Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-09-12 / 73. szám
r > Szatmár, 1906. szeptember 12. Szerda. 73. szám FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Fgész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. — 1 = Telefon-szám 80. ===== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Három ünnepnap. Az elmúlt héten három ünnepnapja volt a nemzetnek. Az egyiket Kassán ünnepelték, a másikat Kolozsváron, a harmadikat Jászberényben. Méltán nevezhetjük az itt lezajlóit ünnepeket a nemzeti érzés, a föl lobogó magyar hazafiasság, a megnyilatkozott sovénség ünnepeinek. Jelentőségében, mind a három nagy és súlyos úgy a jelenre, mint a jövőre. Kolozsváron, bérces Erdély kincses metropolisában uj templomot nyitottak a magyar kuliura, a magyar nemzeti művelődés istennőjének. A gyönyörű színház ott nagy feladatok megvalósítására épült. Ha szabad még most is e megkülönbözést használni: az anyaország müintézeteinél relevansabb célok elérésére szolgál az erdélyi uj nemzeti színház, melyet e hivatásának arányában álló és valóban lélekemelő ünnepély keretében adták át a Magyarságnak. Nálunk a színház kullur-inlézet, mely az irodalom és műveltség szolgálatában ébren tartja és fejleszti a nemzeti szellemet, mig olt a színház ments-vár, mely a magyarság, a nyelv és hazafiság terjesztésével és ennek tendenciózus kultuszával ébren tartja a nemzeti érzületet és megakadályozza a nagy számban körülfekvő nemzetiségek, különösen az oláhság romboló aknamunkáját. E szempontból tehát az erdély-fővárosi nemzeti színház jövendő működése elé minden magyar ember igaz szívvel és abban a reményben tekint, hogy ez nemcsak kellemes szórakozások és az erdélyi mágnás-világ mulató helye, de a magyarság közművelődésének és nemzeti érzületének erős vára leend. Jászberény ünnepéhez a magyar közvéleménynek csak mint egy politikai esemény színhelyéhez volna köze, ha nem történt volna ott egyéb, mint a város 25 év óta mindig megválasztott képviselőjének jubiláns ünnepélye és e képviselőnek, mint a politika egyik irányadó alakjának beszámoló-beszéde. Ámde a jászok városában Apponyi Albert jubileuma szét vetette azokat a szűk kereteket melyek közzé az ilyen ünnepségek ékelve vannak. Ott az ujjá-ébredt magyar nemzeti eszme ült diadalt és bontotta ki hatalmas lobogóját a haladásnak, Ott a város képviselője, a független 48-as magyar miniszter, de aki a király yniniszlere, a Lehel kürtjénél hatalmasabb hangon hirdette, hogy a magyar nemzeti élet teljességét és önállóságát tűzte ki végcélül a nemzet bizalmával és szeretetével alakult kormány. Ezt a célt kívánja szolgálni az alatt az idő alatt, mely bár csupán átmenet, — de az üdvös alkotásokra és az ország jövőjének megalapozására a tettek ideje. És Apponyi Albert gróf, sokkal jelentékenyebb és mint a függetlenségi párt vezéríérfía sokkal félelmetese' b tekintély, semmint politikai nyilatkozatait a Lajtán túl csak az ígéret szavainak tekintsék. A Jászberényben elhangzott programmot úgy belső mint külső értékénél fogva a legfelsőbb helyen is sanctionálni fogják és az ország ezt politikai és gazdasági előrehaladásának garanciája gyanánt méltán tekintheti Kassa város ünnepe révén meggyőződött a nemzet immár arról, hogy a király alkotmányos és a magyar nemzet szent szabadsághőseit tiszteletben tartó felfogása elriasztja úgy a jelenben, mint a jövőben osztrák ellenségeinket arról, hogy rólunk mint rebellis és illoyá- lis alattvalókról beszéljenek és hogy bennünket az uralkodó családtól minél távolabb taszítsanak. Az a tény, hogy a szabadsághősök szobrainál a közös hadsereg tisztjei is parádéztak, — valóban jelzi az utat, melyen a teljes kibékülés és szeretet felé közelednek: a király és nemzet. Attól a kormánytól pedig, mely ezt az utat igy egyengeti, sokat várunk es hisszük, hogy minden reményünket beváltani dicsőséges feladata leend. Hírek a városházáról. Közgyűlés. Szatmár város törvényhatósági bizottsága e hó 10-én d. u. 3 órakor tartotta rendes havi közgyűlését. T A R C A. Versek. i. Azt mondtad szerelsz, Én elhivém . . . — S nőtt egyre jobban A sok remény. * Hazudtál angyal, Mikor mondtad . . . — A sok-sok remény Nullra lohadt! II. Én azt hittem, hogy meg fogsz érteni, Sok szép szóm benned visszhangra let. Azt hittem; az üdvöt, boldogságot Egyedül nálad telhetem fel. * Tévedtem egyszer. Az egész ennyi. Mert, hogy mennyit érsz most tudom már: Drága földi angyal te se vagy jobb A hres „Deákné vásznánál“. III. Majd ha vénülni kezdet, mint a többi, S fonnyadni fogsz, mint ősszel a virág. A sok fess lovag elpárolog tőled És hátat fordít az egész világ. * Csak vissza-vissza hozzám gyere szentem Barátod leszek akkor is néked ; Kiutalványozok még két koronát, Hogy végy ifjitó »Diána-Crémet.« IV. S ha majd megint ifjú leszel édes Szeretni fogsz — ugye — nagyon ? . . . Én meg megint csak teértted élek S hozzád szól majd minden dalom. * Boldogak leszünk — ugye — mint régen S nem ismerünk but és gondot? . . . És én megfogadom, hogy e naptól Mindig »Hosentragert« hordok ! V. És ha majd tán újra megunnál Kigyulván benned a régi tűz, S nem lesz nyugtod többé mellettem, De véred ismét másokhoz üz, * Menj csak bátran. Távozásod nekem Akkor már hidd nem okoz gondot . . . Félredoblak éppen úgy drága, Mint egy jól elnyűtt, hitvány rongyot I . . . Gida. Veled. Hallgass meg kedvesem. — Nem rég egy éjjelen Csodás látománynál Voltam — ah — én jelen. Láttam álmomban egy Virágos zöld teret, Milyent látni óhajt Sokszor a képzelet. Eló'ttem, utánam Sok bájos, nyílt virág, Ah — gondold el Édes, Mily szép ily báj-világ ? Illatos füvekkel Terítve volt a rét, Madárkák hullattak Rózsákat rajta szét. Középen folydogált Egy csörgő kis patak, Napsugárral játsztak Benne arany-halak. A vizen sajka volt, Piciny, ingó-bingó, Benne evezett két Aranyos pillangó. A patak két partján Zöldelő fák álltak, • • . ♦ Szatmáron, Kamill exy^utea (Vallon^féle liáx.)
