Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-10-24 / 85. szám
A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor- Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Fószerkesztó : Felelős szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telefon-szám 80.------------Mi cdenaemS dijak Szatmáriul, a kiadóhivatalban fizetendők. 1 II. Rákóci Ferenc. A napokban tartja diadalmas bevonulását több, mint kétszázados távoliét után, a magyarok szép fővárosába, az ő bujdosó kuruc társaival együtt, a nagy és vitéz fejedelem. Amerre csak a hamvakat hazahozó vonat elhalad, népek ezrei vonulnak ki, még az éjszakát is nappallá változtatva, eléje, hogy e drága tetemeknek tisztességet tegyenek és áhitatos kegyelettel hódoljanak az ő dicső emlékezetének. Egy fényes, de tragikus végű korszakát idézik vissza e napok a múlt történetéből, hogy lássa a mai nemzedék és megtudja igazán becsülni ama nagyokat, kik a szabadságért küzdöttek, szenvedtek és elbuktak. Édes hazánk történelme gazdag, nagy és kiváló alakokban; sőt azt lehet mondani, hogy annak csaknem minden lapja szabadsághősöket mutat fel lépten- nyomon. Hiszen annyi vértanút, amennyit e hazának szabadságáért már áldozatul esett, alig- alig mutathat fel bármely nemzetnek történelme is. De ezeknek csaknem legkiemelkedőbb alakja mégis csak II. Rákóci Ferenc volt. Fényben, dicsőségben, fejedelmileg neveltetett. S miként egykor Mózes, látván az ő népének nyomorúságát és szenvedéseit, ott hagyá a királyi palotát, hogy szegény, szerencsétlen rabszolgaságban vergődő népén segíthessen, éppen igy cselekedett Rákóci is. Elhagyva a bécsi udvar minden kényelmét, eldobva magátói minden fényt, beállott ő is a küzdők és szenvedők sorába, hogy hü magyar népét a szolgaság szomorú házából a szabadság földjére bevezethesse. Az volt ám csak titáni küzdelem, igazi élet-halál harc, melyet a nagy hős és vitéz társai, az osztrák elnémesitő uralommal szemben, a nemzet jogaiért és szabadságáért majdnem egy évtizeden át folytattak. Velek tartottak, velek küzdöttek a jók és igazak . .. mind a magyar nemzetnek szine-java, főként pedig a pozsonyi vértörvényszéktől és a Karaffa-féle gyilkolásoktól olyan sokat szenvedett szegény protestánsok. Sajnos, hogy a nagy fejedelem nem érhette el azt, amit maga elé célul kitűzött. Közbejött gátló körülmények, főként a hirtelen fellépő döghalál. mely a vitéz harcosok ezreit egymásután í ragadta el, véget vetett nemes küzdelmeinek. De j élvezte azt, hogy sok szegény egyházat és isko- ; lát a végmegsemmisüléstől megmentve, a sokat j sanyargatott protestáns lelkészeket is pártfogásába véve, sokaknak háláját vitte el magával i messze idegenbe. Ez az önkéntes számkivetése találóan jellemzi az egész embert előttünk. Itthon maradhatott volna, csak alákellett volna Írni a békekötést; de az ő ideális, nemes lelke tiltakozott az ellen, hogy elfogadja attól a hatalomtól a békejobbot, amelyet ő hazája ádáz ellenségének tartott. Most már otthon lesz a nagy fejedelem a nagy asszonynyal, Zrínyi Ilonával és az ő hős kuruc társaival együtt. Tartoztunk azzal nemcsak az ő dicső emléküknek, hanem magunknak is, hogy a drága hamvakat haza hozzuk. Fejünket magasra emelve, szivünket Istenre irányítva kegyelettel szenteljük meg e napokat, mig csak az ünnepség véget nem ér. A palotáktól a kunyhóig örömünnepe ez minden igaz magyar embernek. Csak a hadsereg nem veheti ki ez ünnepségből a maga részét. Pedig azok is a mi vérünkből valók, a mi fiaink. A copfos- hatalom — úgy látszik — fél a rebelliseknek még hamvaitól is. De mi annál nagyobb kegyelettel és áhítattal gondolunk vissza ma ama hősökre, akik a népszabadságért oly sokat tettek és áldoztak. Legyen áldott az ő dicső emlékezetök! Dr. Márk Ferenc. A Rákóci törvény. Annyi évek fájó sebe heggedt be a napokban a Rákóci törvényt elfogadták. A nemzet megbélyegzett héroszai, a mesés idők félistenei megtisztultak a gyalázattól, a mely ide s tova két század óta mocskolta be a nemzet lelkében ragyogó tisztaságú szent nevö- ket. A mit annyi évnek küzdelme meghozni nem tudott, meghozta az a nagy politikai rázkódás, a mely közelebbről érte szegény nemzetünket s annak szerencsés eredménye adott ösztönzést, hogy kiragadjuk az érdemtelen szenyből azokat, a kiket az ádáz hatalom hazaárulóknak deklaráltatott. TÁRCA. Kis orcája amin még rajta volt as utca piszka, láztól égett, a két szeme csillogott, mint két tüzős üszők. Kezecskéivel meg csak úgy kapkodott a levegőbe, megmarkolva a semmit. Az ember csak leült az ágy szélére és bámulta a kis teremtést, a ki reggel még vígan hentergett a porba — a piszokba. Kacagva intve a csókot kezével a munkába távozó apának. Most pedig itt fekszik láztól gyötörve, bambán bámulva, azt se látva, hogy apja itt ül mellette, izmos, kérges kezében, szorongatva as ő kis kezeit. — Orvost kell hívni asszony. Vedd a kendőt gyorsan, ne bámulj. Ma kaptam ki a hetibért, van pénz, telik az orvosra. No, csak siess — orvost teremts nekem, ha jót akarsz. Akkorra már az asz- szony kint is volt a házból és egy jó félóra múlva, — a mi az embernek esztendőnek tetszett, vissza is jött az orvossal. A tudós ember megvizsgálta kis beteget, megnézte a nyelvét, megtapintotta az üterét, aztán irt fel mindenféle orvosságot. Kanalast is, port is, jól megmagyarázvB, melyiket, hogy mikor kell használni. Aztán kiadta rendeletbe, hogy a betegnek jó ; táplálkozásra van szüksége : becsinált levest, jó gyönge csirkehúst, tejberiskását kell vele étetni, máskülönben bizony baj lesz és enélkül nem használ még az orvosság se. — Hamar asszony, ehun a pénz, hozzál egy pár csirkét, Lajoskának csirkét kell enni, másképen elpusztul, — megmondta az orvos. A pénz szépen fogyott, de a kis Lajoska napnap mellett tért magához, az orvosság, de legkivált a csibehus nagyon jót tett neki. Az igaz, hogy lassan-lassan zálogba vándorolt minden, amire csak adtak valamicskét, utolsónak már a karikágyürüt húzta le az asszony az ujjáról, a mi pedig 6 esztendei házasságuk után még le nem jött onnan, — de hát a csibehus nagyon drága, a Lajoskának meg olyan jó étvágya lett attól a sok orvósságtól, a mit kanállal, meg ostyába öntve adtak be neki, hogy bizony nem lehet csodálkozni, ha jó étvágya lett tőle a Lajoskának, különösen mikor olyan csoda jó ételeket kapott, még befőzöttel is, amit addig csak a sarki cukrász kirakatába bámult meg. Meg is volt a látszatja, két hét múlva Lajos: a már megint ott haneuzott, verőfényes napon a többi gyermekekkel az utca közepén, dicsekedve vele, mi minden jóba volt neki része, a mig boteg volt. — Ebédre aztán elejébe tették a főtt krumplit veres- hagymászsirral; sokba került a Lajoska betegsége, bizony nem tellett. Lajoska csak gyümöszölte, gyűrte magába keservesen a hagymás krumplit, eszébe julott az elmúlt boldog idő, a becsinált leves, a pompás csirkehús, tejbegriz, meg a befőtt. Egyszerre csak egy nagyott sóhajtott, két szemébe lopódzott a köny, oda fordult az édes anyjához és szepegve kérdezte tőle: — Mond meg nekem édes anyám, leszek-e én még beteg? . . . ß A beteg. — Irta: Géczy István. — Midőn Bodnár János kikapta a tiz forint hetibért, kilépett a tüstös gyár udvaráról, a szabad levegőn egy nagyot lélekzett, tele tüdővel szívta magába a friss májusi esti levegőt és megelégedetten sietett haza, arra a jó vacsorára gondolva, amivel felesége igy bérfizetéskor várni szokta. Ahogy a dohos pincelakásba belépett, ott találta az asszonyt, kivörösödött szemekkel, amint a tűzhely fölé hajolva egy csuporban valami folyadék felét kavart, — aminek nehéz, fojtó szaga eltöltötte a kis konyhát. Már. éppen rá akart ripakodni az asszonyra, amikor észrevette, hogy a szeme szögletében ott csillog egy-egy köny csepp és riadtan néz a belépő férfire. — Mi baj asszony, hogy ilyen csurgóra áll az ereszalja, éppen ma, mikor itt szorongatom a markomba egész heti keresetemet? — Beteg a Lajoska, nagybeteg lett a lelkem, úgy leverte a lábairól a hirtelen gyütt baj, mint gyönge cserjét a sebesen gyütt vihar. Ekkor már az ember lent is volt a szobában az ágy mellett, ahová némán követte az asszonya. Hát bizony a Lajoska csakugyan beteg volt. jjoé £ászló óra= és .. éksiseraüiíletét f. évi május hó l-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé m « a 'mi .............. Tisztelettel ===== he lyeztem n»t«i | joo iyás^io utóda«
