Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-07-14 / 56. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÍf'VIS' í ö. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: S7.Í.RKESZTÓSES ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telefon-szám 80. —_ ■ — Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. Mindennemű díjak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Birkózás a sorssal. Az élet útvesztőin tévelygő, gyenge ember egyedül megbízható vezetője a tapasztalat. Nem csak a maga, hanem a mások tapasztalata is, melyet a saját hasznára fordítani az eszesség követelménye. Az élet, mely egyfelől úgy a gazdagokra, mint a szegényekre vaskézzel rójja azt a kö- i lességet, hogy minden ténykedésüket a lehető legnagyobb körültekintéssel végezzék, másfelől 1 óségesen szolgál tapasztalatokkal, irányadásul : ira, mily utat kell választanunk. Csak érteni kell helyesen megfigyelni a körülöttünk történő eseményeket, s gyorsan kell tudni megra- g Jni a munkához majdnem mindig kínálkozó ai kaimat. A temérdek bajnak, a sok szerencsétlen­ségnek rendesen az az oka, hogy kevesen tud- n k a sorsadta vagy önmaguk okozta, változott vi zonyokkal számolni és a veszély pillanatá­ban gyáván eldobják a fegyvert, melyet a munka minden ép kézláb embernek ad- A sorssal való lekvittelés legegyszerűbb, de egy­úttal leggyávább módja: az öngyilkosság. Igaz, hogy nem mindenki vetemedik azonnal rá an int őt a sors rémharagosan megtépázza. Előbb még megpróbál alkudni a becsületesség­gel sikkaszt, csal vagy egyébként kerülgeti a bün:etötörvényt. Amikor aztán már szorul a Rongyos cigány . .. — A „Szatmáp-Németi“ eredeti tárcája. — Rongyos cigány, húz egy nótát, szomorúan, Keserűn . .. Sir a húrja . . . szerelme sir az elkopott Hegedűn . . . A lelke fáj kebelében . .. szive pedig ügy sajog : Szeretné ki muzsikálni onnan a bú- Bánalot. »Hogy törjön szét az a rossz fád! szakadjon el A húrod!.. . A korcsmában mulatóknak olyan búsan Mért húzod ? ! Gyorsan kezeld a hegedűd, hareogtasd a Nyfitt Iádat ! Vig a világ !. . . nem temetik azt a füstös Apádat ! !« Rongyos cigány egy nótát húz most is búsan Keserűn . .. kapca, s menekvés nincs más, vagy a mindent, csak a becsületet nem kiegyenlítő golyóhoz foylamodik, vagy rászánja magát egy kis ame­rikai útra. Az élettapasztalatok gazdag tárháza köze­lebb oly esettel gyarapodott, mely megmufalja, hogy a napjainkban divó léha társadalmi fel­fogások dacára is sikeresen meg lehet birkózni a mostoha sorssal. Az eset annál tanulságo­sabb, mert hősünk a maga könnyelműsége kö­vetkeztében jutott gazdag jólétből koldusbotra. Igen régi porosz főnemesi család sarja, a ki pályáját egy lovasezredben kezdte, elegáns hadnagy volt és úszott a pénzben. A csillogó egyenruha, egészségtől duzzadó fiatalsága, a nagyúri társaság, melyben mozgott, s bizonyára nem utoljára a fiatalsággal járó meggondolat­lanság, — mind, mind hozzájárult ahhoz, hogy a nem maga kereste pénzt meg ne becsülje. Tékozolia tehát, — persze csak addig, a mig volt. Mert bármennyi voH, végre mégis elfogyott, majd meg bedugultak a hitelezői források is. Ki ne ösrnerné az ehhez hasonló történeteket, melyeknek végére már alig vagyunk kiván­csiak. Golyó vagy Amerika? A hitelezőkön és rokonokon kivü! ki törődik vele? Idehaza a szépen indult, reményteljes ifjú élet befejezett­nek tekintetik, az erkölcsi halál fölött elfeled­jük a tragédia fizikai részét. De lám, ki hitte volna, hogy van még egy harmadik megoldás is? Annyira hozzászok­Sir a búrja ... szerelme sir az elkopott Hegedűn . . , Egy nótát bú* . .. minthogyha több a világon Sem lenne : »Csalfa az én kis angyalom . . . sírba visz a Szerelme !« Réthy Jstván. Egy tol vaj csin v. Jancsi barátom — mesélte el egy vén, gyakorolt betörő a vizsgálóbírónak — kitűnő betörést szimatolt ki, de nem volt képes egymaga végrehajtani, mert nem oly ügyes lakatos, mint én vagyok. Egy a fővárosi közelében levő vidéki bankról volt szó. Igazgatója gazdag, s rajta kívül csak egy Kovács nevű pénztáros és egy szolga állt a banknál alkalmazásban. Este ko­rán zártak. A kis vidéki helységben csak egy éjjen őr volt., egy öreg legény, ki éjjel körüljárt az utcákon, ha véletlenségből el nem aludt, s az örködéiről meg nem feledkezett. Az ósdi pénzszekrényt könnyen nyit.- hatónak tartottuk; Jancsi még csak tüzmentesnek se, legkevésbbé a betörésnek ellenállónak vélte. Az iroda- helyiség ajtaján közönséges biztonsági lakat lógott, amelyről Jancsinak rég volt már viaszlenyomata; a tunk a tékozló ifjak gyáva megfutamodásához, hogy nem is gondolunk az egyedül helyes meg­oldásra, melyet nemcsak a könnyelmű ficsurak és kényelemből kihánylorgatott világfiak, ha­nem mindazok okulására is megmutatott, a ké­sőn ugyan, de észretért főnemes, akik azt hi­szik, hogy a jólét elvesztése után már csak az élettel való leszámolás következhet. A daliás arisztokrata, a volt lovassági had­nagy, a mikor már utolsó fillérét elverte, tuda­tára ébreét annak, hogy az igazi élet mégse állhat örökös dáridóból és abból, hogy a pénzt kiadja, mielőtt megkereste volna. Ez a felesz- mélés minden ilyen esetben sablonszerű, de köveikezményeképpen csak a kései bánat, nem pedig, a helyzet természetes sanálása áll be, A mi hősünknek azonban volt elég bátorsága, hogy megmutassa, hogy igy is meg tud állni a maga lábán. Elhatározta, hogy ezentúl dol­gozni fog. Nagy elhatározás egy a tunya élet­módhoz szokott embertől és kivitele abba a nagy nehézségbe ütközik, hogy a lefokozott liszt nem jut egykönnyen csak félig-meddig megfelelő, tanult embernek való állásba. Nem­soká tétovázott azonban; amikor már szilár­dan eltökélte, hogy ezentúl dolgozni fog, meg­ragadta a dolgot az üstökénél, s beállt egy né­met vasúti állomáson — szénrakodó munkás­nak. Serényen hordozza a szenet kora reggel­től késő estig, csekély napszámért, melyből tisztességesen fenntartja magát. hozzávaló álkulcsot is elkészítette és kipróbálta már. Egyik este végre akartuk hajtani tervünket, mert Jancsi kipuhatolta, hogy igazgató aznap a fővárosba utazott. Amikor alkonyodon, a csúnya időjárás mialt alig lehetett valakit látni az utczán; korán fogtunk tehát a munkánkhoz. Jancsi künn állt őrt; a bankirodával szemben rejtőzött el, s az éjjeli bakter közeledte ese­tén macskanyávogást kellett utánoznia, a mihez pom­pásan értett. Én bementem a helyiségbe, bezártam magam után az ajtót és kézilámpám fényénél megkíséreltem a pénzszekrényt kinyitni. Alig dolgoztam öt percig amikor hallom, hogy valaki kizárja az ajtót és belép. Szörnyen megijedtem ! Már a kezemen éreztem a bi­lincseket, annyira meglepődtem, s éppen e meglepe­tés hatása alatt lámpásom teljes fényét az ajtó felé irányítottam. A belépő a bankigazgató volt. Azt hittem, segélyért fog kiáltani, de az öreg ur szemeit rám meresztve csak ezt kérdezte : Kicsoda ön ? — Kicsoda ön ? — kérdezém én viszont. Ha az ember valami kérdés által zavarba hozatik, legjobb ha viszont kérdez, ezáltal zavara elpalástolására időt nyer. — Én a bankigazgató vagyok,— mondá az igaz­gató, — valami baja történt a zárnak ? zámtalan hála csőé- és köszvéay-baLzsam biztosan ható szer fog- és fej­fájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oldalszuras, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára £ korona. Kapható: BARTÓKI LÁSZLÓ | drogériájában és bármely gyógyszertárban, j 6 koronás - megrendeléseket a pénz előleges beküldése mellett bérmentesen szállít u készítő: FRIED SÁNDOR ő cs. és kir. fensége József Foherceg'-hez címzett gyógyszertár BUDAPEST—RÁKOSPALOTA. \ TÁRCA.

Next

/
Thumbnails
Contents