasznos jelét hagyja magának, ügy véljük, nem lenne se terhes, se méltatlan dolog, ha a kik az ilyen találkozás harangszavára megint összegyülekeznek az iskola kapujában, a szerető emlékezésnek és a hálának elrepülő szaván kívül a hálának más jelét is elvinnék oda. ügy, a mint ezt tették a minapában a győri gimnázium egykori növendékei, a kik egy alapítvánnyal örökítették meg e találkozásuk emlékét. Forma és mód kínálja magát bőségesen. Minden gimnáziumnak, középiskolának van könyvtára, múzeuma, valamiféle gyűjteménye. Vannak szegény diákjai, a kik a nyomorúsággal küzdve, bir- kózzák át a fiatalság esztendőit Egy bankett árából szépen telik egy csomó könyvre, az iskolai muzeum gyarapítására, vagy egypár küzködő, szegény diák nemes és tapintatos támogatására. És akkor a találkozó alkalma egyszeriben a hála alkotó munkájává emelke- dik, erkölcsében még gazdagabb, még nemesebb, még szebb lesz, mint volt idáig. Biztosra vesszük, hogy ennek a munkának azok örülnek meg legjobban, a kiknek az alkalom megengedi, hogy részesei lehessenek. HÍRÜK. Asszonyoknak. »Külföldi fürdőre magyar«, ez a jelszó nyillalik a koalíciós hazán keresztül. Stájerbe, Tirolba a szerényebb bürokrata, Márienbadba, Osztendébe a jól felhizlalt Faubourg — St. Leopold, amely e k» t fürdő Bábelt egymás nélkül még csak el sem tudja képzelni, mert manapság par excellence ez a divat, ez a fashonable, ez a noblesse oblige. samsmmm ■> iiw—wmwwm—kkmw—wa Az utikosarak, disznóbörös angol kofferek már útra készen állanak és ime kiderül, hogy még egy fehér batiszt blúz, még egy strandkalap, vagy félcipő nélkülözhetetlen és mint Bernátné mondja, »Óh minő katasztrófa lett volna, ha a fehér öv véletlenül kimarad !« Legott kocsiba ülnek tehát és lázasan keresik, hogy mi is hiányzik még, mert hiszen ebben a holt idényben oly bámulatos olcsón lehet vásárolni. És eldicsekesznek egymás között : *Te, én ma megvettem Berkovitsnénál egy 800 frankos modellruhát száz forintért, természetesen ehhez azután kellett még egy nagytollas kalap, mely potom húsz forint volt és minthogy ilyen toaletthez csak stilszerü ernyőt viselhetek, betértem a Gizella-térre és megvettem éppen a tizedik ernyőt Schossbergernénál. Ezer szerencse, hogy kellett, meg hidd el édesem máskép soha ilyen olcsón nem juthattam volna hozzá.« És lázasan folynak az előkészületek, az előszoba villamoscsengöje szüntelenül szól, hordják haza ások csomagot, szabók, suszterek, masamódok szinte nyári zsurt tartanak az előszobákban, mig végre — fáradtan kimerültén, a kupéban ül az asszony és azon töpreng már is, hogy vájjon mi újat, szenzációsat hoz haza a fürdőből, mivel előzheti meg és pukkaszhatja legjobban drága, szeretett barátnőit, a kiktől meghatottan könnyes szemekkel vett búcsút — a boldog viszontlátásig. Mondaine.- - II. Rákóczi Ferenc képe Jelentettük utolsó számunkban, hogy törvényhatóságunk e havi közgyűlésén II Rákóczi Ferenc képét Hegedűs László fővárosi íestőmüvészszel festeti meg. A tanács a pénteki ülésen foglalkozott ismét az ügygyei és a művészhez levelet intézett, melyben értesítik a város közönségének megbizásáról. Az érdekes levélből közöljük a következőket : Ami pedig a kép kompozicionális részét illeti, röviden összefoglaljuk II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek életéből azon mozzanatokat, melyek Szat- már-Nómeti városával összefüggésben vannak. 1703. évben II. Rákóczi Ferenc a kormány ellen fölkelvén augusztus elején a szatmári várat megszállotta. — Gróf Lőwenburg császári várkapitány megtudván, hogy a Németi-nek nevezett városrészbeliek Rákóczinak meghódoltak, augusztus 16-ikán éjjel Németit fölégette. Ekkor Rákóczi Vetés községhez mozdult táborával, de szeptember 5-ikén visszatért s hogy a várhoz könnyebben hozzáférhessen, szeptember 28-ikán Szatmári felgyújtana s az utolso tyúkólig leégette. Az ostrom 1705. január 1-ig folyt, amikor a várat Klik- kelsberg éhségtől kényszerítve föladta. Az ostromot csak kezdetben vezette személyesen Rákóczi, később Sennyei István, majd Budai István, utóbb peMint a villám cikkázott át agyamban egy eszme. — Igenis uram, — mondám, sapkámat udvariasan emelve. — Kovács ur nem tudta már kinyitni a zárat és elküldött, hogy javítsam ki. — S hol van Kovács ur ? — Hazament, de mindjárt itt lesz. Addigra is bezárt ide. — Úgy, úgy — hát csak folytassa a munkáját. Én is már rég észrevettem, hogy a zár nehezen jár. Mitől van ez ? — Az ilyen zárt legalább egyszer évenkint rendesen meg kell dolgozni, — válaszoltam. — Nos hát, dolgozzék csak ! — Engedje meg, — mondám — s második jó eszmém támadt, — csak nem folytathatom jelenlétében a munkát, hiszen nem is ösmerem. Azt mondja, hogy a bankigazgátó. S ha nem az ? Várni fogok most a kinyitással, mig Kovács ur eljön. — Ez tetszik nekem, — volt az öreg ur elégül- j ten adott válasza, — ön vigvázatos. De bebizonyítom önnek, hogy tényleg a bankigazgató vagyok. íme, — leveleket vett elő zsebéből, — itt vannak hozzám intézett levelek. — Ezeket írathatta, hogy félrevezethesse az embereket, — mondtam gyanakodva. — Ez is igaz. Nos tehát, akkor még jobban be kell bizonyitanom, hogy nem vagyok betörő. — Kinyitotta pénzes tárcáját és egy csomó bankjegyet szedett belőle elő. — Betörő nem visz annyi pénzt magánál. Ma vettem fel a fővárosban és elakartam helyezni a pénzszekrényben, azért jöttem még ily késő este ide. — Ne tessék rossz néven venni, — mondám ! j mentegetőzve, -— most már nyugodtan folytathatom a j munkámat. Persze rosszul megy a rossz világításnál. ' Szívesebben jönnék holnap reggel. — Nem, nem ! Reggelre nyitva kell lennie a pénzszekrénynek. Majd én tartom a lámpát. Köszönettel elfogadtam az ajánlatot, s megint hozzáfogtam a munkához. Mit gondolhatott künn Jancsi ? Én álkulcsok és fúrók segélyével kifeszitettem a pénzes szekrényt, s tulajdonosa világit hozzá . .. Az öreg általában igen kedvos fickó volt. A lakatos mesterségről beszélgetett velem, amelyhez kissé konyitott, dicsérte ügyes és gyors munkámat, s megkérdezte mi a bérem. A7 ósdi, régi szerkezetű zár hamarosan ki volt nyitva. — Rendben van, — bólintott helyeslőleg az j öreg ur, — most betehefem a pénzt és mehetek haza. j Kovács urra nem kell várnia, jöjjön. — Ment és ki- j nyitotta az ajtót. — Kérem igazgató ur, — vetém ellen, — csak nem szabad a pénzszekrényt itt nyitva hagynunk. __ Ekkor Jancsit nyávogni hallottam kint ; harmadik eszmém támadt : — Mondja m?g legalább az éjjeli őrnek, ha errefelé jön, hogy különösen jól figyeljen a helyiségre. — Helyes, — bólintott fejével az igazgató. — Látom, hogy éppen erre jön. — Odahívta a bakteri, megmagyarázta neki a dolgot és jó borravalót Ígért neki a helyiségre való gondos őrködésért. — Egy pillanatig csak, — szóltam, a mikor az igazgató be akarta zárni az ajtót, — bent felejtettem egy szerszámomat, — szempillantás alatt ismét a pénzes szekrénynél voltam és a csomó bankjegyet villámgyorsasággal eltüntettem a zsebemben — igy, most már minden rendben van. — Udvariasan köszöntve távoztam, kevés vártatva találkoztam Jancsival és félórával később az éjjeli vonattal a fővárosba utaztunk. Az egész dologról azonban semmise került az újságokba. Az öreg ur valószínűleg szégyelte elmesélni az esetet ; eléggé gazdag is volt, hogy a veszteséget elviselje. Kész pongyolák. Delin, batist és voüből, angol szövet, selyem és vászon aljak. Batist, selyem ...és sephir blousok nagy választékban kaphaté VAJDA 1 és TÁRSA divat-üzletében SZATMÁR, Deák-tér 10. sz. a. Fürdő-ruhák, köppenyek és fürdő kalapok.
