Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-10-07 / 80. szám

X. évfolyam. 80. szám. Szatmár, 1906. október 7^Vasárnap. SHATWAMEMt FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „S Z A T M Á R - N É M E T.I -1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. * \ I MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. •-------T EL ŐFIZETÉSI Ä R: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára !0 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : 0r. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSIG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ......... ....Telefon-száno 80. - — Mi ndennemű dijak Szütaiaron, a kiadoiiivaialnan fizeíendik. Lakbért a városi tisztviselőknek! Majdnem hihetetlenül hangzik, de úgy van, hogy eddig Szatmárnémeti sz. kir. város tisztviselői lakbért nem kaptak, holott ez min­den rendszeres fizetésnek quvasi elengedhetetlen járulékát szokta képezni. Igaz ugyan, hogy kaptak a tisztviselők valami pótlékfélét; ennek azonban nem lakbér volt a neve, s egyik-másik tisztviselőnél nem is ülötte meg a kellő mértéket; az is igaz, hogy pár év előtt a városi tisztviselők fizetését épen abból az indokból emelték a jelenlegi magas színvonalra, mert lakbérük nines s igy a mai fizetésekben már benne van a lakbér is; azonban egyik módszer sem helyes. A kérdés legkorrek­tebb megoldása az, hogy a városi törvényható­ság adjon az ő tisztviselőinek rendes lakbért s azt negyedévenkint utalványozza ki. Mint olvastam, a legközelebbi közgyűlés épen e kérdéssel is fog foglalkozni, s igy talán nem lesz kár ezt a pár sort megírni, respec­tive elolvasni. Az évekre kiható állandó lakbér megállapítás nem olyan lényegtelen dolog sem a tisztviselőkre, sem az adózó -polgárságra, hogy azt behatóan megfontolni ne kellene. Hogy lakbér szükséges és helyes, az azt hiszem nem lehet vitás, s egyedül annak mértéke kell ké­pezze a tanácskozás tárgyát. Ennek a mérle­gelésénél és megállapításánál pedig többféle szempont az irányadó. Először: a szükséges minősítés (qualificatió). Minél több ismeretnek a kötelességszerü meg­szerzése jár egy bizonyos állással, annál ma­gasabb kell abban az állásban az összes java­dalmazás, s igy a lakbér is legyen. Az 1883.. évi I. t.-cz. 5. §. VI. és Vili. pontjai értelmében legalább a jogi négy évi tanfolyamnak bevég­zése, s az államtudományi államvizsgának si­keres letétele kívántatik meg a polgármesterek, rendőrkapitányok és jegyzőktől, jogtudományi államvizsga az árvaszéki elnöktől és ülnökök­től, — s ügyvédi vizsga a tiszti ügyészektől Ugyané törvény 17. §-a a számvevőségi tiszt­viselőktől érettségi és áilamszámviteltani vizs­gát követel. A többi tisztviselői állások közül a tiszti orvosi, mérnöki, erdészi állások van­nak magasabb képesítéshez kötve, mig a ta­nácsosi és kezelői állásokkal szemben a tör­vény jóval kisebb igényekkel lép föl. Második szempont a tényleges állapot. Városunkban egy jogtudományi államvizsgát tett egyén (pl. bírósági joggyakornok, vagy árva­széki elnök) igényeihez mért lakás családos ember részére 5 — 800 koronán alul alig kap­ható, mig ugyanezek által igényelhető garcon- lakás évi bére 2—500 korona. Harmadik szempont az illető tisztviselő családi állapota. Igazságos és méltányos ugyanis, hogy egy családos, több gyermekes tisztviselő 20 —3O°/0-al magasabb lakbért kapjon, mint egy nőtlen hivatalnok, ki egy, legfeljebb két bútorozott szobával beérheti. Negyedik szempont az állami és más tör­vényhatósági tisztviselők lakbére. Erre nézve tájékozásul elég legyen a következőket föl­említeni : a) az állami tisztviselők lakbére Szalmár­Némctiben (IV—VI. katonai lakosztály): V- ik r. o. (főispán, curiai biró, miniszteri tanácsos slb.) . 1200 K VI- ik r. o. (lörv. elnök, pénzügyi főtanácsos stb.).................... 960 K VII- ik r. o. (jogügyi tanácsos, főerdő felügyelő stb.)................... 720 K VI II- ik r. o. (kir. tvszki 1 iró, tan­felügyelő stb.) . . 4 . . 600 K IX- ik r o. (kir. albirő, kataszl. főmérnök, főerdész . . . 480 K X- ik r. o. (főispáni Litkár, p. ü. fogalmazó slb.)...................420 K b) a vármegyei tisztviselők lakbére lenne Szatmár-Némeliben fl904:X. t.-cz. 3-ik mel­léklet) : VI. r. o. (alispán)...................1120 K VI I. r. o. (főjegyző, árvaszéki el­nök, főügyész).................. 840 K VI II. r. o. (főorvos , főszolgabíró) . 700 K IX. r. o. (szolgabiró slb.) . . . 560 K XI j!'o jk*sekk liszlv., kezelők stb. |^q j­Végül és talán legfontosabb szempont, hogy a lakbérek milyen terhet rónak az adózó pol­gárságra, nem lévén egyáltalán közönbös az a 8 — 10°/0-os pótadó, a mit e címen az adózó polgároknak kell kiizadni. Mindezeknek az adatoknak, s másrészről a tisztviselők érdekének figyelembe vételével úgy hiszem leghelyesebb lenne, ha a közgyűlés külömbséget tenne nőtlen és családos tisztvise­lők közölt. A mértéket illetőleg pedig kimon­daná, hogy a legmagasabb lakbér 950 K, a leg­T A R C A. A napkeleti unoka. Nyári bolyongásaimban odavetődlem a Bretagne hegy-dombos tengerparljára, arra a romantikus vidékre, a hol minden zugnak megvan a maga történelmi em­lékezel essége, — a múllak véres mementója. Imádom hazámnak azt a vidékét, mert még a parasztja is más, mint a többi tájainkon. Van valami poetikus vonás ebben a parasztban : a természetimádásnak az a meghaló, babonával teli és istenfélő alázatossága, a mely a sorsban való föltétien bizalommal meg­nyugszik minden csapásban, a mit a tenger-viharok, vagy az élet forgataga hoz. Alkonyaikor betévedtem egy kis faluba. Talán neve sincsen ennek a pár háznak együtt ; én legalább máig sem tudom, hogy van-e? A legszebb házba be­lértem, hogy tejet és barna kenyeret kérjek. Egy öreg paraszt alázatos tisztelettel fogadott, — Csak tessék, isten hozla nálunk, — mon­dogatta. De nem csekély lett a meglepetésem, a mikor beléptem hozzá. Az egyszerű parasztház szobái telis­tele voltak értékes holmival; nagy üvegszekrényben drága műkincsek, finom szobrocskák, ezüst tálak, megannyi sokat érő holmi. — Ide tessék, ebbe a karosszékbe, — kínálta a házigazdám, a kinek szívessége fokozódott, amint meg­hallotta, hogy iró vagyok, párizsi iró. E! is dicseke­dett azzal, hogy könyvei is vannak, habár ő maga nem tud olvasni. — Hát akkor minek kellenek ezek a könyvek ? — kérdeztem. — Ezek a üarnné. Ide szokta adni minden hol­miját, amit haza hoz; nálam jobb helyen vannak azok, mert -5 a tengeren nem vihet el mindent ma­gával. — Hát tengerész a fia? — Bizony urainI . . . Még pedig milyen ten­gerész! Aranyzsinórja van már, meg ordója.. . És egyszer a japán császár is kitüntette, a mikor kétszáz matrózt Japánnál megmentett . . . Most a fiú vala­merre Ausztriában jár és alig hiszem, hogy ez cszten­( dőben még visszajöjjön. Kezdett érdekelni az öreg paraszt fia. — Tehát tengerész a gyerek ? Meséljen róla, í öreg. Bizonyára érdekes dolgokat tud mondani róla. — Hát igen . .. Sokat tudnék mesélni. A fia neve Jean, mint a legtöbb paraszt gyereké. De ez a Jean aligha ülőit az apjára. Legalább annyit sejlhellem az öreg meséjéből. Elmondta, hogy a kis Jean tizenhat éves korában megszökött tőle és kilenc teljes esztendeig a hírét sem hallotta; akkor aztán megjött. Nagy volt, erős, feketére barnult és szakállas. És aranyzsinóros egyenruhában toppant be az apai házba. Azóta miudig hirt ad magáról, ha ismét utón van. — Valahányszor Jeannot hazajön, mindig hoz valamit, a mit rám biz, hogy tegyem el. De legdrá­gábbnak tartja összes holmija közt ezt a vázát. Nézze csak, uram, ide záram a szekrénybe. Megmutatta. Bizony, magam is elbámullam, a mikor kezembe vettem ezt a vázát. Soha ennél szeb­bet, még ehhez hasonlót nem láttam. A napkelet csodás művészetének remeke volt ez, szinaranvból vert, drágakövekkel kirakott, szinpompás, tündöklő ékszer volt ez a váza. Megért testvérek közölt is jó néhány ezer frankot. — Jaj, uram, — dicsekedett a paraszt, — nem szeretem én ezeket a holmikat itt, mindenkinek meg­mutatni, mert tolvaj törne a házamra értük. De attól is félek, hogy a fiamnak baja támadna. Lássa, ezt a vázát például a chinai császárok sirkerljéből hozta és Megnyílt a (JRÜNFELD TESTVÉREK j4 férfi-, női- és gyeriuek-cipő-áruháza Szatmáron, Ka*inci5y=utca (Vallon-féle liáz.)

Next

/
Thumbnails
Contents