Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-02-25 / 16. szám
Szatmár, 1906. S Z A T M A R-NE M E T I. Február 25. dalom testét. Az osztrák hatalmi politika csődje és bukása előrelátható. Engednünk nem lehet és nem szabad. Négyszáz éves küzdelmeink alatt megedződhetett nemzetünk akár a vészek viharára is, Tűrni és kitartani, most a kötelességünk. Mert ha engedünk, jogainkat feladjuk: oly igát raknak nyakunkba, amelyet soha le nem rázhatunk. Megrázkódtatás nélkül ily nagy küzdelem nem jár. De minden jel arra mutat, hogy szenvedéseinktől mielőbb megvált a sors s ál- dásdus jövőnek napia derül reánk, amelyért millió és millió ajak imádkozik! — Dr. Kelemen Samu városunk volt orsz. képviselője a következő bejelentést intézte Szatmár-Németi rendőrfőkapitányához : Tekintetes főkapitány Ur\ A képviselőháznak feloszlatása folytán képviselői megbízásom megszűnt. Kötelességem tehát, hogy a megbízó levelet Szatmár-Németi szab. kir. város közönségének visszaadjam, a a város bizalmát megköszönjem és őt a politikai helyzet ismertetése mellett képviselői működésem fölött bírálatra hívjam föl. E kötelességem teljesithetése céljából március hó 4-én, vasárnap délelőtt 11 órakor népgyülést szándékozom tartani a Vigadó előtti téren. Amidőn ezt főkapitány urnák bejelentem, a rend fentartásáért a felelősséget magamra vállalom. Tisztelettel Dr. Kelemen Samu. — Tisztviselők felfüggesztése. Nagykárolyból írják: Szaltnár vármegyében megkezdődött a tisztviselők elmozdítása. Nagy László megyefőnök csüt. reggel jóval kilenc óra előtt Kemény Emil titkár és Imre Ferenc csendőrszázados, továbbá két csendőr kíséretében megjelent Ilosvay Aladár főjegyző, alispán-helyettes hivatalos helyiségében, aki azonban még akkor nem volt a vármegyeházán. Kilenc órakor érkezeit meg az alispáni hivatalba Galgóczy József, Ilosvay Aladár mellé j beosztott vármegyei tisztviselő, akit Nagy László azonnal fölszólított, hogy a főjegyző iratait és a hivatal kulcsát Kemény Emil titkárnak azonnal adja át, a hivatalos helyiséget pedig azonnal hagyja el. Ezután Nagy László megyefőnök behívatta Jármy Béla közigazgatási kiadót i és utasította, hogy két Írnokkal együtt kézbe- • sitse llosvaynak a lakásán azt a rendeletet, * amelylyel őt állásától azonnal elmozdítja. Egyúttal tudtára adta a főjegyzőnek azt is, hogy helyettesítésével Majos Károly belügyminiszteri Ilyen tinót hogy hajtana az ember a vásárra; volna ott lélek, érző szív, isteni telelem, a hol ilyen állatot késre juttatnának? Ugy-e! Mi lesz ebből a növendékből, ha isten ő szent felsége életének kedvez? ökör, de címeres. így gondolkozhatott és nem is másképp Fodor János. Arra, hogy a Sárika nénje lakodalmát ebből üljék meg, mert hogy nincs miből másból; hogy ebből vegyék a portékát, a Tündérből, a ki, ha párja akad, de méltó párja, úgy szánt, úgy boronái, hogy öröm; arra, hogy a nénjét már egyszer ki is hirdették Kocsis Gáborral s az esküvő ma-holnap itt lesz; nem gondolt a legényke. 0 csak arra gondolt, hogy ilyen tinó nincs több a faluban, de a környéken se tán s hogy isten ezt a szép állatot ő neki adta. Megtölt a gyerek siive édes érzésekkel, a jövendő ragyogásával, az élet igaz boldogságával. Árva volt, de volt egy kedves tinaja s isten a ki az egekben lakik, ad egyszer ehhez egy másikat is. Hogyne adna, de ád áml Dalra fakadt a fiú, esetlen, kukoricaszár hangú dalra, mert hogy inkább gyerek volt még mint legény, de hasította; pótolta fütytyel, a hogy örvendező szivének könnyebben, meg édesebben esett. Ezzel az éles, harsogó dallal lépett be az édes anyjához. — Itthon a tinó? — Itthon szülém. titkárt bízta meg. Ennek megtörténtével bezárta a főjegyző hivatalos helyiségét és oda két csendőrt állított. Ilosvay Aladár értesülve a történtekről, azonnal a megyeházára sietett, ahol már várták őt a tisztviselők és a hatvanas bizottság tagjai. A főjegyző ezeknek kíséretében hivatalos helyisége felé tartott, ahol azonban a csendőrök útját állták és tudtára adták, hogy parancs folytán nem engedhetik be a hivatalos helyiségbe. A városban, valamint a tisztviselői karban óriási az elkeseredés Nagy László megyefőnök eljárása miatt. E tárgyban az alkotmányvédő 60-as bizottság e hó 24-én, szombaton, értekezletet tart. — Az áll. számvevőszék elnökének nyilatkozata Egy újságíró megkérdezte Rakovszky Istvánt, az álla m számvevőszék elnökét, hogy mit tehet az abszolutizmusban az állam fenyegetett érdekeinek megóvására. Rakovszky a következő feleletet adta : — Törvényeink értelmében csak ellenőrzési jogom van, de vétó jogom nincs. Főképen arra kell ügyelnem, hogy a kormány utalványozásai a költségvetés; törvény felhatalmazása alapján történtek-e meg s hogy az utalványozások megfelelnek-e a költségvetési törvényben megállapított fejezetek, címeknek és rovatoknak. Sajnos, oly természetű inkorrektségeket tapasztaltam, amelyeknek következtében a minisztertől felvilágosítást voltam kénytelen követelni. Felszólamlásomnak egyszer eredménye volt, máskor nem. S a királyi biztosok és kormánybiztosok kinevezése, illetőleg ezek fizetésének utalványozása ismét felszólalásokra fog kényszeriteni. Királyi és kormánybiztosoknak s az ezek mellé beosztott segédszemélyzetnek fizetéséről a legutóbbi költségvetési törvény semmit sem tud, igy tehát meg fogom tenni észrevételeimet az illetékes miniszter és a minisztertanács előtt. Az én törvényes gazdám az országgyűlés. De ez most nincsen együtt. Ennek kell jelentést tennem mindazokról az inkorrektségekről, amelyeket alkalmam volt észlelni. Igaz, hogy most ezt nem tehetem meg, azonban abban, hogy három hónap múltán sem lesz országgyűlésünk, ez idő szerint nem tudok hinni. Szóval, én szilárdan meg fogok állni a helyemen s a legnagyobb szigorúsággal fogom a jelenlegi kormányt ellenőrizni. Ez a nyilatkozat is azt bizonyítja, hogy az or szág pénzeinek illetéktelenektől való megőrzésére nincs a törvényben gondoskodva. A hézagot a magyar »kincstár-őrökről« és kincstárőrségről alkotandó az a törvény pótolná, amelynek tervezetét és indoklását a múlt vasárnap megjelent számunkban közreadtuk volt. Névmagyarosítás és tisztességtelen verseny. A tisztességtelen versenynek régóta és általánosan ismert eszköze az u. n. homonymiával, a ne— Hajtjuk hajnalban János a vásárra — kiáltott be Kocsis Gábor. Eladom én jól. A miénket is hajijuk. — Azt hajthatja kee, de ezt nem. — Hogyne hajlanók — rivalkodott a fiúra özvegy Fodor Sándorné. Meg akarta mutatni az asz- szony, hogy ő gazda a háznál s a mit ő parancsol, annak kell is megtörténni. Pedig a tinót már egy hét óta ő kelme is siratja. — Ezt nem — vágta oda dacosan a iegényke s mint igazi legény, föntartva a kalapját. ügy nézett anyjára, oly parancsoló módon hogy Fodor Sándor ha él — ő se nézhetett volna különben. — Kipöndöriteném ám én az olyan kölyköt, a ki én velem igy merne beszélni — hallatszott be kívülről a Kocsis Gábor hangja. Hát ha a te szüléd azt mondja: a tinót eladjuk, kell: szabad akkor ez ellen szólni valakinek? Mi? — A tinót nekem hagyta apám, aztán kölök ám keed. Tudja? Kocsis Gábor nevette. — Hát te nem akarod a nénéd lakodalmát Előtted egy hitvány tinó böcsösebb mint a testvéred — Az én tinóm nem a kee szájára való. Tudja? — Az apjának se volt szive, ennek sinc s — csapkodta a térdeit özvegy Fodorné. — Szülém, bántottom én kegyelmedet? — Hadd el, látom a vesédet! • (Folyt, köv.) vek hasonló hangzásával való visszaélés. Tisztességes munka és fáradozás árán régi nagykereskedő és iparos cégek nevei, az idők során fogalmakká növik ki magukat, szinte összenőnek az áruval, amelyet az illető cég a saját neve alatt nagy arányú publicitás mellett forgalomba hoz; különösen akkor, ha a cég a nevet egyúttal árujának megjelölésével, áruvédjegy gyanánt használja. Az utánzók olvképen tőkésitik a maguk javára a másoknak védjegygyé vált jó hangzású üzleti nevét, hogy azonos vagy hasonló hangzású névvel biro embert keresnek ki »Strohmann« gyanánt, céget alkotnak, a strohmannt azután félreteszik, jóhangzásu nevét ellenben megtartják maguknak és a névhez való jog érinthetetlensége címén kisajátítják az eredetileg bevezetett névben rejlő idegen erkölcsi tőkét a maguk számára. Magyarországon egy sajátságos kedvezményben részesül ez a fondorlatos machináció a névváltoztatás intézménye révén, amely oly kiterjedésben, mint nálunk, sehol a világon nem ösmeretes. Míg tehát külföldön keresni kell egy alkalmas nevű embert ily célra: Magyarországon a névmagya-. rositás segélyével bárkit fel lehet »Strohmann« gyanánt használni, csak idegen hangzású neve legyen, sót ha valakinek magának van nem magyar neve, annak strohmant sem kell keresnie. A bíróságoknak ilyen esetekben a sértett fél jogainak megoltalmazha- i fása végett mindig erőszakot kellett venniük a törvény betűjén, amely világosan biztosítja mindenkinek azt a jogot, hogy saját nevét a más védjegyére való tekintet nélkül használhassa. I A névnek az a feladata, hogy ismertető jelül í szolgáljon; aki a saját nevét nem használhatja, egyéni érvényesülésének legelemibb eszközétől van megfosztva, ezért gondoskodik a törvény expressis verbis arról, hogy a saját nevét kiki háborítatlanul használhassa, az üzleti élet minden vonatkozásában s ezért lehet tartani attól, hogy a bíróságok nem fognak a jövőben is minden esetben a törvény szavai ellenére (bár annak szellemében) ítélni. A belügyminiszter az egyik esetben az engedélyezett nevet utólag megvonta. Ez az intézkedés azonban nem jogsegély, hanem inkább megtorlás Azok a súrlódások, az üzleti életnek ama zökkenései, amelyek ilyen perekkel járnak, ez által meg nem történtekké nem válnak. Az érdekelteket sújtó kár, a közvetve érintetteket ért zaklatás ezáltal jóvá nem tehető. A helyes gondoskodás megelőzi a kolliziót, elejét veszi — ha lehet — a jogsérelemnek, megóvja a feleket az azzal járó esélyeknek és károknak viselésétől, a hatóságokat az elkerülhető munkatehertől. A praeventiv intézkedésnek még az az előnye is van, hogy fokozza a kereskedelemre nézve oly nagyjelentőségű jogbiztonság tudatát. A homonymiával való visszaélést praeventiv intézkedéssel megelőzni nem lehet, mert hasonló nevű emberek mindig voltak és lesznek. De igenis azt a könnyebbséget, amelyet a névmagyarosítással űzött ily irányú visszaélések e téren nyújtanak, meg lehet szünlelni. A névváltoztatáshoz megkivántató engedélyt a belügyminiszter esetről-esetre adja megs az engedély megadásában semmiféle jogszabályhoz kötve nincsen. i E jogát eddig is a közigazgatási raison szerint gyakorolta. Pl nagyon helyesen nem engedte meg, hogy a magyar nevek régies Írásmóddal (i helyett y-nal; cs helyett ch-val stb.) írassanak. Nincs tehát akadálya annak, hogy az eddig tett, tapasztalatokból kínálkozó tanulság alapján az engedélyezésben oly gyakorlat hor.osittassék meg, amely a névváltoztatás intézményével a panaszolt módon való visszaélést kizárja. A kivitel módja természetesen többféleképen | képzelhető, de a legalkalmasabb a következő mód. Aki egy magyar hangzású nevet védjegyként lajstromozott és széles körben árujának ismertető je- ; lévé tett, ezt a körülményt — az illetékes keres- I \iedelmi és iparkamara bizonyítványa kapcsán — bejelentheti a keresk. miniszternél nyilvántartásba vétel végett. A nyilvántartásba kerülő nevek a belügyminiszterrel közlendők, ki ilykép abba a helyzetbe jut, hogy az ilyen névre a névváltoztatási engedélyt megmegtagadhatja. Célszerű lesz a névsort időközönként az alsóbb fokú közigazgatási hatóságokkal is közölni hogy a folyamodókat már az eljárás kezdetén figyel- 1 meztessék. A névválasztási szabadságnak csak jelentéktelen ! korlátozására vezet ez az intézkedés, mert ez idő j szerint legföljebb csak néhány tucat olyan magyar hangzású név létezik, amely áruvédjegyként nagyobb mértékben elterjedt. A gyakori nevek (Nagy, Tóth, Takács stb.) pedig sohasem lesznek alkalmasak a védjegyként való használatra, mert hiszen a belajstromozás dacára is
