Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-02-25 / 16. szám
o_ X. évfolyam Szatrhár, 1906. február 25. Vasárnap. io. s*am FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATKSÁRVÁRIV1EGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐ! EGYESÜLET“ ÉS A „SZATÍ8ÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET/ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI Ä R: Egész évre 8 kor. F élévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára iO fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU Felelős szerkesztő Dr. Komárjmv Zoltán. SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10--------—. Tele Ion-szám 80. ===== Mt nocnnemä dijak Szatmárion, & kiadéhivatalban fizetendők. Nehéz napok. A hatalom, törvényen és igazságon keresztül gázolva, le akarja törni a nemzeti ellenállást. Sanyargatásunkra és zaklatásukra mindent elkövet Katonai uralmat teremt, hogy annak súlyát és szigorát majd megérezze a nemzet. Az országgyűlés törvényellenes feloszlatása után a gyülekezési és szólásszabadság elfojtására tesz intézkedéseket. Ki akarja ezzel tépni a nemzet nyelvét. És a sajtószabadságot is támadja. A hazafias sajtó a nemzeti küzdelem lelke. Tudja ezt jól a hatalom. Báróját tehát ennek életgyökereire feni. Ennélfogva a sajtószabadság súlyos megsértésére lehetünk elkészülve. A „mérhetetlen szenvedés és nyomor“-t valóra akarja váltani a hatalom. De a nemzet leikéből ki nem ölheti a mélységes szeretetet a haza és a nemzeti igazságok iránt. E haza földjét vérrel gyakorta áztatta a magyar, megfizette újra és újra annak minden röget. Igazságaink pedig a napfénynél jobban ragyognak. Azok védelmében nehez megpróbáltatásokon ment át mar nemzetünk. Azért történik ez, mert a nemzet megelégelte a törvények meghamisítását, nem akarja tovább tűrni, hogy alkotmánya és a világos törvények ellenére egy reája mind politikailag, mind gazdaságilag átkos uralom tartassák fenn. Idegen hatalom erejének növelésére használták föl fiainkat és anyagi erőnket. És minden biztosíték meg volt semmisítve arra nézve, hogy nem fogják-e alkalom adtán a mi vérünkön és pénzünkön megerősített katonai erőt ellenünk vezényelni. Gazdaságilag ki voltunk szolgáltatva szintén a szomszédos idegen ország kapzsiságának. Kárörömmel csapolták ki életerőnket. Az 1867-iki kiegyezéskor meghozott törvények bár nem voltak nagyon előnyére hazánknak ; de világos rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek a rendelkezések be nem tartattak. Ausztria uralma egyoldalulag kiterjesztetett és reánk nehezedett. Évről-évre újabb vér- és pénz- aldozatot követeltek tőlünk ez egyoldalú és veszedelmes uralom fenntartására. Úgy, hogy folyton gyengültünk minden téren. Nagy hiba volt Deák - Ferenc részéről is, aki a kiegyezést megcsinálta, hogy annak meghamisítását kezdetben elnezte. De megbocsáthatatlan bűn volt annak a partnak könnyelműsége, amely évtizedeken kezére játszott az idegen hatalomnak, szolgailag teijesitve követeléseit. Ez a párt, hogy a hatalmon maradhasson, a a belpolitikai erkölcsöket egészen megmételyezte. A beláthatatlan hosszúságú szolgaság kezdte nehéz leplét ráteriteni Magyarországra. S mikor már-már le kellett mondani, hogy a nemzet valaha képes lesz erejét visszanyerni, akaraterőre szert tenni, a kábultságból föléledni: csodálatos fordulat állott be. A korrupció uralma megdőlt, a nemzet óriási erőmegfeszitéssel kivergődött a posványből, öntudatra ébredt. Mint a hogy az Isten a pokol mélységébe dobta a hűtlen angyalokat; úgy dobta le a polcról a nemzet a hűtlen politikai pártot. Sorsának intézését arra méltó kezekre bízta. Boldog jövőnek hajnala derengett. Ekkor a hatalom fölsziszszent. Uralmát látta veszélyeztetve. Az uj magyar politikai áramlat megdönthetetlennek tűnt föl előtte. Próbálta előbb szép szerével megejteni; ez nem sikerülvén, nyilt erőszakkal akarja megölni. Az egész nemzet áll vele szemben. Ö a fegyver hatalmára támaszkodik, mi törvény- könyveinket tartjuk kezünkben. Az utolsó foszlányig meg kell semmisítenie a hatalomnak e törvényeket, még akkor sem lesz képes a nemzet szivéből a szabadság- és hazaszeretetet kiirtani. Az üldöztetésektől mind mélyebb és mélyebb lesz a nemzet elkeseredése és folyton tisztul a lelke, amely a magasztos igazságokat magába zárja. A »nyomor és szenvedés« lisztilótüz lesz, amelyben a nemzeti erények utolsó salakjukat vesztik. A nemzet minden téren ellenállást fog tanúsítani. A belszervezet és az intézmények szertefutó ágazatait abszolutisztikus eszközökkel sokáig ellátni és vinni merőben képtelenség. Az önkényuralom állandósítása utópia. Az osztrák hatalomnak erre elég ereje nincs. S körülötte fenyegetően tornyosulnak a vészthozó felhők. Szú rágja belülről is az osztrák biroA tinó. — Elbeszélés. — Kocsis Jánosék, a felső Dömötör ék, a kuka Pál Lászlóék, a fekete Szemed Pistáék, a kis tanitóék, a Régi Lidi nénémék, de még a papék is mind készen voltak már, hogy mennek a nagy-galambodi vásárra, mivelhogy a májusi vásár örökké igen jó szokott lenni. — Zsuzsi néni — zörgetett be a botjával az öreg Kocsis Mihály fia, Gábor — itthon van? — Itthon, futott az ablakhoz egy szép szőke fiatal leány, piros orczával, nevető tekintettel. De még az ablakot is kinyitotta. — Hát angyalom, Sárikám, mi? nyújtotta be kezét a legény, hogy a Sárika ujját megesipje, megyünk! — Tudja az isten! — hangzott a ládáról egy kedvtelen éles szó, a Fodor Sándorné szava — bizony nem tudom én. — Nem-e? hát mi a baj? Egyébként pedig nem lett volna semmi, mert Kocsis Gábor a legszebben szorongalta már a Fodor Sárika kis kurta piros ujjait. — Ez a gyerek nem akarja behajtani a tinót — Hát behajtom én. — Nem adja. És özvegy Fodor Sándorné a térdére könyökölt, és elgondolta, ahogy a cifra fogason függő tányérokra, korsókra és a néhai Fodor Sándor csutorájára és tarisznyájára nézett, hogy egy özvegy asszony sorsa csupa nyomorúság 1 — Aztán mért nem akarja adni János? Galambom Sárikám, eszem a ragyogó szemedet — tudod-e, hogy két hét? mi? Jó lesz-e? — Hogy ő a Tündérből ökröt akar nevelni Ökör nélkül ő nem lesz, inkább a két szemét adja Hogy édes apja is meghagyta: Te, János, azt tartsd meg: első az ökör a világon. Elmarad a házasság az őszre: ha a gyerek nem akarja adni a tinót, egy kis gabonából csinálunk valamit. — Az soha sem Zsuzsi nénéml — Becsületes áriktum nélkél a leányomat nem adom. — Van az én anyámnak a kién a királyné is elhálhatna. — Nyoszolya kell, asztal kell, láda kell, fogas kell, oldalszék kell, de pingált, rózsákkal — nincs s ha a tinót el nem adhatjuk, nem is lesz. A Sárika szép égő orcája már úgy kihajlott a kis ablakon, hogy Gábor oda értethette a kalapját a válla széléhez. Esteledett, gyultak itt-ott a mécsek, égtek oda fent a csillagok. — Ahol hajtja a tinót János — szólt Sárika. Épen a kuka Pál Lászlóék előtt ballagott a formás két esztendős tinó. Már olyan vastag, meg fekete, meg hegyes volt a szarvacskája, hogy egy jó szó nélkül senki se nézhette; olyan tömött széles a szügye, magas a marja, hogy a járom már előre n <& vetett reá; olyan hosszú a dereka, csontos a lapockája, vékonyak a lábai, hogy gyönyörűség. Hát még a két jámbor nagy szeme. Ékessége az ilyen jószág, a hol van — a falunak. Tizenöt, tizenhat esztendős süheder ballagott a formás állatt után, fél szemmel, egy fél fordulattal minden valamire való udvarba betekintett, hogy van-e még ilyen tinó? Dehogy volt. Nem csak emberben, de a tinóban is ritkaság a ki olyan, hogy no! A kutyák kiszaladtak — de egy országért meg nem ugatták volna. A Hermány mészáros kitekintett a székből, s jó indulatu mosolylyal kisérte a helyre tinót. A szomszédok több helyről oda kiáltanak: János, jól eladd, megszabd az árát! Hm, biz ez szép tinó! így vélekedtek a szentmihályiak. A kis barna legéuyke büszkén kiáltott a kapuban: te Tündér, tala te! hogy a jégen kopogó, te-te! fenyegette örömmel a vidám állatot, a melyik ugrándozva, szarvacskáit lefelé csapva bogárzott be a telekre. Az iskolából hazatérő engedelmes, szófogadó1 szorgalmas gyereket az édes anya nem simogathatja nagyobb szeretettel, mint Fodor János veregette a kedves tinója vastag nyakát, hátát, az oldalait. Nem szégyenlette átölelni s odanyomni fejét a tinó homlokához. £ SZlÓ óra és ékszer üzletét faSyó évi ápr-sSis 15-én a Gilyén József ur házába a Szlávik -—— Zsigmond ur üzlete mellé —-------he lyezi Tisztelettel á t. Joó László ........... utóda
