Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-11-18 / 92. szám
2. oldal. SZATM ÁR-NÉMET I. Szatmár, 1906. november 18. áldozatokat hozhat a »los von Rom« jelszó diadalra segítéséért. Oroszország — ez a nagy férges alma — biztos revanzsot remél — s talán ezt ki is köti magának — Ausztriától 49-iki szives közreműködéséért. S ha sikerült rendbejönnie, ha majd megint úgy lesz hozzá pénze és hatalma, mint amennyire most nincs, az orosz sas kész, meleg fészket talál Csehországban a pánszlávizmus fiókáinak kiköltésére. Magyarország azonban mit nyer? Milyen i előnyökkel jár a II. Metternich szentszövetsége miránk? Azzal, hogy most már, ha csak egy kissé összeszedi magát Oroszország, a germa- nizálás szakadatlan processzusa karöltve fog j járni a pánszláv izgatásokkal. Még több pénz, még j több újság s még több agitátor fog izgatni a magyar nemzet-állam ellen. Magyarországra csak fokozott mérvű erkölcsi és anyagi terhek fognak nehezülni. Ausztria otthagyja Olaszországot, farkasszemet néz a két hatalom az Adrián. Ez más szóval annyit jelent, hogy milliárdokat j kell költeni hadi hajókra, emelni a hadilétszá- j rno1, beszerezni uj ágyukat, szóval pénz és j katona fokozott mértékben. E mellett Magyar- j ország teljesen el lesz vonva történelmi hiva- j fásától, melyet pedig nemcsak a saját maga, j de egész Európa s az egész emberiség jóvoltá- j bői teljesítenie kellene. A magyar politikának i az felelne meg, ha Magyarország Olaszországgal, ; Franciaországgal s az Al-Dunai fejedelemségek- j kel állana szövetségben, mint független király- j ság, mely elszigetelője a közép Duna mentén j a germán és szláv s a déli és északi szláv ; néptörzseknek. Csakis Franciaország- s Olaszországgal szövetségben volna könnyű Magyaror- j szágnak féken tartani a legádázabb ellenségét, j Hiszen az olasz-francia hadak vívták meg Sol- j ferinót! És csakis a magyar balkán-politika j tudná biztosítani Európa békéjét s elhárítani azt a borzasztó küzdelmet, melyre előbb-utóbb összeméri fegyverét a germán s a szláv faj. S ha az osztrák politikusok ismernék a világtörténelem logikáját, ha tanultak volna a múltakból, ha tovább látnának az orruknál és emancipálni tudnák magukat az emberi jogok sötét negációja alól, — beláthatnák, hogy milyen igaz mindez s megértenék mit jelent a pánszlávizmus egyik legludósabb zászlóvivőjének, Safariknak azon szüntelenül hangoztatott elve, mely szerint ha Magyarország mint ék nem volna az északi és déli szlávok között, már régen a ! j szlávok uralkodnának az egész világ felett. A rrugyar kormány azonban nem osztrák állambölcsekből áll. Beláthatja s be is kell látni tehát, hogy az osztrák politika csacskaságának, a dinasztia újabb hóbortjának, vagy az Aeh- renthal ur metternichkedhetésének nem engedheti áldozatául esni a magyar nemzet nagyszerű történelmi hivatását. A magyar kormánynak telessége lesz mindent elkövetni, hogy Magyar- j ország ne legyen kényszerítve egy olyan kiil- ! politikai szövetségre, mely a magyar nemzetet j csak kompromittálná. Csak azért, hogy a kínai I négyszögméternyi hódítást megtoldhassuk egy j deciméterrel, nem áldozhatjuk fel reputációnkat ’ és nem kockáztathatjuk nemzeti érdekeinket, j És ha népszerűtlen a mai hármas szövetség I is, úgy éppenséggel oda kell hatnia a magyar I államhatalomnak, hogy az uj szentszövetségre j — a maga II. Mellernichével együtt — tniha- i marább elkövetkezzék 1848. március 13. vég- • zetes napja .. . Egyszer már mi is szóljunk j bele a külpolitikai kérdésekbe, tie csak a dege- S nerált csirkeagy velők !... SZÍNHÁZ- I Akármit is mond a babonás világ, Kremer Sándorban volt annyi bátorság, hogy az idei szezont pénteken nyissa meg. Ö nem fél az ilyen mendemondáiéi és mi, akik mindenesetre elismerjük a direktor önbizalmát, őszintén óhajtanok, hogy ez idei működése egyaránt kielégítse úgy a közönség, mint az igazgató igényeit. Elvégre nálunk erősen javult a helyzet és ami másnak nem sikerült,jj'azt Krémer Sándor meg tudta Szatmárön cselekedni: ő már beszok- tatla a közönséget a színházba. Úgy tudjuk, hogy az alsó-páholyok mind bérletben vannak és támlásszék is alig maradt bérleten kívül. Ez téhát olyan ómen, amely megbirkózik a köz- ; hiedelemnek a péntek iránt táplált aggodalmaival és j amiként az első eredmény is igazolja, mindjárt az I első estén szép számú hallgatóság gyönyörködött Herezeg Ferenc történelmi drámájában: Bizáncz-ban. A mű Budapesten a Nemzeti Színház színpadán osztatlan elismerést provokált és jelentékenyen szaporította az illusztris drámairó babérait. A fővárosi recensió a bemutató alkalmával oly széles irányban foglalkozott a drámával, hogy épen ezért nem is tartjuk szükségesnek annak részletes ismertetését. Röviden azonban mi is jelezzük, hogy a darab a régi bizanczi császárság bukásának történetéből meriti tárgyát és cselekményéi, melyet természet, sen a geniális Író a maga fantáziájával és az egységes drámai szerkezethez szükséges fordulatokkal erősen kiszínez és lélektani motívumokkal megalapoz. Az iró súlyos nemzet-politikai igazságokat hoz föl- szinre és mintegy tendenciózusan juttatja érvényre, hogy csak az a nép boldog és maradhat főn, mely fejedelmével egyült érezve a történelmi hagyományok szankcionálta erkölcsi életet él és a hazáért minden földi javait föláldozni bármilyen időben kész. Konstantinban, a bizánci császárban, a fejedelmek ideális eszményét állítja elénk, mig népét, udvarát és a nagy császár családját undorító példájául szemlélteti az önző, haszonleső, gyáva, csuszó-mászó jellemeknek. Bizáncznak tehát buknia kell és e bukás romjain épül föl az egyetértés, az önzetlen honszerelem dicső korszaka. A darabot a szerző aligha Írhatta vidéki színházak és ezek előadása számára. Ezt a drámát elfogadhatóan egyetlen vidéki szintársaság sincs képesítve előadni. Éppen ezért nem is szólhatunk arról, hogy uj társulatunk első bemutatkozása minden irányban jó hatást keltett, csak annyit kell registrálnunk, hogy a drámai személyzet szokatlanul jó erőkkel rendelkezik. Mint régi jó ismerőst örömmel üdvözöljük színpadunkon Peterdit, (Lala Kalil) aki a vidék egyik legkitűnőbb jellemszinésze és akit joggal tartunk művészi erőnek. Nagyot haladt Kiss MiklÓ3 (Konstantin) tavaly óta és szép orgánuma, átérző játéka most már leküzdi a színpadi kezdő zavarait. Azt hisszük, hogy ö is, mint Hidvéghy Ernő, aki most már hires drámai színész, és Papír, aki ugyancsak a főváros kedvence lett azóta — nálunk kezdi szép karrierjét. Viszontláttuk még Jászai Olgát — e nem neki való szerepben — és Tihanyit, kinek visszaszerződtetősót szintén örömmel vesszük. Papp Etel (Olga) igen bájos és szeretetreméltó vígjátéki színésznő, a férfiak közül pedig Kiss Jenő nagyon intelligens színésznek látszik. Tőrök Sándorról, Barna Andorról és Erdélyi Kálmánról csak akkor szólhatunk, ha megfelelő szerepkörben muíatkoznak be. A segédszemélyzet nagyjában szintén a régi, ami pedig friss, az — szerep-nemtu- dással vezette be a szezont. INNEN-ONNAN.i Vidám optikai regény. Volt egy kis Lorgnette, Bájos és molette, Szőke és finom, Édes volt nagyon. Jön doktor Zwicker Nagy szerelemmel, Csak reá nézett, Már rabjává lett. Zwicker és Lorgnette így egymásé lett; »hollószárnyaival lebebegett a zordon enyészet.« ország- ról-országra bottal, tarisznyával és sebzett szivének sajgó fájdalmával. »Amerre tenger zug, amerre a szél jár, Csillag lehanyatlik : ott nyugszom meg én már.« Ez lesz Rákóczi jelszava. Végzete űzi, hajija mind tovább, Lengyelországból Angliába, Franciaországba, Törökországba. Az osztrák hatalom mindenütt üldözi, minduntalan éleiére tör. De a hontalanság e szomorú állapotában is meg-megforgatta ő az érmet, melynek egyik lapján igaz, a bot és a tarisznya, a hontalan bujdosó szomorú jelvénye sötétlik, de a másikon ott domborul, ott ragyog a Dávid tornya, a lá- vol haza Magyarország, talán a munkácsi vár kimagasló lornya »gyermekreményi és bánali tanyája.« Bár otthon már reásütötték a hazaárulás bélyegét, törvénykönyvben megörökítve hona hálátlanságát, de ez a hon mégis az ő életsajkájának világitó tornya, ahová tekintete mindun'alan révedez, amelynek érdekében minden követ megmozgat külföldi államoknál, császárok, királyok hatalmas udvaránál. Csakhogy mindig újból tapasztalja a zsoltáros Dávid igazmondását: »Ne bizakodjatok fejedelmekben, midőn nekik nincs ígéretükből hasznuk.« Az érem tornya csalóka fényt lövelt, ingatag sajkája a mélységbe merült, mielőtt parthoz ért. Rodostóban ásták sírját. „Mélyen fekvőt, föld alatt, hol nem élnek érzemények, hol nincs többé gondolat.“ IV. „El ti komoly képek, ti sötétség rajzati félre ! Uj nap fényle reánk, annyi veszélyek után.“ Negyedik képletünk, Mordechaj érme, a mi nemzeti hősünk diadalmas feltámadását és megkoronázását jelzi elég beszédesen: Egyik lapon zsák és hamu, visz- száján az arany korona. A bibliai Mordechájt is halálra szánták hajdan a zsidóság ádáz ellenségei a perzsa királyi udvarban: Ahasveros és Haman. Pedig nem volt egyéb vétke, mint az, hogy zsidó volt é.s népének legkedveltebb vezérembere, akinek elvei nem engedték, hogy térdet hajtson az elbizakodott királyi udvaroncok hatalmi gőgje előtt. A halálos ítélet alá volt irva, megpecsételve országszerte kihirdetve, sőt a bitól'a is fel volt állítva számára. Mordechaj és egész népe zsákba burkolva, hamut hintve a fejükre gyászolták végzetüket. De ime, Isten csodát müveit, természelfölötti csodát. A nemzet egyik krónikása addig lapozgatott a krónikás könyvben, amig felfedezte — és a király előtt is nyilvánvalóvá tette, hogy Mordechaj mégsem bűnös, sőt, hogy fölötte nagy érdemeket szerzett és kiválóan fényes országra szóló kitüntetést érdemel; mire Aliasveros. az alapjában nemesszivü, de gonosz tanácsadóktól néha félrevezeti király, előhozzatta Mordechájt a siralomház mélységéből, törvénybe iktatta az ő érdemeit, aranykoronát tétetett a fejére s miniszterek és országnagyok diszmenetben kisérték az ország fővárosában utcahosszat kiáltva előtte: „Ilyen kitüntetés illeti azt, akit a király szeret és kedvel.“ Ugyebár, tisztelt ünneplő gyülekezet, felismeritek ebben a képben Rákóczi Ferenc szakasztott mását?! „Sírja felett enyeleg suttogva az alkonyi szellő S a hűség csendes angyala őrzi porát.“ Zsákból és hamuból neki is kijutott elég Hiszen élte alkonya csupa gyász és vezeklés volt. Elveszettnek vélték már a kishitüek és rövidlátók örök időkre. De az isteni gondviselés, amely a királyok szivét és gondolatát is irányítja, csodát müveit. Akadt egy krónikás, a Rákóczi-kor buzgó krónikása, Thaly Kálmán — legyen áldott az ő neve — aki addig bújta, böngészte, ismertette Rákóczi honfiúi halhatatlan érdemeit, amig mindeneknek köztudat&ba szivárgott, hogy Rákóczit zsák és hamu helyütt arany korona illeti meg. És a mi nemeskeblü felséges urunk é3 királyunk magáévá tette a nemzet óhajtását, törvénybe iktatta Rákóczi érdemeit, feltámasztotta halottaiból, hazahozatta az országgal példátlanul fényes királyi diadalmenetben, arany koronával ékesitva koporsóját; amelynek láttára az ország fővárosa föluj- I jongott. a nemzet szive feldobbint ez érzésben: „Ilyen kitüntetés illeti azt, akit a király szeret és kedvel.“ Miért is méltóbb és alkalomszerűbb imával nem fejezhetjük be, mintha felemelkedve fohászkodunk a mindenható Istenhez, ki a nemzetek sorsának intézője, a királyok szivének irányitója, hogy a mi nemes gondolkodású, fenkölt lelkű bölcs urunkat és királyunkat, I. Ferencz Józsefet, árassza el isteni áldásának bő malasztjával most és mindenkoron Ámen. .1. üoó £ászlé óra» és éks«er=ü«leíét f. évi május hó i-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé helyeztem át, j Jód I^ásííló utóda.
