Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-01-10 / 3. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE, MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kór. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. A liberalizmus veszedelme. Leheleden, hogy valaki is, aki némileg is érdeklődik az ország politikai helyzete iránt és különösen a még nemrégiben lezajlóit al­kotmányvédelmi háborúskodás hatása alatt fog­lalkozott egy kissé a haza közügyeivel, — bi­zonyos megilletődés nélkül szemlélje azokat a jelenségeket, melyek az ország szivében mos­tanság felmerültek. Ezeket a jelenségeket — akár pártszem­pontból, akár ettől függetlenül nézzük, az or­szág jövőjét tekintve, igen komolynak és je­lentősnek kell fölismerni. Politikai életünk egyik tekintélyes faktora: Szeged város képviselője, báró Báaffy Dezső, a legteljesebb őszinteséggel nyilvánította aggá­lyait abban a tekintetben, hogy a szövetkezett pártok mai koalíciója többé fon nem tartható, mert Magyarország függetlenségének, önálló ál­lamiságának kiépítése ezzel a különböző ele­mek alkotta társulással keresztül vihető nem lesz soha. Ez a nagytekintélyű és a lekmagasabb po­litikai körök gondolkozás-módját, irányelveit és törekvéseit alaposan ismerő államférfiu han­goztatott aggályait úgy indokolt a meg, hogy a függetlenségi párt vezér-kara úgyszólván sietett a gond-üző válaszszal, meiylyel a közvélemény előtt nemcsak igazolta a mai rendszer helyes­ségét, de jónak látta a legmesszebb menő meg­nyugtatást is adni. Örömmel veheti a nemzet ezen nyilatko­zatot, melyet kipróbált hüségü, jellemű és sze­» flflBtffiUR&i» fi T Ä R € A. Katonatöríénet Ez az elbeszélés abban az időben történt, a mikor a hadseregben még fenn állt az alorvosok in­tézménye. Fél emberek voltak e nyomorultjai az orvosi karnak, akik nem végeziék be egyetemi tanulmá­nyaikat, s igy csak nagyon alárendelt szerepet tölthet­tek be. Életünk egyhangú és sivár volt, s főleg a szol­gálat órái voltak unalmasak. Ily unalmas órákban szórakozott lesz az ember, s kész a legszélsőbb őrült­ségre. Annik, akiről ebben az elbeszélésben szó van szintén nem egy ily unalmas, üres órája volt. Egyéb mulatság hiján fogpiszkálókat faragcsált gyufaszálakból j és — kísérletet Iá'ott. Félt a pokoltól, amelyben szentül hitt. A Kórház szoba egyhangú magányában a betegek és haldoklók mellett sokszor kegyetlen félelem fogta el, s menekült, a hogy csak tudott, e! a kaszár­nyába, vagy akár hová, csak a kórháztól távol, ahol az ördög s okolt látogatásokat tenni. Akkor történt ez, amikor én a hadsereghez ke­rültem. Mindjárt kezdetben feltűnt a fürkésző szemű emberke, aki már húsz lépésről elkerült, nehogy vé­letlenül a közelébe jussak. »Minden ismeretlennel úgy bánik — szóltak tiszttársaim — tanulmányozza őket, hogy megbízhat e bennük. Ha túlestél a próbán, úgy reá nézve meg­szűntél létezni. Tehetsz, amit akarsz, feléd se fog nézni. Ha azonban megbizhaiő embernek fog tartani, úgy legközelebb felkeres, átnyújt egy köteg fogpiszká- lót, ettől a perctó'l fogva akár a tüzbe is megy érted .* A véletlen úgy hozta, hogy a kis doktorral sze­rencsém volt. Nem telt el két hét és felkeresett, a kezében tiz fogpiszkálóval, elmosolyogva adta át a különös ajándékot s azután gyorsan elsietett De rö­vid idő múlva ez a kitüntető bizalom elviselhetetlen lett. Mindig a sarkamban volt, nem hagyott el egy percre sem s csak akkor kezdett elmaradozni, amikor uj tisztet kapott az ezred, akivel azután próbatételei megkezdődtek. Leginkább olyankor volt terhemre, mi­kor éjnek idején felvert, hogy az ördög már megint nála van. Ilyenkor kegyetlenül leszidtam. Szégyelje már végre ezt. a gyerekességet, doktor, rivalltam rá, de ő nem hagyta magát. — Kedves hadnagy ur, ne nézzen engem bolond­nak, vagy tegye ezt, ha már annyit átélt, amennyin én keresztül mentem. Galíciában történt, — folytatta a szerencsétlen, — fiatal, jókedvű kis legény voltam, akivel a tisztek sokszor eltréfáltak. Egyszer a bródi zsidó paphoz szál- lásollattak be, épen husvét volt, képzelje, épen hús­véti Furcsa, rendkívüli ember volt ez a Hollscheid rabbi, imponáló, szinte csodálatos külsővel. A tekintete félelmetes volt s különösen a szolgájában, Hrynkóban dermedt meg a vér, ha a rabbi szúrós, kemény te­kintetével ránézett. A pap gazdag, nagyon gazdag volt s még hozzá amolyan kuruzsló csodaorvos, aki­hez a környékbeli betegek eljárogattak, ott hagyva azt a kevés pénzüket is, arai zsebükben volt. Csoda­tevő szentnek tartották ezt a kuruzsló papot, a ki I sziklaszilárd s akiben nincsenek földi indulatok. Én I ép ennek ellenkezőjét tapasztaltam; leginkább az ebédnél, amikor mindenkiben a szerető, joviális em- ! bér benyomását keltette. Még azt is eltűrte, hogy ; csoda1 ételeiben kételkedjem. Mindig kelteiben ebédel- j tünk, az asszonyok a másik szobában voltak. Hryko > szolgált fel. Ez is a legérdemesebb emberek egyike volt, akit I valaha láttam. A legideálisabb szolga. Mindig a gaz- i dáját figyelte, elég voit egy kézmozdulata, egy szem- ! pillantása, hogy engedelmeskedjék. Szólni úgyis hiába : szóltak volna hozzája, mert a szerencsétlen siketnóma i volt, de ezért a fogyatékosságért hatalmas termettel | kárpótolta a természet. — Szép szál legény az ön szolgája — szóltam i a rabbihoz, de az kezével legyintett. — Mit ér az, ha nem bizhatom benne. í XXXXXXXX ária tulhalmazás miatt a raktáron levő összes XXXXXXXX férfi, női gyermek ruhatárt!kát-----mélyen leszállított árakban árusítjuk. — Ti sztelettel: MÜLLER LAJOS ÉS TÁRSA 3ZATMÁR, Kemfcödelmi- él Iparban* palota » ! reteí-övezte vezére: Kossuth Ferenc bocsátott 1 | világgá. Ámde nem ringathatjuk magunkat abban a boldog hiszetnben, hogy nemcsak előttünk, de »odafont« is minden szent, amit a nemzet vezérei mondanak, tesznek és akarnak cse- l lekedni. A delegációk működésüket befejezvén, a i fehér asztalnál vendégei voltak a királynak, ; I aki beszélgetései során az egyik delegátust azzal a szózattal tüntette ki, hogy a leghelye­sebb magyar politikai szövetkezés — leg maga- j sabb óhajtása szerint —|az volna, ha az al­kotmány-párt az összes ó7-es politikusok be­olvasztása utján abszolút többséget nyerhetne. Ha a forrás, melyből a cercle-vizének emez áradata eredt, — megbízható, úgy habo­zás nélkül igazoltnak kell látni a szegedi kép­viselő hazafias aggodalmait. Mert mit jelent ez az óhaj ? Jelenti első sorban a királ, nak merev ra­gaszkodását a kiegyezési törvény ama tarthat- lan alapjához, mely évtizedeken át erőszako­san félremagyarázva, a nemzeti függetlenség törvénynyel körül-bástyázott várát mindenkor i i veszélynek kitenni volt képes. Jelenti másodsorban a királynak bizalmat- j lanságát a jelenleg többségben levő független- j j ségi párt missiója iránt, melynek ugyan időbeli | határát a legfelsőbb helyen megszabták ugyan, ! | de amely nemcsak átmeneti jelentőségű, ha- ; | nem az ország és nemzet jövőjének erős alap- I ját akarja letenni. Jelenti végül azt a veszedelmet, hogy a dualizmusban élő birodalom konzervatív és a haladás eszméjétől távol tartott kormányzatá­nak érdekében még azt is akceptálnák, hogy hazánk sorsának irányításában a reakcionáriusok is oroszlán-részt vehetnek. Hogy tehát az al­kotmány-párt uralkodásának égiszé alatt a nép­párti törekvések és anti-liberális esztnék nyer­hessenek tartalmat és erőt. Ez pedig olyan veszedelem, melyhez ké­pest a Tisza-uralom rémségei is csak jelenték­telen politikai scénák. Ez olyan veszedelem, amelynek fenyegető valósága a jövő uralkodójának idejében olyan erővel törhet elő, hogy egy csapásra semmisít­het meg mindent, amit évtizedek lelkes mun­kája teremtett. A függetlenségi párt hivatása, ha eddig a 48-as eszmék meggyökeresitésének művében merült ki: ilyen körülmények között tehát még százszor inkább nehezebbé és jelentékenyebbé válik. Arait a 30 éven át tartott szabadelvüpárti uralom megteremtett hazánkban és amit — bármilyen egyéb politikai szolgalelküség da­cára — örök életű, dicső programmjául vallott : a liberalizmust most a függetlenségi pártnak kell nagy akarattal és lángoló szeretettel oltal­mába venni. Ehhez a magyar társadalomban tekintélyes munkaerőt kap a párt. A fővárosi demokraták nagy-gyülésén — minden más po­litikai vonatkozás nélkül •— már is olyan szó­zat hangzott el, mely a reakcionáriusok bekö­vetkezhető uralmával szemben a társadalmi szervezkedés szükségét hangoztatja. A politika Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési '.pviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telefon-«sswim 80. ====== íHiideiinamfi dijak Szalmára«, & kiadóid zalaiban ftzetsndék.

Next

/
Thumbnails
Contents