Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-10-24 / 85. szám

Szatmár, 1906. október 24. 2-ik oldal. SZATMÁR-N É M ÉTI. A siralmas nyomorúságban annál fájóbban saj­góit a seb s a daliás idők dicső napjaira való vizsza- tekintés megerősített akitartó küzdelemre; beheggedt a seb, letisztult a szenny. . . Gloriás alakjukban állanak már előttünk a kuruc hősök s ha rájuk emlékezünk, nem fog el a fájdalom érzete. Megtisztullak . . . Visszajött a dicsőségük ... Megszületett a tör­vény, a melyet indokolásával együtt itt közlünk: Törvényjavaslat II. Rákóci Ferenc és bujdosó társai hamvainak haza­hozataláról. ő Felsége attól az érzéstől áthatva, hogy az elődeire hosszú századokon át súlyosan nehezedett ellentétek, félreértések ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlekeit képezik, a nemzetnek is­mételten kifejezett közóhajára, a király ‘Ss nemzet kölcsönös bizalmának újabb zálogául II. Rákóci Fe­renc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítását leg­kegyelmesebben elrendelvén s az országgyűlés mind­két háza effeiett érzett hálás örömét nyilvánítván, elhalároztatik, hogy: 1- §• II. Rákóci Ferenc és bujdosó társainak tetemei hazaszállittatván, országos küldöttség ál­tal ünnepélyesen a kassai székesegyházban, Thököly Imre tetemei pedig a késmárki ev. egy­házban téttes^nek örök nyugalomra. 2 §• Az 1715. évi XL1X. törvéycikknek 2-ik és 3-ik §-ai eltöi ültetnek. 3 §• A II Rákóci Ferenc és bujdosó társai em­lékének megörökítésére felállítandó emlékmű és a hazaszállítás költségeire ötszázölvenezer ko­rona ajánltatik meg, amely' az állami költség- vetésben a miniszterelnökség átmeneti kiadásai közt számolandó el s a pénztári készletből fe­dezendő. 4. §. Jelen lörvóny rendelkezései semminemű magán­jogi következményekkel nem bírnak. 5. §• Ezen törvény végrehajtásával a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter bízatnak meg. Budapest, 1906. évi október hó 19-én. Dr. Wekerle Sándor s. k., m. kir. miniszterelnök. Indokolás a II. Rákóci Ferenc és bujdosó társai hamvainak haza­hozataláról szóló törvényjavaslathoz. A nemzet többszörösen megnyilvánult közóhajá­nak tett eleget Fölséges Urunk, midőn a király és nemzet közötti bizodalom újabb zálogául II. Rákóci Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát el­rendelni méltóztatott. Ennek a nemes lelkűiéiből eredő fejedelmi el­határozásnak a folyománya, hogy a nemzeti hősök emlékének kegyeletes ünneplése alkalmából azok a megbélyegző törvényrendelkezések is eltörültessenek, amelyeket törvénykönyvünk s jelesül az 1715. évi XLIX. törvénycikk 2-ik és 3 ik §-ai tartalmaznak. Ezt kívánja elérni a kormány jelen törvény- javaslat előterjesztésével, mely a nemzet közóhajának felelvén meg, bővebb indokolást nem igényel. Budapest, 1906. évi október hó 19-én. Dr. Wekerle Sándor s. k. m. kir. minis*terelnölc. INNEN-ONNAN. Lapunk »Hírek« rovatában írunk a kereske delemügyi miniszter rendeletéről, melyben figyelmez­teti a postahivatalokat, hogy legyenek körültekintők, mert sok hamis pénz van forgalomban. A postahiva­talok megszívlelték a figyelmeztetést, sőt egyik-másik lelkiismeretes hivatalnok buzgalmában a hatóságok figyelmét is felhívta a hamis pénzek nagy forgalmára. A széles körű figyelemnek meg is volt az eredménye. Egyik közeli községben a csendőrség megcsipeR egy hamis ötkoronás pénzdarabot. A tetteseket elcsípték, a hamis pénzeket lefoglalták. Az előbbieket bekísér­ték a szatmári kir. ügyészség fogházába, az utób­biakat bűnjelként szintén odajuttatták. A tetteseket erős fedezet alatt kisérték be, a pénzt, azt nem bízta az őrsvezető a kisérő csendőrökre. Nehogy baja essék a bűnjelnek, általánosan kitűnőnek ösmert intézményünkre : a postára bízta. Még pedig olyan­formán, hogy megcímezett egy postautalványt a szat­mári kir. ügyészségnek, kiállította 20 koronáról, a szelvényre pedig ráírta: »Mellékelten küldjük a négy darab hamis 5 koronást.« A posta, a kereskedelemügyi miniszter által figyelmeztetett posta pedig — a mint illik — kiállí­tott az utalványról egy szabályszerű feiadó-vevényt. * Ősz van. A fák hullatják a leveleket s a leve­lek helyét csiripoló verebek foglalják el. Az utcán pedig megjelennek a fényesre vasalt, formás cilinde­rek. Viselőik büszkén hordják a kürtőkalapokat s féltve őrzik a legcsekélyebb borzolástól is. a mely levonna az elegáns ruhadarab fényéből. Egy ilyen cilinderes urat láttam a minap a korzón. Olyan büsz­kén járt-kelt a fényes cilinderben mintha — az egyszeri paraszt mondása szerint — végig fej volna benne. De hajh, cilinderek vesztére, emberem szomo­rúságára a kis, szűrke verebek nem jártak tánc- és illemiskolába. És a cilinder fényes, bársonyos tetejét egyszer csak — engedelemmel legyen mondva — egy piciny, fehér folt ékteleniti el. Egy kis folt, amely piszkit, de a mely óvatlan pillanatokban helyet foglal­hat a legjobb családok kalapján is. Emberünk leveszi a magas kalapot, fejcsóválva nézi a dísztelen foltot, kiveszi a zsebkendőjét, hogy helyreállítsa kalapján a köztisztaságot. Ekközben csendesen, flegmatikusán mormogja fogai között az ösmert közmondást: — Inkább ma egy veréb, mint holnap egy túzok. ti 1 R E K. — A Szerkesztőségből. Dr. Komáromy Zoltán lapunk főszerkesztője, huzamosabb távoliét után haza­érkezett. — Rákóci. Megírtuk, hogy a városi tanács múlt közgyűlésen elhatározta, hogy felkéri a város háztulaj­donosait miszerint házaikon október 26-tól 30-ig a nemzeti szinü lobogót kitűzzék. Ez ügyben a főkapi­tány a következő hirdetményt bocsátotta ki: Ismeretes a város közönsége előtt, hogy Il-ik Rákóci Ferenc és bujdosó társai hamvainak haza­szállítása országos ünnepélyek között fog végbe menni s minthogy ezen ünnep nemzetünknek és a nemzet minden egyes fiának ünnepe, a városok és községek vetélkednek egymással az örömünnepségek rendezése tekintetében és nem lesz az országban ember lakta hely, hol külsőleg is ne lenne kifejezve az a közöröm, mely a nemzet szabadságáért küzdő hősök hamvainak a hazai főidbe való elhelyezésével az országot éri. Nem kétlem, hogy e tekintetben városunk haza­fias polgársága az elsők között fog járni, sőt biztosan számítok arra, hogy a háztulajdonosok az országos közörömben való részvételüknek külsőleg is jelét fogják adni. E célból ezúton is bizalommal kérem fel a háztulajdonos urakat, hogy október hó 26. napjától október hó 30. napjáig bezárólag házaikra a nemzeti zászlót kitűzni szíveskedjenek. Szatmár, 1906. okt. hó 19. Tankóci, főkapitány. A helybeli jótékony nőegylet elhatározta, hogy Rákóci hamvainak kassai temetésén nagyobb küldött­séggel részt vesz. A napokban azonban átirat érkezett az ünnepélyt rendező bizottságtól a törvényhatóságok­hoz, melyben arra kérik, hogy a hölgyeket a tömeges részvételéről beszéljék le. Egyrészt rendkívül nehéz dolog a rendezőségnek a hölgyek elszállásolása, más­részt pedig az ünnepélyen résztvevő hatalmas tumul­tusban való tolongás, járás-kelés nem való a nőknek. Ennek folytán a nőegylet hétfőn délután tartott gyű­lésén elhatározta, hogy csak hat taggal képviselteti magát és ezeket is azokból válogatja ki, a kiknek Kassán rokonságuk vagy ösmeretségük van s igy el­szállásolásuk nem fog nagy gondot adni a rendezőségnek. Városunkból többen mennek az ünnepségre sajat költségükön. Eddig a következők jelentették eb­beli szándékukat: Dr. Fejes István, Dr. Nagy Barna, Majthényi Endre, Dr. Vaday Viktor, Gachal János, Dr. Hadady Lajos, Fogarasi Sándor, Wallon Ede, Pethő György, Uray Géza, Asztalos Jószef, Litteczki Endre, Ináncsy Károly, Lipeczki Elek. Kiss Aron, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület püspöke körlevelet intézett a fenhatósága alatt álló egyházakhoz, melyben elrendeli, hogy minden egyház­ban a harangok meghuzassanak a bujdosók hamvai-, nak Pancsovára érkezésekor, a budapesti temetéskor 21-én fél 12-től 12-ig a kassai temetéskor 29-én fél 12-től 12-ig, továbbá 30-án délelőtt 9 órakor. Október 29-én az összes iskolákban a tanítás szünetel, iskolai ünnepélyek tartandók, melyen a gyermekek Rákóci és bujdosó társai érdemeivel megismertesse­nek s a kuruc-viíág kiváló alakjainak emléke és tisz­telete szivükbe oltassék. Miuden egyházban 29-én és 30-án délelőtt 9 órakor, midőn Thököly Imre ham/ai temettetni fognak, imából álló istentisztelet tartassák. A Kölcsey-kör, mint már említettük, október 29-én hétfőn délután 3 órakor a városház előtti téren Rákóci emlékezetére népünnepet tart, mely alkalommal dr. Fechtel János, a kör ügyvezető alelnöke beszédet mond; dr. Pirkler Ernő alkalmi ódát szavai s a dal­egyesület, az iparos és németi énekkar egyesülten két darabot énekel. — Kettős eljegyzés. Kovács Leó, nyug. honvéd- ezredes házánál szép családi ünnepély folyt le szom­baton este. A család két leányának eljegyzését tartot­ták meg szűk családi körben. Kovács Leonkát Mol­nár Imre Dunagőzhajózási kapitány, Kovács Margit­kát pedig dr. V e r é c z y Ernő helybeli fiatal ügyvéd, »Szatmár« c. laptársunk főmunkatársa jegyezte el. — A Pesti Hírlap képviselőnkről. Mikor mind­untalan hangzik a panasz, hogy a képviselő urak óriási hanyagságot tanúsítanak kötelességeik teljesí­tése körül, örömmel veszszük át a Pesti Hírlap va­sárnapi számának »A tengeri szabadhajózás« cimü cikkéből az alábbi, dr. Kelemen Samura vonatkozó részt: A tengeri szabadhajózásról szóló törvényjavas­latot letárgyalták úgy a közgazgasági, mint a közle­kedési bizottságban.. A bizottságok tárgyalásai — amint erről különben az iparfejlesztési törvényjavas­latnál is megyőződhelünk — épenséggel nem gyako­rolnak ránk olyan benyomást, mintha a bizottsági tagok tisztában lennének az eléjük került anyaggal Csupa felületesség és emellett egy-egy jelszó parafrá­zisai jellemezték a felszólalásokat. Mindössze Kele­men Samu, a közgazdasági bizottság előadója töre­kedett lelkiismeretesen teljesíteni feladatát s nemcsak a javaslat fontosságát igyekezett megvilágitáni, hanem rámutatott olyan lényegbeli hibákra is, amelyek aligha használnak majd annyit, mint amennyit ártani fognak. — A diszbandérium ruhái. Több helyi és környékbeli lap éles támadást intézett úgy a városi tanács, mint a Rákóci temetésen részt­vevő diszbandérium ellen a miatt, hogy a város a nagy költséggel készíttetett díszruhákat a kül­döttségben résztvevőknek ajándékozza. A város kasszáját megrendítő nagy kiadások miatt resz­kető laptársainkat sietünk a következőkben megnyugtatni. Tény az — erről mi is megem­lékeztünk — hogy a tanács a fentebbi értelem­ben határozott. S ennek a határozatnak meg is volt a maga magyarázata. Az ünnepségek után a város úgy sem vette volna semmiféle hasz­nát ezeknek a díszruháknak, mert egyrészt adandó alkalommal bajos lett volna mindenikbe megfelelő termetű férfiút keresnie, de meg való­színű az is, hogy nem akadt volna senki, a ki hajlandó lett volna a használt — bármennyire is uraságoktól levetett — ruhákba belebujni. A küldöttség tagjai azonban a főispán elnök­lete alatt tartott ülésükön elhatározták, hogy a várostól az ajándékot nem fogadják el, hanem az ünnepségek lezajlása után visszaadják azokat. BEHOZATAL Müller Zoltán a föpostával szemben. 3 kiló legfinomabb minőségű Cubakávét 9 koronáért szállít postán bérmentve. Jobb minőségű és olcsóbb mint bárhol. Kérjen részletes kávé árjegyzéket

Next

/
Thumbnails
Contents