Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-02-04 / 10. szám
Szatmár, 1906. S Z A TM Á RN ÉMETI Február 4. A mi polgárságunk is mély kegyelettel viseltetik ßartha Miklós emlékezete iránt. A szatmári függetlenségi kör elhatározta volt, hogy Bartha Miklós özvegyének nagy férje elhunyta alkalmából részvétét fejezi ki. A részvétiratot a kör elnöke, Csómay Imre irta meg s küldötte el az özvegynek, amelyre ő hálás szívvel válaszolt. E választ az elnök a függetlenségi kör legközelebbi gyűlésén be fogja mutatni. ügy a mélyen érző, hazafiui lélekkel megirott részvétiratot, mint az özvegynek ráadott válaszát itt közöljük: Özv. Nagyságos Barlha Miklósné nagyságos asszonynak Budapesten. Nagyságos Asszony ! ‘ ** Szatmárnémeti sz. kir. városban »függésiéit- ' ségi és 48-as kör* alakult. Ezen kör tagjai nov. hóban tartották meg első összejövetelüket. A megnyi- tási ünnepélyen, mindjárt a hazafiság oltárán, az emlékezés mécsesét gyujták meg. Körünknek minden tagja Bartha Miklósra gondolt. — Bartha Miklós városunkban többször megjelent. Ismertük őt. Láttuk nemes alakját. Hallottuk ékes beszédit. Olvastuk ira- ; tait. Szivünkbe zártuk tanitásajt. Elménkbe fogadtuk, megtartottuk hazaszeretetre intő tanácsait. — Szép irályában gyönyörködtünk a költői lelkű írónak, bölcshöz illő tanácsai szerint igyekeztünk a hazáért, a nemzetért érezni, cselekedni ; ő vezetett, ő kalauzolt bennünket a közügyek terén az igazság felismerésében. Az ő szavai győztek meg bennünket, hogy az alkotmánynak, a nemzet érdekeinek megvívása körül a helyes utón akkor vagyunk, ha vele érzünk, vele gondolunk s ő utánna indulunk. Vezérünk volt, tanítónk volt az ékesen szóló, a gyönyör- ködtetően, meggyőzően, az elragadóan iró »Miklós mester.« A „mester“ földi részeit az édes hazai anya- földnek kellett átadni, mert — emberi nyelven szólva — meghalt. — Pedig a mester nem halt meg, j csak aluszik, — álmodik a magyar nemzet szép ha- ; zajáról, melyet ő oly nagyon szeretett, álmodik a ! magyar nép elérkező nagyságáról, jólétéről, boldog ) jövőjéről, amelyért ő, mig a föloön járt, oly bátran, nemesen, elszántan, megingathatatlanul s megtánto- rithatatlan nemzeti hősképen vívta a harczok leg- szebbikét, vívta közel a már-már elérkező diadalig. Nem érhette meg, hogy lássa a hazát, szeretett magyar nemzetét függetlennek, önállónak; az alkotmány sáncainak ormán, — a küzdelem közepette az Ur megállitá, lelkét magához szólította. A Teremtő, az életnek és halálnak ura parancsolt. Akaratában meg kell nyugodnunk! — Bánat és gyász szakadt Nagyságodra — az elhunyt hitvesére. De miénk is a fájdalom joga ; a derék férfi, lelkes hazafi, a kitűnő iró, a jeles szónok felett mi is könnyező szemekkel bánkódunk. Nagyságod bánatának, gyászának egy részét kivettük és viseljük a magunké mellett, mely minket, mint az elhunyt tisztelőit, csodálok sulytott. Mi, az ö hívei, gyászoljuk a mestert, az igaz hazafit. — Nagyságodnak vigaszt kívánunk s azt, hogy ne legyen súlyos rá nézve az özvegyi fátyol. Sötéten fekete az; de glória ragyogja körül, mely a mester irói és hazafiui dicsőségének arany babérkoszorújáról sugárzik le a bánatos özvegyre. “ Pártkörünk jelen nemzedéke mindig tisztelettel s hálás elismeréssel lesz Bartha Miklós iránt. Emlékezetét kegyelettel őrzi meg szivében. Hisszük, hogy szelleme közöttünk van! Nyugvó porai legyenek áldva I — — — Megbizattam, hogy tudomására jutassam Nagyságodnak, hogy pártkörünk minden tagja részt vett és vészén az országos bánatban s hogy tagjaink az eilmnyt maradandó emlékének létesítésére is elküldik szerény filléreiket! — Ezeket Írva vagyok Szatmáron, 1905. nov. hó. kiváló tisztelettel A szatmárnémeti függetlenségi és 48-as pártkör nevében és megbízásából; Csomay Imre, kör-elnök. Igen tisztelt elnök ur! Áthatva ama őszinte részvéttől, ama gyönyörű soroktól, melyei a »Szatmárnémeti Függetlenségi és 48-as Párt« boldogult férjem halála alkalmával felkeresett, hálatelt szívvel mondok köszönetét úgy igen tisztelt elnök urnák, mint a Körnek és kérem utóbbinak is köszönetemet tolmácsolni. Igaz hivük: özv. Bartha Miklósné. Jelentjük továbbá, hogy a meglepő arányú gyűjtéshez, amely Bartha Miklós szobrára és síremlékére or szágosan megindult s még folyik, a szatmári polgárság része is hozzá óhajtván járulni, — végből a függetlenségi kör kebelében mozgalom indult meg, hogy a napokban gyüjtoivek bocsátassanak ki Reméljük, hogy e nemes célra kegyeletes érzelemmel adják polgártársaink filléreiket. Színház. Szerdán újra a »János vitéz«-t játszották. De igen gyengén játszották. Harkányi (János vitéz) Fedák-imitációja túltengett, játékában semmi önállóság nem volt. Énekszámai pedig nem sikerültek, a magasabb részeket egyszerűen a zenének engedte át. Éneklésekor a szöveget nem értettük. Váradi (Bagó) többnyire fojtott torokhanggal énekelt, fátyolozott és rekedtes volt a hangja. Tisztái nagyon is komédiázott a francia király szerepében. Nem tudja, mi az a tiszta, derült komikum ? Azt hisszük, nem. Különben tóditottak neki a többiek is. Hogyne, ha a »rendező« csinálja, miért ne tegyék ők is. Némelyek fülükre csavart bajuszszal ugrándoztak, mások a rózsajelenet alatt nevetgéltek. Réthi is túlzott a tudós szerepében; Tisztainak öröme telhetett benne. Elismerés virágai koszoruzzák a karzat lelkes publikumának halántékát; de mások is vannak a színházban, akiket nem ragad el egészen a Tisztái és Réthi speciális humora. Kerényi Adélnak (király leány) sem volt egészen tiszta a hangja. Erőlködéssel akarta pótolni hangbeli gyöngeségeit. Denique ilyen előadásokat nem kérünk. Csütörtökön Tihanyi Vilmos jutalomjátéka volt. »A kis szökevény« cimü operette került szinre. A jutalmazott, akit barátai babérkoszorúkkal és pecsétes levéllel leptek meg, Flipper jockey szerepét játszotta. Jókedvvel, ügyesen játszott e nem egészen neki való szerepben. A szerep különben sem nagy, mégis Tihanyi annak keretében a közönséget minél jobban igyekezett mulattatni. Sok tapsot is kapott. Mellette még Kállai K. játszott ügyesen csinos jelenség volt. Ám nagyon is elfogta a »jókedv« a szereplőket Néha már sok is volt az extemporizálás. Kifogásoljuk ezt a túlságos szabadságot, utóvégre is némi különbség hadd legyen a színház és a brettli között. Pénteken zónaelőadás volt, »A Csöppség« et játszották telt ház előtt. Az előadás nagyon vontatottan indult. A színészek hangját alig lehetett hallani, mert egyrészt ők sem sokat adtak a dologra, másrészt a nézőtéren folytonos nyüzsgés volt. Különösen a karzaton, amelynek állóhelyén mint a heringek, úgy szorongtak az embetek, az állóhelynek éppen a színpadnál levő szegleteiben pedig szinte csaták folytak egy kis helyért, ahonnan legalább ötven centiinéternyit lehessen látni a színpadból. Mindenesetre sokkal kevesebb jegyet kell a karzatra kiadni. Ha pedig a direktor előtt csak az üzlet a fő, amit kétségbe nem vonunk, — a főkapitány ur intézkedését kérjük e dologban. A második, és harmadik felvonást már éiénkeb- ben játszották. A szereplők közt elismerést érdemei Radnai Zs. a címszerep ügyes és kedves megjátszásáért. Tihanyi jól alakított, mint Lend. Borsodi kitűnő papi alakot mutatott be. Jó volt még Jászai Olga és Rónai Hermin. B 1 R E K. A csók. Sokat írtak már a csókról. A kézcsók valami „érdekesebb“ jelentőséggel alig bir a csóko- lódzás világában, legfeljebb ok lehet egy eleget mondó kézszoritásra. Persze, ha nem gyermek csókol kezet ! szülőjének, s nem öreg asszonysággal szemben kife— i jezett tisztelet jele a kézcsók. Hanem . . . hiszen í tetszik már tudni, mikor. Az arc megcsókolásánál már érdekesebb körülmények lehetnek. Ha egy üde- ^ ;S,-v - v'- * f ■ női arcra, csinos bajuszszal szegélyezett férfiajak tapad, ez már beszéd. És ha az a lázas férfiajak nem az arcra, hanem az ajakra forr, ez már a beszédek beszéde . . . Hanem itt másféléről lesz szó. Arról a csókról, amelyet nők adnak nőknek, még pedig egymás száját csókolva meg. Nálunk is szokásban van, hogy akár látogatóban, akár valamely nem nyilvános helyen való találkozáskor a nők összecsókolóznak. Ennek alig lehet valami különösebb magyarázatát adni. Mert „bizony sokszor nem őszinte az az összeciókolózás, csak szokás. — Másutt is divatos a nők összecsóko- lódzása. Az orvosok ezt a minden valamire való ok nélküli összecsókolódzást egészségügyi szempontból min denütt kárhoztatják. Amint hogy a kis gyermekeknek boldog boldogtalan által való csókolgatását is. Ez utóbbiban kiváltkép igazságuk van. Mert a kis gyerekek arcát a sok rokon, a sok cseléd, dada összecsókolja, még azok is megcsókolgatják, akik csak a szüléknek akarnak a gyermek megcsókolásával hízelegni : úgy, hogy a legtöbb kis gyerek arca sokszor kékfoltos. A sok mindenféle csók pedig ragályos is lehet. Éppen igy lehet az orvosoknak — sőt van — gazuk a nők ajkon történő összecsókolózása tekintetében is. Bár a nők összecsókolózása általában nem Őszinte, mert néha csupa raffinériából két egymásra kárpáló nő is nyájasan összecsókolódzik; és tehát habár nincs semmi különösebb indoka a nők össze- esókolózásának: mégis hiába írtak az orvosok kötetekre terjedő értekezéseket az indokolatlan csókolő- zás ellen, nagyon kevés eredményt értek el. És itne most áramlat indul meg. A női hiúság indította meg azt, még pedig éppen az angol hölgyeknél, akik eddig ugyancsak divatoztak e tekintetben, de most már ott megelégesznek azzal, ha találkozáskor mi it a férfiak — csupán kezet fognak egymással; a csók teljesen elmarad. Az orvosok persze örömmel üdvözlik azt az egészségi szempontból örvendetes változást, s azt hiszik, hogy ez az ő érdemük, pedig csalódnak, mert a csók elmaradása tisztán a női hiúságra vezethető vissza. Az angol hölgyek nem csókolják meg egymást : 1., mert a csók miatt gyakran hátratolódik a nagy, széles kalap, s esetleg ledönti a frizurát. 2., a fátyol megrongálódik, 3. a csók miatt letörlődik az arcról a finom rizspor, 4. heves összeölelkezés után a gyönyörű uj blúz egészen összegyűrődik s elveszti uj formáját. Nem tudjuk, általánosabb hullámokat fog-e vetni ez az áramlat s elérkezik-e hozzánk is. Azonban az érdekesebb indokoltabb csókolózások elé soha nem fog sehol sem állani a női hiúság, j Sőt ellenkezőleg . . . Cégé. — Személyi hir. Dr. Kelemen Samu, országgyűlési képviselő és iapvezér, a napokban Budapestre utazott. Onnan valószinüleg már a napokban Olasz' országba megy üdülés céljából. — Eljegyzés. Ócsvár Rezső kir. kath. főgimnáziumi tanár eljegyezte Nyulászi Ilonkát Kassáról. — Kinevezés. A vallás és4közoktatásügyi ügyvivő Nagy Margitot a kapnikbányai állami elemi iskola ; helyettes tanítónőjévé nevezte ki. — Hajtóvadászatot tartott a nagycsonkai erdő- j területen a szatmári vadászegyesület. Hatan vettek részt és 23 nyulat lőttek. Ez volt az utolsó hajtó va- 1 dászat az idényben. Sok nyúl eshetett áldozatul e j vadászidényben a puskáknak. — A nagykárolyi oltáregyesület hangversenye. Vasárnap délután 6 órakor Nagykárolyban az oltani Oltáregyesület kitünően sikerült hangversenyt rendezett. Nagyszámú közönség gyűlt egybe a szép müsoru hangversenyre. Foiti nek Bella kisasszony zajos tetszés mellett szavait. Majdik Béla szépen cim- balmazott, Mondik Endre pedig énekelt. Dr. Fodor Gyula főgimnáziumi tanár humoros felolvasást tartott, melyben jól ismert emberekről finom szellemes tréfákat mondott el a közönség tetszésétől kisérve. Cseh Lajos fögimn. igazgató tartott még szabadelőadást a Madonna festészetről; Polgár Gy. Ödön pedig monológizált. — Választmányi ülés. A helybeli jótékony nőegylet a napokban választmányi ülést tartott Uray Gézáné elnökletével. Az ülésen elszámoltattak a Pan- nonia-beli táncestély bevételei és kiadásai. E szerint az estély tiszta jövedelme 756 korona volt. Köszönebirtok és ház adás és vételi ügynöksége SZATüÁR, Csokonai-utcza 2. sz. (Törvényszéki palotával szemben.) Több háznak és birtoknak sürgős eladásával vagyok megbízva. így a vevóközönség becses figyelmét felhívom arra, hogy az általam nagyon mérsékelt közvetítés dijat a vevő többszörösen megnyeri azzal, ha olyat vehet, a milyent keres, olcsónsé hamar. — Birtokokat (ügy helyben mint vidéken) kisebb és nagyobb mennyiségben, eladás vagy bérletre keresek. --------------------- . _____________________ Kö lcönökot bekebelezésre helybeli intézetnél költségmentesen eszközlök. ==Részvényeket a legmagasabb árban meflveszem==
