Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-02-04 / 10. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. í * A „SZATMARVARMEGYEI KÖZSÉG! ES KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ES A „SZATMAR-NEMETI-I IP^IjHLTELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP, / 'v < *.T ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő Dr. Komáromy Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ■ —- - = Telelőn-szám 80. --------Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Mi lesz? (cs) Az egész ország feszült figyelemmel várja, mi lesz a megindult politikai alkudozások eredménye? És egyáltalában lesz-e eredményük ? Senki nem nézi^rózsásnak a helyzetet s annyi méltatlanság és felültetés után nem bízik az udvar részéről megindított tárgyalások jóhiszeműségében. A múltkor a király majdnem hogy kiutasította palotájából a meghívott magyar vezérpolitikusokat s az irás, amit akaratának kife- jezésekép eléjük terjesztett s a »nyomorral és szenvedés«-se! való megfenyegetés, amelynek kíséretében az az Írást átnyújtotta: azt bizonyították, hogy a király nem akarja magyar nemzetének jogos kívánságait teljesíteni, a nemzet akaratát figyelembe venni nem szándékozik, sőt oly dolgokat követel, amelyek az ország közállapotait még inkább súlyosbítanák, mint amilyen volt az utóbbi évtizedekben s a nyílt abszolút uralomnak szolgálnának előkészítőjéül. Természetes, hogy sem a vezérlő politikusok, sem a nemzet nem teljesíthette és nem teljesítheti a király követeléseit; mikor törvényes és természetes joga van akaratát érvényesíteni, amely akarat érvényesítésének ellenállhat ugyan bizonyos ideig a hatalom, de amely ha szilárdságát megtartja, elébb-utóbb érvényesülni fog. A helyzet ma is az, mint a múltkor annál a szomorú emlékezetű Burg- jelenetnél volt: a nemzet ép úgy nem engedhet, mint ahogyan nincs joga a királynak a nemzet akaratának ellenállani és végeredményben a nemzet életét veszélyeztető követelések teljesítését kívánni. Az az a helyzet még sem egészen olyan. Azóta a császári hatalom martalőcai sokat garázdálkodtak, jogtalanságot és törvényeszegést egymásra halmoztak, réseket ütöttek az alkotmány bástyáin; viszont még sem tudtak semmit elérni. Nincs újonc és nincs hadi költség. A hatalomnak pedig ezek kellenek. És most méginkább kellenek, mint a múltkor. A helyzet tehát nem egészen olyan, mint volt. Megint kísérletet tesznek, nem Jehet- ne-e valahogyan a nemzetet megpuhitani, az engedékenységre rávenni, avagy kijátszani; persze hogy ez a hatalom érdekeinek rovására ne menjen. Innen van az, hogy újra fölvétették ő felségével a tárgyalások fonalát. Amit a nemzet kíván, az aránylag nem sok és azt a tiszta igazság alapján kívánja. Nincs nemzet, amely magát nemzetnek nevezi, hogy idegen hatalom befolyásának és uralmának tűrésére kényszerittethessék; hogy idegen szellemű és nyelvű hadsereget saját vérén és pénzén fenntartson, ezáltal fiait és töméntelen pénzét az idegen hatalom önkényü rendelkezésére bocsássa. Nekünk ősi életünkből kialakult országgyűlésünk és törvényhozásunk van, amely az ősi alapokon fölépült alkotmány keretében teljesen jogosult sőt kötelesa nemzet létérdekei szerint hozni törvényeket és vannak is meghozott törvényeink, amelyek nemzeti önállásunk, függetlenségünk biztosítására alkottattak. Még a 67-iki törvények sem szolgáltatják ki a közösségnek a magyar nemzetet, mert minden tekintetben, amely a két szövetséges államot illeti, a paritást és dualizmust Írják elő, ami a lehető közös ügyekben az illető államok tökéletes önrendelkezési jogát elismeri. Nekünk alkotmányosan megkoronázott, az alkotmányra megesküdött királyunk van, aki csak alkotmányosan uralkodhatik s önmagától elveszti alkotmányos jogait, mihelyt a törvényeket és alkotmányt megszegte. Ez egyszerű és világos. Tehát nem tűrhető, hogy a saját vérünk és pénzünk által fentartott hadsereg, amely a 67-iki törvények szerint is közös célra van rendelve, egészen el- osztrákosittassék s egyoldalulag német nyelven, tehát nem magyar nyelven vezényeltes- sék és vezéreltessék. Nem tűrhető, hogy gazdaságilag reánk nézve káros, sőt gyászos viszonyok álljanak fönn, amelyek világosan és kizárólag Ausztria érdekeit szolgálják. Nem tűrhető, hogy közös hadsereg felszereléseire kiizzadt millióink idegen államban, Ausztriában költessenek el kizárólag s igy országunk ipara, kereskedelme, pénzforgalma életveszélyesen megsinyledje azt Szóval mindaz nem tűrhető, ami a törvényeink és alkotmányunk ellenére, és akaratunk ellenére tartatik fenn. Tudjuk azt, hogy mindennek legfőbb oka abban rejlik, hogy a Ausztriával közös uralkodónk van, aki érthetetlenül, jobban szereti hűtlen elegybelegy birodalmát, mint hü magyar országát, s ennek a hűtlen birodalomnak érdekeiért velünk nem törődik, panaszainkat, jogos kívánságainkat figyelembe uem veszi, sőt alkotmányunk értelmezésében is felette ingadozik. Egész törekvésünk végcélja tehát az önálló nemzeti királyság. Régi küzdelmeinknek vágya ebben csúcsosodik. Erőfeszítésünk ideirányul. Ezért a közbeeső akadályokat kell elhárítanunk. Azt akarjuk legelsőben is, hogy akaratunk végre érvényesüljön. Aztán jön a többi: a törvények teljes végrehajtása, az alkotmány betartása; csupán az uralkodó személyének közössége; végül az önálló nemzeti királyság. Természetesen ez óriási nagy ut. íme, mily nehéz, hogy az akaratának kifejezésétől elszoktatott nemzet, törvényes akaratát érvényesíthesse, pedig milyen tapintatosan, milyen tulloyálisan hozatott az tudomására a felségnek. A felség hallani sem akart róla. Természetes. O hozzá volt szokva, hogy parancsait népe [boldogságának árán is teljesítették; különben is abszolút uralkodói hajlamai lettek erősen érintve. Rendes időben szállították neki az újoncot és az adót; civillistáját fényesen emelték, komoly akadály nem volt. íme azonban, most csuful megfordult a dolog. A magyarok nem akarnak áz osztrák hadseregnek újoncot és pénzt adni, mert törvényes és természetes joguk van nem adni pénzt és újoncot idegen, sőt ellenséges célokra. így aztán egészen érthetőleg összekülönbözés támadt a nemzet és a hatalom, az az megmondva, Fe- rencz József között. A nemzet belpolitikailag olyan politikai iránynak adott erőt és vezetőszerepet, amely az ő érdekeit védi és őrzi, viszont ledobta a polcról azt a hűtlen pártot, amely azért, hogy élősködhessék a hatalom morzsáiból és a nemzet testén, kiszolgáltatta nagy érdekeit, sorvasztva életerejét. Az uj politikai áramlat erős, megdönthetetlen, mert eredetét a nemzet leikéből és szivéből vette s a nemzet életerejéből táplálkozik. Amint az igazság nagy ellensége az ármánynak, úgy látja a hatalom veszedelmes ellenét az uj politikai áramlatban. Próbálta megtörni, majd próbálta megnyerni. Nem sikerűit sehogysem. Most azonban a hadsereg, a »Meine Armee« bomladozik, nem lévén újonc és pénz, újra próbálnak valamit. Ám lássuk. Ki van zárva, hogy engedjünk vagv felüljünk. A sok szenvedés szívóssá és edzetté tette e nemzetet; a sok alattomos támadás pedig elővigyázatossá és öntudatossá. Nincs okunk feledni üldöztetéseinket és ki- noztatásainkat, nem vagyunk buták fejünket az erősebben összetákolt rabigába hajtani. Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, az újonnan megindult tárgyalások nagyon előrehaladottak lesznek, de nincs okunk feltételezni politikai vezérférfiainkról, hogy a nemzetre káros, csúfos és a nemzet jogait, akaratát háttérbe szorító egyezséget kössenek. A szatmár-németi függetlenségi kör kegyelete. Nagy csapás érte a magyar nemzetet lánglelkü, fényes tehetségű, hü fiának: Bartha Miklósnak halálával. Hirtelen jött az s lesujtólag hatott. A legválságosabb időben fosztotta meg a sors a nemzetet e csodálatos tehetségű fiától, aki szóval és kivált ragyogó tollal oly meghálálhatatlan buzgósággal és ön- feláldozással szolgálta magyar hazáját ős magyar nemzetét. A magyar nemzet méltó kegyelettel gondol elhunyt nagyjára. Áldott emlékezetét meg fogja örökíteni maradandó emlékben is. jioé £ászlé óra és ékszer üzletét folyó évi április . • i r “ 15-én a Gilyén József ur házába a Szlávik |1 % j V B Z I 3-t.------------- Zsigmond ur üzlete mellé ------------- * Tis ztelettel Joó László utóda
